Szent Szaniszló püspök, vértanú
Előkelő családban született 1030
körül Krakkó mellett. Gniezno-ban, majd Franciaországban tanult. Előbb falusi
plébános volt, azután 1072-ben Krakkó püspöke lett. Szülei halála után a
szegények között elosztotta örökségét: a szegények "atyja" volt.
Szigorú életet élt, és elvárta a papságtól és a főnemesektől is a hitbeli és
erkölcsi példamutatást.
II. Boleszláv királyt bűnös
élete miatt többször figyelmeztette. A király hamis tanút állított a püspök
ellen, de Isten csodával mentette ki az alaptalan vádaskodásból. Szaniszló
félelem nélkül intette a királyt, végül kiközösítette kicsapongó életmódja
miatt. A felbőszült király gyilkos dühében - szentmise közben - maga végzett a
püspökkel 1079 április 11-én. A szent vértanú holttestét a krakkói
székesegyházban helyezték el.
Vértanúságát magasztalja a
szentmise Kezdőéneke:
Ez az igaz tanú,
akinek Krisztus nevéért vérét
ontották,
nem félt a bírák fenyegető
szavától,
és elnyerte a mennyei koronát.
