Húsvét
3. vasárnapja
Bevezetés
A mai evangéliumban említett
"csodálatos halfogás" előtti események megemlítése csak bevezetői a
fő eseménynek, Péter Jézus iránti szeretetének megvallása és Péter „fő”-
pásztori hatalommal történő megbízásának. Ma mi vagyunk azok, akiktől Krisztus
megkérdezi, hogy Szeretjük-e Őt? És mi a mi válaszunk? Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Jézus Krisztus! Te vagy a mi jó
Pásztorunk! Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te Péter apostolra bíztad
juhaid legeltetését. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te azt akarod, hogy
papjaid jó Pásztorai legyenek nyájadnak. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Az evangéliumban hallottuk, hogy a
tanítványok a Genezáreti tavon halásztak, de nem sok sikerrel. A hajnali
szürkületben egy embert pillantottak meg a parton, aki Jézus volt, de a
tanítványok nem ismerték fel. Jézus megkérte őket, hogy vessék ki újra a hálót
és ennek igen bőséges halfogás volt az eredménye. Ezt követően Jézus
megvendégeli őket.
Az étkezés után jön a fő esemény. Péter
kerül a középpontba.
Ebben a beszédben is. Miért? Mert oly sok
elgondolkodtató esemény van az életében.
Simon Péter testvérével, Andrással az
elsők között kapott meghívást Jézus tanítványai közé.
Amikor Jézus apostolainak szegezi a
kérdést: „Hát ti kinek tartotok engem?” Akkor Péter válaszolt a feltett
kérdésre apostoltársai nevében is: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!”
Pétert eme vallomása tette olyan sziklává,
amelyre épül az elpusztíthatatlan krisztusi mű. Az Egyház. Jézus szavaival: „Te
Péter vagy, azaz szikla, és én erre a sziklára építem egyházamat, s a pokol
kapui sem vesznek erőt rajta soha”.
Kősziklaként ő lett az apostolok feje.
Majd ő lett az első Krisztust tagadó.
Ismerjük a történetet. Szentírási sorokat
idézek.
Simon Péter és egy másik tanítvány
követték Jézust. Ez a tanítvány jól ismerte a főpapot, ezért Jézussal együtt ő
is bement a főpap palotájába.
Péter pedig kinn maradt az ajtónál. Később
kijött a másik tanítvány, a főpap ismerőse, beszélt az ajtót őrző lánnyal, és
bevitte Pétert.
Ezután a szolgálólány, aki az ajtót
őrizte, megkérdezte Pétert: „Ugye, te is ennek az embernek a tanítványa vagy?”
Péter azonban így szólt: „nem vagyok!”
Később. Ott voltak a szolgák és a templomőrök,
és mivel hideg volt, tüzet raktak, és úgy melegedtek. Péter is ott állt köztük,
és melegedett.
Ekkor így szóltak hozzá: „Ugye, te is
annak az embernek a tanítványa vagy?” De ő letagadta, és azt mondta: „Dehogy
vagyok!”
Simon Péter pedig ott maradt továbbra is
köztük, és melegedett. Ekkor a főpap egyik szolgája — annak a rokona, akinek
Péter levágta a fülét — így szólt hozzá: „Nem téged láttalak vele a kertben?”
Ő tagadta, és megint csak azt mondta:
"Nem vagyok."
És ekkor megszólalt a kakas.
Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett
Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki:
"Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."
Péter pedig kiment, és keserves sírásra
fakadt. A legenda szerint keserves sírásai okozták arcán a barázdákat.
Egy újabb esemény életéből.
Húsvét hajnalán mily gyorsan siettek a
jámbor asszonyok, hogy hírül adják az apostoloknak, hogy üres a sír. Hogy
futott Péter és János apostol! Csak zárójelben jegyzem meg. Úgy el szoktunk
siklani a sírnál történt jelenségek mellett. Pedig ennek is mennyi
mondanivalója van. Milyen életszerű a leírás. János előbb érkezik oda. Ő a
fiatalabb. Ő még gyorsabban tudott futni. De nem ment be. Megvárta a Jézus
által különleges bizalommal megajándékozott és különleges hatalommal
felruházott fő apostolt!
Még egy nagyon lényeges esemény. A ma
hallott esemény.
Aligha véletlen, hogy a feltámadt Jézus
Krisztus előnyben részesíti az étkezést, mint a tanítványokkal való találkozáslehetőségét.
Ilyen ünnepi pillanat a jelenlegi találkozása is apostolaival. Péter vallomása
is!
Egyes egyházatyák, exegeták, a háromszoros
kérdésben utalást látnak Szent Péter apostol nagycsütörtöki éjszakán történt
háromszoros tagadására. És mi is. Tény, hogy Péter elszomorodott, hogy Jézus harmadszor
is megkérdezte, „szeretsz-e engem?”- És Péter harmadszor is megvallja. „Uram Te
mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus újból, harmadszor Péterre
bízza a juhok legeltetését. Hangsúlyozom: a legeltetést! Nem a hatalmas nyáj
feletti hatalom gyakorlását. A nyáj legeltetését, táplálását az Ő igéivel.
Mily rokonszenves az ezekből a mozaikokból
kirajzolódó, hozzánk hasonló, botorkáló Péter apostol!
Az Egyház, Péter apostollal, akinek a
feltámadás elbeszéléseiben oly nagy szerep jut, Jézus Krisztus megbízásából
legeltet, vezet bennünket, és táplálékról gondoskodik számunkra: Isten igéjének
és Krisztus testének táplálékáról.
Úgy lehet, önérzetünk ezt nem veszi
feltétlen jó néven: hiszen felnőttek, önállók, nagykorúak vagyunk! Bennünket
senki ne terelgessen, senki ne legeltessen! Ám ez nem a megalázásnak, a
kiskorúsításnak a jele, hanem a gondoskodó szereteté, a Jó Pásztoré.
Ma is, és minden szentmisében, nekünk is van
egy találkozási lehetőségünk, egy ünnepélyes étkezésünk Jézussal, az
Eucharisztia vételekor. Tőlem és tőled is megkérdezi, hogy szeretsz-e engem? Nem
azt, hogy jobban-e mint a többi, hanem azt, hogy jobban-e mint tegnap? Mert
igenlő válaszunk esetén ránk bízza mieink legeltetését, táplálását az Ő
igéivel, hogy el ne pusztuljanak étlen – szomjan, hanem életben maradjanak, s
megmaradjanak hívőnek és magyarnak.
Ámen
