Kicsinnyé
lett
A mai vasárnap evangéliumában egy Istent
magasztaló imádságot hallottunk Jézustól, amely így kezdődik: „Magasztallak
téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak
elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!” (Mt 11,25). Az ima folytatódik
aztán, de mi álljunk meg itt! A mi Urunk kicsinyekről beszél. Vajon kire, kikre
gondol? Máté, Márk és Lukács evangéliumában számos helyen előfordul ugyanez a
kifejezés, megszólítás, de valójában nincs közelebbről megjelölve, hogy kiknek
szól. Első pillanatban arra gondolnánk, hogy gyermekekre, kisgyermekekre
vonatkozik. Kik tehát az evangéliumi kicsinyek? És milyen kapcsolatban állnak
Jézussal?
Mindenekelőtt azokra a szegényekre érdemes
gondolnunk, akik a munkájukból nehezen élnek meg, bár tisztességgel dolgoznak.
Talán ők alkotják Jézus hallgatóságának többségét. Ők nyitottak Jézus
tanítására. Ők örömmel fordulnak Jézushoz.
A kicsinyek alatt másodszor a
tanítványokat kell értenünk. Amikor ugyanis Jézus kicsinyekről beszél, elsősorban
nem a gyerekekről vagy az alacsony termetűekről van szó, hanem Jézus
tanítványairól. A tanítványokat, akik vállalkoztak arra, hogy maguk is
kicsinyek lesznek és követik Isten Fiát, aki kicsinnyé, emberré lett. Jézus a
kicsinyeket, a gyermekeket példaként állítja tanítványai és apostolai elé. „Ha
nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt
18,3) – mondja, amikor tanítványai arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb
közülük.
A kicsinység evangéliumi kifejezésével
kapcsolatban feltétlenül meg kell még említenünk, hogy az alázatos, az Isten
előtt önmagát kicsinek elismerő embert értjük alatta. A kicsiny, az alázatos
ember tudatában van annak, hogy mindenben Istenre van utalva. És tudatában van
annak, hogy az alázatosság Isten adománya az ember számára.
Vegyük észre a kicsinyekben Jézust!
Fedezzük fel a szegényekben, az elesettekben, a nélkülözőkben Jézust! Vegyük
észre a szenvedőkben az értünk emberré lett, a szenvedést és a halált is
vállaló Istent!
H.I.S.