Évközi 30. vasárnap. 2017

Évközi 30 vasárnap. 2017

Bevezetés

A mai evangéliumi szakaszban Jézus kimondja, hogy a szeretet főparancsán nyugszik minden törvény. A szeretet főparancsában ugyanis szorosan össze van kötve az isten- és emberszeretet. A kettő egymástól elválaszthatatlan. Ősi igazságként hangsúlyozzák a lelki írók, hogy ha úgy érzed, hogy nem megfelelő benned az emberszeretet, akkor szeresd jobban az Istent, s az embereket is jobban fogod szeretni, s fordítva; ha nem elég erős benned az istenszeretet, szeresd jobban az embereket, s az Istent is jobban fogod szeretni.

Életünkben hogy érvényesül a főparancs? Vizsgáljuk meg lelki-ismeretünket.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy mi nem szeretünk Téged teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel és egész értelmünkkel. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem úgy szeretjük felebarátjainkat, mint önmagunkat. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy önszeretetünk nem mindig igaz mércéje a felebaráti szeretetünknek. Uram irgalmazz!

Evangélium után

„Mester melyik a főparancs a törvényben?”

Minden időben törekedtek az emberek a dolgok summázására, a szerteágazó és sokrétű kérdések és válaszok összefoglalására. Régen és ma is vannak törekvések a hit rövid foglalatának az összeállítására. Ilyen igényből született meg az első időkben az „apostoli hitvallás”, a Hiszekegy. A mai evangélium hasonló igényről beszél, de nem a hit, hanem az erkölcs, a törvény területén. A farizeus azt kérdezi Jézustól: „Melyik a főparancs a törvényben?”

A főparancs tulajdonképpen Az összefoglaló parancs.

Nem azért fő, mert valami mondvacsinált rangsorolás alapján az első helyre állították, hanem mert „ezen alapszik az egész törvény és a próféták”. És amikor a farizeus Jézust próbára akarja tenni, nem csupán elméleti kérdést akar vele megbeszélni, s nemcsak „teológiai jártasságát” akarja vizsgáztatni, hanem egész törvényszemléletének és magatartásának beállítottságát is vizsgálni. Benne áll-e Jézus a törvény rendjében, a próféták világában?

Kiváncsiak voltak, hogy Jézus nem válaszol-e erkölcsileg kifogásolhatóan, hitbelileg tévesen? Mert ez esetben meg lehet őt támadni és lehetetlenné tenni a nép előtt.

Jézus nem kicserélhető, politikai kurzusok által változtatható jelszavakat adott a hallgatóságának, hanem a két legfontosabb törvényt deklarálta az őt kérdezőknek. Ebből az elsővel nem sokat tud kezdeni a mai ember. Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből és teljes elmédből!

Az Isten szeretet parancsát szinte minden vallás hangsúlyozta Jézus előtt is. Mégis érdekes jelenség a világon, hogy mindez lehetőséget adott és ad  arra, hogy vallási fanatizmussal motiválva, egymás gyűlöletére, keresztények tömeges, kegyetlen irtására kényszerítsenek embereket. Épp a keresztényeket, akik még az ellenség szeretetére is kötelezettek.

Jézus azonban nem választotta el az Isten szeretet parancsát az embertestvér szeretetének parancsától. A kettőt egybekötötte. Nem lehet szeretni Istent és gyűlölni az embert, és fordítva, nem lehet az embert szeretni és az Istent gyűlölni. Az istenszeretet parancsát nem választotta el az emberszeretet parancsától, hanem egybekötötte.

Jézus azonban a farizeus meglepetésére „jelesen” vizsgázott, amikor a kettőt eggyé tette, és Főparancsnak mondotta.

S válasza nem volt téves, bár „két” parancsot emlegetett. A két szeretet, Isten és ember szeretete ugyanis lényegében egy parancs. A kettő összetartozik, az egyik a másikra épül. Nem szeretheti Istent igazán, aki nem szereti embertársait, – hirdeti később mintegy magyarázatul Szent János apostol. „Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is” (1Jn 4,21). Teológiailag vizsgálva a tételt: mindkét szeretet forrása és mintája Isten szeretete, mégpedig az ó hozzánk lehajló, irgalmas szeretete (vö. 1. olvasmány mondanivalóját és főleg 1Jn 4,7-21).

Isten szeretetével kapcsolatban – legalábbis elvileg – nemigen van nehézségünk. Annál több az embertársi szeretettel. Az „önmagunk” mértéke sok kimagyarázkodásra és elsekélyesedésre ad lehetőséget, ha nem kapcsoljuk Isten szeretetéhez a miénket. Ezért ez a kifejezés: „a második hasonló hozzá”, nyilván úgy is érthető, hogy a kettőt kapcsoljuk össze, és együtt, egymáshoz hasonlóan éljük meg a két szeretetet.

Sokan felfigyeltek arra, hogy a kettős főparancs mögött mintha egy harmadik is meghúzódnék. Isten azt is elvárja tőlünk, hogy önmagunkat szeressük. Felebaráti szeretetünk példaképeként állítja önmagunk szeretetét.

Előfordulhat az, hogy valaki valóban nem szereti önmagát? Nem érzi jól magát a bőrében? Úgy találja, hogy ő inkább megvetésre, mint szeretetre méltó? Úgy látszik, igen. Még azt is gyaníthatjuk, hogy manapság nem kevesen küszködnek ilyenféle érzésekkel. Ebből a feneketlen nyomorúságból egyedül az emelheti ki az embert, ha megtapasztalja, hogy valaki – csodák csodája – mégis, igazán szereti őt.

És ez a valaki nem más, mint Urunk Jézus Krisztus, aki mindhalálig szeretett minket. és parancsul adta nekünk, hogy mi is úgy szeressük egymást, miként Ő szeretett minket.

Ámen

Szent Mór

Mór bencés szerzetes, majd pécsi püspök. Egészen Istennek adott életét ismerte fel szent Imre a legenda szerint.

Ô az első magyar származású bencés a legelső, Pannonhalma monostorban, egyben az első magyar író, aki (latinul) megírja Szent István, Szent Imre, valamint Szent Benedek és Szent András bencés remeték életrajzát.

A mű átdolgozva maradt ránk. A gyermek Szent Imre megérzi a szerzetes életszentségét, külön tisztelő csókokkal üdvözli; talán ez kelti föl rá a király figyelmét. Pécsi püspök lesz (1036?). Meghal 1070 tájt. Az egyházmegyében ,,Szent Mór'', másutt ,,Boldog''. Tisztelését 1848-ban hagyta jóvá a Szentszék.

Készen legyetek

Az előzményekben Jézus azt ajánlotta tanítványainak, hogy ne a földi kincsek gyűjtésével törődjenek, amelyek e mulandó világhoz tartoznak, hanem lelki kincsekkel igyekezzenek biztosítani az örök életre jutásukat. Mindez feltételezi azt a bölcsességet és előrelátást, amely gondol a túlvilágra, a halál utáni életre, a feltámadást követő örök sorsra. Ez a bölcsesség éppen az ellentéte annak az ostobaságnak, amit a helytelenül gondolkodó gazdag ember képviselt. A bölcs előrelátáshoz az is hozzátartozik, hogy a keresztény ember tudatában van annak, hogy a végső elszámolás ideje, az Emberfia eljövetele bármikor bekövetkezhet és felkészülten várja azt.

Az állandó készenlét fontosságát világítja meg Jézus a várakozó szolgák hasonlatával. A szolgák nem tudják, mikor várható uruk érkezése, mégis jogos igény, hogy állandó készületben legyenek. Ez az elvárás valóban reális velük szemben, hiszen ez a feladatuk. Jól tudják az úr egyszer meg fog érkezni, bár annak pontos időpontja nem ismert számukra.

A keresztény ember is így él a földön, állandó készületben, mert az Úrral való találkozás ideje ugyan nem ismert számára, de biztosan be fog következni. A várakozás, az éberség, a készenlét meghozza jutalmát, a találkozás boldogságát. Készen állunk-e mi mindenkor e találkozásra?

Kapisztrán Szent János

Kapisztrán Szent János

A közép-olaszországi Capistrano község szülötte (1386), ügyvéd és Perugia kormányzója, 30 éves korában megözvegyülve belép a ferences rendbe.

Sziénai Sz Bernardinnak (ki a ,,Jézus'' név tiszteletének apostola) élethosszig jó barátja. Kapisztrán is lelkes terjesztôje a Szent Név tiszteletének. (Talán ô tanítja meg népünket a szép, csak magyar köszöntésre: Dicsértessék a Jézus Krisztus! [Laudetur Jesus Christus].)

Utóbb pápai követ Európa-szerte, így először a huszita mozgalom visszatérítése során kerül kapcsolatba Magyarországgal. Ót bízza meg a pápa a török világhódító áradat ellen való keresztes védelmi hadjárat meghirdetésével (1453-tól). Ebben igazi támogatást csak a magyar néptől és a szentéletű Hunyadi János török verő hőstől kapott. A két Jánost lelkes barátság köti össze, hadi téren Hunyadi műve, lelkileg Kapisztráné a nagy nándorfehérvári (ma belgrádi) diadal (1456. július 21--22.). Emléke a déli harangszó, Angelusz (Úrangyala) és Urunk Színeváltozása ünnepe is (lásd augusztus 6.).

II. Mohamed Európa elleni nagy támadása összeomlott, Magyarországról is jó 70 évig távolmaradt még a török. Mindkét hőst a harcterek járványa vitte halálba még azon évben. Kapisztrán Szent János 1456. október 23-án halt meg. Sírja az akkor magyar szerémi Újlakon (Ilok) volt. A magyar honvédségnek hivatalosan is védőszentje. 

Évközi 29. vasárnap 2017

Évközi 29. vasárnap 2017

Missziók vasárnapja

Bevezetés

A katolikus egyház 1926 óta minden évben október harmadik vasárnapján tartja a világmisszió napját, amikor figyelmünket a missziókra irányítja, és azt akarja tudatosítani bennünk, hogy Isten üzenetének hordozói, postásai vagyunk mindannyian. Vagyis minden megkeresztelt ember, minden pap, szerzetes és világi hívő, „arra kapott meghívást, hogy életével tanúságot tegyen Urunkról, Jézus Krisztusról, és hirdesse az adományként kapott hitet”.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy csak ritkán gondolunk a végakaratodat teljesítő misszionáriusainkra. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem segítjük a végakaratodat teljesítő misszionáriusainkat. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem veszünk részt missziós végakaratod teljesítésében. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

„A misszió nem erőszakos térítés vagy puszta stratégia. Aki Krisztust követi, az mindenképpen misszionáriussá válik, és tudja, hogy Jézus „vele együtt jár, vele együtt beszél, vele együtt lélegzik, vele együtt dolgozik. A missziós feladat közben érzi maga mellett az élő Jézust”. Így „a misszió nem más, mint szenvedélyesen szeretni Jézus Krisztust, és ugyanakkor szenvedélyesen szeretni az embereket.

A mai vasárnap azokra a névtelen hősökre, üzenetközvetítőkre, misszionáriusokra gondolunk, akik életüket a kereszténység, az evangélium terjesztésére tették fel, azokra a névtelenekre, akik az Anyaszentegyház Isten iránti hódolatát és imádatát elviszik az őserdők mélyére, a bélpoklosok szigetére, az óceán vihar sújtotta partjaira, az alaszkai hómezökre. Azokra a névtelenekre emlékezünk, akik a mai evangéliumi szakasz értelmében nem a zsarnokoskodás, nem a hatalmaskodás által akarnak elsők lenni, és kitűnni, hanem a szolgálat által.

Ma Egyházunk arra figyelmeztet, hogy legalább ezen a napon támogassuk és lélekben gondoljunk azokra a névtelen ezrekre és imádkozunk azokért, akik fáradságot nem kímélve, minden áldozatot vállalva fáradoznak Isten nagyobb dicsőségének és a lelkek üdvének a munkálásán.

Miközben rájuk gondolunk, emlékezetembe tolulnak misszionárius elődeink, s őket támogató elődeink. Oly virulens volt a magyar Kapisztrán Provincia, hogy 1929-ben missziót vállalt  Kínában. 40 jelentkező közül választották ki azokat, akik ki is mentek.

Nagyon népszerű volt a misszió. Iskolát, hitoktató iskolát, két árvaházat, fiút és leányt tartottak fenn. S kórházat is nagyon nehéz polgárháborús körülmények között. Itthon ez a pasaréti rendház volt a missziós központ. Mint kis ministráns s szentmise után én is  árultam a filléres missziós füzeteket.

Rendünkbe lépve misszionárius toborzáskor én is szerettem  volna kijutni. De a kommunista Köztársaság kikiáltása után ez. Lehetetlenné vált. Az ott lévőket is börtönbe vetették és kiutasították.

De milyen a Gondviselés. Huszonéves koromban nem juthattam ki. De életem alkonyán, 83 éves koromban, igen! Igen regényes körülmények között, belföldi járattal S adózhattam emléküknek, és ha nem is ferences, de kínai paptestvérrel beszélgethettem. És nyitott, működő katolikus templomban imádkozhattam.

A missziókra, misszionáriusokra emlékezve, egyoldalú lenne az emlékezés, ha csak a távoli földrészeken tevékenykedő misszionáriusokra gondolnánk. A keresztény népek elkeresztenytelenítésével egy időben létrejött a belső misszió. S az egykor misszionáriusok által kereszténnyé vált országokból érkeznek misszionáriusok egykor keresztény népeket újra evangelizálni. Szomorú, de hazánkban is.

A nagy paphiány miatt számos színes bőrű paptestvér működik hazánkban is. Itt a Fővárosban. S vezetnek plébániákat is. Igen aktívak és buzgók. Misszionáriusként járják a plébániákat, lelkigyakorlatokat tartanak, ünnepi szentmiséket, konferencia-szentbeszédeket mondanak. Ezzel is csökken a pásztor nélküli nyájak száma.

A Világmisszió vasárnapján a köztünk élő, hazájukat elhagyó misszionárius paptestvérekre is a legnagyobb szeretettel, hálával és imádsággal gondolunk.

A Szentatya külön is felhívja figyelmünket a hazánkban is eredményesen működő Pápai Missziós Művekre. Őt idézem: A Pápai Missziós Művek igen értékes eszköz arra, hogy minden keresztény közösségben felkeltse a vágyat, hogy a ’mélyre evezzen’ és hirdesse mindenki az Evangéliumot.

Testvéreim! Nagyon fontos, hogy rádöbbenjünk arra, hogy nem csak a „misszionáriusok”, hanem mi is, akik a keresztség szentségének felvételekor krisztusi, missziós küldetést kaptunk, mi is misszionáriusok vagyunk. És ennek felelősségteljesen tegyünk is eleget ott, ahová a Gondviselés állított bennünket, lett-légyen szó a közvetlen családi, ismerősi, munkahelyi, iskolai környezetről.

Nem feledve, hogy a hit ajándék, amelyet azért kaptunk, hogy megosszuk másokkal; talentum, melyben azért részesülünk, hogy gyümölcsöt hozzon; fény, melyet nem szabad véka alá rejteni, hanem be kell világítania az egész házat.

A Szentatya szavait idézve: „Az Egyház arra törekszik, hogy átalakítsa a világot a szeretet evangéliumának hirdetésével, „mely ezt a sötét világot újra meg újra megvilágosítja, és erőt ad nekünk az élethez és a tevékenységhez és ezáltal ahhoz, hogy Isten világosságát hozzuk a világba”

Mindannyiunknak szólnak Pál apostol szavai: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot”. Életpéldámmal!

Ámen.

Farizeusok kovásza

Lukács Evangéliuma 12, 1-7

Azt szokták mondani, hogy ha meg akarsz tartani egy titkot, akkor ne mond el senkinek. Jézus azonban egy olyan dimenzióról beszél tanítványainak, ahol mindenkinek a titkát ismerik. Isten nem él vissza az emberek titkaival, azokat nem fedi fel mások előtt. A kinyiltkoztatás Jézussal lezárult. Isten megtestesült Fiában mindent elmondott, ami az üdvösségünkhöz fontos.

Azonban a gonosz országának is vannak titkai. Az ember legnagyobb kísértései közé tartozik, hogy azt gondolja, titokban vétkezhet, senki nem fogja megtudni.

Isten szeme mindent lát. A kis iskolás gyermekeket a következő dallal neveljük Isten mindentudására: Jól vigyázz kicsi kéz, mit teszel? Jól vigyázz kicsi kéz, mit teszel? Mert te jó Atyád a mennyből néz le rád. Ezzel a dallal tudatosítjuk bennük, hogy igenis Isten mindent lát, igaz nem árulja el az embert.

A bűntudat azonban könnyen tönkreteheti az ember lelki egyensúlyát. Vajon miért van annyi lelkileg, szellemileg beteg személy? Bár a bűnüket titkon hajtották végbe, Isten szava bennük is megszóllal. A lelkiismeretet nem lehet elaltatni, csak ideig-óráig lehet elhallgattatni, de egy tragikus esemény, egy találkozás újra felébresztheti bennünk.

Jézus óva int a képmutatástól, amely hasonlít a kovászhoz. A kovász szerepe az, hogy megkelessze a kenyeret. Van olyan kovász is, amelyik nem végzi el rendesen a szerepét, az ilyen elrontja a tésztát. Ehhez a rossz kovászhoz hasonlít a képmutatás, amely az emberi közösséget rontja meg.

Milyen kovásza vagyok a közösségemnek? Szeretetet, békét sugárzok magamból? Ez a rövid önvizsgálat segít bennünket felfedezni árnyoldalainkat, rejtett 

Jézus kritikája

A mai evangéliumban Jézus egészen kemény szavakkal beszél arról, hogy nemzedéke felelősséggel tartozik a megölt prófétákért.

A felelősséget azonban nem csak a gyilkosságokért kell vállalniuk, hanem azért is, mert nem hallgattak Isten küldötteinek szavára, s nem tértek meg. Felelősséggel tartoznak tehát mind gonosz cselekedeteikért, mind a lelki megtérés elmulasztásáért.

Jézus kijelentései a múlt cselekedeteire vonatkoznak. De miért mondja azt, hogy kortársait vonják felelősségre elődeik bűnei miatt? Talán azért, mert Jézus már most előre látja, hogy saját nemzedéke ugyanabba a hibába fog esni, mint a korábban élők. Jézus korának emberei éppúgy megölik Isten Fiát, a mennyei Atya küldöttét, mint elődeik Isten küldötteit, a prófétákat.

S Jézus nemzedéke éppúgy elmulasztja a megtérést, mint a korábbiak. Az evangéliumnak ez a szövegrészlete tehát Jézus küldetéstudatára is rávilágít. Előre látja, hogy sorsa ugyanaz lesz, mint a korábbi idők prófétáinak sorsa. Mégsem tagadja meg küldetését, hanem vállalja a szenvedést és a halált, engedelmeskedik az Atyának.

Én vagyok a felelős azért, hogy hallgatok-e Jézus figyelmeztető szavára vagy sem, a megtérés útjára lépek vagy nem. Nem felháborodni kell azon, amikor Isten figyelmeztet bűneimre, hanem érdemes bűnbánatot tartva

Szent Lukács

Szent Lukács evangélista

Lukács, a szeretett orvos, Pál kísérője, aki mindennek utána járt, és így írta meg evangéliumát és az Apostolok cselekedeteit.  

SZENT LUKÁCS Euzébiusz ókeresztény író szerint a szíriai Antiochiából származik pogány görög nemzetiségű családból. Orvos volt, de széleskörű irodalmi műveltséggel is rendelkezett, ami egy kicsit a tanultságával járt együtt. Egész életén keresztül nőtlen maradt.

Körülbelül 40 körül tért meg. Tíz évvel később Lukácsot már Szent Pál kíséretében találjuk. Tanítvány, barát és munkatárs volt.

Troaszban csatlakozott Szent Pálhoz, annak második missziós útjához. Egész Filippi városáig vele tartott. Valószínűleg itt maradhatott Filippiben 52 körül, hogy a fiatal egyházközséget segítse. Amikor Pál 57-ben ismét meglátogatta Filippit, Lukács megint csatlakozott hozzá, elkísérte egészen Jeruzsálemig. Itt, Jeruzsálemben Pált letartóztatták, és Cezareába vitték. Lehetséges, hogy Lukács ekkor is vele volt, de amikor az Apostolt Rómába szállították, Lukács oda is elkísérte.

Római tartózkodása alatt írta meg evangéliumát, egy előkelő ismerősének, Teofilnak ajánlva. Az evangélium megírásához mindennek alaposan utánajárt, ezért nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, ami máshol nem található.

 Ott volt Rómában 60 körül Szent Pál kiszabadulásakor is. Ekkorra már megírta második nagy művét is, az Apostolok Cselekedeteit. Ebből ismerjük a születő Egyház életét Pál kiszabadulásáig. Ezt a könyvet is Teofilnak ajánlotta, ezt is elsősorban a pogányságból megtért keresztényeknek szánta.

Pál második fogsága idején is az Apostollal volt, ezt Pál örömmel írja Timóteusnak. A vesztőhelyre is elkísérte Lukács. Bizonyos, hogy a hűséges munkatárs jelenléte még nagyobb erőt adott Pálnak nehéz helyzetében.

Élete további alakulásáról nem sokat tudunk. Sokféle hagyomány van róla. Valószínűleg Délgörögországba ment, Achájába. Ott püspök volt élete végéig. Valószínűleg Patarában szenvedett vértanúhalált, ~70-ben. Teste sokáig Tébében nyugodott, 357-ben vitték maradványait Konstantinápolyba.

Lukács az orvosok védőszentje. de a festők is védőszentjüknek tisztelik. Több Mária-kép festőjének őt tekintik.

Antióchiai Szent Ignác

ANTIOCHIAI SZENT IGNÁC

Valószínűleg Szíriában született az első század közepén. Antiochiában Euodiosz püspök után Szent Péter második utóda volt. Antiochia a római birodalom keleti részének székhelye volt, pogánykeresztényekből alakult itt először hitközség. Volt itt egy zsidókeresztény csoport is. A konfliktusokat csak gyarapította a gnosztikusokkal való küzdelem is.

A Domitianus császár üldözése ugyan lényegében a lázongó zsidók ellen irányult, azonban a feljelentések miatt sok keresztény került vád alá, mivel nem volt hajlandó hitét megtagadni. Ignácot is feljelentette valaki 110 és 115 között, elfogták és állhatatossága miatt vadállatok elé dobásra ítélték.

Megkötözve szigorú katonai őrizettel Rómába vitték. A hajó a kisázsiai kikötővárosokat érintette, így az ottani keresztények találkozhattak a fogoly Ignáccal. Útközben hét levelet írt a különböző egyházakhoz, ezekben tanított Krisztusról, az Egyház szervezetéről, keresztény életről. Sokat szenvedett a kisérő katonák önkényessége miatt.

Rómában az egyik állami ünnepen az amfiteátrumban a nézők szeme láttára tépték szét a vadállatok. Halálát bátran fogadta. Tertullián mondja: "A mártírok vére keresztények magva". Földi maradványait a keresztények Antiochiába vitték

Bajban ne ess kétségbe! Az élet nem állhat meg! Reménykedj!

Évközi 28. vasárnap 2017

28. évközi vasárnap. A 2017

Bevezetés

A Szentírás, - így a mai 28. évközi vasárnap evangéliumi szakaszában is - gyakran hasonlítja Isten országát lakomához. A szentmise is egy Isten által rendezett lakoma. Mi, akik jelen vagyunk e szentmisén, elfogadtuk a lakomára való meghívást. De mielőtt elkezdődne az eucharisztikus lakoma, kérdezzük meg önmagunktól: menyegzős köntösbe öltözött e lelkünk? Nem kell-e valamit alakítani a köntösön? Ha igen, tegyük meg!

Kiriié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem fogadjuk el minden vasárnap az eucharisztikus lakomádra szóló meghívásodat. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy az eucharisztikus lakomán való részvételünkön hiányzik belőlünk a lakoma öröme. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy elmulasztjuk hívni ismételten a lakomádról távolmaradókat és a nem hivatalosokat. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az Úr Jézus a mai vasárnap evangéliumi szakaszában, az Isten országáról tanítja hallgatóit. Mert nemcsak a tanítványok, hanem minden kor hívője kíváncsi arra, hogy mi is az, illetve milyen az? Jézus az imént hallott példabeszéddel válaszolt tanítványainak, és válaszol nekünk is..

"A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának.". Milyen egy lakodalom? Ezt még a vidéki hagyományos lakomán legalább már egyszer részt vett városi, de főleg a vidéki emberek egyformán jól tudják, hogy milyen. Finom ételek, italok, esküvői torta, sokféle édesség, jókedv, zene, tánc. Együtt lehetünk családunkkal. Kiterjedt rokonságunkkal és barátainkkal. Baráti, jóhangulatú beszélgetéseket folytatunk. Ilyenkor a vendégek osztoznak az ünnepeltek örömében. Akit meghívnak, kitüntetésnek érzi, "hivatalos vagyok"- így mondjuk, s ha mégse megy el valaki, úgy érzi, hogy kimarad valami jóból.

Jézus korában is hasonló volt a menyegző, talán azzal a különbséggel, hogy hét napon át tartott a dínom dánom. A menyegző, a lakoma a legnagyobb esemény volt, és ma is az, nemcsak a fiatalpár, hanem a jelenlévők számra is. Ezért érthető volt, hogy Jézus ezt a hasonlatot használta a mennyek ország képének magyarázásához.

Ki a példabeszédben szereplő király? Maga a mennyei Atya.

A lakomára való meghívásban Jézus, az Istennek azt a jóságát akarja érzékeltetni, amellyel meghív bennünket az örök élet lakomájára.

Különös, hogy a király hiába küldi szolgáit a meghívottakhoz. Méghozzá kétszer is, azok nem törődnek a meghívással. Elmennek, ki a majorjába, ki meg a keresete után. Mások meg megfogják szolgáit, megverik, sőt meg is ölik. Durva viselkedésükben tetőfokára hágott a király ellen elkövetett hálátlan és érzéketlen visszautasításuk.

Kik ezek a hivatalosak? A szöveg első értelmezésében a Jézus korabeli választott néphez tartozókra utal, akik a Jézus által hirdetett Isten országába való meghívást vissza-utasították. Isten küldötteinek bántalmazása, megölése vonatkozhat a Jézus előtt élt, s választott népet Istenhez való visszatérésre buzdító prófétákra, de magára Jézus Krisztusra is.

A történelem folyamán a földi lakodalmas ház, az egyház mégis megtelik. Isten ugyanis minden embert meghív a menyegzőre, nemcsak a zsidókat, hanem a pogányokat, a régebbi korokét csakúgy, mint az újabbakét, s napjaink pogányait is. Sőt jókat és rosszakat is egyaránt.

Az evangéliumi elbeszélés tulajdonképpen eddig egy kerek egész. Azonban az evangélium nem történelmet, nem üdvtörténetet tanít csupán, hanem mindig tartalmaz hallgatóinak, ma nekünk szóló üzenetet is.

Ma a megkeresztelt keresztények a hivatalosak a menyegzőre, a mennyei lakoma előképére, a szentmisére. De elfogadják-e a mai hivatalosak erre a lakomára szóló meghívásukat?

S gondoljunk csak arra, hogy a mai hivatalosak közül, mennyien nem fogadják el a meghívást. Ha elfogadnák, teltebbek lennének a templomaink az istentiszteleteken.

Sokan vannak az el-elmaradozók. - A rendszerváltáskor vallásossá válók közt sokan vannak az el-elmaradozók a szentmiséről, mert nem úgy történtek az események, amint remélték. A vallásosság nem jár kézzel fogható földi előnyökkel.

Ezek ellenére még sem kell sötéten látni sem a jelent, sem a jövőt. A Király – az Isten – gondoskodik arról, hogy megteljék a lakodalmas ház. Napjainkban éppen a mi közreműködésünkkel!

Ma bennünket küld a mai útkereszteződéseknél levőkhöz, az utcai járókelőkhöz, jókhoz és rosszakhoz, és ma általunk hívja őket a menyegzős lakomára - a földire és az égire - s ma bennünket bíz meg azzal, hogy sokféleképp értve a szót, a rongyokba öltözötteket menyegzős köntösbe öltöztessük, hogy méltókká tegyük őket a lakomán való részvételre. De hogy ezt tehessük nekünk is menyegzős köntösbe kell öltözködnünk.

Ez a menyegzős köntös, amit minden meghívottnak és lakomán résztvevőnek magára kell ölteni - biblikus szóhasználat szerint - nem más, mint a krisztusi ember. Nekünk, az Úr asztalához telepedőknek Pál apostol szavaival, Krisztust kell magunkra öltenünk. Egész belső világunkat, gondolkodásunkat, érzésvilágunkat Krisztuséhoz hasonlóvá kell tennünk. Át kell alakítanunk. Ez az átalakítás, Krisztusmásává válás nem megy magától. De ezt segíti mindig a nekünk, adott sokféle isteni kegyelem.

A mai példabeszédről elmélkedve, köszönjük meg Urunknak, hogy meghívott Igéje és Szent Teste eucharisztikus asztalához. És kérjük, hogy segítsen bennünket az útkereszteződéseknél álló honfitársainkat, hívni a lakodalmas házba. És segítse a keresztényeket üldöző távoli országokban tevékenykedő misszionáriusainkat, hogy bátran, félelemmentesen és eredményesen hívják az útkereszteződéseknél állókat a lakodalmas házba, Isten országába.

Ámen

A gonosz elleni küzdelem

A gonosz elleni küzdelem

A sikeres ördögűzések láttán egyesek azt állítják, hogy a gonosszal szövetkezve teszi ezeket a csodákat. E gondolkodás belső ellentmondására világít rá Jézus, amikor visszautasítja e képtelen vádat. Az ördögűzések azt mutatják nekünk, hogy Isten felveszi a harcot az emberi lelket fogva tartó sötét erőkkel és képes ezeket legyőzni. Jézus miértünk is küzd, és azt szeretné, ha bűneink nem tartanának minket fogva, hanem szabadon szeretnénk Istent. A küzdelmet nem csupán neki kell megvívnia lelkünk üdvösségéért, hanem nekünk is. Isten segítségével képesek vagyunk legyőzni magunkban a rosszat.

Sokan elkeserednek időnként, amikor a bűn és a gonosz elleni küzdelmüket hiábavalónak ítélik. Úgy gondolják, hogy fölösleges az erőfeszítésük, hiszen a rossz erősebb felettük. E reménytelen gondolkodás is nemde a gonosz műve?

A bennünk lakó gonosz állandóan arra kísért, hogy bűnt kövessünk el. Arra kísért, hogy tagadjuk meg Isten szeretetét, forduljunk el a Teremtőtől s a teremtett dolgokat istenítsük. A gonosz teljesen leköti gondolkodásunkat és gúzsba köti cselekedeteinket, leszűkíti energiáinkat, megbéklyózza akaratunkat. A gonosz elveszi emberi szabadságunkat, és a bűn rabszolgájává tesz minket.

Isten képes arra, hogy megszabadítson bennünket a gonosz hatalmától. Visszaadja erőnket, akaratunkat és energiánkat, hogy azokat szabadon a jó szolgálatába állíthassuk.

Évközi 27. hét csütörtök

Évközi idő, 27. hét Csütörtök

Miután Jézus megtanította tanítványainak a Miatyánkot, további intelmeket ad arra vonatkozóan, hogy kitartóan és állhatatosan kell imádkozni. Az imádság eleve feltételezi Isten jóságát és irgalmát, valamint azt, hogy odafigyel az emberre és annak kéréseire.

Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy amit sokszor kérünk tőle, azt egy idő után automatikusan megadja. Az imában ugyanis nem szabad akaratunkat és emberi elképzeléseinket erőltetnünk, hiszen sosem lehetünk abban biztosak, hogy ezek valóban megfelelnek-e Isten szándékainak. Inkább mindig azzal a bizalommal imádkozzunk, hogy Isten jól tudja, hogy mire van szükségünk, és azt adja meg számunkra, ami lelkünk javára szolgál.

Ha egy barát nem tagadja meg a segítséget barátjától és ha egy jó édesapa gondoskodik gyermekéről, akkor Isten is gondoskodó szeretettel fordul felénk, akiket gyermekeinek tekint. (H.I.)

Szent XXIII. János pápa

Október 11.

Szent XXIII. János pápa Brusicco, Sotto il Monte, 1881. november 25-Vatikán, 1963. július 3: Angelo Giuseppe Roncalli egy tizenhárom gyermekes, elszegényedett nemesi család negyedik gyermekeként született. Édesapja Giovanni Battista Roncalli, édesanyja Marianna Mazzola volt.

Egyik nagybátyja segítségével kezdhette el tanulmányait a bergamói szemináriumban. Később Rómában tanult tovább. Ebben az időben kitűnt a Szent Szűz iránti tisztelete. 1904-ben szentelték pappá.

1905-ben Giacomo Radini-Tedeschi személyi titkára lett. 1921-ben xv. Benedek kinevezte a Hitterjesztés Műve Olasz Nemzeti Tanácsának elnökévé. 1925-től apostoli vizitátor volt Bulgáriában, 1934-től apostoli nuncius Isztambulban. Ilyen minőségben is minden tőle telhetőt megtett az izraeliták megmentéséért.

1944-től párizsi nuncius lett. 1953-ban XII. Piusz kinevezte velencei pátriárkának.

1958. október 28-án választották meg pápának.

A római egyházmegye zsinatát követően összehívta a II. vatikáni zsinatot. Nevéhez fűződik a kubai válság megoldása. A Pacem in terris és a Mater et Magistra enciklikák a katolikus szociális tanítás és béketörekvések alapdokumentumát kaptuk. Szent II. János Pál pápa avatta boldoggá 2000 szeptember 3-án. Ferenc pápa 2013július 65-én hagyta jóvá a szenttéavatási dekrétumot, és 2014 április 27-énavatta szentté a Szent Péter téren.

Miatyánk

Miatyánk:

Tudjuk, hogy életünkben, mindennapjainkban időt kell szánnunk az elcsendesedésre, az imádkozásra, az Istenre figyelésre. Ezt a tényt erősíti meg a tanítványnak az a kérése, amellyel kéri az Urat, hogy tanítsa őket imádkozni.

A kérés nem véletlen, hiszen ezt előzi meg Jézus imádkozása. Ez a mozzanat felfedi előttünk, hogy tanítványai látták azt, hogy Mesterük időnként félrevonul, keresi az időt arra, hogy imádkozzon, imádságban beszéljen a mennyei Atyával, akinek a küldötte.

Az imádkozással az a célunk, hogy legyőzzük az Isten és az ember közti végtelen távolságot. Azt a nagy különbséget, amely a gyarló ember és a szent Isten között fennáll.

Néhány egyszerű szó, néhány apró kérés, amelyekre Jézus tanít minket, alkalmas arra, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel. Létrejöjjön, egy olyan személyes, bensőséges viszony, amely az édesapa és gyermeke között fennáll.

A Miatyánkot csak akkor tudjuk őszintén imádkozni, ha életünkben már legalább egyszer rácsodálkoztunk arra, hogy a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Vajon meglátszik-e életünkön, viselkedésünkön, hogy Isten gyermekei vagyunk? Tudunk-e gyermeki bizalommal hozzá fordulni?

Ámen

Magyarok Nagyasszonya 2017

Magyarok Nagyasszonya 2017

Bevezetés

Ma, október 8-án, mi hívő magyarok, Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük. XIII. Leó pápa a magyar nemzet ezeréves fennállásának ünneplése, a milléneum alkalmából engedélyezte ezt az ünnepet, évről-évre megünneplő rangos ünnepként az ezeréves fennállásáért hálás magyar népnek 1896-ban. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Megünnepeljük e még őt? És hogyan?

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg elhalványuló Mária-tiszteletünket. Uram! Irgalmazz!

Urunk! Éleszd fel bennünk őseink Mária-tiszteletét. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Add, hogy Nagyasszonyunk legyen továbbra is a mi reményünk és erősségünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Édesanyja, Nagyasszonya igaz magyar fiaknak,

Patrónája, pártfogója régi magyar hazánknak!

Te Hozzád járulunk, sírva leborulunk,

Légy anyja fiaidnak!

Tudjuk, hogy a Magyarok Nagyasszonyának tisztelete a kereszténnyé válásunk kezdetéig nyúlik vissza. Szent István király a Magyarok Nagy-asszonyának ajánlotta országunkat. A Hardwick legenda szerint ezekkel a szavakkal: "Ég királynője, a jelenvilág ujjászervező-je, végső könyörgésemben a szent egyházat a püspökökkel és papokkal, az országot a néppel és az urakkal a Te oltalmadra bízom, nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet a te kezedbe ajánlom."

Az ő példáját követte a Szűz-anya tiszteletében ezer éven át történelmünk szinte valamennyi nagyja.

Nagy Lajos királyunk Máriazellben kegyhelyet építetett Máriának. S e kegy-helyre sok magyar zarándokolt el az évszázadok folyamán és sok magyar még ma is. E kegytemplomban, a Szent László kápolnában nyugodott sokáig a magyar földben el nem temethetett szentéletű vértanú főpap, Mindszenty Bíboros is.

Csak kevesen tudják azt is, hogy a hazánkat és Európát megmentő Hunyadi János rózsafűzért hordott a kardján. Hogy a csíksomlyói kegytemplomot is ő építtette.

Azt sem szoktuk emlegetni, hogy Mátyás király rózsafüzérét ma is őrzik a Csehországi Budovice városában, S hogy híres fekete hadseregének zászlóit a Magyarok Nagyasszonyának a képe díszítette.

Joggal állapította meg a nagy magyar püspök, Prohászka Ottokár, hogy "Valami sajátosan magyar kegyelet fűzte hitvalló őseinket a Szűzanyához.

„Harcban álló magyar csapatokban este a tábortüzek mellett hangosan imádkozták a harcokban edzett hős eleink imára kulcsolt kezekkel a rózsafűzért! Zászlóinkon ott tündökölt a Boldog-asszony képe, és ha harcainkban el kellett volna vesznünk, zászlaja lett volna szemfedőnk, s csendítésünk az Áve Mária estharang szava.”

De nem vesztünk el! És ezt, a több mint ezeréves fennmaradásunkat itt a Kárpátok medencéjében, néki köszönhetjük.

Országunkat számtalanszor felajánlották hivatalosan is a Nagyasszonyunknak 1038-tól kezdődőden többször is. Csak a jelentősebbeket említem. 1896-os millenniumkor. Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszuson, illetve az 1948-as Mária-évben.

Amikor a nemzet létkérdése: a ,,lenni, vagy nem lenni'' örvénylett felettünk, mindig megerősödött őseink Nagyasszonyunk tisztelete, s hozzá menekültek, s oltalmát kérték.

Muhinál és Mohácsnál, a tatár és török dúlásakor, és mindig, a különböző dúlásokkor, mikor népünk százezreit vitték rabszolgának, fogságba, malinkij robotra, és százezrek hullottak el a hit védelmében, s pusztultak el nemzeti hovatartozásuk miatt Recsken vagy Gulágon .... Ilyenkor szívbe markolóan szállt Nagyasszonyunk felé a szenvedő magyarok síró éneke: ,,Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról!''

Olyan útmutatóink, tanítóink oltották szívünkbe nevét, csak a legnagyobbakat említve, mint Szent Gellért, a ferences Boldog Temesvári Pelbárt, Pázmány Péter, Prohászka Ottokár, s Mindszenty bíboros.

Nemzetünk iránta érzett hálája állítatta az esztergomi bazilika előtt, a pilisi hegyekre tekintve, Szent István egykori várának magasán a Magyarok Nagyasszonya szobrát.

Mi hívő magyar katolikusok édesanyánk fejére tettük Szent István koronáját, vállára a koronázási palástot, kezébe a magyar jogart és földgömbön arra a pontra állítottuk, ahol édes hazánk áll.

Ezzel fejezzük ki szimbolikusan azt, hogy mindenünket neki adtuk, reá bíztuk legnagyobb értékeinket, kincseinket, egész népünket, önmagunkat. Mert történelmünk folyamán oly sokszor megtapasztaltuk már, hogy Ő a mi népünk Patrónája, égi oltalmazója.

De kérdem én: mondhatjuk még ma is, hogy ő a mi Patrónánk, hogy mi Mária országa, Regnum Marianum vagyunk még ma is?

Ne higgyük, hogy a Máriát nem tisztelő népnek Mária továbbra is ugyanolyan hathatós Patrónája marad, mint korábban. S főleg ne higgyük azt, hogy Mária majd helyettünk is cselekedni fog. Nem! Ő mindig azt mondja az Őt tisztelőknek, amit a kánaáni menyegzőn mondott: „Tegyétek azt, amit fiam mond!”

És ebben van a mi reményünk. Mert ha nem is az egész ország, de még számosan ebben az országban, igaz tisztelői vagyunk Máriának, s azt tesszük, amit Fia Jézus Krisztus mond. S azért kell fáradoznunk, s imádkoznunk, hogy ha már nem is minden honfitársunk, de mégis egyre többen, tegyük azt, amit Mária Fia, Jézus Krisztus mond és tanít, s akkor hazánk, újra Mária országa lesz, Mária pedig hathatós égi Patrónánk.

Nagyasszonyunk, hazánk reménye,

Bús nemzeted zokogva esd,

Minden reményünk csak Te vagy,

Szent Szűzanyánk, ó, el ne hagyj!

Ámen

Szent Brúnó

SZENT BRÚNÓ

Kölnben, 1035 körül született, nemesi családban. Kölnben, Reimsben tanult, majd Párizsban nevelkedett. Hazatérve  pappá szentelték, és hittudományt, klasszikus nyelveket, zenét és filozófiát tanított a reimsi székesegyházi iskolában.

Érseke halála után az újabb érsek visszaéléseivel nem tudott megbékélni, menekülnie is kellett. 1081-ben végleg lemondott és a molemei bencés kolostorba lépett.

Magányos élet után vágyódott, ezért 1084-ben hat kanonok társával elvonult a Chartreuse melletti rengetegbe. Ott társaival megalapította a karthauziak rendjét. Néhány héten belül kápolnát és lakó kunyhokat építettek.

1090-ben II. Orbán pápának (aki még Reimsben tanítványa volt) is segítségére volt fontos egyházi problémák megoldásában. Nem bírta megszokni Róma zaját. Amikor Orbán pápa kénytelen volt Dél-Olaszországba menekülni, Brúnó is vele ment. A squillacei egyházmegyében megkapta a La Torre nevű vadont, ahol létrehozta a második karthausi kolostort.

Calábriában, a Sqillace melletti Szent István kolostorban halt meg 1101. október 6-án. Társai azonnal szentként kezdték tisztelni, 1623-ban aztán XV. Gergely pápa tiszteletét az egész világra kiterjesztette.

Szent Ferenc

Assisi szent Ferenc

2012 október 4.

Bevezetés

A mai nap Szent Ferenc Atyánkra, Isten szegénykéjére emlékezünk, aki egészen az Istennek akart élni, egészen a szegény Jézust akarta követni. Megtalálta azt a sajátos hívatást, amelyre az Isten hívta őt. Kövessük Ferencet az egyszerűségben, az Isten, ember és természet iránti szeretetben.

Szent Ferenc 1182-ben született, a gyönyörű szép olasz városkában, Assisiben. Édesapja gazdag posztókereskedő volt. Örökösének, vagyona megsokszorozójának álmodta fiát. Maga mellé vette az üzletbe.

Ferenc azonban inkább fényes lovagi jövőjét tervezgette. A bolt zárása után esténként szórakozott. Nótaszó, lantpengetés, tréfák töltötték ki életét. Vidám, víg életet élt, de kicsapongót sohasem

Korában városháborúk dúltak szerte Itáliában, így Assisi és Perugia közötti is. A háborúban, 1202-ben az assisiek vereséget szenvedtek. Ferenc fogságba került. A fogság ideje alatt, Ferenc tartotta a lelket a társaiban.

Amikor szabadult, súlyos beteg lett. Rádöbbent arra, hogy az emberi életben minden mulandó, többé nem élhet úgy, mint eddig. Felgyógyulva még megpróbálkozott egyszer lovagi terveinek megvalósításával, ám hamarosan Spolettóban látomása volt, az Úr jelent meg neki. S azt kérdezte tőle: „Ki a nagyobb? Az úr, vagy a szolga?” Ferenc egyszavas válasza ez volt: „Az Úr!” És jött a Ferencet mélyen megérintő, s elgondolkodtató válasz: „És Te mégis a szolgát szolgálod!” És ettől a pillanattól kezdve kezdett egyre jobban az Úrnak szolgálni. Egyre többet, és elmélyültebben imádkozni, elmélkedni. Betegeket ápolt, szegényeknek alamizsnát osztott.

Egy alkalommal, a Finn Karéliában vértanúságot szenvedett Pelbárt atya, Boldogházán, szülőfalumban, avilági ferenceseknek, harmad-rendieknek oly szívhez szólóan szólt Szent Ferencről, és oly élénk színekkel ecsetelte a Szent Ferencnek a bélpoklossal való találkozását, hogy már akkor foglalkoztatott a gondolat, hogy én is ennek a Szent Ferencnek leszek a követője. S az is lettem. Pelbárt atyára, nevelőmre és hívatásom ébresztgetőjére mindenkor a legnagyobb hálával gondolok. Nagy öröm számomra, hogy reményeink szerint itt láthatjuk majd őt is 7 vértanú között.

Visszatérve Szent Ferenchez. Újabb látomásban részesült. Ekkor Ferenc azt kérdezte az Úrtól: Mit akarsz, hogy tegyek? Az Úr válasza ez volt: Menj és építsd újjá házamat, hiszen látod, omladozik, roskadozik.

Ferenc szó szerint vette, s nekilátott a környékbeli roskadozó kápolnák kijavításához, a Szent Damján templom rendbe hozásához. Hogy legyen miből rendbe hozni, ennek érdekében eladott néhány vég posztót édesapja készletéből.

Máskor posztót osztott ki a rongyos, ruhátlan szegényeknek. Mindez nem tetszett édesapjának. Megharagudott rá. És visszakövetelte tőle a posztók árát. De hiába.

Ezért a püspök elé hurcolta, kérve a püspököt, hogy ő parancsoljon rá, hogy adja vissza a posztók árát. Ferenc ekkor ledobta édesapja lába elé magáról a tőle kapott díszes ruháját, mondván: Többé nem mondom Bernardone Pétert atyámnak, hanem csak a Mennyei atyát.

Mezítelen testét a püspök takarta be püspöki palástjával. Jelezve ezzel, jelképesen, hogy az Egyház oltalmába veszi ezt az önmagát egészen Istennek átadó, s életét a Gondviselésre bízó, az élet elesettjeit segítő fiatalembert.

És nem haza, hanem a magányba és az élet elesettjei közé ment. Mint Isten bolondja, dalos kedvű trubadúrja járta Umbria utcáit, s hirdette az evangéliumot, megtérésre, s Isten és emberszeretetre buzdította az embereket.

T. Mi más a mi feladatunk is, mint dalos kedvvel hangolni az embereket Isten és emberszeretetre.

Ámen.

A bosszú

Jézus számtalanszor lelkünkre köti: a rosszat soha ne viszonozzuk rosszal. Ilyen esetekben ne hivatkozzunk végsőkig az igazságosság elvére, ne a bosszú és megtorlás járjon a fejünkben, hanem a megbocsátás.

Isten sem mindenáron megbüntetésünket akarja, hanem türelmesen vár bűnbánatunkra. Életünk erkölcsi minősítésekor nem is az a mérvadó, hogy a többitől elkülönítve egy-egy cselekedetünk milyen, hanem az, hogy milyen lelkület van bennünk. Mi az alapvető szándékunk, irányultságunk, amely a cselekedeteink sorozatát meghatározza.

Törekedjünk a békességes, a megbocsátó lelkületre!