Az ószövetségi időkben több mint 600
parancs szabályozta a zsidó emberek vallási és társadalmi életét. A törvények e
sokasága és bonyolultsága teret engedett annak, hogy a különféle tanító iskolák
vezetői és képviselői egymással vitatkozzanak a parancsok értelmezéséről, felosztásáról
vagy sorrendjéről.
A fontossági sorrend felállításának
hátterében az az igény húzódott meg, hogy a gyakorlatban könnyebben lehessen
mérlegelni, melyik törvényt kell előnyben részesíteni, ha esetleg ellentmondással
találkozik valaki.
Szinte mindennapos téma lehetett tehát az,
hogy ki lehet-e mondani bármelyik törvényről is, hogy az a legfontosabb. Egy
ilyen vitába akarja bevonni Jézust egy farizeus, miként erről a mai evangélium
szól. Máté evangélista "alattomos szándékot" lát a kérdezés mögött, a
farizeus próbára akarja tenni Jézust, vajon mennyire ismeri jól a mózesi
törvényeket. Aki ugyanis tanítja az embereket, annak jól kell ismerni a törvényeket
és parancsokat.
A kérdésre Jézus semmi újat nem mond,
csupán idézi a Második Törvénykönyvből az Isten iránti szeretet parancsát (vö.
MTörv 6,4-5) és mellé állítja a felebaráti szeretetről szóló parancsot a
Leviták könyvéből (vö. Lev 19,18).
A szeretetnél nincs fontosabb az ember
számára. Szeressük Istent és embertársainkat!
H.I.S.
