Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe
Szent Péter és Pál apostolok
Nero császár uralkodása alatt szenvedtek vértanúhalált, a hagyomány szerint
67-ben: Péter apostolt a vatikáni domb melletti császári cirkusz közepén álló
obeliszk tövénél feszítették keresztre, és holttestét a közeli Via Cornelia
mentén helyezték egyszerű földsírba, míg a népek apostolát, Szent Pált római
polgár lévén karddal lefejezték és a városból a tengerpartra vezető ostiai út
mentén temették el. Mindkettőjük sírja fölé Nagy Konstantin császár emeltetett
bazilikát a IV. század elején. A római egyház 29-én már a III. század közepétől
kezdve együtt ünnepelte a két apostol vértanúságát.
Rómában, ahol Péter apostol
Mesteréhez hasonlóan szenvedett kereszthalált, és ahol a jámbor keresztények
testét eltemették, ott emelkedik a Szent Péter templom Michelangelo által
tervezett kupolája, belső peremén a felirattal: "Te Péter vagy és erre a
kősziklára építem Egyházamat."(Mt 16, 16) Ezek Jézus szavai, amelyekkel a
Genezáret-tavon halászó szegény embert, Pétert, az Egyház alapjává tette.
Péter alapjában véve
tiszteletreméltó jellem volt, akinek igen mély volt a hite. Ő mondta
Kafar-naumba e szavakat: "Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid
vannak. Mi hisszük, és tudjuk, hogy te vagy Isten Szentje."(Ján 6, 68) Ő
volt az, aki Cezárea Filippinél ezt a határozott hitvallást tette: "Te
vagy a Messiás, az élő Isten Fia."(Mt 16,16) Amikor Jézus feltámadása után
megjelenik tanítványainak a Genezáreti tó partján, (Jn 21, 7) látva Őt, Péter,
Mestere iránti lelkesedésből, a csónakból a vízbe ugrik, s úgy úszik Jézushoz a
partra.
Az evangéliumok azonban beszámolnak
Péter gyengeségeiről is. Önmagát túl erősnek tartotta és ezért elbizakodott
volt. Magáról nem tudta elgondolni, hogy meg fogja tagadni az Urat. Ha mindenki
megtagad Téged, én akkor sem (Mt 26, 33-35) Vakmerően külön kiváltságot kért
magának Jézustól, hogy a vízen hozzámehessen. (Mt 14,28-31) Félt a
szenvedésektől és Jézust is arról akarta meggyőzni, hogy rosszul gondolkodik
ezzel kapcsolatban. (Mk 8, 32 sköv) Kardot ránt a Mester mellett, de megtagadja
Jézust egy szolgáló előtt. (Mt 26, 72)
Péterre azonban az is jellemző,
hogy szembe tud nézni gyengeségeivel, és készséges a megtérésre. Amikor bűnt
követett el, szomorúság és bánat tölti be szívét. "Kiment és keserves
sírásra fakadt."(Mt 26,75) Bánatáról tanúskodnak Jézushoz intézett szavai:
"Uram menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." (Luk 5, 8) Jézus hozzá
intézett szavaira: "Szeretsz-e engem?" Péter meghatóan válaszol:
"Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged." (Jn 21,17)
Mindent helyrehozott és jóvátett. Kész arra, hogy a Jézushoz fűződő szeretetét
életének feláldozásával pecsételje meg.
Így áll előttünk Péter, az
apostolfejedelem, gyengeségeivel és pozitív vonásaival együtt. Mindig megvolt a
bátorsága, hogy a kegyelem indításait kövesse, hibáit beismerje, amikor
szükséges, akkor megtérjen, és újra kezdje életét Krisztust követve.
Őt és utódait Jézus
helyettesévé tette Egyházában. A pápai himnuszban ezt énekeljük: Tartsd meg
Isten Szent Atyánkat, Krisztusnak földi helytartóját. Mi hívők a mindenkori
pápát, Krisztus helytartójának tekintjük. Ők magukat azonban egyszerűen csak
Péter utódainak. Azonban tudatában vannak, a jogfolytonosság alapján
Krisztustól kapott egyedülálló hatalmuknak. Joggal tekint rájuk a világ, mint a
legnagyobb erkölcsi tekintélyre e világban.
Péter apostol Cezareában
tett hitvallásakor, a „Neked adom a mennyország kulcsait” szavakkal, a kulcsok
hatalmát kapta meg. Ha sajátos zsidó kifejezés igazi jelentését akarjuk
visszaadni, akkor Isten országának kulcsaira kell gondolnunk. A kulcs az
izraelita királyi udvar hivatalnokának jelképe volt: Bárkit beengedhetett vagy
kizárhatott. Péter apostol, ezáltal egy felbecsülhetetlen kincs letéteményese
lett. Olyan kincs ez, mondta Szentatyánk, amely meg-halad min-den időbeli dimenziót.
Az isteni élet, az örök élet kincse ez. Aki megkapja ezeket a kincseket, a
mennyek országa ajtaja megnyitásának és bezárásának képességét, az hatalmas
felelősséget hordoz.
Péter és Pál apostolok ünnepén
imádságos szeretettel gondolunk hatalmas felelősséget hordozó Szent-atyánkra, e
világ legnagyobb erkölcsi tekintélyére, élő lelki-ismeretére.
Mi hívők Rómát, ahová az isteni
Gondviselés a két apostol tanúságtételének székét helyezte, a katolikus
Egyháznak szíveként tekintjük, azon katolikus Egyházénak, amelyen a pokol kapui
sem vesznek erőt soha!
Amen.