Jaj nektek ...

Jaj nektek …

Jézus a farizeusok és írástudók elleni vádjában a korabeli zsidóság legkirívóbb hibáit fogalmazza meg. A zsidók honfitársaikat nemhogy segítenék az üdvösség elérésében, hanem egyenesen akadályozzák őket. Elsőrendű feladatuk az volna, hogy lelkileg felkészítsék az embereket az Országba való belépésre, ők azonban a templom aranyával és az adományokkal foglalkoztak.

Máté a farizeusi magatartásban képmutatást lát. A farizeusok hamissága nem egyezik meg Isten akaratával, botrányosan megsérti az igazságosságot és a becsületességet. Hegyi beszédében Jézus az esküdözést marasztalta el. A farizeusok tehetősebb klienseiket jogi szőrszálhasogatással felmentették az Isten iránti kötelezettségeik alól. Finom megkülönböztetéseket tettek az arany és a templom, az oltár és a korbán (templomi adomány) között.

Ezek az üres gyakorlatok szöges ellentétben álltak azokkal az erényekkel szemben, amelyek Istennek tetszettek: igazságosság, irgalmasság és hűség. Isten mindig igazságos, mert mindig hűséges ígéreteihez, ugyanakkor irgalmas a bűnösökkel szemben. A Krisztus-követő embernek kötelessége megkülönböztetés nélkül szeretni a testi-lelki beteget, a kitaszította és a bűnöst.

Isten minden földi kincsnél értékesebb. Ő megérdemli, amikor gondosan és szépen berendezzük a templomát. Szükség esetén azonban a szükségben levő ember megsegítése fontosabb, mint a templomnak adott adomány. Isten a józan lelkűséget és a szerénységet jobban kedveli, mint a túlzott pompát vagy a felesleges kérkedést. Istennek ugyanis fontosabb a szívből adott adomány, mint a látszólagos nagy mennyiségű juttatások.

Istennek a legjobban tetsző adomány a bűntől és az igazságtalanságtól megtisztított szív. Nem kér többet, szívünk igazi hódolatánál, szeretetünknél.

Keresztelő Sz. János vértanúsága

Ha vannak olyan emberek a környezetünkben, akik hibáinkra, bűneinkre mernek figyelmeztetni minket, fogadjuk őket áldásként - ha sokszor nehéz is!

Meg nem hallgatásukkal, elhallgattatásukkal csak a lelkiismeretünket próbáljuk altatni. Látszólag nekik ártunk - mint ahogy Heródes is megkötöztette a börtönben Keresztelő Jánost, aztán pedig lefejeztette -, de valójában a saját lelkiismeretünket tesszük tönkre.

De a pusztában kiáltó szót nem lehet végleg elhallgattatni! Készítsétek az Úr útját!

Add Urunk, hogy a lelkiismeretünk ne váljon kietlen pusztasággá, ahol a Szó hiába hangzik el!

Szent Ágoston

SZENT ÁGOSTON az Észak-Afrikai Tagastéban született 354-ben. Atyja eleinte pogány volt, édesanyja azonban, Mónika már keresztény.

Zavaros fiatalsága volt tanulás és erkölcs terén is. Nagy becsvágy élt benne, sírni tudott, ha valaki föléje kerekedett. A játék kedvéért szívesen elhanyagolta a kötelességeit, és sok kisértése volt a hazudozásra. Jó nevű iskolákat is látogatott, de időnként garázda fiatalok társaságában is forgolódott. 371-ben szónoki és jogi tanulmányokat folytatott Karthágóban. Anyja vallásosságát ekkor dajkamesének tartotta. Kicsapongó bűnös életet élt.. Ekkoriban született egy ismeretlen lánytól fia Adeodatusz.

Tanulmányozta az ókori klasszikusok műveit, kereste a választ az emberi lét talányaira, de sehol sem találta. Anyja kitartó próbálkozásai, hogy megtérjen arra ösztönözte, hogy félrevezetve anyját, 383-ban Rómába, majd Milánóba szökött előle. Mónika utána ment fiának, Milánóban sem szűnt meg a megtérésre buzdítani. Ágoston azonban nem tudott szakítani bűnös életével, sem pedig gyermeke anyjával.

Édesanyja könnyei és Milánóban Szent Ambrus beszédei térítették meg. Megragadta Ágostont Ambrus szónoki tehetsége, fellépése, műveltsége. Aztán Szent Antal életrajza nyomán találkozott a szerzetesi eszményképpel. Vívódva kereste a választ, mit tegyen. És akkor egyszerre csak a véletlenszerűen felütött Szentírás hirtelen megtérésre vezette.

Megkeresztelkedett 387. április 25-én, húsvét éjszakáján, majd hazájába visszatérve aszketikus életet élt.

391-ben pap lett, majd 395-ben Hippo püspöke. Szavaival és írásaival az igaz hit védelmezője volt. Hívei példaképe lett, besszedéivel és írásaival nevelte őket. Küzdött kora tévedései ellen, és az igaz hitet bölcsen világította meg.

430. augusztus 28-án hunyt el Hippóban, járványos betegségben. Hippóból 500 körül a vandál üldözés elől holttestét Szardíniába menekítették. Sírja jelenleg a Milánó melletti Páviában van, az egykori longobárd fővárosban. Ide Luitprand Longobárd király hozatta 740 körül. A kései századok a "kegyelem doktora" címet adományozták neki.

Évközi 21. vasárnap. 2017

Évközi 21. vasárnap 2017

Bevezetés

A mai évközi 21. vasárnap evangéliumában hangzik el Jézus ajkáról az ismert kérdés: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Természetes folyamat, hogy a korral, ismereteink gyarapodásával, gazdagodik a Jézusról alkotott ismeretünk is. S erősödik, s mélyül a Benne való hitünk. Valóban? S bennünk is?

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az Élő Isten Fia! Uram irgalmazz!

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az Út, az Igazság és az Élet! Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az Élet és a Feltámadás! Uram irgalmazz!

Evangélium után

Nekünk is szól az Úr Jézus tanítványaihoz intézett eme kérdése: „Kinek tarják az emberek az Ember-fiát?”

Keresztény hitünk Jézus Krisztusra épül. Ezért a kérdés számunkra óriási horderejű. Nem mindegy, hogy milyen választ adunk rá. Keresztény hitünk ennek a válasznak a függvénye.

Az idők folyamán, Jézus, kérdésére különféle válaszokat adtak az emberek. Ha költői fantáziával összegyűjtenénk Jézus kortársainak és személyes ismerőseinek a véleményt e kérdéssel kapcsolatban, akkor ilyenféle fantázia szülte válaszokat kapnánk:

A szemvilágát visszakapott Bartimeus e kérdésre adott eme válasza világos. Jézus az ő világossága és fénylő napja, aki teljesen újjávarázsolta az életét.

Egészen másképpen nyilatkozott Manassze, egy korabeli nagy-birtokos, akit Jézus felszólított, hogy hagyjon el mindent és kövesse őt. Válasza: Jézus túl sokat kíván. Megveti a gazdagokat. Ő azt se tudja, hogy mit tartson felőle. Jézus nyugtalanná teszi és elrabolja lelki békéjét.

A költői fantáziával megszólított egyik közeli rokona, unoka-testvére keményen fogalmazva így válaszol: Jézusnak elment a józan esze. Megzavarodott. A család szégyene.

Egészen másként nyilatkozik a római százados, akinek Jézus meggyógyította szolgáját: Jézus? Isten Fia! Ki más?

Nem így a templomi kereskedő. Ő a kérdésre dühbe gurul és így válaszol: Jézus? Majd én megmutatom neki, hogy kicsoda. A kereskedők kiűzése miatt a templomból még lakolni fog.

Tovább sorolhatnánk azokat a kevésbé fantázia szülte véleményeket, amelyek személye iránti ellenérzésből születtek.

Egyesek falánk és borissza embernek nevezték Jézust, aki egy asztalhoz ül a bűnösökkel.

Mások ördögtől megszállott ellenséget láttak benne, aki megszegi a mózesi törvényeket.

Pilátus előtt a császár ellenségének nevezték.

A zsidó főtanács istenkárom-lóként méltónak tartotta a halálra.

Kétezer év alatt, főleg az utóbbi száz évben mennyi szennyes, mocskos dolog látott napvilágot, az elkereszténytelenítő erők szolgálatában álló gátlástalan tollforgatók kezéből! Alapvető ateista dogma volt évtizedeken át, hogy nem is létezett, nem is történelmi, hanem mítosz alkotta személy.

Mennyi történelmietlen hazugsággal és rágalommal illették személyiségét azok is, akik elfogadták őt történelmi személynek. Azok az írások már jóindulatúaknak mondhatók, amelyek forradalmárnak, tragikus hősnek, megvalósíthatatlan utópia délibábhősének, egy időben, a rockzene pedig szupersztárnak nevezik Jézust.

Mindezek ellenére Jézus alak-ját, ma is ragyogó fény övezi, mivel ő nem az, amit róla a minden szentet, bemocskolók írnak, vagy mondanak.

Jézus tisztában volt a róla alkotott vélemények tömkelegével. Nem sokat törődött ezekkel. Csak egyre volt kíváncsi, egyet tartott fontosnak: Hogyan vélekednek róla apostolai? Azok a férfiak, akiket barátainak nevezett, akikre rá akarta bízni művének folytatását. Ezért szegezi nekik a kérdést: „Hát ti kinek tartotok engem?” A kérdés elhangzott és társai nevében Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!”

Jézus egykor apostolainak tet-te fel a nagy kérdést. Ma nekünk szegezi ezt a kérdést. Mert ma sem a kívülállók véleményére kíváncsi, hanem a miénkre. Mert ma ránk bízza művének folytatását.

Mi hívő keresztények hálát adunk a Jóistennek azért, hogy megismerhettük Jézust, s az ő tanítását. S ezért a mi válaszunk megegyezik Péter apostol válaszával: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!”

Pétert eme vallomása tette olyan sziklává, amelyre épül az elpusztíthatatlan krisztusi mű. Az Egyház. Jézus szavaival: „Te Péter vagy, azaz szikla, és én erre a sziklára építem egyházamat, s a pokol kapui sem vesznek erőt rajta soha”.

A századok során sokféle támadás érte, sok vihar ostromolta sziklára épült Egyházunkat. Hogy mégsem győzték le a pokol erői, ennek titka abban keresendő, hogy isteni erő biztosítja a szikla szilárdságát. Támadták egyházunkat katonai erővel, a pénz hatalmával, a hamis tudomány eszközeivel, a médiumok segítségével. De mindhiába! A Szikla állt, és állni fog!

Jézus sziklának nevezte Pétert. Ennek hallatán érdemes elgondolkoznunk azon, hogy vajon minket minek nevezne? Széltől, közszellemtől ingatott nádnak, kiszáradt gyümölcsfának, útszélre esett magnak, hamis sáfárnak, akik elherdáljuk örökségét?

Nem az a fontos, mit mondanak rólunk az emberek, hanem hogyan vélekedik életünkről Jézus. Bárcsak azt mondaná: Ma Ti vagytok az a szikla, melyre építem egyházamat, melyen a pokol kapui sem vesznek erőt.

Ámen.

Melyik a legfőbb parancs

„Melyik a fő parancs?”

Az imént hallott evangéliumi szakasznak az a célja, hogy a zsidóság számára elfogadhatóvá tegye Jézus tanítását, illetve az írástudóval folytatott sikeres vita leírásával megnyerje a zsidó hallgatóságot Jézus számára.

Itt a kérdés nem a könnyű és a nehéz parancsokról szól, hanem hogy melyik a legelső, vagyis a legfontosabb.

Különösen fontos az, hogy Jézus az Isten szeretet és a felebarát szeretet fogalmát összekapcsolta. Nála nem lehetett a kettőt kijátszani egymás ellen. A helyes felebaráti szeretet csak Isten iránti helyes szeretetből táplálkozhat. És fordítva is: A helyes Isten iránti szeretetet a felebarát szeretetével lehet bizonyítani.

Ámen

Szent Bertalan

Szent Bertalan apostol

Jn 1,46-47

"... Jöhet valami jó Názáretből? ... Íme egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság ..."

Ez az igaz ember sem volt mentes a helyi szóbeszéd hatásától. Ízig vérig benne élt kora és társadalma anyagi és szellemi világában. Nem volt föld fölött lebegő, nem volt beképzelt farizeus, nem volt semmi más, mint "igaz ember". Kevesekről mondja az evangélium, hogy igaz ember.

Mi is éljünk csak teljesen ebben a világban, ám (mindennek ellenére) igaz emberként.

A szőlőmunkások

A szőlőmunkásokról szóló példabeszédet sokan félreértik, és azt gondolják, hogy igazságtalanság történt. Véleményük szerint a szőlősgazda igazságtalanul járt el, amikor ugyanakkora összeget adott mindenkinek, és nem tett különbséget azok között, akik egész nap fáradoztak, illetve akik csupán egyetlen órát dolgoztak a nap folyamán.

Nézzük a történetet! A szőlősgazda és az első munkások reggel kölcsönösen megegyeztek egy dénárban, amit a munka végeztével hiánytalanul meg is kaptak. Ami a megállapodás alapján járt nekik, azt pontosan megkapták. Akkor hol van itt az igazságtalanság? Sehol, mert a gazda nem bánt velük igazságtalanul.

Az már egy másik kérdés, hogy miért adott szintén egy dénárt azoknak, akik az elsőkhöz képest kevesebbet dolgoztak? Mert jószívű, nagylelkű volt. És ő nem lehet nagylelkű? De igen! A saját vagyonával azt tesz, amit akar.

A történet nem pénzről és munkabérről szól, hanem azt példázza, hogy Isten minden embernek ugyanazt a jutalmat (egy dénárt) szeretné adni a földi élet után, és ez az üdvösség. Az üdvösség minden ember számára Isten nagylelkűségének ajándéka, amelyért azonban legalább egy keveset dolgozni kell. 

Limai Szent Róza

LIMAI SZENT RÓZA,
Ünnepe: augusztus 23

LIMAI SZENT RÓZA 1586. április 20. (vagy 30.)-án született Limában. Eredeti neve "Isabel de Flores" volt, édesanyja csak később, bérmáláskor, 1597-ben adta neki a Rózsa nevet, mert olyan szépnek látták a bölcsőben, mint egy kinyílt szép rózsát. Szépsége miatt kicsit el is kényeztették szülei, annak ellenére, hogy a nagy család miatt (11 gyermek) meglehetősen elszegényedtek. A szép lányt szerették volna előkelően férjhez adni

Ő máskép gondolkodott, "Jézus menyasszonya" szeretett volna lenni. Szeretett volna a szegényeken is segíteni, meg a családját is szolgálni. Sok szidást és bántalmat kellett elviselnie. Már családjában elkezdte komolyabban gyakorolni az erényeket. Fiatal korától életét az imádságnak, vezeklésnek, a tisztaságnak és a boldogságos Szűz tiszteletének szentelte. Kertjükben kis kunyhó állt, ott elmélkedett, imádkozott és szemlélődött napi 12 órán keresztül is. Vallási gyakorlatait kézi munkával váltogatta, a kertet gondozta. Az eladott termékekért kapott pénzzel szüleit támogatta.

1606. augusztus 10-én Szent Domonkos harmadrendjének lett a tagja. A rendben felvette a "Szűz Máriáról nevezett" jelzőt, pontosabban a "Rosa de Santa Maria" nevet. Lelki kínok is gyötörték, rokonai is üldözték, az Egyház részéről is bizalmatlanság fogadta. A megpróbáltatásokat türelemmel viselte, sőt egyenesen kereste. Jelentős eredménnyel haladt előre a bűnbánat és a misztikus elmélkedés útján. Haláláig megőrizte vidámságát, énekes kedvét és természet szeretetét.

Három művet alkotott ebben a térben és időben messzi világban. Ő alapította az első kolostort Délamerikában, szemlélődő rendek számára. Elkészítette a terveket, kijelölte a megfelelő helyet, megszerezte a szükséges pénzt. Ő ebbe a kolostorba nem vonulhatott el, az halála után csak 1623-ban nyílt meg. Később cellája köré, melyben elhunyt felépült Lima második női kolostora is.

Másik nagy műve volt a szegények állandó szolgálata. A harmadik műve a misszió volt. Mint nő nem is gondolhatott arra, hogy elmenjen a legvadabb és legeldugottabb tartományokba az indiánok megtérítéséért. De lelkesen gondolt és imádkozott a hőslelkű misszionáriusokért. Őszintén szerette a vad és kegyetlen indiánokat, akikről Chilében élő fivére révén hallott.

Hosszú, sok fájdalommal teli haláltusát vívott az utolsó hetekben. A legnagyobb kínok dacára is örömmel készült a halálra. 1617. augusztus 24-én Limában halt meg, korán, 32 éves korában. 1668. február 12-én IX. Kelemen pápa boldoggá avatta. Lima védőszentjének nyilvánították 1669-ben, 1670-ben pedig egész Nyugat-India és a Fülöp szigetek védőszentjévé. X. Kelemen pápa avatta szentté 1671. április 12-én. Földi maradványai a limai domonkosoknál nyugszanak.  Ő Délamerika, Peru első szentje. Limában az Ő tiszteletére épült Peru legnagyobb emlékműve.

Szűz Mária Királynő

BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA KIRÁLYNŐ

Bibliára alapozott ősi hagyomány szerint Mária Dávid király családjából származott. Az Angyali üdvözletben is véget nem érő királyi széket ígér az angyal (Lk 1, 33). A Jelenések könyvének Napbaöltözött Asszonya is csillagkoronával tűnik fel (Jel 12, 1).Ilyen rendíthetetlen méltósággal ünnepelte a keresztény világ ősidőktől fogva.

Az efezusi zsinaton (431) évszázados, mindenütt ismert gyakorlatot szentesítettek dogmával, azóta Máriát mint "Isten Anyját" ünnepeljük (Deipara, görögül: Theotokosz).

Az ünnepet 1954-ben rendelte el XII. Piusz pápa, évenkénti ünneplési időpontot határozva meg Máriának erre a tulajdonságára.

Gondolat:

Égi királynak szent Anyja,

Világosságnak ajtaja,

Kiben az élet szép napja

Magát miránk kiárasztja

Szent István király ünnepe

Bevezető

A mai ünnepen első királyunk, Szent István tiszteletére kondulnak meg a harangok. Nemcsak idehaza magyar földön, hanem szerte a világon, ahol szétszóródva magyarok élnek. A múltra emlékezve, a közös ezeréves múltba gyökerezve együtt ünneplünk a jelen oltára előtt.

Államalapító Szent Királyunkra, Szent István királyra, és a kezdetekre emlékezünk. Arra az útra, amelyen a Szent Király indította el nemzetünket, és amelyen ma is, nekünk is, járnunk kell, ha biztonságban, békében és boldogságban akarunk élni itt, őseink vérével öntözött drága szent hazánkban

Vajon ezen az úton járunk-e mi? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg nemzetünk fennmaradása iránti közömbösségünket! Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem őriztük hitelesen keresztény hitünket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Add kegyelmedet, hogy minden magyar hűen őrizze a Szent Istváni örökséget. Uram, Irgalmazz!

Evangélium után

Hogy könnyebb legyen az ünnepi emlékezés, álljunk lélekben István király budavári lovas szobra elé. Nézzünk föl rá és emlékezzünk! Ott áll a város fölött, bronztekintetével egybeöleli a város kőrengetegét, az Alföldet, a Kárpátok koszorúját.

Talán visszanéz az őshazába is, ahonnan magunkkal hoztuk kelet dühe és nyugat közönye között is kitartó életerőnket. Nézi szép fővárosunkat, az ezüstfolyók és aranymezők gyönyörű hazáját, és fürkésző tekintettel vizsgálja mai életünket. Nézi magyarjait, az apostol és államférfi szemével, s mi kései ivadékai kíváncsiak vagyunk véleményére.

Nemcsak az egyének, de a nemzetek életében is vannak válságos pillanatok. Olyan helyzetek, amikor létünk vagy nemlétünk forog kockán. A Gondviselés különös ajándéka, ha ilyen válságos órákban, amikor ember kell a gátra, küldetik valaki, hogy a nemzet életét helyes irányba lendítse.

Felesleges lenne bizonygatni, hogy Szent István ilyen válságos időkben állott nemzetünk élére.

Ázsiából jöttünk, és mind nyelvünkben, mind szokásainkban különböztünk az európai népektől. Barbár szokásainkkal méltán vívtuk ki magunk ellen a keresztény népek haragját. Őseink végig kalandozták Európát, de az önvédelemre kényszerült népek véres ellencsapásokkal válaszoltak kihívásunkra.

Mi tagadás, barbár szokásainkkal nem voltunk udvarképesek az akkor már keresztény Európában. Hamarosan belátták ezt népünk józanul gondolkozó vezetői, de belső meggyőződés hiányában nem tudtak döntő lépést tenni a kereszténység és Európa felé.

Csak Géza fejedelem fia, István volt az, aki keresztény meggyőződésétől vezérelve megtette és megtétette nemzetével ezt a döntő lépést.

Már ifjúkorában megtanulta, hogy a kereszténység missziós természetű és az apostolkodás, a hit terjesztése Krisztus legfőbb parancsa. Menjetek az egész világra és tegyetek tanítványommá minden népet!

Ha valaki a keresztény hit birtokába került, akkor szent kötelessége ezt továbbadni. A jó szülők is gyermekeikre hagyják anyagi és szellemi kincseiket. Ezért kell elszomorodnunk napjainkban, midőn arról olvasunk, hogy minden más vallásnál, főleg pedig a szektáknál erősebb az apostolkodás, mint a katolikusoknál

István királyunk szívügyének tekintette, hogy ne erőszakosan, hanem tanító munkával, buzgó igehirdetéssel az evangélium kovászát a magyar élet tésztájába gyúrja.

A koronát küldő II. Szilveszter pápa mondotta: Én csak apostoli vagyok, de István apostol!

Valóban népe, nemzete apostola volt. Kiépítette a magyar egyház szervezetét. Püspökségeket, érsekségeket alapított. Székesegyházakat, templomokat, több mint 350-et építtetett. S kolostorokat, köztük a híres pannonhalmi apátságot is. S szentéletű felesége, Boldog Gizella irányításával a hazánkba letelepedett nővérek 4500-nál is több miseruhát és palástot készítettek e templomok és monostorok részére. Köztük a híres koronázó palást másolatát is.

Vajon mit mondana első szent Királyunk, ha most megjelenne közöttünk? Látva fiainak és leányainak iránta tanúsított őszinte tiszteletét és háláját, amely ilyen nagyszerű ünneplésben részesíti őt?

Hálásan megköszönné és azt mondaná, csak azt tettem, amit tennem kellett népemért, és ezt is a Gondviselő Isten segítségével! Kövessétek életpéldámat! Amint én követtem Krisztust, úgy kövessétek Ti is Őt! Váltsátok valóra tanítását! Éljetek békével minden rangú emberrel, még az idegenekkel is!

Ragaszkodjatok ahhoz a hithez, amely az én koromban megmentette népünket a történelem szín-padáról való letűnéstől, s amely segítette népünk beilleszkedését Európa keresztény népeinek nagy családjába. S amely ezer éven át biztosította népünk fennmaradását oly súlyos és végveszéllyel fenyegető helyzetekben is!

Ott áll Buda várában István királyunk, tekintélyt, méltóságot, magabiztosságot és erőt sugárzó szobra. De ő nem akar bronzba öntött emlékmű maradni. Élni akar hívő magyarjaiban, akik apostoli buzgósággal azon fáradoznak, hogy az evangélium kenyere ne hiányozzék a magyar élet asztaláról, egyetlen magyarnak sem az életéből.

Hol vagy István király?

Téged magyar kíván

Veszni indult népünk

Csak Te mentheted meg

Ámen

Házasság felbonthatatlansága

Évközi idő, 19. hét Péntek

Jézus szeme a jövőbe látott. Látta a sok válást, az elhagyott házastársakat, az árván maradt gyermekeket, látta a hűtlenség okozta sebeket. A felbonthatatlanság törvénye nagyon is az embert szolgálja. Milyen boldog lenne az emberek élete, ha tisztelnék a házasságban Isten elgondolását.

Megbocsátás

Megbocsátás

A keresztény közösség életének alapszabályait tartalmazó szakasz következő része a megbocsátásról szól. Péter apostol ezt a kérdést teszi fel Jézusnak: „Ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki?”

Az előzmények ismeretében nyugodtan állíthatjuk, hogy itt nem csupán két személy kapcsolatáról van szó, hanem a sértést elkövető személy és a közösség kapcsolatáról is. Az eset feltételezi, hogy a bűnt elkövető személy megbánta cselekedetét és újra a közösség tagja akar lenni. Hányszor kell neki megbocsátani? Hányszor kell őt visszafogadni a közösségbe?

Jézus válaszában a „hetvenszer hétszer” kifejezés szerepel, ami nem azt jelenti, hogy 490 alkalommal kell megbocsátani, s ha az illető még ezek után is újabb bűnt követ el, akkor már nem szükséges megbocsátani, hanem azt, hogy mindig meg kell bocsátani, a megbocsátásnak nincs határa.

Jézus egy nagyon szemléletes példával világítja meg mondanivalóját. A példázat a szolgája nagy adósságát elengedő királyról szól, illetve ugyanerről a szolgáról, aki később könyörtelenül követelőzik szolgatársával szemben. A példabeszédben szereplő király a végtelenül irgalmas Istent jelképezi, aki minden bűnünket kész megbocsátani. Tőle, az irgalomban gazdag Istentől kell megtanulnunk a megbocsátást és gyakorolnunk azt számolatlanul embertársaink felé. 

Ahol ketten hárman

Minden közösségnek vannak szabályai. Az izraelita közösségekben jól meghatározott előírások voltak. Az Egyháznak is, mivel egy közösséget alkot, vannak szabályai. Ezt az evangéliumi részletet a „testvéri feddésnek” is nevezik.

Jézus világosan kifejezte, hogy a közösségnek fontos szerepe van, mert ott, ahol az Ő nevében összegyűlnek és imádkoznak, Ő is jelen van. (Mt 18, 20) A közösségben mindig vannak nehézségek is..

Annak, aki igazi közösségi ember szeretne lenni, annak folyamatos fejlődésre, tökéletesedésre van szüksége.

Napjainkban egyre inkább szaporodnak a kisközösségek, imacsoportok, különböző karizmatikus és ifjúsági mozgalmak. Ezek a széteső családok és a városi névtelen társulások helyébe lépnek, mert itt otthonra, szeretetre, barátságra találnak a magányosok és az élet értelmét keresők. És a szeretetközösségben találkozhatnak az Úr Jézussal, aki – ígérete szerint – jelen van közöttük.”

Ezek a bázisközösségek az Egyház jövőjét jelenthetik, csak ne zárkózzanak el az egyházközségek többi tajgaitól.

Jézus kéréseink meghallgatását a közösség közmegegyezéséhez kötte. Üdvösségünk sem magánügy, hanem annak közösségi méretei is vannak.

Nagyboldogasszony 2017

Nagyboldogasszony 2017

Bevezető

Örvendezzünk mindnyájan az Úrban,

Nagyboldogasszonyt ünnepelve,

Akinek mennybevételén

Ujjonganak az angyalok,

És magasztalják Isten Fiát.

E szavakkal szólít fel bennünket örvendezésre a mai liturgia kezdőéneke. Hogy Máriát tisztelő hívő lelkek mindnyájan tiszta szívvel örvendezhessünk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg Mária-tiszteletünk lanyhulását.

Kirié litánia

Urunk Jézus bocsásd meg Mária-tiszteletünk hiányosságait. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus bocsásd meg, hogy egyre ritkábban imádkozzuk az Üdvözlégy Máriát, s a rózsafüzért. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus bocsásd meg, hogy egyre ritkábban zarándokolunk a Mária kegyhelyekre. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Egy jó édesanyáról nem lehet megfeledkeznünk. Életünk benne és általa érkezett a létezés partjára. Hálás szeretetünk éppen ezért öröklakást biztosít neki emlékezetünk házában. Nincs tehát semmi túlzás abban, ha Szent Ágostonnal valljuk: „Mindent az édesanyámnak köszönhetek.”

Mivel az anyaságnak ilyen nagy szerepe van egyéni és közösségi életünkben, joggal mondhatjuk: Egy anyátlan világban élni annyi, mint halottas ágyon várni a véget.

Nem véletlen tehát, hogy Isten egy édesanya ölelő karjával sietett az emberiség megmentésére. Erre kapott meghívást a Boldogságos Szűz Mária. Amint az ő boldogsága, épp úgy az emberiségé is, lényegében az anyaság ölében született meg.

Sajnos mi, emberek, ezt nem látjuk világosan, és ennek következtében hálánkkal is adósak maradunk. Csak az Isten olyan hatalmas, hogy kellőképpen megjutalmazza a hűséges anyai szolgálatot. Ezt tette Máriával is, amikor élete végén testestől – lelkestől megdicsőítette és fölvette az örök élet országába.

Kérdezhetné valaki: Vajon Mária mennybemenetelének mi a jelentősége az egyszerű hívők számára? Talán csak annyi, hogy örvendezünk az életet lezáró dicsőségnek?

Hogy ezt az eseményt meg-felelően értékeljük, gondoljunk az evangélium azon beszámolójára, amikor Jézus prédikál, és az emberek lelkesen hallgatják szavait. Mikor szünetet tart, az egyik asszony felkiált: „Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál…” Jézus nem hagyja válasz nélkül a közbeszólót, és kijelenti: „Hát még milyen boldogok azok, akik hallgatják Isten szavát, és hűségesek maradnak hozzá…”

Nem kétséges, hogy ez a figyelmeztetés nekünk is szól, akik Jézus szavait hallgatva, anyai és testvéri viszonyba kerülünk vele. Igaz, hogy mi nem számíthatunk életünk olyan befejezésére, amelyben Mária részesült. Ha azonban megtesszük, amit Mária kért: Tegyétek, amit Fiam mond. És nemcsak hallgatjuk, hanem meg is tesszük. Hűségesek leszünk az evangéliumtanításhoz, akkor bennünk is kialakul az az Isten-ország, ami záloga saját mennybejutásunknak.

Az idő mindig rövid, mert vége van. Határos az örökkévalósággal, amelybe mi is átléphetünk, ha Máriához hasonlóan, az Úr alázatos szolgálólányaként teljesítjük szolgálatunkat.

Amen.

Szent Maximilián Kolbe

Szent Maximilián Kolbe péntek

1894. január 8.-án született Lengyelországban, Tdunska Wolán. Szüleik, Júliusz és Marianna második gyermekeként. A keresztségben Rajmund nevet kapta.

Lambergben (ma Lvov, Ukrajna) tanult a ferences szemináriumban, itt kapta rendi nevét.

Rómában szentelték pappá 1918-ban. Különös szeretettel viseltetett a Boldogságos Szűzanya iránt, ezért megalapította a „Szeplőtelen Szűz Hadserege” neve társulatot.

Japánban, Nagaszakiban folytatott missziós tevékenységet. Itteni életéből ma is őrzik celláját, nyomdagépeket, sajtótermékeit. Ezeket volt szerencsém személyesen is látni. Örült a lelkem, hogy rendi testvérei és a Nagaszaki hívek, mily hűen őrzik emlékét.

Betegsége miatt Japánból vissza kellett térnie a missziós munkából, és a rend vezetői a lengyelországi Niekopalanow kolostorának előjáróvá nevezték ki.

A hazáját megszálló németek többször letartoztatták, majd 1941. május 28-án az Auschwitzi koncentrációs táborba szállították. Az egyik éhhalálra ítélt családos rabtársa helyett önként vállalta a biztos halált. 1941. augusztus 14-én az elítéltek közül utolsónak fejezte be életét. VI. Pál pápa 1971. október 11-én boldoggá, szent II. János Pál pápa 1982-ben szentté avatta.

Számomra óriási erőt ad élete. Ő nemcsak hirdette, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért. Ő önként életét adta felebarátjáért. És örök követendő példa számunkra is, hogy legyünk készek nagy áldozatokra is felebarátjainkért.

Ámen.

Évközi 19. vasárnap 2017

Évközi 19. vasárnap 2017

Bevezetés

Olyan történetet hallunk a mai evangéliumban, melyre azt mondják sokan, hogy kitalálás, mese az egész. Mert szép történet az, hogy Jézus megmenti tanítványait a viharos tengeren, a vízen járva, de semmi valóságalapja nincs. Ésszel föl nem fogható, a természet törvényeivel meg nem magyarázható az, hogy Jézus a vízen jár, és hogy egyetlen szavára lecsendesedik a vihar. De tény! És ennek az eseménynek, nemcsak az apostoloknak volt mondanivalója, hanem átvitt értelemben a mindenkori hívőknek is. A maiaknak is. Ma mi vagyunk a háborgó tengeren dobált hajó. De mondhatjuk azt is, hogy miként egykor a kis apostoli közösségnek volt mondanivalója, úgy ma az élet tengerén hányódó hajónak, Egyháznak is. - Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogyan viselkedünk mi a háborgó viharokban.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy ha az Élet viharos tenger vesz körül bennünket, és meginog a hitünk. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy ha viharok vesznek körül bennünket, nem fordulunk Hozzád segítségért. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Amikor viharok esetén megmentesz a süllyedéstől, nem mondunk Néked köszönetet. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az előzményekről, a háborgó tenger lecsillapítását megelőző eseményekről csak annyit tudunk, hogy nehéz és fárasztó nap van a tanítványok mögött: Ötezer embermegvendégelésében segédkeztek. Ezután Jézus egyedül marad imádkozni, őket pedig előre küldi a túlsó partra.

A leírásból tudjuk, hogy Jézus imádkozik, Az apostolok útra is keltek, és egész éjjel küzdöttek az elemekkel, próbálták a hajót irányban tartani. Halálosan kimerültek lehettek!

Ekkor veszik észre rémülten azt az alakot, aki vízen járva közeledik feléjük. Kísértetnek tartják, és kiáltozni kezdenek, ő azonban megszólítja őket. hogy megismerjék hangját és megnyugodjanak: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!”

És ki az, akit ennyivel nem lehet meggyőzni? Péter apostol. Ő is halálra van rémülve, mégis ezt kéri: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy oda menjek hozzád a vízen!”

Ezzel azt kéri, hogy Jézus igazolja magát.

Micsoda kérés ez! „Parancsold meg, hogy oda menjek hozzád a vízen!” Mutasd meg, hogy Veled én is megtehetem, amit Te!

Mire Jézus így szólt: „Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizén, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szél kibillentette egyensúlyából, megijedt, és süllyedni kezdett, és felkiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”

Ismétlem: Elült a szél! És megerősödött az apostolokban a Jézusban való hitük.

Nem valószínű, hogy van köztünk olyan, aki próbált már vízen járni. Igaz, hogy a Barcelonai (1992) olimpián résztvevő mexikóiak közül sokan átzarándokoltak a Szentföldre Közülük a 900 fős szeminárium Rektora, amikor a Genezáreti tavon hajóztunk, a bárkával a parthoz közeledtünk, beugrott a tóba, ezzel emlékezett és emlékeztetett Péter apostol vizenjárására. Több mint megcsodáltuk. Micsoda élmény volt! Felébredt bennünk az egykori esemény.

Mert átvitt értelemben az egész keresztény életünk, vízen, háborgó tengeren való járáshoz hasonlít!

Ha életünket nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy életünk hullámhányta taván minket is megkísért a Péteréhez hasonló vakmerőség. Bizonygatjuk, hogy milyen erős a mi hitünk, de amikor jönnek a bajok, amikor háborog a tenger, háborog lelkünk, akkor megtorpanunk.

Az Úrjézus azonban nem hagy egyedül. Velünk van éjjel-nappal. Velünk is lesz a világ végéig, a történelem viharaiban is. Tőlünk is azt kéri, amit az apostoloktól, hogy ne féljünk, higgyük erősen, mert Ő az Isten fia! Ő nem csak a természet erőinek tud parancsolni, hanem a természetfeletti erőknek is. Ő a bennünk háborgó tengert is le tudja csillapítani, megnyugvást és békét tud teremteni bennünk is.

De a krisztushívők közösségében is, az Egyházban is.

Aligha találhatunk ugyanisjobb példát az Egyház és a krisztushívők sorsának szemléltetésére, mint a háborgó tengeren már-már elmerülő bárkát, benne a rémüldöző apostolokkal, s a feléjük közeledő, s őket megmentő Jézust.

Ha csak nagyvonalakban tekintjük át Egyházunk történetét, igen gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel. A római három évszázados véres üldözéstő, a nagy francia forradalmon, és véres diktatúrákon át napjaink Európa kegyetlen Iszlámosításáig.

Jól tudjuk, ezt a bárkát nem védelmezi erős páncélzat, nem rendelkezik elhárító fegyverekkel. Mióta elindult a pünkösdi partoktól, ellenszéllel kell viaskodnia, külső és belső nehézségek hullámai akadályozzák előrejutását. Nem csoda, ha utasait hatalmába keríti a félelem.

Sokszor felvetődik bennünk a kérdés: Miért kell az Egyháznak állandóan ellenségekkel viaskodnia, miért nem járhat nyugodt és csendes vizeken? Nem tudjuk. A megpróbáltatások, igaz próbára teszik hitünket és szeretetünket. De azt is látnunk kell, hogy a viharok lecsendesülése mindig az Egyház megújulását, megerősödését eredményezik. Jézus ugyanis velünk van a viharok idején is.

Azért is jött a Földre, hogy szerető öleléssel kiragadjon minket a pusztulás, az Iszlám veszedelméből. Kinyújtja kezét a süllyedő felé, hogy mentő öleléssel megmentse az elmerüléstől. Egyházát is! Amely ugyan „fluktuat, sed non mergitur.” Hullámzó, viharos tengeren jár, de el nem merül.

Ámen.

Szent Klára

Szent Klára Assisiben született 1194-ben. 18 évesen tette le fogadalmát Assisi Szent Ferenc kezébe, akinek szent szegénységét követni akarta.

Ferenccel együtt alapították meg a róla elnevezett klarissza rendet. Később csatlakozott hozzá két nővére is, és apjuk halála után édesanyja is.

Szigorú szegénységben élt, de mégis gazdag volt a szeretet és a jámborság tetteiben.

Szoros lelki barátság fűzte szerzetestársához Prágai Szent Ágneshez, III. Béla királyunk unokájához.

Élete végén megérhette azt, hogy látta rendjének elterjedését még az Itálián kívüli országokban is.

Meghalt 1253. augusztus 11-én, az Assisi melletti Szent Damján-kolostorban. Sértetlen teste, a róla elnevezett assisi bazilikában nyugszik.

Szent Lőrinc

Valeriánus császár keresztényüldözése idején, II. Szixtusz pápa tanítványa és kiváló tulajdonságai miatt, fiatal kora ellenére fődiakónus volt. Mint ilyen a pápa oldalán segédkezett a szent áldozat bemutatásánál, az egyházi javakat őrizte, és a szegényeket gondozta.

Amikor Szixtusz pápát elfogták, szomorúan kérdezte: "Atyám, hová mész fiad nélkül?" De a pápa megvigasztalta, hogy néhány nap múlva követni fogja, de addig szét kell osztania az Egyház javait a szegények között, hogy a pogányok kezére ne kerüljön. Feladatát elvégezte. Közben megtudták, hogy ő a vagyon őrzője és elfogták. Amikor az Egyház vagyonát követelték, elővezette a betegeket és a szegényeket.

Kegyetlenül megkínozták. A fogságban vakokat gyógyított meg, a megtérteket megkeresztelte. Végül a prefektus parancsára tüzes rostélyra fektették, és elevenen elégették 258. augusztus 10-én. Sírja fölé Nagy Konstantin császár bazilikát emelt, mely egyike Róma hét fő templomának.

Napjainkban is zarándokok sokasága keresi fel a róla elnevezett katakombát.

Edit Stein

A XX. Század kimagasló szentjei közé tartozik Edit Stein. Vértanúsága Isten iránti szeretetről tesz tanúságot. Isten útját járjuk, megtapasztalhatjuk, hogy kiválasztott és vezet minket, és ezért nem veszítjük el bizalmukat.

1891-ben született Breslauban, zsidó szülők tizenegyedik gyermekeként. Nagy érdeklődéssel fordult a filozófia felé, és állandó kapcsolatot tartott fenn korának jeles képviselőivel. (Husserl)

Nagy hatással volt rá Avillai szent Teréz önéletrajza, és a kereszténységgel való számos találkozás hatására 1922 január 1-én megkeresztelkedik.

Bár ekkor szeretett volna a Kármelbe lépni, de a tanítás és oktatás lett a feladata. Vágya csak 1933-ban teljesült, és Köln városának monostorába lépett be, ahol folyamatosan tette le a fogadalmait, 1938-ban az örök fogadalmat.

Tudományos munkát végezhetett, és a lelki élet nagyjainak írásait tanulmányozta. Keresztes szent János születésének 400. évfordulójára írt még egy cikket.

1942 augusztus 5-én, több nővérrel együtt a Gestapo elhurcolta és augusztus 9-én az Auschwitz-i haláltáborban fejezte be életét. Boldoggá avatása Kölnben 1987 május 1-én, szentté avatása 1998 október 11-én, Rómában, a szent Péter téren történt. 

Szent Domonkos

Szent Domonkos áldozópap

Szentünk 1170-ben született. A keresztségben Szent Domonkos nevét kapta. Tanulmányai végeztével az osmai székesegyház kanonokja lett.

Harmincöt éves korában döbbent rá, hogy milyen súlyos problémát jelent az albiak eretneksége Dél-Franciaországban. Megtérítésükért és tanaik ellenében megalapította a Prédikáló Testvérek Rendjét. A rózsafüzér apostola volt, és rend- társait a Szentírás állandó tanulmányozására biztatta

"Contemplata aliis tradere!"

Minden átelmélkedett igazságot átadni! Ez volt szent Domonkos jelmondata. Nem csak a domonkosok, de minden megkeresztelt ember feladata is ez: a Krisztusban megélt valóság tovább adása. A hangsúly egyaránt vonatkozik az elmélkedés fontosságára és a megosztásra is. Csak akkor lehet igaz és gyümölcsöző igehirdetésem, hitoktatásom, tanúságtételem, ha előtte "átbeszélem" az Úrral.

De az elmélkedések, adorációk során kapott isteni ajándékokat is meg kell osztanom testvéreimmel, hiszen így valósulhat meg személyes életemben is szent Pál gondolata: "élek többé nem én, hanem Krisztus él bennem!"

Tanítása megfontolandó és követendő számunkra is.

Bolognában halt meg 1221-ben. Korábbi barátja: IX. Gergely pápa avatta szentté 1234. július 3-án.

Szent II: Szixtus

Szent II. Szixtusz pápa, vértanú

Szixtuszt 257-ben szentelték Róma püspökévé.

Valeriánus császár üldözése alatt halálbüntetés terhe alatt tilos volt a keresztényeknek halottjaik sírjánál összegyűlni. 258. augusztus 6-án Szixtusz pápát négy diakónusával együtt elfogták a Kallixtusz-katakombában és ott, ahol a szentmisét végezte vértanúhalált szenvedett.

Fődiakónusával, Szent Lőrinccel együtt a III. század legtiszteltebb vértanúja.

Színeváltozás ünnepe

Színeváltozás ünnepe.

Ma, augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepét ünnepli az egyház. A liturgikus év folyamán kétszer is felolvastatja az egyház Urunk színeváltozásáról szóló evangéliumi szakaszokat.

Egyszer nagyböjt 2-ik va-sárnapján, Urunk szenvedésére, kereszthalálára s feltámadására emlékeztető s húsvét méltó megünneplésére felkészítő időszakban, nagyböjt folyamán.

Másodszor pedig minden augusztus 6-án, a Nándorfehérvári győzelemre emlékeztetően.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem halljuk már a déli harangszót. Uram, irgalmazz!

Urunk bocsásd meg, hogy nem gondolunk már dicső győzelmünkre. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem imádkozzuk már az Úr angyalát. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Erről az ünnepről csak kevesen tudjuk, hogy ennek az ünnepnek is, miként Húsvétnak és Pünkösdnek van ószövetségi párhuzama. A Lombsátor (Szukkót) (Pászka, Sevuot) ünnepe. És ez a vigasság ünnepe.

A szentírásmagyarázók szerint Jézus színeváltozása szerint ezen az ünnepen történt. Ezért a tartalma miatt a harmadiklegnagyobb ünnep lett. Keleten már az V. században megünnepelték. Nyugaton pedig III. Kallisztus pápa tette kötelezővé, csakúgy a déli harangszót is a Nándorfehérvári győzelem emlékére. Mert két héttel a győzelem után, ezen a napon jutott el hozzá a győzelem híre, megünnepeltté.

Miért rendelte el a Szentatya ezt az ünnepet, egész világon megünneplő ünnepként?

Azért, mert miként annak idején, a Táborhegyen a színeváltozással akart az Úr Jézus valamit megmutatni, megsejtetni istenségéből, úgy Nándorfehérváron, a korabeli keresztények hite szerint, a keresztények iszlám felett aratott győzelmével, az Úr Jézus megmutatott valamit istenségéből, isteni hatalmából a benne hívőknek.

Miként az Úr Jézus színeváltozása az apostolokat, úgy a Nándorfehérvári győzelem is megerősítette Jézus Krisztus akkori követőit, a Jézus Krisztusban, való hitben.

Oh, bárcsak a ma élők hitét is megerősítené a nándorfehérvári győ-zelemre emlékeztető déli harangszó, s Urunk színeváltozásának ünnepe!

Urunk színeváltozásáról hallva eme szavakat, a mi szívünkben is felébred a vágy: de jó lenne, de boldogok lennénk, ha mi is részesülhetnénk hasonló élményekben, mint az apostolok. Ha mi is megláthatnánk Jézust! És pedig nem a titokzatos testében is szenvedőt, hanem a dicsőségben tündöklőt, az isteni hatalmát megmutató Üdvözítőt!

Az Úr Jézust azonban, úgy miként az apostolok mi nem láthatjuk földi életünkben. Követőinek az Úr Jézus olyan boldogságot igért, amely a hitből és nem a látásból fakad. Boldogok, akik nem látnak engem és mégis hisznek bennem. Mondja Jézus a kételkedő Tamásnak, s általa valamennyi kereszténynek., nekünk is, ma élőknek is.

De ha az előbb említett módon nem is láthatjuk őt, de úgy miként a nándorfehérvári győzelemben látta őt a korabeli keresztény világ, s benne hazánk. Úgy mi is láthatjuk a 2000 éves kereszténység, s 1000 éves hazánk történelmében!

De történelmünk legdicsőbb győzelme után jött széthúzó nemzetünk nagy tragédiája Mohács. A naív „feketeleves” a Budai várban. A 140 éves hódoltság.

De jött egy csodálatos pápa! XI. Ince pápa, aki összefogta Európa népeit és megszabadította Európát, s benne hazánkat a a kereszténységet pusztító Iszlámtól.

Megérdemelten áll ott szobra a Koronázó templom közelében talapzatán e felirattal: ”XI. Ince pápának, Magyarország megmentője emlékének, a hálás nemzet 1686-1936”.

És pár száz év után újra itt az Iszlám veszedelem. S megkezdte Európát leözönleni, Európát elfoglalni.

Népünknek az önvédelem adta kezébe a fegyvert, és újra védi hazánkat és Európát az Iszlám veszedelemtől. És mit kap érte? Egy-két szomszédnép kivételével – gyűlöletet. De népünk teszi továbbra is, mi szent kötelessége, mert miként annak idején az apostolokat a Táborhegyen, úgy földi létünkben erősít minket is.

Egyházunk és hazánk életét nyitott szemmel szemlélők napjainkban is láthatunk, nekünk szóló a nándorfehérvárihoz hasonló győzelmeket.

Ne legyünk feledékenyek! Emlékezzünk csak! Jó pár évvel ezelőtt mi is láthattunk olyan történelmi eseményeket, amelyekben megmutatkozott Krisztus isteni hatalma. Eufórikus érzés hatotta át a hívők millióit világszerte, kicsinyke hazánkban is, amikor egy ateista ideológia került a történelem szemétdombjára, egy ateista világbirodalom omlott össze!

Amikor ugyanis az Úr Jézus megmutatta apostolainak, s a történelem folyamán a keresztényeknek ragyogó dicsőségét, istenségét, isteni hatalmát, nem az volt a célja, hogy elkápráztassa az apostolokat, s a benne hívőket, hanem, hogy megláttassa velük a megpróbáltatás, a szenvedés és a kereszthordozás értelmét.

Mennyei Atyánk nem csupán Fiát akarta megdicsőíteni, hanem minket is. Azt akarja, hogy bennünket is átragyogjon a színeváltozás fénye. Azt akarja, hogy minden keresztény életét átjárja az evangélium világossága, fénye és melege! Azt akarja, hogy Jézus tanítása minket is olyan emberekké változtasson, akik továbbadjuk Jézusunk világító és melegítő szeretetét. Azt akarja, hogy minél több, Jézus közelébe került honfitársunk mondhassa, mit az apostolok: "Jó nekünk itt lennünk" 1000 éves hazánkban, hívő keresztény magyarként.

Ámen

Vianney Szent János

Édesanyja Isten szolgálatára nevelte, de a francia forradalom, majd az anyagi nehézségek lehetetlenné tették taníttatását. Földműves munkát végzett, de hő vágya volt, hogy pap lehessen.

19 éves korában sikerült iskolába kerülnie, de igen sokat küzdött a tanulással. A szemináriumban a fogyatékos latin tudása miatt nehezen végezte tanulmányait. 29. éves korában pappá szentelték, káplán lett, majd Ars plébánosa.

A vallástalan falut néhány év alatt megváltoztatta, híre bejárta az egész országot. Nagyra értékelték őt, mint gyóntatót, a hívek mindenfelől sereglettek hozzá, és tanácsait szent tisztelettel fogadták.

Súlyos kísértések és testi fájdalmak gyötörték, mégis mindig mindenkinek szeretettel állt szolgálatára. Az eucharisztikus Jézus volt életének középpontja.

74 éves korában halt meg 1859. augusztus 4-én. XI. Pius pápa avatta szentté 1925-ben, és tette meg a plébánosok és lelkipásztorok védőszentjévé.

A tengerbe vetett háló

A mai evangéliumban Jézus utolsó példabeszédét olvastuk, amit a menyek országáról mondott. A beszédben halászhálóhoz hasonlítja az országot, amely jó és rossz halakat egyaránt kifog a tengerből.

A világban tehát együtt van jelen a jó és a rossz, de a végén, az utolsó ítéletkor megtörténik a szétválogatás, s mindenki megkapja jutalmát vagy büntetését, annak megfelelően, hogy mit érdemel.

Ha Jézus szavai szerint az apostolok valóban emberhalászok, akiknek az a feladata, hogy a hálót kivessék, akkor mi, emberek vagyunk a halak, akiket a háló kifog. Mi vagyunk azok, akik ott leszünk az ítéletkor, amikor mérlegre kerül minden cselekedetünk.

A beszéd hallatán egyesek megrettennek, mert félnek a szigorú ítélettől, másokat azonban örömmel tölt el, mert azt a reményt nyújtja, ami az örök boldogságban vár az emberre.

Ezt a példabeszédet akkor értjük meg, ha a jövőbeni ítéletnek hatása van jelen életünkre.

Porciunkula

ANGYALOS BOLDOGASSZONY 
(PORTIUNCULA)

Ma van Angyalos Boldogasszony, azaz Porciunkula Ünnepe. Arról a piciny kápolnáról van szó, amely az Assisi város alatti síkságon található. A Porciunkula nevet onnét kapta, hogy Szentföldről hozott kicsiny földdarabra épült.

Ez a ferences mozgalom, lelki család bölcsője. A régi, romos kis templomot maga Ferenc építette újjá; itt kapott megvilágosítást a rend hivatása felől; az első Regula 1209-i jóváhagyása után ezt a kis templomot kérte és kapta meg a subasoi bencésektől. „A szent minden másnál jobban szerette ezt a helyet.

Szeráfi Szent Ferenc Atyánk különösképpen szerette a Boldogságos Szüzet. Ezért kedvelte ezt az épületet, melyet Angyalos Boldogasszonynak, vagy másképpen Portiunculának neveznek. Ott rakta le a Kisebb Testvérek Rendjének alapjait, onnét indította el a klarisszákat, és földi pályáját is ott fejezte be boldogan.

A hagyomány szerint ebben a kis templomban nyerte el Szent Ferenc Atyánk a teljesbúcsút, melyet a pápák megerősítettek és más templomokra is kiterjesztettek. Ennyi sok jótétemény után még arra is engedélyt kapott a Rend, hogy a liturgiában megünnepelje a mai napon a Portiuncula búcsúját.

Ligouri Szent Alfonz

Ligouri szent Alfonz Mária püspök és egyháztanító

1696-ban született nápolyi nemes családból. Az ügyvédi pályára lépett. Egy perrel kapcsolatban tévedésre jött rá, és ez meggyőzte a világi dolgok hiábavalóságáról.

A papi pályára lépett, hivatása lett a nép nagyarányú, rendszeres és korszerű lelki gondozása. A bűnösök és lanyha keresztények is tömegesen tértek meg hatására.

A népmissziók szolgálatára társulatot szervezett. XIV. Benedek pápa - látva áldozatos működésüket - jóváhagyta, és Redemptorista szervezet néven terjedt el.

Később engedelmességből elfogadta a püspöki kinevezést. Egyházmegyéjében minden plébánián missziót tartott, megszüntette az egyházi visszaéléseket: sokat tett a papság életszentségének és képzettségének érdekében.

79 élves korában visszamehetett szerzetébe, és azt vezette, még ágyhoz kötötten is. 94 éves korában halt meg.

1839-ben szentté, 1871-ben egyháztanítóvá avatták.

Írásai 60 kötetet tesznek ki. Legnevezetesebb műve a Theologia Moralis, melyet a gyóntatók számára írt. Ma is népszerűek az Oltáriszentség és Szűz Mária dicsőítésére írt imái.