Húsvét 6. vasárnap
Bevezetés
A mai
vasárnapi evangéliumi szakaszban a földi létből távozni készülő Jézus azt
mondja: „Békét hagyok rátok!” És ezt a ránk hagyott békét megkülönbözteti a
világ békéjétől. Hogy milyen a világ békéje, ismerjük. Krisztus békéje -
tanításának megtartásából, s a szeretetet parancsának teljesítéséből
forrásozik. A világ, vagy az ő békéje lakozik a szívünkben? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirie litánia
Jézus
Krisztus, Béke Fejedelme! Szüntesd meg a világban a gyűlöletszítást és a háborúkat.
Uram, irgalmazz!
Jézus
Krisztus, Béke Fejedelme! Te örömhírt hoztál a szegényeknek! Add, hogy Igédre
és kenyérre éhező szegények élete is békés és örömteli legyen. Krisztus kegyelmezz!
Jézus
Krisztus, Béke Fejedelme! Add meg nékünk ne csak a békés egymás mellett, hanem
az egymásért élő békét. Uram, irgalmazz!
Evangélium után
Békességet hagyok rátok”
A héber nyelvben a „salom”, a békejelentésű
szó, annyira gazdag tartalmú, hogy a magyar bibliafordítás 25 különböző
kifejezéssel fordítja le. Alapjelentése személyes jólét, boldogság, boldogulás,
de mindezt jelenti a közösség számára is. A béke két fél rendezett viszonyával
kezdődik, mind emberi vonatkozásban, mind Isten és ember vonatkozásában. A béke
ellentéte nem pusztán a háború, hanem mindaz, ami megzavarja a két fél, tehát
Isten és ember viszonyát. A béke állapota az élethez szükséges javak meglétét
jelenti, de jelenti a veszélyeztetettségi érzés megszűnését is. Ezt az
állapotot azonban nem az ember szerzi meg magának, hanem Isten ajándékozza meg
vele az embert. Isten áldásának része a béke, ezért köszöntik egymást az
emberek ezzel a jókívánsággal: „Béke veled!”
Mily szomorú sorsra jutott a sokat
emlegetett béke szavunk, béke fogalmunk. Olyan hányatott és véres a múltja,
mint az emberi történeté. Sokszor olyan állapotot jeleznek vele, amelyben a
félelem, a rettegés teremt hamis békét, és az erőszak festi rá hazug színeit.
Ilyen békének csúfolt állapot alakult ki a közelmúlt diktatúráiban, a
szabadságot és demokráciát fegyverrel exportáló nagy-hatalom által megszállt
országokban, a koncentrációs táborokban, gulákokon, a börtönökben és az
ártatlanul meggyilkolt emberek tömegsírjaiban. Ilyen a világ békéje.
Látjuk, miért teszi hozzá Jézus a
"békességet hagyok rátok" mondatához elválaszthatatlanul: „Az én
békémet adom nektek. Nem miként a világ adja nektek.”
Amit
ugyanis a világ ad békeként az minden, csak nem béke.
A II.
Világháború legendás politikusának: „Győzelem és Tragédia” című könyvéből idézek
sorokat. „Akik képesek megnyerni a háborút, ritk án hoznak létre jó békét, akik jó békét
tudnának kötni, sose győznek a háborúban.”
Ez a
cinizmustól sem mentes megállapítás jól tükrözi, hogy a béke nem politikai
fogalom, és megteremtése nem katonai vagy politikai kérdés.
A
békekötések után viszont a politikusok önbizalma megnő, bölcsessége pedig megfogyatkozik.
A világháborúkat lezáró politikusok azt gondolták, ők a győztesek követeiként,
az élők megbízásából köthetnek olyan megállapodásokat, amelyek figyelmen kívül
hagyják az igazságot, a legyőzöttek érzéseit és a meghaltokat. Országokat
tolnak, odébb a térképem. Félországnyi területet csípnek le országokból. Népcsoportokat
raknak vagonokba, és telepítenek ki, illetve át a határon. Milliókat űznek el
szülőföldjükről. Családokat szakítanak el egymástól.
A
békekötések után, akik tudják, hogy mi jó nekünk, és elő is írják, hogy mit
tegyünk. Mennyit fogadjunk be. A Keletről jött közénk telepedett bevándorlók,
London utcáin, harsogják a kezükben tartott szöveget „Pokolba a békével!”.
A
békét nem közvetítheti a világ számára semmiféle politikai szerződés. Ezek
ugyanis az erő, világ feletti uralom alapján születnek, és gazdasági hatalommal
rendelkezők előnyeinek a megtartására, sőt mi több, növelésére irányulnak.
Kitörölhetetlenül mélyen a lelkembe vésődtek már kisdiákkoromban a híres
szavak, „Vae victis!” És háború után tapasztalhattam is igazvoltát. Ma már nem
is kötnek békét, legfeljebb fegyverszünetet, hogy feltölthessék fegyverraktárjaikat.
Mint
minden éremnek, a győzelmi éremnek is két oldala van. Nem lehetnek még a
győzelmüket ünneplők, az érem egyik oldalát nézők sem, csak egyoldalúak!
E beszéd elején említettem,
hogy a béke az élethez szükséges javak meglétét, s a veszélyeztetettségi érzés
megszűnését is jelenti. Figyelve az életalakulását, mintha azt tapasztalnám,
hogy a fenyegetettségünk ellenére, hogy ha lassan is, de javul képünk
közérzete.
Hangsúlyoznunk
kell viszont továbbra is azt, hogy a békének a feltétele nem politikai, hanem
az Istennel kötött szövetség, a tízparancsolat!
Ennek megsértésével nem lehet tartós békét teremteni. Oly sokszor tapasztaltuk
már.
Ha
tartóssá akarjuk tenni Krisztus békéjét hazánkban és e világban, akkor emberi
magatartásunkon kell változtatnunk. Ennek tudatában tette Jézus első helyre a
metanóját, a megváltozást, gondolat és érzésvilágunk megváltoztatását, szívünk
újjáteremtését.
Ezért
kéri tanításának megtartását a mai evangéliumi szakaszban is. Ezért hagyta ránk
élete példáját, Ezért adja kegyelmeit és mindezek foglalatát, az Eucharisztiát.
S ezért küldte el nekünk ajándékát, a Szentlelket, hogy megindítsa, mozgásban
tartsa ezt az átváltoztató folyamatot, hogy mindeneket megújítson, s átalakítsa
a világ, s hazánk arculatát.
A
Szeretet Lelkének a befogadására viszont nyitott kell, hogy legyen a szívünk, mert
csak így marad velünk mindvégig a Krisztus Jézustól nékünk ajándékozott béke.
Ámen.
Áldás
K.T.
Anyáknapján szeretettel és hálával gondolunk az édesanyákra. Az élőket áldja
meg bőségesen, az elhunytaknak pedig adja meg az örök élet jutalmát a
Mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A
szentmiseáldozatot bemutattuk. Járjunk az Úr áldásával békességben.
Ámen.
F. F.
