Évközi 33. vasárnap

Évközi 33. vasárnap

Bevezetés

Közeledik a liturgikus év vége. Már a mai Igeliturgia olvasmányai is a végső dolgokra utaló részleteket közölnek velünk. Hogyan nézzük mi ezeket a Jézus által felsorolt, véget megelőző jelenségeket?

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem vesszük komolyan a világ végéről szóló Jézusi tanítást. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy nem vesszük észre életünkben a vég közeledését jelző jeleket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Add meg nékünk, hogy a jelek sokféleképpen értelmezhető értelmezésből észrevegyük a nekünk szólót. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Mint teológusnak a dogmatörténet volt a szakterületem, de azért a mai evangéliumot az egzegézis szemszögével is nézem.

A mai evangélium egy olyan apokaliptikus szöveg az újszövetségben, amely az apokaliptika minden túlzása ellen fellép. Az apokaliptika, az ószövetségi prófétai műfajnak egy sajátos esete. Az apokalipszisek mindig egy igen szorongatott történelmi helyzetben keletkeznek, amikor a jelen történelmi keretei között nem látszik a pozitív változás lehetősége. Ilyen volt a politikai helyzet a Jeruzsálemi templom pusztulása előtt.
Lukács az apokaliptikus szerző, a mai, évközi 33. vasárnap evangéliumában a történelem jövőbeli alakulásáról és a történelem végét jelző jelekről töprengett és jövendölt.

Az újszövetségi apokaliptika Jézus fellépésével és személyének történelmi értelmezésével kezdődik, de ettől különbözik a végidőre vonatkozó várakozás. Meg kell jegyezni, hogy Jézusnak az apokaliptikus megnyilvánulásai igen ritkák.

Az Isten országának elérkezéséről szóló tanítása ugyan apokaliptikus, mert csak így tudja kifejteni országa történelem felettiségét. Jézusnak a végítéletről szóló kijelentései viszont apokaliptikusak.

Ennek következtében nincs egyetértés az egzegéták között arról, hogy ennek a szakasznak a mondanivalója mire is vonatkozik. Egyesek úgy vélik, a Jeruzsálemi templom pusztulására, mások arról beszélnek, hogy ez a szakasz a világ végére, a végítéletre vonatkozik.

Mindenesetre a szakasz képei első jelentésükben a Jeruzsálemi templom pusztulását szemléltetik. Jézus előre megjövendölte, hogy a templom el fog pusztulni.

A korabeli zsidó történetíró – Josephus Flavius – könyvéből tudjuk, hogy a jövendölés néhány évtized múlva bekövetkezett. 70-ben a templomot a római hadsereg elpusztította, és ezt a pusztítást Josephus Flavius tanúként nézte végig. A Zsidó Háború című művében leírtak szerint: az égő templom lépcsőin patakokban folyt a templomba menekültekből a vér. Valóban nem maradt kő kövön.

A templompusztulását leíró félelmetes képek, azonban másodlagos jelentést is hordoznak. A jövendölés elhangzásakor, az apostolok kérik Jézust, mondja meg, mikor lesznek ezek a jelek, mikor lesz a templom elpusztulása, mikor lesz a világvég.

Jézus túltekint ezen az eseményen. Mindig is lesznek nehéz idők. Ez érvényes a mára és a holnapra is, arra, ami ránk vár.

Jézus felsorolja mindazokat a történelmi drámákat, természeti katasztrófákat, háborúkat, járványokat, éhínségeket, üldözéseket és csapásokat, amik majd bekövetkeznek. Azokat az eseményeket, amelyek századról századra szegélyezik az emberi történelmet. De mégsem jött utána a világ vége, de arra jók voltak, hogy ezekből minden kor minden embere isteni figyelmeztetést vélt, s vél kiolvasni. S igyekszik jobbá, szolidárisabbá, és Istenhez térővé lenni.

Mikor jön hát a vég?

Tulajdonképpen Krisztus erről nem szól. Hisz nem szándékozik a dátumot meghatározni. Ez a szekták, kis vallási csoportosulások, fanatikusok és egzaltáltak szokása.

Egyébként, amikor az emberiség, vagy egy, vagy több emberi közösség apokaliptikus félelembe kerül, akkor szokták a jeleket koruk eseményeire értelmezni.

A csillagvilág kutatói és tudósai is beszélnek a csillagok születéséről és életük végéről. Van, aki a csillagok életéből, következtet arra, hogy a mi csillagunk, Napunk, s benne a bolygónk élete is véges. Van, aki nem zárja ki a kozmikus katasztrófát sem földünk életéből.

Akárhogy járjuk körbe a problémát, Jézus szavai örökérvényűek: Ég és föld elmúlnak, de az Ő igéi el nem múlnak.

Jézus, jövendölésével végeredményben nem szorongást akar kiváltani, hanem készenlétet.

Nem az emberek életkedvét akarja elvenni, hanem éppen ellenkezőleg. Erőssé akar tenni bennünket a jóban, a hitben, azért, hogy ki tudjunk tartani a legnagyobb megpróbáltatások, zsarolások között is. Legyenek azok természeti katasztrófák, árvizek, szökőárak, földrengések, terrorháborúk, keresztényüldözések! „Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket”, mondja Jézus.

A szenvedésekről is úgy beszél, hogy a hívő fel tudja ismerni még a félelmet ébresztő valóság mögött is az Isten jelenlétét. Ezért mondja: „Atyátok tudta nélkül, még egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről”.

Jézus ki akarta mozdítani tanítványait a biztonságtudatukból, amelyet a templom hatalmas kövei láttán tapasztalt bennük. Bennünket is ki akar mozdítani biztonságtudatunkból, melyet a technika és a tudományok fejlettsége vált ki bennünk.

Mindazoknak szól ez a példabeszéd, akik csak az orrukig néznek, és látnak, és nem látnak okot életvitelükben a változtatásra. Jézus nem ijesztgetni akar a világ végével, hanem mintegy „távcsövet” ad a kezünkbe, hogy távolabbra is lássunk, s a földi láthatáron túlra is tekintsünk. Jézus azt kívánja, hogy az örök élet világánál mérlegeljük jelen állapotunkat, erkölcsi életünket, s ha szükséges, az Úr eljövetelére készülve, javítsunk is azon.

Ámen.