Szent András

Szent András

   Az apostoli hivatás titkára és jelentőségére igyekszünk figyelni ma, Szent   András apostol  ünnepén.  Az  apostolok a  Jézus  személyében  megvalósult   üdvtörténeti események  tanúi  voltak  az Úr  földi  életében,  majd  ezen   események hirdetői lettek a mennybemenetelt követően. 

Az apostoli hivatás   életmód és küldetés csak a Krisztushoz való viszonyban értelmezhető. Jézus   az, aki  kiválasztotta  és  meghívta  őket,  ő  adott  nekik  megbízást  a   tanúskodásra és hatalmat küldetésük teljesítéséhez. Az apostolok  életében   nincs semmi egyénieskedés, nem a maguk útját akarják járni, hanem  egészen   átadják magukat  Jézusnak.  Mesterük nem  egy  könyvet, nem  egy  elméleti   tanítást, nem egy újszerű eszmerendszert  bízott rájuk, hanem azzal  bízta   meg őket, hogy azt hirdessék, amit az évek során vele átéltek, személyesen   megtapasztaltak. Olyan  tanúk  ők, akik  saját  hitüket, azaz  a  megváltó   Krisztusba, az ő halálába  és üdvösségszerző feltámadásába vetett  hitüket   adták tovább.  

Az apostoli igehirdetés hitelességét két dolog igazolja. Egyrészt az, hogy   magától Krisztustól kapták küldetésüket.  Másrészt: az Úr megígérte  nekik   és elküldte számukra a Szentlelket, hogy helyesen értelmezzék és hirdessék   azokat az  eseményeket,  amelyeket  Jézussal átéltek.  Ahogyan  egykor  az   apostolokat a  Szentlélek elvezette  a teljes  igazságra (vö.  Jn  16,13),   ugyanúgy tárja  fel előttünk  is a  Lélek az  üdvtörténet és  a  megváltás   titkát!

(his)

Követték őt

Követték őt

A keresztény tanítás  szerint a világ  és benne az  ember a teremtő  Isten   alkotása, ezért mind  a világ, mind  az ember létezésének  van értelme  és   célja, és pontosan az a feladatunk, hogy ezt az eredeti isteni elgondolást   felfedezzük és megvalósítsuk.

A világ az ember végtelen élettere,  amelyet   Isten ránk  bízott,  hogy  tovább  építsük.  Ezért  van  helye  a  művészi   elképzeléseknek, a technikai  vívmányoknak, a  tudományos kutatásoknak  és   felfedezéseknek egyaránt, amelyek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy az Isten által jónak alkotott világot jobbá tegyük vagy legalábbis ne  tegyük tönkre, ne tegyük élhetetlenné.

„Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura” – olvassuk Jézus imáját  a mai evangéliumban. Majd azzal folytatja, hogy Isten titkai rejtve maradnak azok előtt, akik bölcsnek és okosnak tartják magukat, miközben a szegények és az egyszerű  emberek előtt  feltárul az Isten  országának titka.

Jézus által, azaz  a  megtestesült  Ige  által,  valamint  az  ő  küldöttei,  az apostolok  által  Isten  megszólítja   az  emberiséget,  elmondja   nekünk örömhírét. Ha  bölcsnek és  okosnak tartjuk  magunkat, akkor  nem  vagyunk kíváncsiak Istenre és elfordulunk tőle. Ha tudunk alázatosak és  kicsinyek lenni, akkor  megnyílik szívünk  az isteni  örömhír és  szeretet előtt  és válaszolni tudunk rá szeretettel. (his)

   Imádság:

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk  téged, benned megpihenjünk,  és veled  egyesüljünk, mint  ahogy egyek  a tagok  a testben a  fejjel, és  amint egy  a  szőlővessző a  tőkével. Engedj  a  te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk  szent színed látására!

   Granadai Szent Lajos

Marchiai Szent Jakab

Marchiai Szent Jakab, áldozópap

Híres ferences népszónok. 1393-ban született. Sienai Szent Bernardin tanítványa volt. Előbb hazájában, Olaszországban küzdött a fraticelliek ellen, majd a Szent Ferenc Rend reformátoraként működött.

A pápa megbízásából keresztes hadjáratot hirdetett Németországban, Lengyelországban és Magyarországon is. Magyarországra Kapisztrán Szent János halála után érkezett, 1457-ben. A szegedi kolostornak házfőnöke volt. Majd Erdélyt és Csanád megyét igehirdetőként járta végig.

1476-ban halt meg Nápolyban.

Méltán alkalmazzuk rá a Zsoltáros szavát:

Papjaid, Urunk, igazságba öltöznek,

és szentjeid ujjongva vigadoznak.

Advent 1. vasárnapja

Advent 1. vasárnapja A

Bevezetés

A mai vasárnappal új egyházi évet kezdünk és belépünk az advent karácsonyra, Jézusra váró időszakába. Zöld adventi koszorú díszíti templomunkat és rajta a gyertyák. Az égő gyertya, Krisztusra, a világ világosságára emlékeztet.

De nemcsak Őrá! Az önmagát felemésztő, s fényárasztó gyertya az emberi sorsot is példázza. Arra figyelmeztet, hogy mi is égünk és elégünk egyszer. A kérdés csak az, hogy hol és miért ég életünk gyertyája Isten oltárán-e, vagy a Mammon, a bűn sötét ravatalán? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Akit megígért a mennyei Atya, mint a világ megváltóját: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Akit sóvárogva vártak a nemzetek: Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Aki eljöttél, hogy meggyógyítsd az ős bűn okozta sebeket: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Ma, advent első vasárnapján belépünk egy új egyházi évbe és ezzel együtt új küzdelmek, új feladatok állnak előttünk. Erre figyelmeztet Szent Pál apostol is a mai szentmise Igeliturgiájának Szentleckéjében: "Itt az óra, hogy felébredjünk álmainkból!"

Fölkelni, levetni a sötétség tetteit, kezünkbe venni a világosság fegyvereit, ez adventi programunk.

Fölkelni álmainkból.

Mi tagadás, de el kell ismernünk, hogy magának az Egyháznak egy része, úgynevezett alvó egyház. Ki ne tudna alvó keresztényekről, akik fölhagytak vallásuk gyakorlásával és elkerülik a templomot?

Közöttünk, rokonaink és ismerőseink között is vannak olyanok, akik hosszú évek óta a „dolcse niente fare”, az "édes semmittevés " párnáján alszanak, és nem vállalják a keresztény élet küzdelmeit. Csak ritkán járnak templomba. Olykor-olykor eljönnek a templomba, egy kis templomi hangulatért, a feltámadási körmenetre, a karácsonyi éjféli szentmisére, a gyermekkori karácsonyok hangulatának idézése végett.

Ám mielőtt kidörzsölnék szemükből az álmot, ismét elalszanak. Kereszténységük, de talán a miénk is, sokszor se hideg, se meleg, meg-alkuvó, langyos hőmérsékleten tengődik. Őrlángon ég.

Elég általános tapasztalat, hogy korunkat többek között a vallásos hit, illetve a hitgyakorlásának a meggyengülése jellemzi. A mai ember szinte elvesztette érzékét az Isten iránt, és teljesen lefoglalja szívét a világi élet habzsolása.

Divat volt egykor, fiatalkorunkban, az egzisztencia filozófia hívének vallani, és hangoztatni, meghalt az Isten. Sok alacsony műveltségi szinten élő átlagember el is hitte a tudomány mezébe öltöztetett szólamot. De nem az Isten halt meg, hanem e mondatot kitaláló divatos egzisztencialista filozófus és filozófiája.

Semmi sem új az ég alatt. A modern embert is megszállta az egykori bábeli toronyépítők nagyravágyása. Építsünk fel egy új világot a saját erőnkből, saját terveink szerint. Építsük fel a Mammon imádására épülő globalizált világot. Ez szebb lesz, mint az Isten törvényeire épülő világ!

Bennünket, keresztényeket is megfertőzött ez az egyre erőteljesebben terjeszkedő ideológiai irányzat. Mily könnyedén és mily sokan adták fel keresztény és nemzeti identitástudatukat.

Ám a toronyépítés, az Isten nélküli világ fölépítése nem megy zavartalanul. Mindenki a saját érdekeinek a nyelvét beszéli. Megtagadja az isteni törvényeket, kiselejtezi a néki nem tetsző parancsokat és még csodálkozik, azon hogy modern világunkban egyre nő a káosz, a bűn vízözöne. A tapasztalat ugyanis arra tanít, hogy a békés, rendezett földi életünknek a sírásója, az evangélium megtagadása.

De elérkezett az újkori bábeli torony összeomlása. Kezd az emberiség kijózanodni. Kezd felébredni a narkózisból, az álomból. Közös nagy feladatunk, szentírási szavakat idézek, hogy Vessük el hát a sötétség tetteit! Vessük el ezt a Világrend összeomlását eredményező sötét szellemi irányzatot.

És ennek olyan szellemi forradalomnak kell lennie, Olyan forradalom ez, amely a szívünkben, belső világunkban kell, hogy végbemenjen. Enélkül nem várható igazi változás, javulás az egyes ember, hazánk, de az emberiség életében sem.

Hogy azonban helyesen lássuk a tényeket és magunkat, világosságra van szükségünk. Ezért az Egyház Krisztusra, a Világ Világosságára irányítja tekintetünket. Meg kell nyitnunk lelkünk sötétkamráját, hogy beragyoghassa Krisztus világossága. Egyedül neki van hatalma arra, hogy életünk fényérzékeny lapjára rárajzolja az Istennek tetsző ember-arcot.

Krisztus nélkül sötét a világ, jómagunk is sötétben botorkálunk. Az ő világosságát nem lehet pótolni a legnagyobb emberi lángelmék fényeivel sem. Csak akkor lesz tartós az álomból való ébredésünk, ha Krisztusra, mint életünk napjára irányítjuk tekintetünket.

Tanításából, élete példájából, századokon átlátó tekintetéből, szívének kohójából annyi fény, annyi meleg áramlik felénk, ami elől balgaság lenne elzárkóznunk. Ne elzárkózni akarjunk hát előle, hanem tiszta szívvel forduljunk feléje.

Ajándékozó, s ajándékot váró Testvéreim! Ne csak a kicsiny karácsonyi ajándékokra irányuljon a figyelmünk, hanem Őreá, az Úr Isten emberiségnek adott legnagyobb ajándékára, és kérjük Őt őszinte szívvel: Maran atha! Jöjj el Urunk Jézus! S maradj velünk

Ámen.

Alexandriai Szent Katalin

A keresztény ókor szentje, alakja homályba vész, tisztelete mégis sokfelé fennmaradt. A vértanúk és a szentek életpéldája erősít minket, hogy megmaradjunk a Krisztusi úton.

Egész élete, különösen szenvedéstörténete annyira legendás, hogy belőle a történeti magot kihámozni már lehetetlen. Tisztelete igen elterjedt a nyugati és keleti egyházban egyaránt. Sírja a Sinai hegyen épült Szent Katalin kolostorban van; kerékkel, karddal és könyvvel ábrázolják. Bölcseleti fakultások, diákok, prédikátorok és molnárok védőszentje.

Maxentius (311-313) üldözései alatt Katalin a császárnak szemrehányást tett kegyetlenségei miatt. A császár ötven filozófust rendelt ellene, de ezek nem tudták meggyőzni, sőt, maguk is megtértek, ezért megégették őket. A császár Katalint kerékbetörette, és amikor a kerék összetört, lefejezték.

Vértanúságának ajándékát magasztalja a szentmise Kezdőéneke:

Örvendjünk, vígadjunk,

mert a mindenség Ura

szent és dicsőséges szüzet

tüntetett ki szeretetével.

Vietnami szentek

Dung-Lac Szent András áldozópap és társai, vértanúk

A vietnamiak hagyományos vallása a buddhizmus, keverve a taoizmus, konfucianizmus és őskultusz elemeivel. A 16. sz. kezdetén léptek először katolikus misszionáriusok Vietnam földjére. A kereszténység, mint idegen vallás, fanatikus üldözéssel találkozott. Az első két évszázad során mintegy százezerre becsülhető azok száma, akiket Krisztusba vetett hitükért megöltek.

Az a 117 szent, akiknek emléknapját november 24-én ünnepli a római kalendárium, 1625 és 1886 között szenvedett vértanúhalált Vietnam három királyságában: Tonkinban, Annamban és Kokinkínában. A 117 között 96 volt vietnami és 21 külföldi misszionárius. A vietnamiak közül 37 pap és 59 világi keresztény volt, egyikük hatgyermekes asszony.

A 117 vértanú boldoggáavatása négy csoportban történt: XIII. Leó által 1900. május 27-én,  X. Piusz által 1906. május 20-án és 1909. május 2-án, végül XII. Piusz által 1951. április 29-én. Szenttéavatásukat II. János Pál végezte 1988. június 19-én Rómában.

A szenttéavatáson nem volt jelen delegáció a kommunista Vietnamból. Azonban nyolcezer vietnami emigráns vett részt rajta, képviselve katolikus honfitársaikat, akik nem hagyhatták el az országot. Ezenkívül ott voltak a zarándokok Spanyolországból, Franciaországból és a Fülöp-szigetekről, amely országok 300 éven keresztül misszionálták Vietnamot.

Kérjük égi közbenjárásukat a vietnami keresztény testvéreink számára.

Jézust követők sorsa

A Lk 21,10-11-ben olyan dolgokról van szó, amelyek időben és térben távolinak tűnnek, ilyenekkel többnyire a hírműsorokban találkozunk: ország, ország ellen támad, dögvész, éhség...

Kényelembe helyezzük magunkat, egy kicsit sajnáljuk a Közel-Keletet és a Harmadik Világot, aztán átkapcsolunk egy másik csatornára. Jobb esetben az esti imában megemlékezünk ezekről a szenvedőkről - és ezzel kész is. Nem a mi világunk.

De bizony, a mi világunk! A 12. verstől személyesebb hangot üt meg a szerző, szinte "kiszól" a könyvből: Ébredj ember, neked beszélek! Neked, és nem a szomszédodnak, nem a haragosodnak, nem az anyósodnak - NEKED. De nem egyedül neked, hanem neked, mint egy közösség tagjának: "...kezet emelnek RÁTOK, ...hurcolnak TITEKET, alkalom SZÁMOTOKRA..."

Rémisztő az a gyűlölettenger, amelyről itt szó van, és ami megrontja a legszentebb emberi kapcsolatokat is - de megnyugtató az, ahogyan Isten ehhez viszonyul. Bármi történhet velem, Ő mindig tudni fog róla és mindig velem lesz, sőt, általam munkálkodik a nehézségek idején: bölcsességét adja.

Említettem, hogy mint egy közösség tagjai vagyunk itt megszólítva. E közösség összetartó erejét nem a vérségi kötelék vagy a baráti szellem alkotja, hanem a közös pont az állhatatosságban való kitartás.

Gondolhatunk arra is, hogy a Szeráfi Rend összes szentjének ünnepe van ma, Szt. Ferenc és Szt. Klára hajtásainak emlékezete, amolyan ferences mindenszentek. Vannak köztük vértanúk, hitvallók, szüzek stb. - de egyben mindnyájan közösek: megvalósították a Lk 21,19-et, azaz állhatatosan kitartottak.

Kövessük őket az életre vezető úton!

Szent Cecilia

Cecília Krisztus szeretetéért áldozta életét. Szeretnénk mi is odaadni életünket Krisztus szolgálatára, arra a tanúságtételre, amely Isten szeretetét megmutatja a világban.

A Ceciliusok előkelő családjából származott. Szüzességi fogadalmat tett, és jegyesét, Valerianust isteni segítséggel nemcsak megtérítette, hanem hasonló életre vezette. Ugyancsak jegyesének testvérét, Tiburtiust, és az elfogatásukra küldött Maximust is Krisztus szeretetére és hitére vezette. Miután a három vértanúságot szenvedett, Cecilia a Praetextatus katakombában temettette el őket. Almachius prefektus a szegényeket gyámolító és hitükben megerősítő Ceciliát külön kínzás alá vetette.

Sok gyötrelemnek vetették alá, míg végül kard általi halálra ítélték. A hóhér nem tudta lefejezni, bár háromszor csapott az elítéltre. Cecilia a hagyomány szerint még három napig élt, és I. Orbán pápa megerősítette a szentségekkel halála előtt. 230 körül halt meg Alexander Severus császár idejében, és a Kallixtus katakombában lévő családi sírboltban temették el.

I. Pascal pápa 321-ben a Cecilia trasteverei háza fölé emelt templomba vitette át az épen maradt holttestet, amelyet 1599-ben ugyancsak épen találtak meg olyan helyzetben, mintha csak éppen akkor lehelte volna ki lelkét.

A vértanú nagyszerű kegyelmi ajándékát magasztalja a szentmise Kezdőéneke:

Örvendjünk, vigadjunk,

mert a Mindenség Ura

szent és dicsőséges szüzet

tüntetett ki szeretetével.

Krisztus Király vasárnapja

Krisztus Király vasárnapja

Bevezetés

Ma az egyházi év utolsó vasárnapján Krisztus Királyt ünnepeljük.

Mit mond egy mai gyermeknek vagy fiatalnak ez a szó: király''? A gyermek valószínűleg mesehősre gondol, amikor e szót hallja. És mit mond nekünk felnőtteknek? Valószínű egy idejét múlt uralkodói formát. Vagy olyan Királyt, akinek országa nem e világból való, hanem bennünk és közöttünk van?

Nem a földön van ez az ország, s nem túl a földön, hanem mindenütt, ahol emberek élnek, innen vagy túl a halálon. Jézus ugyanis minket, embereket tett Atyjának, Istennek országává. Jézus ennek az országnak a királya. Ezzel a tudattal éljük e mi hívő életünket?

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Te vagy az Igazság és Igazságosság királya. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Te vagy az irgalom és jóság királya! Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te vagy a Szeretet és Békesség királya! Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Krisztus királyi méltóságának a 20. századig nem volt külön ünnepe. XIII. Leó pápa, az 1900-as jubileumi év alkalmából, a 20. sz. királyának hirdette ki a Megváltót. Akkor világszerte mindenütt a legmagasabb hegyek ormán, ill. magaslatokon kereszteket és Krisztus-szobrokat állítottak föl a Megváltó emlékezetére.

A legismertebb, a Rio de Janeiró-i, a 710 méter magas Corcovado hegy tetején, a hatalmas, 38 méter magas, 28 méter széles Krisztus-szobor, talapzatában a 150 főt befogadó kápolnával. Benne bemutatott szentmisén 2007-ben én is részt vehettem. Két karját mintha áldólag terjesztené a város, s a világ fölé.

Az I. világháború után XI. Pius pápa a niceai zsinat 1600. évfordulóján, 1925: szentévet hirdetett, melynek jelmondata: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” A szentév végén rendelte el a pápa a Krisztus Király ünnepét.

A pápa elhatározásának háttere, hogy ebben az időben erősödni látta az ateista kommunizmus és a szekularizmus eszméit és ezt a Krisztustól és az egyháztól való elfordulás veszélyeként értékelte.

Krisztus királyi méltóságának ünneplésével a népek, családok, személyek békéjének urát állította a hívek közé, hangsúlyozva, hogy Krisztus a megtestesüléssel és a megváltó halállal szerezte királyságát a világ üdvösségére.

Tehát Király vagy? Kérdezi Pilátus kérdésével a mai ember Krisztustól. Ki gondolta volna, hogy a gúnyként feje fölé függesztett felírat, kitörölhetetlenül belevésődik az emberiség történelmébe?

Ki merte volna megjövendölni, hogy a kereszt trónusa szilárdabbnak bizonyul minden földi hatalomnál? Vajon reménykedtek-e ilyen győzelemben annak a Jézusnak követői, aki másokat megmentett, de magát nem tudta megmenteni?

S vajon nem leszünk-e nevetségessé mi is, a harmadik évezred küszöbét átlépett keresztények, akik a szelíd és alázatos szívű Mesterünket, mint a világmindenség királyát ünnepeljük, hiszen a szentlecke szavaival: "Minden általa és érte teremtetett".

Vajon Krisztus királysága, ezek ellenére, mégis nem hasonlít-e ahhoz az árnyékhatalomhoz, amelyet csak a fény és a dísz kedvéért őrizgetnek néhány országban?

Látjuk, hogy a megnevezhetetlen, bukottnak látszó hatalom, mi mindent megtesz nemKrisztus királysága, hanem maga a kereszténység ellen, mint gyilkoltatja, és űzi el a keresztényeket Közel-Kelet, s más területek országaiból.

Ezek a kérdések néznek, a szemünkbe Krisztus Király ünnepén.

De vajon ki válaszol nekünk?

Nézzünk csak körül a kereszt tövében! Kiket látunk ott, kik hangoskodtak a legbátrabban? Jézus el-lenségei! Tőlük azonban hiába kérünk választ kérdéseinkre. A gyűlöletnek soha sincs igaza!

Ott állnak Jézus hűséges köve-tői: Mária, Jézus anyja, Magdolna, Szent János és még néhányan. A fáj-dalom lezárja ajkukat.

Hát nincs senki, aki válaszolni merne, vagy tudna kérdésünkre?

De igen, akad valaki! Ki ez a hős, ki ez a bátor, ki ez a nagyszerű ember? Talán Péter apostol, aki így és itt akarja jóvátenni szégyenletes tagadását? Ki tudja, merre bujkál?

Hol vannak az apostolok, a tanítványok, akik szemtanúi voltak Jézus nagyszerű tetteinek? Bizony, János apostol kivételével, ők is mind eltűntek!

Egy valaki azonban itt van, igaz, nem önként, hanem kényszerűségből. Egy gonosztevő s bűnöző: a jobb lator. Abban a rettenetes órában, amikor ellenségei diadalmaskodnak, tanítványai hitüket vesztik, megszólal, a bűnösségét beismerő, s megvalló és megváltozó gonosztevő. Abból a néhány szóból, amit Jézus a kereszten mondott, Jézusnak abból a nemes magatartásából, amelyet pokoli kínjai közepette tanúsított, meg-születik a hit, s fölismeri Jézusban a Messiást, és győztest lát a legyőzöttben.

Olyan hitvallással fordul Jézus felé, amellyel a körülöttük kiabáló, gúnyolódó emberek megtagadnak tőle. Nyomorúságos életének a végén, gyötrelmes szenvedéseiben, amikor az igazság fénye világít szívébe, reményteli kéréssel fordul Jézushoz: "Emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel!"

S a haldokló Király, aki a kereszten teljesen tehetetlennek lát-szik, olyant tesz, amit a földön egyetlen király sem tud megtenni. A halál közelében örökéletet, létének beteljesedését ígéri annak, akinek élete itt a kereszten szégyenletes halállal fejeződik be. "Még ma velem leszel a paradicsomban!"

Mily csodálatos Isten irgalma! A halál kapujában is alkalmat ad a megtérésre.

Oh, bárcsak minden emberhez, honfitársunkhoz eljutna ez a krisztusi örömhír, és Krisztushoz térnének, aki az emberi szívekben építi az ő országát, a szeretet és béke országát. Tevékeny közreműködésünkkel tegyük számára lehetővé, hogy minél hatásosabban építhesse az emberi szívekben, hazánkban is, az országát, a szeretet civilizációját.

Ámen

A templom megtisztítása

Lukács evangélista egészen röviden írja  le a templom megtisztításának,  a kereskedők kiűzésének eseményét.  Figyelmünket elsősorban  nem e  prófétai cselekedetre akarja irányítani,  hanem arra, hogy  Jézus mintegy  birtokba veszi a templomot, Atyjának házát, és tanítani kezd ezen a helyen.

Nem csak  időnként,  hanem  minden  nap eljön  a  templomba,  amely  immár találkozóhely lesz  azokkal,  akik  hallgatni  akarják  őt.

A  fogadtatás kettős. A nép odaadó figyelemmel hallgatja őt. Vándorútja során is tömegek keresték őt,  mert  felismerték  újszerű  tanításában  Isten  üzenetét  és örömhírét. Most a jeruzsálemi templomba is sokan érkeznek, hogy hallhassák őt. Fellépése nem  csak a közelgő  ünnep miatt felemelő,  hanem azért  is, mert egyedül  ő  méltó arra,  hogy  ezen  a szent  helyen  Isten  üzenetét közvetítse.

A hallgatóság körében jelen vannak az írástudók, a törvénytudók, a vallási vezetők is. Ők más lelkülettel hallgatják. Ők eltűrték az Isten házában  a kereskedést.  Nem  értik   vagy  nem   akarják  érteni   az  Úr   jelképes cselekedetét, nem értenek egyet  tanításával, ezért szembefordulnak  vele, az életére törnek.

Ha igaz  bűnbánattal  megtisztítjuk lelkünket,  azaz  eltávolítunk  belőle mindent, ami beszennyezi, s ami  gátol bennünket az üdvösség útján,  akkor képesek leszünk  arra,  hogy  odaadó figyelemmel  hallgassuk  Jézust,  aki előttünk is feltárja az üdvözítő örömhírt. (his)

Bárcsak felismernéd

Bárcsak felismernéd te is….

Nemcsak Jeruzsálemnek szólnak e szavak. Nekem is. Sok mindent nem látok még. El van rejtve szemem elől, vagy még nem éles a látásom, vagy mást látok fontosnak……

Ima, lelki vezető, lelkiismeret-vizsgálat, szentírásolvasás, hittanórák…. Mind-mind segíthetnek, hogy felismerjem: mi válik üdvösségemre Uram, bárcsak felismerném én is, hogy mi válik üdvösségemre.

Fényt és erőt kérek, hogy lássam és meg is tegyem, ami az üdvösségemet szolgálja!

(Adoremus 2005.

Szent Gertrúd

A középkor egyik legkedvesebb alakja, és írásai miatt mindenkor a lelkiélet tanítómesterei közé fog számítani. Valószínűleg Thüringiában született, 1256-ban. Ötéves korában kolostorba került, és ott Szent Mechtild volt a tanítója. Kitűnően megtanult latinul, és nagy tudományos műveltségre tett szert.

26 éves korában lelki eljegyzésben volt része az Üdvözítővel, és ettől kezdve misztikus életet élt. Csodálatos kinyilatkoztatásokban volt része, elragadtatásokban, melyeknek valódisága mellett gyermekded egyszerűsége, józan bölcsessége és feddhetetlen életszentsége tanúskodott.

Kinyilatkoztatásait az Üdvözítő parancsára latin nyelven leírta. Sok írása elveszett. A megmaradótokat tökéletes latin nyelvezet, nemes egyszerűség, világosság, teológiai mélység, és forró istenszeretet jellemzi. A nép kezdettől fogva szentként tiszteli.

Méltán mondja róla a szentmise Kezdőéneke:

Íme, a bölcs szűz, az okos szüzek közül való,

aki égő lámpásával ment Krisztus elé.

Skóciai Szent Margit

Skóciai Szent Margit

Margit atyjáról, annyit tudunk, hogy száműzött királyként Magyarországon élt, és Szent István király lányát, Ágotát vette feleségül. Margit 1047. június 10-én született Mecseknádasd nevű településen, Magyarországon.

Edmund a feleségével, s gyermekeivel: Margittal, Krisztinával és Edgárral 1056-ban visszatért Anglia földjére. A hastingsi csatavesztés után, a fiatal Edgárt, Margit testvérét választották királlyá. Hódító Vilmossal szemben azonban a gyermek Edgárnak nem voltak esélyei. Ezért Edgár anyjával és nővérével Margittal együtt Skóciába menekült, ahol akkor III. Malcolm uralkodott, akinek Margit második felesége és Skócia királynéja lett 1069-ben. Skócia népe hálás szeretettel tisztelte Margit királynét, aki templomokat és kolostorokat építtetett, és minden nyomorúságos szenvedőn segített. Az irgalmasság tetteinek gyakorlásával emléket állított az emberek szívében.

A királyné nyolc gyermeket hozott világra, hat fiút és két leányt:

Margit 1093. november 16-án halt meg Edinburghban. A nép körében azonnal szentként kezdték el tisztelni. Margit és Malcolm földi maradványait a reformáció idején Spanyolországba menekítették. Később visszahozták Skóciába és az általa 1072-ben Dunfermline-ban alapított bencés rendi kolostorban nyugszik együtt férjével, fiával és más skót királyokkal és főnemesekkel.

Mint a magyar föld Szülöttjét, az Árpád-házi királyi család sarját mi is szentként tiszteljük, és kérjük égi pártfogását népünk számára.

Ámen

Nagy Szent Albert egyháztanító

Nagy szent Albert püspök, egyháztanító

Nagy tudású főpap volt, aki tudását megosztotta másokkal, és életével pedig Krisztushoz vezette a rábízottakat. Ma van-e elég tanító, aki hitre, tudásra, szép életre, jóra tanítja a felnövekvőket?

Az Anyaszentegyház "Nagy" melléknévvel és mint egyháztanítót "Doctor universalis" címmel említi. 1193-ban született a Duna melletti Lauingenben, a Bolstatt lovagok ősi családjából.

Tanulmányait Páduában végezte. Boldog Jordánnak, a domonkos rend második általános főnökének hatására 1223-ban belépett a domonkos rendbe. 1228-tól Kölnben, Hildesheimben, Freiburgban, Regensburgban tanított, majd 1245-ben Párizsban.

Itt lett tanítványa Aquinói Szent Tamás, aki követte mesterét Kölnbe is. 1254-ben a német rendtartomány főnökévé választották. Egy ideig II. Sándor pápa udvarában tartózkodott, aki 1260-ban regensburgi püspökké nevezte ki. 1262-ben visszatért Kölnbe, a szerzetébe.

263-64-ben mint pápai legátus kereszteshadjárat hirdetésén fáradozott.

1270-ben ismét Kölnben tanított, és mint lelkipásztor működött. 1280. november 15-én halt meg.

A középkor legnagyobb német tudósa volt. Termékeny volt irodalmi működése. Csodálatosan átfogó, szellemes és eredeti gondolkodó, egyben korának legkimagaslóbb természettudósa volt.

Méltán alkalmazzuk rá a Szentírás szavait:

Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,

a Bölcsesség és az Értelem Lelkével töltötte be őt az Úr,

a dicsőség ruháját adta reá.

Évközi 33. vasárnap

Évközi 33. vasárnap

Bevezetés

Közeledik a liturgikus év vége. Már a mai Igeliturgia olvasmányai is a végső dolgokra utaló részleteket közölnek velünk. Hogyan nézzük mi ezeket a Jézus által felsorolt, véget megelőző jelenségeket?

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem vesszük komolyan a világ végéről szóló Jézusi tanítást. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy nem vesszük észre életünkben a vég közeledését jelző jeleket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Add meg nékünk, hogy a jelek sokféleképpen értelmezhető értelmezésből észrevegyük a nekünk szólót. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Mint teológusnak a dogmatörténet volt a szakterületem, de azért a mai evangéliumot az egzegézis szemszögével is nézem.

A mai evangélium egy olyan apokaliptikus szöveg az újszövetségben, amely az apokaliptika minden túlzása ellen fellép. Az apokaliptika, az ószövetségi prófétai műfajnak egy sajátos esete. Az apokalipszisek mindig egy igen szorongatott történelmi helyzetben keletkeznek, amikor a jelen történelmi keretei között nem látszik a pozitív változás lehetősége. Ilyen volt a politikai helyzet a Jeruzsálemi templom pusztulása előtt.
Lukács az apokaliptikus szerző, a mai, évközi 33. vasárnap evangéliumában a történelem jövőbeli alakulásáról és a történelem végét jelző jelekről töprengett és jövendölt.

Az újszövetségi apokaliptika Jézus fellépésével és személyének történelmi értelmezésével kezdődik, de ettől különbözik a végidőre vonatkozó várakozás. Meg kell jegyezni, hogy Jézusnak az apokaliptikus megnyilvánulásai igen ritkák.

Az Isten országának elérkezéséről szóló tanítása ugyan apokaliptikus, mert csak így tudja kifejteni országa történelem felettiségét. Jézusnak a végítéletről szóló kijelentései viszont apokaliptikusak.

Ennek következtében nincs egyetértés az egzegéták között arról, hogy ennek a szakasznak a mondanivalója mire is vonatkozik. Egyesek úgy vélik, a Jeruzsálemi templom pusztulására, mások arról beszélnek, hogy ez a szakasz a világ végére, a végítéletre vonatkozik.

Mindenesetre a szakasz képei első jelentésükben a Jeruzsálemi templom pusztulását szemléltetik. Jézus előre megjövendölte, hogy a templom el fog pusztulni.

A korabeli zsidó történetíró – Josephus Flavius – könyvéből tudjuk, hogy a jövendölés néhány évtized múlva bekövetkezett. 70-ben a templomot a római hadsereg elpusztította, és ezt a pusztítást Josephus Flavius tanúként nézte végig. A Zsidó Háború című művében leírtak szerint: az égő templom lépcsőin patakokban folyt a templomba menekültekből a vér. Valóban nem maradt kő kövön.

A templompusztulását leíró félelmetes képek, azonban másodlagos jelentést is hordoznak. A jövendölés elhangzásakor, az apostolok kérik Jézust, mondja meg, mikor lesznek ezek a jelek, mikor lesz a templom elpusztulása, mikor lesz a világvég.

Jézus túltekint ezen az eseményen. Mindig is lesznek nehéz idők. Ez érvényes a mára és a holnapra is, arra, ami ránk vár.

Jézus felsorolja mindazokat a történelmi drámákat, természeti katasztrófákat, háborúkat, járványokat, éhínségeket, üldözéseket és csapásokat, amik majd bekövetkeznek. Azokat az eseményeket, amelyek századról századra szegélyezik az emberi történelmet. De mégsem jött utána a világ vége, de arra jók voltak, hogy ezekből minden kor minden embere isteni figyelmeztetést vélt, s vél kiolvasni. S igyekszik jobbá, szolidárisabbá, és Istenhez térővé lenni.

Mikor jön hát a vég?

Tulajdonképpen Krisztus erről nem szól. Hisz nem szándékozik a dátumot meghatározni. Ez a szekták, kis vallási csoportosulások, fanatikusok és egzaltáltak szokása.

Egyébként, amikor az emberiség, vagy egy, vagy több emberi közösség apokaliptikus félelembe kerül, akkor szokták a jeleket koruk eseményeire értelmezni.

A csillagvilág kutatói és tudósai is beszélnek a csillagok születéséről és életük végéről. Van, aki a csillagok életéből, következtet arra, hogy a mi csillagunk, Napunk, s benne a bolygónk élete is véges. Van, aki nem zárja ki a kozmikus katasztrófát sem földünk életéből.

Akárhogy járjuk körbe a problémát, Jézus szavai örökérvényűek: Ég és föld elmúlnak, de az Ő igéi el nem múlnak.

Jézus, jövendölésével végeredményben nem szorongást akar kiváltani, hanem készenlétet.

Nem az emberek életkedvét akarja elvenni, hanem éppen ellenkezőleg. Erőssé akar tenni bennünket a jóban, a hitben, azért, hogy ki tudjunk tartani a legnagyobb megpróbáltatások, zsarolások között is. Legyenek azok természeti katasztrófák, árvizek, szökőárak, földrengések, terrorháborúk, keresztényüldözések! „Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket”, mondja Jézus.

A szenvedésekről is úgy beszél, hogy a hívő fel tudja ismerni még a félelmet ébresztő valóság mögött is az Isten jelenlétét. Ezért mondja: „Atyátok tudta nélkül, még egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről”.

Jézus ki akarta mozdítani tanítványait a biztonságtudatukból, amelyet a templom hatalmas kövei láttán tapasztalt bennük. Bennünket is ki akar mozdítani biztonságtudatunkból, melyet a technika és a tudományok fejlettsége vált ki bennünk.

Mindazoknak szól ez a példabeszéd, akik csak az orrukig néznek, és látnak, és nem látnak okot életvitelükben a változtatásra. Jézus nem ijesztgetni akar a világ végével, hanem mintegy „távcsövet” ad a kezünkbe, hogy távolabbra is lássunk, s a földi láthatáron túlra is tekintsünk. Jézus azt kívánja, hogy az örök élet világánál mérlegeljük jelen állapotunkat, erkölcsi életünket, s ha szükséges, az Úr eljövetelére készülve, javítsunk is azon.

Ámen.

Szent Márton püspök

A mai  napon  ünnepelt  Szent Márton  püspök  személyében  az  irgalmasság szentjét tiszteljük. Az irgalmasságból  és a felebarát iránti  szeretetből olyan példát  mutat  ő mindenkinek,  amelyet  érdemes követnünk.  Mert  az irgalmasság nem a  szegények megsegítésének  hangoztatását jelenti,  hanem konkrét cselekedeteket  kíván.  Ki  kell lépnünk  a  szívtelenség  falával körbevett zárt világból, és nagylelkűséget kell tanúsítanunk a  rászorulók felé.

Nem  ismételgethetjük  tovább,   hogy  mi  is  szegények   vagyunk, segítségre van szükségünk és mások támogatására szorulunk, hanem meg  kell feledkeznünk önmagunk gondjairól és  hiányairól és nagylelkű szívvel  kell sietnünk a szegények felé.

A mindenható Isten  jónak látta, hogy  próbára tegye az  akkor még  katona Mártont, ezért állította az útjába a szegény koldust. Szent Márton kiállta a próbát,  a  koldusban felismerte  Krisztust  és nem  szalasztotta  el  a lehetőséget,  hogy  irgalmasságból  jót   tegyen  vele.

Bizonyára  a   mi életutunkon is Isten rendeléséből időről időre megjelennek a rászorulók, a szegények,  a  bajbajutottak,  a  nincstelenek.  Ha  megtagadva  tőlük  az irgalmasságot  elmegyünk  mellettük,  a  végső  ítéleten  újra   láthatjuk arcukat, de akkor már csak magunkat vádolhatjuk mulasztásunk miatt. Mindazért, amit  másoknak  adunk  Krisztus  iránti  szeretetből,  Istentől kapunk jutalmat a mennyországban.

(his)

Végitélet

A mai evangéliumban Isten országa eljövetelének idejéről kérdezik Jézust a farizeusok. Az ő nézetük szerint Isten látványos módon belenyúl az  emberi történelembe,  a   korábbi   világ   különféle   természeti   katasztrófák következtében elpusztul,  végérvényesen elmúlik,  az Isten  által  küldött Messiás dicsőségesen  megjelenik, megvalósítja  uralmát,  s ezzel  egy  új korszak kezdődik el az emberiség számára.

Jézus alapvetően cáfolja  ezeket az elképzeléseket, amikor kijelenti: „Isten országa nem jön el  szembetűnő módon.” Az egykori farizeusok gondolkodásához  hasonló elképzelések az  évszázadok során sokszor  megjelentek  és egyes  keresztény  emberekben azt  a  hitet ébresztették,  hogy  Krisztus  második  eljövetele  valamiféle  dicsőséges bevonulás lesz a világba.

Ezeknek  az emberi elképzeléseknek semmi  alapja nincs. Miként  Jézus  nem  uralkodó Messiás  volt,  hanem  Isten  alázatos szolgája,  aki   a  szenvedés   vállalásában  és   halálában   mutatkozott Megváltónak, ugyanúgy a végső időkben újra megjelenő Krisztus is csalódást fog okozni azoknak, akik evilági  uralom megvalósítását várják tőle.

Mert Isten egészen másként képzelte  el és valósította  meg a megváltás  művét, mint ahogy  az ember  azt várná.  Talán jó  volna és  minden bizonnyal  az szolgálna üdvösségünkre, ha elfogadnánk terveit, vezetését.

(his)

A Lateráni Bazilika

A Lateráni Bazilika felszentelése

Jézus saját testének lerombolásáról és annak felépítéséről beszél. A beszéd jelentőségét mutatja, hogy ezeket a szavakat idézik fel kihallgatása során a főtanács előtt (Mt 26, 61), és a kereszt alatt is ezzel gúnyolják az arra járók (Mt 27, 40).

Az ószövetségben a jeruzsálemi templom Isten jelenlétének a helye volt. Ezt a funkciót veszi át a feltámadással Jézus teste, amit nem emberkéz alkotott.

A feltámadt Krisztus hirdeti, hogy Isten jelen van a világban. Jelen van mindenütt, ahol ott van a Feltámadott.

Krisztus teste, az Oltáriszentség jelzi Isten jelenlétét.

De szintén nem emberkéz, hanem is isteni szándék építi az Egyházat, Krisztus testét, amely Isten és ember találkozásának a helye.

(Adoremus 2005.)

Haszontalan szolgák

A mai evangélium  példázata, amely  urakról és  szolgákról szól,  kiválóan szemlélteti az egykori társadalmi viszonyokat,  a gazdagok és a  szegények élethelyzetét. Az urak és a szolgák között nem csak kapcsolat volt,  hanem nagy különbség is. Ezt  talán úgy jellemezhetnénk,  hogy az úrnak  mindent szabad volt megtennie, semmiféle kötelezettsége nem volt szolgája felé,  a szolgának pedig  semmiféle joga  nem volt  urával szemben.  E  nyilvánvaló társadalmi egyenlőtlenséget Jézus e hasonlattal nem akarja minősíteni, nem helyteleníti és nem is helyesli. Jézus ezt  a kijelentést  teszi:  „amikor megteszitek,  amit  parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan  szolgák vagyunk, hiszen  csak azt  tettük, ami a kötelességünk volt.”

Félreértés  volna azt kiolvasnunk a  szavakból, hogy a  szolgák fogadják  el  alárendelt sorsukat  és tűrjenek  el  minden megalázást gazdájuk részéről,  törődjenek bele abba,  hogy helyzetük  soha nem fordulhat jobbra.  Az a gondolat  is helytelen és  rossz irányba  visz minket, hogy Isten úrként viselkedik és szolgaként bánik velünk. A példázat nem az elvtelen szolgalelkűséget ajánlja, hanem az Isten előtti alázatra akar  minket emlékeztetni.  Az  Istennek való  engedelmesség  nem megalázó, mert  Isten soha  nem  akarja elvenni  szabadságunkat.  Szabadon dönthetünk arról, hogy szolgáljuk-e őt.

(his)

Növeld bennünk a hitet

Évközi idő, 32. hét Hétfő

Növeld bennünk a hitet – fordultak egykor az apostolok Jézushoz az evangélium beszámolója szerint.

Mi, akik sokszor megtapasztaljuk életünkben Szent Pál apostol azon szavainak igazságát, hogy „hitünket törékeny cserépedénybe hordozzuk”, forduljunk bátran Jézushoz, és kérjük, hogy növelje bennünk a hitet!

Jézus keresztútja, szenvedése és halála a legnagyobb próbatétel hitünk számára, de ha eljutunk a feltámadás hitére, akkor rátalálunk arra a megrendíthetetlen szilárd alapra, amelyre keresztény életünket építhetjük.

A hit elvezet bennünket Isten szeretetének egyre mélyebb megismerésére, és segít minket abban, hogy elkötelezzük magunkat Krisztus követésére.

Fogadjuk el Istentől a hit ajándékát.

(Adoremus 2005.)

Évközi 32. vasárnap

Évközi 32. vasárnap 2016

Bevezetés

A mai, évközi 32. vasárnap evangéliumában a szadduceusok Jézussal folytatott ironikus vitáját fogjuk hallani. Kitalált tanmeséjükkel érvelnek az örök élet ellen.

Népünk mai szadduceusai, hasonló ateista elvekkel mossák ki népünk tudatából az örök élet hitét, és kifinomult módszereikkel kényszerítik a hit nélküli életet népünkre.

Gondolkodtunk-e már azon, hogy ennek milyen következményei vannak szellemi, anyagi, erkölcsi és érzelmi vonalon? Közeli és távoli jövőkép nélkül, céltalanul, a megsemmisülés tudatával élni?

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy csukott szemmel járunk e világban és nem vesszük észre a sötétség cselekedeteit. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy bár tudjuk, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma, és mi mégis némák vagyunk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy bár tudjuk, hogy nekünk is szólnak az Írás igéi: Hirdesd az evangéliumot, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Mi mégsem hirdetjük. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A zsidóknál érvényben volt egy olyan házassággal kapcsolatos törvény, amely a sógort kötelezte egy adott esetben. Ha egy férj gyermek nélkül halt meg, akkor a nőtlen testvérének, az volt a kötelessége, hogy feleségül vegye az özvegyet. Az első gyermeket, aki ebből a házasságból született, az elhunyt gyermekének tekintették. Így akarták biztosítani, hogy lehetőleg minden izraelita férfinak legyen utóda.

A szadduceusok által elmondott változatról azonban nincs szó a Törvényben. Ez a törvény arra a lehetőségre már nem gondolt, hogy több testvér hal meg egymás után. A kérdezők, - már akkor is értettek a cél érdekében történő manipuláláshoz, - csak azért találják ki, hogy nevetségessé tegyék az örökéletben való hitet. Miként az adógarassal való próbálkozásukkal, úgy ezzel sem tudták Jézust tőrbe csalni. Ott az adjátok meg a császárnak, ami a császáré, itt meg a feltámadás után nem nősülnek az emberek válaszával némította el őket.

Nem tudom, hogy más népeknek voltak-e, vannak-e ilyen törvényei. De azt tudom, legjobb tudásom szerint, hogy népünknek nem voltak, s ma sincsenek megmaradási törvényei.

Mégis, büszkén, és egyre hangosabban hangoztatjuk, hogy keresztény nép vagyunk. Pedig keresztény voltunk fénye már rég elkezdett homályosodni.

Amikor az 1894-es házassági jog, az országgyűlés határozatával, 1895-ben hatályba lépett. Ekkor mondta az egyik katolikus képviselő: „Félek, hogy ezzel a szavazattal Magyarország megszűnt keresztény állam lenni.”

A házasságkötéshez elegendő, s kötelező volt a polgári házasság.

Szabaddá vált a válás.

A törvény hatályba lépésekor, 1895-ben 56.6023 házasság kötés, és 500 válás volt (0,9%)

Az I. Világháború után 1925-ben 74.382 kötés és 5.750 válás volt (7,7%)

A II. Világháború után 1949-ben már 107.820 házasságkötés és 12.556 válás (11,6%) volt.

S 2001-ben már csak 43.583 házasságkötés, de 24.391 válás (56,0%) volt. És egyre több a be, vagy be nem jegyzett élettársi kapcsolat.

És itt vannak az utód nélküli házasságok.

Legnagyobb együttérzésem azoknak, akiknek nem adatott meg, hogy gyermekeknek adhatnak életet.

És itt van egy olyan, helyzetet súlyosbító törvény, amelynek megszavazásakor 1956-ban a Magyar Katolikus Konferencia körlevelében így fogalmazott: „Tatár, török nem tudta elpusztítani nemzetünket, de ez a törvény lehetővé tette, hogy népünk önmagát pusztítsa el.”

Elnézést kérek a prófétai előrejelzéssel kapcsolatos adatok megemlítéséért.

1956-ban a kioltott magzati életek száma 82.463 volt.

1969-ben 2006. 817. Ez volt a csúcs. Egy év alatt 7 Esztergomnyi élet kioltása, mintha 7 Esztergom nagyságú várost töröltek volna le hazánk térképéről. Hála Istennek, a növekvő csökkenés már megszűnt.

2015-ben már csak 31.400 magzati élet kioltás történt.

De gondolkodó lények vagyunk, tudjuk hová vezet a magzati élet kioltás. Oda, hogy népességünk már 10 millió alá esett. S vannak már, akik nemzetünk nemzetiséggé válásával, sőt a történelem színpadjáról való eltűnéssel számolnak.

De én vallom, hogy ez nem matematikai számítás kérdése. Csak az általam is említett 206 ezerről 31 ezerre való csökkenés mit bizonyít? Nemde azt, hogy megállítható? Én hiszem, hogy vissza is fordítható.

Ha népünk nem dugja fejét struccmadárkéntfejét a homokba. Ha népünk látja a problémát. És nem akar utód nélküli egyedekből, szinglikből álló nép lenni. És, ha van még népünkben élni akarás,nemzetállamként való megmaradási akarat.

És nem felejti el a Teremtés könyvének első sorait sem. Néktek adom ezt a földet. Szaporodjatok és sokasodjatok. Hajtsátok uralmatok alá.

Nekünk, magyaroknak ezt a tejjel mézzel folyó országot adta az Úr hazául. Drága föld ez számunkra. Őseink vérükkel öntözték ezt a földet.

És mi, mivel nem tartjuk meg az Úr parancsát, a "Sokasodjatok és szaporodjatok" isteni parancsot, úgy néz ki, nem tudjak megtartani. Nem tudjuk belakni. És itt a veszély, amelyet csak az Úr parancsait megtartva tudunk elhárítani. Megtartva azokat a parancsokat, amelyeket azért adott az Úr nékünk, hogy hosszú és boldogéletűek legyünk e földön.

Ámen