Lukács evangélista egészen röviden
írja le a templom megtisztításának, a kereskedők kiűzésének eseményét. Figyelmünket elsősorban nem e
prófétai cselekedetre akarja irányítani,
hanem arra, hogy Jézus
mintegy birtokba veszi a templomot,
Atyjának házát, és tanítani kezd ezen a helyen.
Nem csak
időnként, hanem minden
nap eljön a templomba,
amely immár találkozóhely
lesz azokkal, akik
hallgatni akarják őt.
A
fogadtatás kettős. A nép odaadó figyelemmel hallgatja őt. Vándorútja
során is tömegek keresték őt, mert felismerték
újszerű tanításában Isten
üzenetét és örömhírét. Most a jeruzsálemi
templomba is sokan érkeznek, hogy hallhassák őt. Fellépése nem csak a közelgő ünnep miatt felemelő, hanem azért
is, mert egyedül ő méltó arra,
hogy ezen a szent
helyen Isten üzenetét közvetítse.
A hallgatóság körében jelen vannak az
írástudók, a törvénytudók, a vallási vezetők is. Ők más lelkülettel hallgatják.
Ők eltűrték az Isten házában a
kereskedést. Nem értik
vagy nem akarják
érteni az Úr
jelképes cselekedetét, nem értenek egyet
tanításával, ezért szembefordulnak
vele, az életére törnek.
Ha igaz
bűnbánattal megtisztítjuk
lelkünket, azaz eltávolítunk
belőle mindent, ami beszennyezi, s ami
gátol bennünket az üdvösség útján,
akkor képesek leszünk arra, hogy
odaadó figyelemmel
hallgassuk Jézust, aki előttünk is feltárja az üdvözítő
örömhírt. (his)
