Nagypéntek. 2017
Urunk szenvedésének, keresztre feszítésének történetét
felolvasva, megállunk egy pillanatra, hogy levonjuk magunk számára Jézus
kereszthalálából üdvösséges tanulságokat.
Először is azt, hogy Jézus keresztre feszítéséért
minden nemzedéknek van oka a szégyenkezésre, a mi nemzedékünknek is, nekünk is.
Mennyi szenvedés, üldözés kíséri az igaz ember életét.
Hány követőjében folytatódik Jézus szenvedése. Ki mentheti magát azzal, hogy Pilátushoz
hasonlóan kezét mossa, azzal ámítva önmagát: én ártatlan vagyok ennek vagy annak
az igaznak a vérétől. Az. első Nagypéntek óta állandóan folytatódik Krisztus
szenvedése az emberekben. A történelem országútját láthatatlan kereszterdők szegélyezik.
Ki állíthatja, hogy nem részese ennek az áldatlan erdőtelepítésnek? Ha mégis
áldás terem a kereszterdők lombjain, ezt Krisztusnak köszönhetjük.
Mennyi fájdalmat okozunk másoknak, mennyi keresztet
ácsolunk olykor szeretteinknek is. Ám nem a sebetejtők hanem a sebeket
szenvedők váltják meg a világot. Nem a keresztrefeszítők, hanem a keresztrefeszítettek
jelenítik meg a Krisztust. Ezért Jézus a kereszt körül gyűjti össze barátait és
ellenségeit. Itt akar találkozni velünk, hogy mindannyiunk számára az Atya
bocsánatát kérje.
Azok számára, akik keveset tudnak a kereszténységről,
vagy téves fogalmaik vannak róla, szinte érthetetlen, hogy Krisztus hívei a
kereszt körül gyülekeznek. Mennyi minden gyűjtheti össze az embereket! Fotóriporterek kereszttüze fogadja a politikusokat, egy-egy filmcsillagot. Milliókat
ültet a TV képernyője elé egy érdekesnek ígérkező film vagy sportesemény. Mindezt
természetesnek találjuk. Ám oktalanságnak tartja az Istentől elforduló világ,
ha mi keresztények a keresztfa körül gyülekezünk, és a ráfeszített fájdalmak
férfiát ünnepeljük. (Mindig és mindenütt, ahol meghirdetik a kereszt igéjét,
megjelenik a keresztáldozat is).
Vajon miért tesszük ezt?
Az ev. beszámolójából kiderül, hogy annak idején az
apostolok sem értették, és megbotránkoztak Jézus keresztjén. Tiltakoztak,
amikor Jézus megjövendölte és elmenekültek, midőn jövendölése beteljesedett. Az
evangélium szerint csak János apostol állt a kereszt tövében, Mária és néhány
jámbor hivő. Ám ők sem azért álltak oda, mert megértették a kereszt titkát,
hanem mert szerették Jézust. Nem az értés, hanem a részvét vezette őket a
keresztúton a Golgotáig.
Hogy az Isten Fiának tartott Messiás a szégyenfáján
fejezze be életét, ezt sem ellenségei, sem barátai nem akarták és nem tudták
elfogadni. Csak Pünkösdkor. a Szentlélek megvilágosító kegyelme segített
megérteni valamit a kereszt titkából. Bennünket is csak a Szentlélek kegyelme
segít a kereszt titkának megértésében.
Akik ismerik az életet azoknak fölösleges
magyaráznunk, hogy mikor szeretünk valakit igazán? Nem akkor, ha megsimogatjuk,
ha megöleljük, s elhalmozzuk csókjainkkal. Csak akkor szeretjük igazán, ha szenvedni
is tudunk érte, miként Jézus is értünk. Ha pedig Jézus is így cselekedett, mi
sem tehetünk másképpen. Ezért figyelmeztet: „Aki utánam akar jönni, vegye fel
keresztjét.” Ez korántsem Jelenti azt, hogy nekünk keresgélnünk kell a szenvedést
vagy nekünk kell megácsolni keresztünket. Hiszen Jézus is azt kérte a mennyei
Atyától: Ha lehetséges múljék el tőlem a pohár! A keresztet nem keresnünk kell,
hanem a meglévőt fel kell vennünk, és vinnünk kell!
Tele van a világ sok szenvedéssel, tele van a világ keresztekkel,
amelyek hordozókra várnak. Igaz mi nem vagyunk olyan erősek, mint Jézus és nem
a mi feladatunk a világ megváltása. Ám ha valóban Krisztushoz tartozunk, akkor
keresztjéből is részt kell vállalnunk!
Sok helyen megvan még az a szép szokás, hogy virágvasárnap
és nagypénteken énekkar énekli a passiót. Kiosztják a szerepeket, és egy valaki
Jézus szólamát énekli. - Ám nekünk, keresztényeknek nemcsak énekelnünk, nemcsak
játszanunk kell Jézus szerepét, hanem a valóságban is meg kell élnünk. Isten
Krisztusban és keresztjében mutatta ki szeretetét, nekünk is keresztünk vállalásában
és hordozásában kell kimutatnunk szeretetünket!
Ezt teszi az édesanya, aki türelemmel ápolja beteg
gyermekét. Ezt teszi a hűséges férj, aki nem löki el magától beteg feleségét.
Ezt teszi az asszony, aki éveken át ápolja munkaképtelen rokkant hitvestársát.
Ezt teszi a gyermek, aki öreg szüleit Cirenei Simonként kíséri az öregedés, a
magányosság, s betegség fájdalmas életszakaszán. Ezt teszi minden ember, aki
Veronikához hasonlóan a vigasztalás kendőjét borítja a szenvedő szívekre.
Ha együtt szenvedünk a szenvedőkkel, akkor Krisztussal
szenvedünk együtt, ha pedig Krisztussal együtt szenvedünk, együtt is dicsőítetünk
meg majd Vele.
Amen
