Jézus főpapi imája

Jézus az apostolaiért és tanítványiért imádkozik. Úgy tűnik, hogy nem a nagy tömegekért, akik hallgatták beszédeit, hanem kifejezetten azokért, akik tanító útján vele voltak, és a legszorosabb baráti kapcsolatba kerültek vele.

Először azért imádkozik, hogy az Atya megtartsa őket a nevében, azaz mindig Istené maradjanak, és mindent az ő nevében tegyenek. Az egy Istenhez való kötődés a tanítványok lelki egységét eredményezi az Atyával és egymással.

Erre irányul Jézus második kérése, hogy a tanítványok egyek legyenek.

A harmadik kérés a tanítványok öröméért szól.

Az öröm akkor válik teljessé bennük, amikor megtudják, hogy miután Jézus befejezi küldetését ebben a világban, visszatér a mennybe az Atyához, aki őt küldte. Küldetése az volt, hogy megismertesse Istent az emberekkel, s elmondja azokat az igazságokat, amelyek megélése az Atyához vezeti a hívőt.

A világ azonban sokféle akadályt vet az emberek elé, ezért imádkozik Jézus ezt követően azért, hogy az Atya óvja meg a tanítványokat a gonosztól. Ötödik, utolsó kérése pedig arra irányul, hogy tanítványi megszentelődjenek, azaz a kegyelem segítségével Istennek és Istennel éljenek, és életükben megvalósítsák mindazt, amit az Atya kíván tőlük.

Jézus tanítványaiért mondott könyörgését megerősíti önfeláldozása.  Nem csak szóban mondja, hogy követőiért szenteli magát, hanem valóban feláldozza értük és minden emberért életét.  Életáldozata megerősíti és hitelesíti imáját. (his)

Szent István ereklyéi

Szent István király ereklyéinek átvitele

Szent Pál három évet töltött Efezusban, ahol az öröm mellett sok küzdelme is volt, s erről leveleiben is megemlékezik. Átmeneti görögföldi tartózkodása után Jeruzsálembe indulva érintette Efezust, és a kikötőbe magához hívatta az egyház elöljáróit. A beszéd személyes nyilatkozat, de missziós munkáját is megvilágítja. Hangsúlyozza, hogy önzetlenül fáradozott, nem előnyök kereséséből élt. Feltárta a keresztény tanítást, és példát adott arra is, hogyan kell az üldöztetést elviselni. Az elöljáróknak ajánlja az éberséget, mert tévtanítók lépnek fel. Magáról csak annyit mond, hogy fogadalma teljesítése végett Jeruzsálembe megy. Tudja, hogy megpróbáltatás vár rá, de igazolni akarja tiszta lelkiismeretét mind a zsidók, mind a pogányok előtt. (Adoremus 2006.)

Urunk mennybemenetele. 2017

Urunk mennybemenetele 2017

Bevezetés

Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele ünnepének evangéliumában az esemény tömör leírása mellett hallani fogjuk az Úr végakaratát. „Menjetek el az egész világra, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet”

A földi létből eltávozó szeretteink végakaratát szentnek, megmásíthatatlannak és teljesítendőnek tartjuk. Az apostolok is Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelekor elhangzott végakaratát: Ma nekünk szólnak Urunk Jézus Krisztus említett szavai. Mennyire tartjuk mi ezeket szentnek és beteljesítendőnek? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié Litánia

Jézus Krisztus! Ébreszd fel bennünk a készséget végakaratod teljesítésére. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Add, hogy végakaratodat teljesítsük és családunkban minden családtag megkeresztelt legyen. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Add, hogy Szentlelked segítségével minden honfitársunk megismerje a tanításodat és aszerint éljen. Uram irgalmazz!

 Evangélium után

„Menjetek!”

Életünk gyakori és fájdalmas eseménye a búcsúzkodás. Kézszorí-tásunk, ölelésünk, könnyeink kísérik a távozót. Fájdalmas dolog az elválás, mert minden ellenkező vélemény ellenére, vannak számunkra pótolhatatlan emberek. Barátok, hitvesek, akik – Juhász Gyulától vett szavakkal - "bársony szemükkel simogattak vagy selymét adták ránk finom szavaknak." Ezt tette Jézus is, a leghűbb barát, és nem csoda, ha fájó volt távozása.

Vannak Jézus Krisztusnak olyan szavai, mondatai, amelyek szokatlan éntudatról, valódi minden-tudó és mindenható isteni éntudatról tanúskodnak. Ilyenek: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

Ugyanígy egyházáról is: "Te Péter vagy, azaz szikla és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta."

Vagy a mai evangéliumban: Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! S én veletek vagyok mindennap a világ végéig."

Szavainak igaz volta, beteljesülése mellett ott van 2000 év története. Követői soha sem kételkedtek azokban, hanem betűszerint vették. Teljesítendő legszebb feladatuknak tekintették, a mennybe távozó Krisztus szavait. Es elindultak örömmel, először vissza Jeruzsálembe, majd a Szentlélek vétele után, a világ négy tája felé.

Ez a Krisztusi parancs hajtotta őket. Menjetek!

És ők mentek és mentek és hirdették minden népnek és nemzetnek az evangéliumot, a megváltás örömhírét… és mássá lett a Föld. Megújult s jelenvalóvá lett mindenütt az emberiség életében, szinte megtapasztalható formában az Isten országa. És ennek ellenére ma is itt van a Sátán, és működik. Csatlósaival robbantat és gyilkoltatja a Krisztus követőit. Itt is ott is.

Sokszor megfordulhat a fejünkben az a gondolat: milyen jó lenne a mennybe távozó Jézussal tartani. Itt hagyni ezt a véres, sáros földet. De ilyenkor eszünkbe juthat az Úr Jézus többször megismételt parancsa, amelyre a mai olvasmányok is felhívják az apostolok figyelmét, arra tudniillik, hogy tegyenek tanúságot róla a föld végső határáig!

A teremtés után Isten az emberre bízta a földet. A megváltás után szintén ezt teszi. Emberekre bízza evangéliumát, nagy tervei megvalósítását.

Ki vitathatja el az egyház jogát arra, hogy hirdesse a Jézus Krisztustól rábízott tanítást, és a hitre szóló meg-hívást.

Életünk során gyakran, különösen is napjainkban, találkozunk az emberi gonoszsággal, hitványsággal. Ezek láttán könnyen elcsüggedünk, és a költővel valljuk: „az emberfaj sárkányfog-vetemény, nincsen remény!”

Nem lehet Istenre kenni az e világban tapasztalható rengeteg gonoszságot, az emberek nyomorba döntését, kínzását, s az emberi életek könyörtelen, gátlás nélküli kioltását. Nem Isten, hanem nevén nevezhető emberek csinálják azt. „Kard, ha csörren, vér, ha csobban, csak az ember vétkes abban.” – mondja a költő. És sokan ezért a káoszért az Úristent teszik felelőssé és nem a lelkiismeret nélküli kufárokat.

Jézus azt mondja Péternek: Péter, dugd a hüvelyébe kardodat. Valamennyinknek pedig, hogy aki kardot ránt, kard által vész el. Nagyobb távlatokban nézve a történelmet, Isten mindig rendbe teszi a történelmet.

Nem lehet hazug ideológiák, rakéták segítségével, demokráciát, szabadságot és különböző tavaszt vinni az emberek közé, csak káoszt és könyörtelen népirtást. De az elkövetők nem számolnak azzal, hogy a bűnt mindig bűnhődés követi.

Mindenki látja és tapasztalja, hogy e világ hatalmasai nem azért fáradoznak, hogy szűnjék meg a nyomor, hogy mindenkinek legyen meg a mindennapi kenyere. Ez a világ nem azért fáradozik, hogy jöjjön el az Isten országa. Ezért, ennek az Országnak az eljöveteléért már imádkozni is elfelejt. És már nem hallja, hogy boldogok a lelki szegények, még kevésbé azt, hogy jaj a más népek kincseire kezüket rátevő, s népeket gyilkoltató gazdagoknak!

Ezért mondja mennybemenetele előtt az Úr minden idők Őt követőinek: Menjetek el az egész világra, hogy eltűnjön ez a gonosz világ és eljöjjön az Isten országa.

Ez a menjetek! Nem fizikai értelemben, de nekünk is szól, akik azt szeretnénk, hogy ne a kegyetlen, embertelen Mammon országa, épüljön körülöttünk, hanem Isten országa. És ebbe az építésbe mi is sokféleképp kapcsolódhatunk bele. Jó tudnunk azt, hogy ennek a szebb, istenibb világnak a megvalósulásáért történő tevékenységünkben velünk van az Úr. És ezért, reményeink szerint egyre közelebb és láthatóbb lesz Isten országa e világban. Ámen.

Néri Szent Fülöp

NÉRI SZENT FÜLÖP

Firenzében született 1515. július 21-én. Szülei előkelőek voltak, jól tanult, jámborsága nagyon komoly volt. Gyermekkorában az engedelmessége, fiatal korában a tisztasága volt feltűnő. Hátat fordított gazdag örökségnek, keményen tanult, közben böjtölt és tanított. Filippo Neri vidám emberke volt, szülei és társai "jó Pippó"-nak nevezték. A domonkos atyáknál tanult, tőlük tanulta meg az evangéliumi szegénység szeretetét. A család kereskedőnek szerette volna nevelni. Nagybátyjához San Germanóba (Nápoly mellé) került, ő azonban nem vonzódott a várható gazdagodás felé. Sokat vívódott, mert nem tudta eldönteni, mi az igazi hivatása.

Sokat imádkozott, majd 18 évesen Rómába ment. Nevelőnek állt be, miközben ő maga szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni, sokan megtértek hatására.

Gyóntatója tanácsára, sőt parancsára 1551-ben pappá szenteltette magát. Papokból és világiakból közösséget gyűjtött maga köré, ez volt első oratóriumuk a Római San Girolamo della Caritá templom mellett. A fiatalok itt hittant, zenét, éneket és imádságot tanultak.

Igen sok önmegtagadást vállalt, sokat imádkozott. Mivel mise közben rendszeresen többórás elragadtatásba esett, engedélyt kapott, hogy magán kápolnában misézzen. Lelki gyermekeit a templom melletti papi házba gyűjtötte össze imára, lelki olvasásra, énekre, zenére. Mindig jókedvű, vidám ember volt, ifjaival rendszeresen játszott. Jelszava volt: megvetni a világot, de közben senkit sem vetni meg, csak önmagunkat és a megvettetést.

Mérhetetlenül alázatos volt. Pápai felszólításra megalapította az oratoriánusok papi társulatát, akik igehirdetéssel, neveléssel foglalkoztak. Mindenkinek őszintén megmondta véleményét, sokakat nevelt. Pápák és szentek lelki atyja volt.

Halálát előre megjövendölte. 1595. május 25-én, áldozócsütörtökön éjszaka megáldotta még fiait, majd hajnali háromkor csendesen lehunyta szemeit. Halála után már két hónappal megkezdődött a szentté avatási eljárása, 1622. május 14-én szentté avatták.

Példája: Vidáman, játékosan, szentül haladj Isten Országa felé!

Szent VII. Gergely

SZENT VII. GERGELY pápa, Tusciában (Toszkána) született 1028 körül, Hildebrandus néven. Atyja egyesek szerint ácsmester, más életrajzírója szerint földmíves volt.  Rómában nevelkedett, előbb egy kolostorban, majd egy esperes házában, aki később VI. Gergely pápa lett. Pápaként is maga mellett tartotta az ifjút, sőt még amikor Kölnbe számkivetésbe küldték, akkor is együtt maradtak. A következő IX. Leó pápa, is maga mellé vette Hildebrandot.

Hildebrand mélyen vallásos fiatalember volt. Pápai szolgálatban állott továbbra is, követségeket vezetett, összesen hét pápát is szolgált. Élesen látó és erős akaratú ember volt.

1073-ban pápává választotta a római nép, hiszen a bíborosok szinte csak jóváhagyták a nép akaratát, a VII. Gergely nevet vette fel. Sokat küzdött az Egyház szabadságáért, főként IV. Henrik német császár ellenében. Küzdött a simónia ellen, a laikus invesztitúra ellen, a papi méltóság semmibevétele ellen. Rákényszerítette Henrik császárt, hogy 1077. január 28-án vezeklésül Canossa várában mezítláb, zsákruhában kérjen a kiközösítés alól feloldozást. A feloldozás után a császár továbbra is kíméletlenül üldözte Gergelyt. Közben 1083-ban követet küldött Magyarországra (Szent) István, (Szent) Imre és (Szent) Gellért szentté avatására.

Száműzték, Salernóban magányosan és elhagyatottan halt meg 1085-ben, ám utolsó szavaival is a hűbériség kilengései ellen beszélt. 1577-ben felnyitották sírját és testét épségben találták. 1606-ban V. Pál pápa avatta szentté. Az egész Egyházra 1728-ban XIII. Benedek pápa terjesztette ki tiszteletét.

Szent Ferenc bazilika felszentelése

Május 24. SZENT FERENC ATYÁNK ASSISI BAZILIKÁJÁNAK FELSZENTELÉSE

A Szent Ferenc atyánk tiszteletére Assisiben épített csodálatosan szép templom alapkövét IX. Gergely pára helyezte el a szentté avatást követő napon, 1228-ban. IV. Ince pápa 1253. május 25-én ünnepélyesen felszentelte. 1230. május 25-én a Szent György-templomból nagy pompával már ebbe a templomba hozták át a Szeráfi Atya földi maradványait.

XIV. Benedek pápa 1754. március 25-én a Ferences Rend fő templomát patriarkális bazilika és pápai kápolna rangjára emelte.

Ámen

Boldog Apor Vilmos

Boldog Apor Vilmos püspök, vértanú

Jézus nem csak jó pásztor, hanem áldozati bárány is. Méltó, hogy minden emberi szív fölött övé legyen a hatalom, mert az életét adta értünk. Hatalmát a Szentlélek erejével választott apostolai által gyakorolja.

Báró Apor Vilmos 1892. február 29-én született székely főnemesi családból. 1915-ben szentelték pappá. Gyulán káplán, majd katonalelkész egy kórházvonaton. 1918-tól plébános Gyulán. Különösen foglalkoztatták a szociális problémák; fölkarolta a munkásifjúságot. 1941. március 2-án foglalta el a győri püspöki széket. Bátran szembeszállt az erőszakos törekvésekkel, mindent elkövetett az üldözöttekért. Vértanú halálát is az okozta 1945. április 2-án, hogy a város elfoglalása után a püspökvárba menekült asszonyok és leányok védelmére kelt. Holtteste a győri székesegyház kápolnájában nyugszik. II. János Pál pápa avatta boldoggá, 1997. november 9-én

Szent Rita

Szent Rita

Ünnepe: május 22

Az Atya szeret minket. Ez a kinyilatkoztatás megszünteti az ember és az Isten közti távolságot. Jézus az az Isten, aki eljön, hogy tanúságot tegyen az Atya szeretetéről, és minket a szeretetre hívjon. Jézus az az ember, aki megmutatja nekünk, hogyan kell helyesen szeretnünk az Atyát.

SZENT RITA Olaszországban, az umbriai kis hegyi faluban Rocca Porenában született 1380-ban. Szülei jómódú, tekintélyes emberek voltak. Gyermeküket taníttatni akarták, de a kisgyermek Rita másra vágyott. Az evangélium alapján a szegényebb életet kívánta, fontos volt számára az imádság és a szeretet különböző gyakorlatai. Sokat imádkozott, kereste Jézus akaratát, Isten kedvét.

Mikor eladósorba került, szülei sokáig győzködték, mert egy jómódú, de heves és meggondolatlan fiatalemberhez akarták férjhez adni. Sok imával készült a házasságára, elhatározta, hogy férjét megváltoztatja. Ez a következetes szeretetével sikerült is. 18 évig éltek békében és két fiuk született. A szomszédjával egyszer aztán mégis csak összeverekedett a férj és a verekedésben a szomszéd meggyilkolta Rita férjét. Fiai ekkor a helyi szokás szerint vérbosszút esküdtek. Rita élete legnagyobb feladatát kellett, hogy megoldja: megbocsátani férje gyilkosának és fiait is rávenni a megbocsátásra. Sikerült neki. A vérbosszú elől menekülő szomszédot ő vezette biztonságba, fiait is lecsillapította.

Rita jóságáról és szeretetéről sok legenda született, a "lehetetlen ügyek pártfogójának" nevezték el. Fiai halála után szerzetbe vonult, a cassiai Ágostonrendi apácákhoz. Mintakép volt a szeretet, fegyelem, engedelmesség területén. A szenvedéseket, amit betegsége okozott, óriási türelemmel viselte. 1457. május 22-én halt meg. (Más forrás szerint 1434-ben.) A casciai kolostor templomában van a sírja, zarándokhely. Hivatalosan 1900-ban avatták Ritát szentté.

Húsvét 6. vasárnapja 2017

Húsvét 6. vasárnapja 2017

Bevezetés

A II. Vatikáni Zsinat a sajtóról és a kommunikációról szóló „Inter Mirifica” kezdetű, határozata kezdeményezte, hogy legyen minden évben egy vasárnap a katolikus egyházban Tömegtájékoztatás Világnapja. 1967 óta ezt a napot, nálunk húsvét VI. vasárnapján, azaz ma tartjuk.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy milyen a mi sajtóhoz való viszonyulásunk:

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy hogy nem tájékozódunk a világ sorsáról, és közömbös számunkra az emberiség, s benne hazánk és saját jövőnk. Uram, irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a tömegtájékoztató eszközök között nem teszünk különbséget. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a közölt tájékoztatásokat kritika nélkül elfogadjuk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Ferenc pápa 51. tömegtájékoztatási világnap alkalmából írott körlevelét ismertetem, rövidítve és szerkesztett formában.

A technológiai fejlődésnek köszönhetően, írja Szentatya, a kommunikációs eszközökhöz való hozzáférés ma már nagyon sokaknak lehetővé teszi a hírek gyors megismerését és gyors elterjesztését. Ezek a hírek lehetnek jók vagy rosszak, igazak vagy hamisak.

Azt szeretném, írja a továbbiakban, hogy üzenetem elérne és bátorítana mindenkit, aki szakmai körben vagy személyes kapcsolataiban mindennap sok információval találkozik. Arra szeretnék buzdítani mindenkit, hogy építő módon, a mások iránti előítéletet elutasítva kommunikáljon.

Azt hiszem, át kell szakítanunk a szorongás ördögi körét és gátat kell szabnunk a félelem spiráljának, amely annak a megszokásnak a gyümölcse, hogy figyelmünket a „rossz hírekre” (háborúkra, terrorizmusra, botrányokra és az emberi életben előforduló mindenféle kudarcra) összpontosítjuk.

Természetesen nem arról van szó, hogy erősítsük az elhallgatást, vagy azt a félretájékoztatást, amely nem vesz tudomást a szenvedés drámájáról, és nem is arról, hogy naiv optimizmusba essünk, amely nem engedi, hogy megrendítse a gonosz botránya.

Ezzel ellentétben azt szeretném, írja a Szentatya, ha mindannyian túllépnénk a rosszkedv érzésén és a beletörődésen, amely gyakran elfog és fásultságba taszít minket, félelmeket ébreszt vagy azt a benyomást kelti, hogy a gonosznak nem lehet határt szabni. Egy olyan kommunikációs rendszerben, amelyben az a logika uralkodik, hogy a jó hír nem kelendő, tehát nem is hír; amelyben a fájdalom drámájából és a gonosz misztériumából oly könnyen látványosságot csinálnak. Egyébként is beleeshetünk abba a kísértésbe, hogy elaltassuk lelkiismeretünket vagy csüggedésbe essünk.

Annak a nyílt és kreatív kommunikációs stílusnak a kereséséhez szeretnék hozzájárulni, amely soha nem engedi át a gonosznak a főszerepet, hanem igyekszik rávilágítani a lehetséges megoldásokra, és kezdeményező és felelős hozzáállásra ösztönzi azokat az embereket, akik felé közvetíti a hírt. Arra szeretnék hívni mindenkit, úgy beszéljen korunk embereihez, hogy beszédét a „jó hír”, az Evangélium logikája járja át.

„Meg kell törni a negatív hírek örvényét azáltal, hogy helyet adunk a jó hírek logikájának. Ennek központi kérdése korunkban „a remény és a bizalom” kommunikálása”. Dokumentumában arra ösztönzi a tájékoztatásban résztvevő keresztény tájékoztatókat, hogy legyenek az Evangélium, a „Jóhír” „élő csatornái”, amely világosságot gyújt a történelem legdrámaiabb helyzeteiben is.

A Szentatya azt kéri, hogy lépjünk túl a rosszkedv és a belenyugvás érzésén. Annál is inkább, mivel a fájdalom drámáját és a gonosz misztériumát könnyen látványossággá formálják a tömegtájékoztatás eszközei.

A Szentatya felhívást fogalmaz meg arra, hogy korunk emberiségének a jó hír logikáját követő megfogalmazásokat kínáljunk fel. - Kiemeli, hogy a valóságnak nincs egy félreérthetetlen jelentése. - Minden attól függ, hogy kinek a nézőpontjából közelítjük meg, - milyen szemüvegen keresztül tekintünk rá. - Melyik tehát a megfelelő szemüveg a valóság elmondásához? – teszi fel a kérdést Ferenc pápa a Tömegtájékoztatás 51. Világnapjára írt üzenetében.

A keresztények számára a valóság megfejtésének Jézus Evangéliumából, a Jóhírből kell kiindulnia.

Az Evangéliumnak köszönhetően minden esemény egy jó hír helyzetévé válhat. Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.

Ez a jó hír, amely maga Jézus Krisztus, nem azért jó, mert hiányzik belőle a szenvedés, hanem azért, mert a szenvedést is egy szélesebb összefüggésben éli meg. Krisztusban Isten szolidárissá vált minden ember helyzete iránt.

Ferenc pápa Izajás prófétát idézi: „Ne félj, mert veled vagyok”. Ez Isten vigasztaló szava, aki öröktől fogva bevonja magát népe történetébe. Ebből születik meg a remény, a világosság, amelynek következtében a történelem minden újabb drámája egy lehetséges jó hír helyzetévé válhat.

Aki hittel nézi az emberiség történetét, az üdvtörténetet, az látja, hogy a Szentlélek vezeti az Egyházat és látja azt, hogy Isten az Ura annak, ami Isten és ember között történik, végső soron mindig az ember javára.

Ma is a Szentlélek veti el bennünk az Isten országának eljövetele utáni vágyat, sok olyan élő „csatornán”, olyan emberen keresztül”, akik engedik, hogy az örömhír vezesse őket a történelem drámái közepette is. Olyanok Ők, mint az e világ világítótó tornyai.

Olyanok, akik „helyesen tájékoztatnak” s helyesen mutatják az utat, és megnyitják a bizalom és a remény új ösvényeit, - zárja a Tömegtájékoztatás 51. világnapjára küldött üzenetét Ferenc pápa. Ámen

5. hét péntek

Ti barátaim vagytok - mondja Jézus a mai evangélium szerint s szava ránk is vonatkozik. Ő tehát a velünk való barátságra törekszik. Vajon mi is akarjuk-e ezt a barátságot?

A barátság nem a személyek közti látszatkapcsolat, s nem is egy érdekkapcsolat abban az értelemben, hogy mindenki a maga érdekét vagy előnyét keresi a barátságban. Az igazi barát önmagát osztja meg a másikkal és részesedik barátjának örömeiben és gondjaiban egyaránt.

A barátnak ideje van ránk és nem csupán néhány kattintásra futja az idejéből, amellyel kifejezi, hogy tetszik neki, amit éppen csinálunk. Kitüntető dolog számunkra, hogy Jézus barátai lehetünk. Maradjunk hűségesek e barátsághoz!

Cantalicei Szent Félix

Cantalicei Szent Félix kapucinus testvér

Fiatal korában juhász volt. 28 éves korában lépett a kapucinusok közé. Hamarosan Rómába küldték, ahol 40 évig volt alamizsnagyűjtő, s ebben a minőségében kitűnt jámborságával, önmegtartóztatásával. Legtöbbször kenyéren és vízen böjtölt, átlag két órát aludt.

Vidámságával, mélységes evangéliumi bölcsességével valóságos apostola lett Rómának. "Én vagyok a kapucinusok szamara" - szokta mondani. "Deo gratias testvér"-nek is nevezték, mert így köszönte meg az adományokat.

Néri Szent Fülöppel jó barátságban volt. A zsolozsma napi útmutatója szerint 1587-ben, "pünkösd másnapján, a Szűzanya hívására örömmel hagyta el a számkivetés földjét, hogy a mennyei hazába költözzék." Teste épségben megmaradt.

Baylon Szent Paszkál

BAYLON SZENT PASZKÁL

(1540-1592)

A spanyolországi Torre Hermosa faluban született egyszerű földműves szülőktől. Alig volt pár éves, amikor édesanyja elvitte a templomba s elmagyarázta neki, ki lakik ott az oltáron a kis szekrényben. Ettől kezdve vonzotta a szentségi Úr Jézus.

Ifjú korában elszegődött juhászbojtárnak egy gazdához. Minden reggel misehallgatással kezdte napját, aztán legeltette a nyájat. Sokszor találták a réten térdre borulva, imádkozva.

24 éves korában belépett Monfortban a ferencesekhez. Ettől kezdve még nagyobb buzgósággal vette körül a szentségi Jézust. Minden szabadidejét nála töltötte. Az Oltáriszentség volt számára az iskola, ahol égi bölcsességet tanult, olyannyira, hogy az egykori írástudatlan juhász mély tartalmú könyvet is írt s nagy tudású emberek is jöttek hozzá tanácsért. Kész volt vállalni a vértanúságot is az Oltáriszentség hitéért. Gúnyt és bántalmazásokat viselt el az eretnekek részéről Franciaországban, amikor egy megbízást teljesített.

Élete utolsó éveit majdnem kizárólag a szentségi Úr Jézus imádásában töltötte. A VILLA REALI kolostorban hunyt el éppen ötvenharmadik születése napján, május 17-én.V. Pál 1618-ban boldoggá, VIII. Sándor 1690-ben szentté avatta. XIII. Leó pápa pedig 1897-ben az összes eucharisztikus egyesület védőszentjévé nyilvánította.

5. hét. szerda

Elmélkedés:

A mai evangéliumi hasonlat kapcsán gondolkozzunk el a következőn: Az Úr szavai szerint mi vagyunk a szőlővesszők, akik hozzá kapcsolódunk, és akiket - ha gyümölcsöt tudunk teremni - Jézus megtisztít, hogy még többet teremjünk.

Milyen nagy vigasztalás és öröm számunkra, hogy Jézus alakít minket! Ő formálja a mi szívünket és lelkünket, hogy Istennek tetsző legyen az életünk! Ha meghoztuk életünkben a döntést, hogy vele akarunk élni és benne akarjuk a lélek gyümölcseit teremni, azaz ha megtesszük felé az első lépést, akkor ő siet a segítségünkre. Az első pillanatban nem várja tőlünk, hogy azonnal bőséges termést hozzunk, hanem megelégszik azzal a kevéssel, amit a magunk erejéből adni tudunk neki. Arra kell csak vigyáznunk, hogy - miként a szőlővesszők a szőlőtőhöz - hozzá kapcsolódjunk, és belőle merítsünk erőt, nehogy elszáradjunk vagy terméketlenné váljunk.

Ha látja bennünk az életképességet, a lelki erősség csíráját, akkor ő már tudja, hogyan kell alakítania életünket, hogy bő termést hozzunk. Szüntelenül, de főleg életünk meghatározó döntési helyzeteiben, bízzuk rá magunkat, hogy ő irányíthasson és alakítson minket. Ne a magunk feje után menjünk olyan úton elindulva, ami pillanatnyilag esetleg jónak tűnik, hanem engedjük, hogy ő vezessen minket. Így válunk Jézus tanítványaivá.

HIS

5. hét kedd

Húsvéti idő, 5. hét Kedd

Jézus békességet hagyott a világra és az emberekre. A világban azonban sokan eljátszották ezt a békét. Sokan a maguk érdekeit akarják ma is érvényesíteni a fegyverek, az erőszak alkalmazásával. Ez újabb viszályokat és háborúkat, gyűlöletet és bosszút szít.

Meg kell értenünk, hogy a béke ajándék, amelyet Isten Krisztusban ad a világnak. Boldogok, akik benne keresik, és találják meg az igazi békét.

Imádkozzunk gyakran, hogy minden ember elfogadja az Istentől származó békességet.

Jn 14,21-26

Jn 14,21-26

Jézus újra és újra lelkére köti tanítványainak, hogy nem elegendő az, ha valaki ismeri őt. Azt kéri követőitől, hogy teljesítsék parancsait, amelyek végső soron a mennyei Atya útmutatásai az ember számára. A mai evangéliumban kijelenti: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem.” Vallásosságunk nem elmélet, hanem élő kapcsolat Krisztussal. Szóbeli hitvallásunk bizony keveset ér, ha hitünkből nem fakadnak a szeretet jó cselekedetei.

Jézus szavai arra is rávilágítanak, hogy tanításának teljesítése nem fakadhat kényszerből vagy a kicsiny embernek a hatalmas Istentől való félelméből, hanem az Isten törvényei szerinti életnek egyetlen forrása a szeretet lehet. Fel kell ismernünk tehát, hogy az isteni parancsok a javunkat szolgálják. Fel kell ismernünk a törvények mögött rejlő isteni szeretetet és gondoskodást, s akkor majd mi is képesek leszünk arra, hogy a szeretet vezéreljen minket Isten törvényeinek útján.

E felismerésben segítségünkre van a Szentlélek, akit az Atya és a Fiú azért küld a világba, hogy szüntelenül emlékeztessen bennünket arra a krisztusi igazságra, amely az örök életre vezet. A Szentlélektől, aki maga is ajándék, számos isteni ajándék árad felénk: a létezés ajándéka, amelyet minden létező megkapott a teremtő Istentől, a kegyelem ajándéka, amelyet Isten állandó segítségként ad nekünk az üdvösség útján való előrehaladáshoz.

Húsvét 5. vasárnapja 2017

Húsvét 5. vasárnap 2017

Bevezető

Aki felnézett már a budapesti Szent István Bazilika homlokzatára, az ezt láthatta kőbe vésve: Ego sum via, veritas et vita. Vagyis: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Bazilikát építő elődeink számára oly annyira fontos volt ez a jézusi mondat, hogy felvésették Budapest legnagyobb templomára. De fontosak e számunkra is e jézusi szavak? És annyira e, hogy tartósan bevéssük ezeket a szavakat a szívünkbe is? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Te vagy az Út! Add, hogy mindig a Te utadon járjunk. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Te vagy az Igazság. Add, hogy mindig a Te Igazságod vezéreljen minket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Te vagy az Élet! Add, hogy életünk a tiédhez legyen hasonló mindig. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Jézus utolsó vacsora termében mondott beszédéből hallottuk a mai evangélium szavait. Mindig fájdalmas dolog a búcsúzás. Elképzelhető, hogy az apostolok szemében is könnyek csillogtak, amikor nagycsütörtök este Jézus elmondta búcsúbeszédét. Jézus átérezte apostolai lelkiállapotát és ezért tette búcsúbeszéde alapszínévé a vigasztalást.

A „Ne nyugtalankodjék, a szívetek!” Jézusi szavak elhangzása után az apostolok kíváncsian várták, hogy mivel vigasztalja meg őket Mesterük. Ő pedig így folytatta beszédét: „Higgyetek Istenben, és Bennem is higgyetek!”

Az utóbbi évtizedeket méltán nevezhetjük a nyugtalanság, a félelem, az aggodalmak korszakának. Hiába próbáljuk körülbástyázni életünket különféle biztonsági intézkedésekkel, a technika vívmányaival, mindez nem orvosolja nyugtalanságunkat. Minden kísérletezés ellenére egy istentelen világban élni annyi, mint egy nyugtalan, félelmes világban vergődni. Ebből az állapotból az Úr Jézus figyelmeztetése szerint csak az Istenben és a Benne való hit emelheti ki az emberiséget, s benne nemzetünket.

Minden embernek van valamilyen sejtése, fogalma, s hite az Istenről. De olyan, amelyikre építhetné életét, s épülhetne nemzetünk élete, jelene és jövője, már jóval kevesebbnek. A magára hagyott emberi értelem csak keveset tud meg Istenről. Hogy ki Ő, s miként szerezhetünk Róla megbízható ismereteket, ilyen vonatkozásban nélkülözhetetlen Urunk Jézus Krisztus közvetítő szerepe.

Jézus számtalan olyan igazságot közölt velünk, amelyet nem lehet fölfedezni értelmünk segítségével. Ő maga szinte elénk élte az Istent. Tőle tudtuk meg: Isten nem valami kegyetlen zsarnok, hanem szerető atyánk. Nem a törvény, nem az igazság Istene csupán, hanem az irgalomé is. Nem követelésekkel fordul az emberek felé, hanem adományokkal. Nem ítélkezni akar fölöttünk, hanem megbocsátani és kegyelmezni. Nem lesújtani, hanem fölemelni. Nem az igazak Istene csupán, hanem a bűnösöké is.

Ezért mondhatja magáról, hogy „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.”

Az ember nem érti, hogy a TV-ékben, mozikban, valamint a rádiók hullámain miért kap főszerepet az emberi bűn és gonoszság bemutatása? Egyesek azzal érvelnek, hogy a bűn bemutatásával akarják megdöbbenteni, és jobb belátásra bírni a nézőket. Azt hiszem, egészen másról van itt szó. Valami sátáni erőfeszítésről annak érdekében, hogy az ember megadja magát sorsának és összetörje azokat az eszméket, amelyeket Isten állított elénk Jézus Krisztusban. Valakinek érdeke, hogy az emberek ne járják az igazság és az igaz élet útját. Mindannyian szomorúan tapasztaljuk, hogy hová vezet mindez.

A lelki béke, a nyugalom partja felé Jézus az egyetlen s biztos út.

A szomorkodó apostolaitól búcsúzó Jézus megígérte apostolainak, hogy Atyja házában, ahol bőségben van hely, otthont készít számukra, hogy ott lehessenek vele ők, és mindazok, akik hisznek benne.

Amikor Jézus eme szavait halljuk: „Atyám házában sok lakóhely van”, ne csak a mennyországra gondoljunk. Hiszen a Miatyánkban azért imádkozunk, hogy jöjjön el a Te országod. Mennyivel több lakóhely lenne a földön is, ha Föld valóban atyai ház lenne mindenki számára! Ha harcászati eszközökkel nem lerombolnák az emberek lakóhelyét, hanem folytonosan építenének, hogy bőségesen legyen lakóhely minden ember számára e földön is!

Napjainkban egyre növekszik a hajléktalan emberek száma. Jól tudjuk, hogy ennek milyen következményei vannak. Az otthontalan ember idegenül érzi magát a földön. A miért vagyunk e világon kérdésre? Tamási Áron Ábeljének adott válasza: „hogy otthon legyünk valahol e világban”, nem teljesedik be életében. Az embernek előbb földi, emberi otthonra van szüksége, hogy fölébresszük benne a mennyei haza iránti vágyat. Nekünk otthonnal bíró emberek közösségének van tehát bőven tennivalónk!

Köztudomású, hogy egy házat igazi otthonná csak a szeretet varázsolhat. Templomaink is akkor változnak a hívek közös otthonává, ha a szeretet vezérli és egyesíti őket testvéri közösségben.

A szeretetnek kell átmelengetnie családi otthonainkat, de a nagyobb családokat is, közösségeket is, így nemzetünket is!

S miként a pusztában vándorló népet a tűzoszlop vezette a sötétségben az Ígéret földje felé, úgy bennünket pedig, ha beborul felettünk az ég, vagy ha sötétség borul ránk, a szeretet lángoszlopa kell, hogy vezessen a gyűlölködés világában is a boldogabb jövőbe, s ha majd üt a végóránk, akkor pedig az örök otthonunkba is.

Ámen.

Ne nyugtalankodjék szívetek

A mai evangéliumi rész az utolsó vacsorán játszódik. Jézus hamarosan bekövetkező haláláról is nyíltan beszél már tanítványainak. Miután megmosta az apostolok lábát és megjövendölte Júdás árulását, valamint Péter tagadását, Jézus elkezdi búcsúbeszédét. Először meg akarja nyugtatni az apostolokat.

"Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!" Ők ugyanis aggódnak, hiszen nem tudják elképzelni életüket az Úr nélkül, akivel évek óta állandóan együtt voltak. Jézus arról beszél nekik, hogy az a küldetése, hogy a mennyei Atyához menjen, és ott helyet készítsen mindenki számára.

Jézus útja a szenvedésen, a kereszthordozáson, a halálon és a feltámadáson keresztül vezet a mennyei dicsőségbe. Ezt az utat jelölte ki számára az Atya, és az Úr engedelmesen végigment ezen az úton a mi megváltásunk érdekében. Hová tartunk mi és milyen úton kell haladnunk? - kérdezhetjük.

Hová vezet az életünk? Mi lesz osztályrészünk a túlvilágon? Keresztény emberként a mi célunk is az, hogy eljussunk az Atyához a mennybe. Ehhez az út egyedül Jézus. Általa és ővele juthatunk el az üdvösségre. Szavai arra bátorítanak minket, hogy induljunk el az igazság útján, az örök élet útján! Ez az út sokszor keresztút, ahogyan az ő útja is az volt. De az üdvösségre vezet! Induljunk el és haladjunk kitartóan Krisztus útján!

Boldog Salkaházi Sára 05. 11.

Boldog Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán.

Harmincévesen lépett be a Szociális Testvérek Társaságába. Sokirányú szociális, mozgalmi és írói tevékenységet végzett. Budapesten, a Bokréta utcai munkásnőotthon vezetőjeként részt vett az üldözött zsidók bújtatásában, menekítésében.

1943-ban odaadottságának kifejezéseként elöljárói jelenlétében felajánlotta életét a társaságért, a gyengékért, betegekért. Isten elfogadta Sára testvér életfelajánlását: 1944. december 27-én, menekítettjeivel együtt a Dunába lőtték.

2006. szeptember 17-én avatták boldoggá a budapesti Szent István-bazilika előtti téren.

2008 december 27-én áldotta meg Paskai Bíboros Újpesten a tiszteletére emelt templomot.

Szerda

Szerda 2017

A mai evangéliumi szakaszban Jézus saját küldetéséről ad tanítást, amelyben kijelenti, hogy ő a mennyei Atya küldötte. Aki tehát visszautasítja Jézust és nem hallgat szavára, az tulajdonképpen a mennyei Atyát utasítja el.

Az ószövetségi próféták sorsa folytatódik Jézus életében, hiszen az ő esetükben ugyanez volt a helyzet. Aki elutasította a prófétáknak, mint Isten küldötteinek szavát, az magát Istent utasította el.

Jézus szintén Isten követségében jár, s az Atya nevében tanít. Világosan látja, hogy a nép vezetői részéről éppen amiatt éri a legtöbb támadás, mert tanúságot tesz az Atyával való egységéről és kapcsolatáról. Ezt az egységet nem tagadja meg még akkor sem, amikor látja, hogy az életébe fog kerülni az Atyától kapott küldetésének a teljesítése.

A szentmisében minden nap felcsendül számunkra Isten szava. Az ige liturgiájában elhangzó olvasmányok és a szent szövegeket magyarázó prédikációk, a mindennapi szentírásolvasás és az arról való elmélkedés abban segítenek minket, hogy folyamatosan figyeljünk Isten üzenetére.

A tanítás nem maradhat bennünk "holt betű", hanem meg kell elevenednie, aktív keresztény magatartássá és Krisztusban való életté kell válnia. Hordozzuk elménkben és szívünkben az "örök élet igéit", és éljük az evangéliumot! Isten igéjének rendszeres hallgatása ösztönözzön minket Krisztus követésére: hallgassuk és tartsuk meg tanítását!

Ámen

Húsvét 4. vasárnapja 2017

Húsvét 4. vasárnapja 2017

Bevezetés

Húsvét 4. vasárnapja, a Jó Pásztor vasárnapja. Az Egyház azt kéri tőlünk, hogy hiteles keresztény életünkkel, imádságunkkal, életszentségre törekvésünkkel mutassuk meg a Jópásztor szeretetét e világnak.

Tegyük fel bátran a kérdést: Hogyan teljesítjük mi az Istentől kapott hívatásunkat? Imádkozunk e naponta azért, hogy legyenek nagylelkű fiatalok, akik meghallják Istenhívó szavát?

Kirié litánia

Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem védjük kellően nyájadat a ragadozó farkasoktól. Uram irgalmazz!

Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem keressük az eltévedt bárányokat! Krisztus kegyelmezz!

Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az egyház ezt a vasárnapot, húsvét 4 vasárnapját néhány évtizede a papi és szerzetesi hivatások vasárnapjává tette. Ez nem reklámfogás. Bizony nehéz is lenne pusztán emberi szavakkal vonzóvá tenni a papi, szerzetesi hivatást, amikor a köztudatban ott él még az elmúlt évtizedek üldöztetésének, megpróbáltatásának emléke.

Jézus a mai evangéliumi szakasz-ban a juhok kapujának nevezi magát. Köztudott, hogy a sivatag peremén élő pásztornépek, éjszakára, kövekkel bekerített akolba terelik a juhokat, hogy megvédjék őket a ragadozó vadállatoktól. S ennek az akolnak csak egy bejárata van, és ezt a bejáratot saját testével védi, zárja be a pásztor.

„Bizony, bizony, mondom nektek, mondja Jézus, aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló.

Mennyire időszerűek ezek a szavak, és mégis mily kevésszer idézzük, vonatkoztatjuk a mai helyzetünkre, a mai behatolókra. Mennyire nem merjük őket a jézusi szavakkal minősíteni.

Az imént említett sivatagi pásztoréhoz hasonló szolgálatot vállalt tehát Jézus magára, mikor azt mondta magáról, hogy én vagyok a jó pásztor.

Amikor megalapította Egyházát arra vállalkozott, hogy kapuja legyen ennek a kisded nyáját őrző akolnak. Még azt is megtette, hogy saját testével, annak föláldozásával védelmezze híveit, és győzelmet arasson ellenségein. Ezért nevezhette magát kapunak, csak rajta keresztül juthatunk Isten igaz ismeretére, boldogító közösségébe.

Világos, hogy Jézus jó pásztorságát nem szabad földies ér-telemben értékelnünk. Nem a köz-élet, nem a tudomány, nem a művészet területén, hanem az élet értelmét és célját kereső, boldogságot kereső, törekvéseinkben akar vezetőnk lenni. Ő ad életünknek értelmet, Ő az élet kapuja.

Életünk során számtalan kapu elé érkezünk. Némelyik hívogatóan, mások bezárva meredeznek felénk. Szabad a belépés, hirdeti az egyik, tilos a belépés hirdeti a másik. Tőlünk is függ, hogy melyik ajtót választjuk, kit fogadunk el életünk vezetőjéül. Mindig gyanús, ha valaki azt állítja magáról, hogy ő birtokolja a boldog élet kapukulcsát. A keresztény ember számára Jézus az egyetlen és biztos vezető az üdvösség útján.

Jól tudjuk az evangéliumból, hogy Jézus jó pásztori szerepét átadta apostolainak és apostoli Egyházának.

A láthatatlanul közöttünk maradó Jézus mindig megtalálja annak módját, hogy Isten népe felismerje és kövesse igazi pásztorait.

Az is érthető, hogy Jézus nemcsak papjai, de minden híve közreműködését igényli, hogy megvalósítsa jó pásztori szolgálatát. Minden keresztény részese ennek a szent küldetésnek. Szülők, nevelők arra kaptak megbízatást, hogy vezetői, orvosai legyenek a rájuk bízott embereknek.

Áldd meg, Urunk, ezért az édesanyákat, de mindazokat is, akik az anyák szívével szeretik ifjúságunkat, a nagyikat, az óvónéniket, tanítónéniket, áldd meg az életüket az ifjúság nevelésének szentelő pedagógusainkat.

De különösen is áldd meg papjaidat!

Mennyi hős papja volt az el-múlt évtizedeknek, akik üldözést, mellőzést, gyalázatot, börtönt és vértanúhalált szenvedtek, de az Örök Pásztort el nem hagyták soha, egy pillanatra sem.

S áldottak azok a papjaink, akik ezernyi akadályt legyőzve tanítottak, s vezették az embereket; éjnek idején szolgáltatták ki a szentséget, kockáztatva az életüket!

Áldottak azok a papok, akik üldözések közepette is megtalálták az alkalmat, hogy nyájukat vezessék, az eltévedt bárányokat pedig megkeressék, vállukra vegyék, és hazavigyék Krisztushoz.

Áldottak, akik a szeretet és a szolgálat terjesztői voltak!

S áldottak azok a papok, akik túl a 60-on, túl a 70-en, túl a 80-on, az élet alkonya felé tartva, megfogyatkozott életenergiával is, ott állnak a nyáj mellett, vigyázzák őket, terelgetik őket!

Áldottak azok a fiatalabb papok, akik bátran odaállnak az üldözött pásztorok mellé lelkes munkatársként, hogy szent ihletettséggel végezzék a nyájról való sokoldalú gondoskodást és annak vezetését.

És áldottak legyenek azok is, akik most készülnek szent hívatásukra a szemináriumokban, a nagyobb családról való gondoskodás érdekében lemondanak a saját család alapításáról.

Adj Uram, az Örök Főpásztorhoz hasonló szívű pásztorokat nyájadnak, akik rendíthetetlen bátorsággal védelmezik őket az ordasok mardosásaitól. S zöldellő mezők, s tiszta vizű források felé terelgetik a nyájat.

Édesanyákért:

Urunk! Bocsásd meg, hogy csak ritkán gondolunk, édesanyánkra! Uram irgalmazz!

Urunk Bocsásd meg, hogy az életalkonyán járó, s beteg édesanyánkat csak ritkán látogatjuk? Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy elhunyt édesanyánk sírját csak ritkán keressük fel. Uram irgalmazz!

Minden életet továbbadó, minden gyermeket szépre és jóra, hitre és szeretetre nevelt vagy nevelő édesanyának, adassék tisztelet, hála és szeretet most és mindörökre.

Ámen

Vegyétek

Vegyétek …

„Bizony, bizony mondom netek. Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek”, figyelmeztet bennünket az Úr Jézus Krisztus., és szeretettel invitál bennünket az asztalához és bátorít is bennünket, vegyétek és igyátok.

Mindig megtisztelő, ha valaki meghív asztalához. Az is a megbecsülés jele, ha elfogadjuk a meghívást és a közös étkezés által mintegy közösségre lépünk vendég-látónkkal.

Mitsem törődve a képmutató kritikusokkal. Földön jártában Jézus is szívesen fogadta a különféle meghívásokat. Elment Simon farizeus házába, de elfogadta a vámosok meghívását is. Részt vett a kánai menyegzőn és gyakran megfordult Bethániában Lázár barátjánál.

Hogy ezt a sok szíves meghívást viszonozza, hálából jómaga is lakomát rendez minden idők minden embere számára. Mindenki számára van hely, hogy az asztalhoz üljön Vele, az Isten Fiával. Úgy üljenek vele együtt, mint az apostolok ültek vele együtt az utolsó vacsora termében, akik először vették kezéből az előttük lévő kenyeret, mint Krisztus testét, mint az örök élet kenyerét, és először itták a Krisztus által nyújtott kehelyből a bort, mint Krisztus vérét, az örök élet italát. Ugyanis ekkor és ilyen értelemben lett az Ő teste valóban étel és vére valóban ital.

Sajnos, a mai rohanó világban egyre kevesebb alkalom adódik a közös étkezésre. Az emberek sietve, sokszor állva bekapnak valamit, az-után tovább rohannak dolgaik után. Egyre ritkábban ül együtt a család a fehér asztalnál. Az Úr Jézus is azért készít lakomát számunkra minden szentmisében, hogy egyesülve velünk, teljesebbé tegye örömünket.

És mi hogyan viszonyulunk a lakomára hívó Jézushoz? Elfogadjuk-e az asztalhoz való meghívását, vagy elengedjük fülünk mellett eme liturgikus szavakat: „Boldogok, akiket meghív lakomájára az Isten báránya”?

Mily sértő a vendégüllátóra a meghívás elnemfogadása, és Jézus számára a lakomájára való meghívás el nem fogadása? Ne feledjük Krisztus szavait: „Ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok az ő vérét nem lesz élet bennetek!” Ő azért adja nekünk testét és vérét, hogy életünk legyen és bőségben legyen. Vegyük hát és igyuk az ő szent testét és vérét.

Ámen

Senki sem jöhet hozzám

Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya nem vonzza (Jn 6, 44). Hallottuk a mai evangéliumban.

Köztünk és Jézus között az örök szeretetkapcsolatot Mennyei Atyánk létesíti. „Senki sem jöhet hozzám, ha csak az Atya, aki engem küldött nem vonzza, és én feltámasztom az utolsó napon.”

Az Atya vonzása: Mennyei Atyánk szeretete, az ő Fiában hatja át a mindenséget. Ennek a vonzásnak az ember képes engedni és akkor vonzza az Atya, és ennek a vonzásnak az ember képes ellenállni, és akkor az Atya vonzása nem érvényesül rajta, de ettől még az atyai ház vonzáskörében marad.

A tékozló fiú az Atya szeretetének vonzásában marad akkor is, amikor elhagyja az atyai házat, és ennek a vonzásnak enged, amikor megtér, amikor hazatér.

Rendíthetetlen Jézus Krisztus Mennyei Atyánk megtestesült Szeretete. Ebben a Szeretetben rólunk van szó. Kiderülhet rólunk az igazság, Isten szeretetét ez nem rendíti meg, vére ontásáig hűséges hozzánk.

A természetfeletti világ rendjében is igaz az a sorrend, ami a természet rendjében igaz. Enni, lenni, tenni.

Ennünk kell, lennünk kell, és csak azután tehetünk bármit is.

Be kell fogadnunk Isten Szeretetét, ennünk kell az örök élet kenyerét, lennünk kell ennek a kenyérnek az erejéből, krisztusivá kell lennünk, hogy Jézushoz hasonlóan tudjunk tenni szeretni, hogy Isten a mi szívünkkel tudjon szeretni.