A mai
napon ünnepelt Szent Márton
püspök személyében az
irgalmasság szentjét tiszteljük. Az irgalmasságból és a felebarát iránti szeretetből olyan példát mutat
ő mindenkinek, amelyet érdemes követnünk. Mert
az irgalmasság nem a szegények
megsegítésének hangoztatását
jelenti, hanem konkrét
cselekedeteket kíván. Ki
kell lépnünk a szívtelenség
falával körbevett zárt világból, és nagylelkűséget kell tanúsítanunk
a rászorulók felé.
Nem
ismételgethetjük tovább, hogy
mi is szegények
vagyunk, segítségre van szükségünk és mások támogatására szorulunk,
hanem meg kell feledkeznünk önmagunk
gondjairól és hiányairól és nagylelkű
szívvel kell sietnünk a szegények felé.
A mindenható Isten jónak látta, hogy próbára tegye az akkor még
katona Mártont, ezért állította az útjába a szegény koldust. Szent
Márton kiállta a próbát, a koldusban felismerte Krisztust
és nem szalasztotta el a
lehetőséget, hogy irgalmasságból jót
tegyen vele.
Bizonyára
a mi életutunkon is Isten
rendeléséből időről időre megjelennek a rászorulók, a szegények, a
bajbajutottak, a nincstelenek. Ha
megtagadva tőlük az irgalmasságot elmegyünk
mellettük, a végső
ítéleten újra láthatjuk arcukat, de akkor már csak
magunkat vádolhatjuk mulasztásunk miatt. Mindazért, amit másoknak
adunk Krisztus iránti
szeretetből, Istentől kapunk jutalmat
a mennyországban.
(his)
