Szent Cecília a Ceciliusok előkelő
családjából származott. Szüzességi fogadalmat tett, és jegyesét, Valerianust
isteni segítséggel nemcsak megtérítette, hanem hasonló életre vezette.
Ugyancsak jegyesének testvérét, Tiburtiust, és az elfogatásukra küldött
Maximust is Krisztus szeretetére és hitére vezette. Miután a három vértanúságot
szenvedett, Cecilia a Praetextatus katakombában temettette el őket. Almachius
prefektus a szegényeket gyámolító és hitükben megerősítő Ceciliát külön kínzás
alá vetette.
Sok gyötrelemnek vetették alá, míg végül
kard általi halálra ítélték. A hóhér nem tudta lefejezni, bár háromszor csapott
az elítéltre. Cecilia a hagyomány szerint még három napig élt, és I. Orbán pápa
megerősítette a szentségekkel halála előtt. 230 körül halt meg Alexander
Severus császár idejében, és a Kallixtus katakombában lévő családi sírboltban
temették el. I. Pascal pápa 321-ben a Cecilia trasteverei háza fölé emelt
templomba vitette át az épen maradt holttestet, amelyet 1599-ben ugyancsak épen
találtak meg olyan helyzetben, mintha csak éppen akkor lehelte volna ki lelkét.
A vértanú nagyszerű kegyelmi ajándékát
magasztalja a szentmise Kezdőéneke:
Örvendjünk, vigadjunk,
mert a Mindenség Ura
szent és dicsőséges szüzet
tüntetett ki szeretetével.
