Húsvét 2. vasárnapja

Húsvét 2. vasárnapja

Bevezetés

A mai evangéliumban az Úr Jézus Tamás apostolt is megajándékozza azzal a kegyelmi többlettel, amivel a többi társát már megajándékozta. Így ő is velük teljesen egyenértékű apostola lett a Föltámadott Krisztusnak. S hiteles hirdetője az evangéliumának. Tamást, a kétkedő, bizonyosságra törekvő apostolt, méltatlanul nevezi az utókor hitetlennek. Inkább példakép ő min-den hitében megerősödni akaró hí-vőnek.

Az egyik Püspökkel történt TV-beszélgetés közben hangzott el ez a mondat: A feltámadás tegnapi hitével, nem lehet ma élni. Maivá kell lennie e hitnek! Mint annyi mást, úgy a Feltámadottban való hitet is újra és újra frissíteni kell. Nyissuk meg mi is, miként Tamás apostol, a szívűnket a Feltámadott felé, hogy felfrissült, megújult hittel mondhassuk mi is: Én Uram! Én Istenem!

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Te megerősítetted Tamás apostolt hitében. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Te hívővé tetted az általad meggyógyítottakat. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te, a Téged üldöző Sault a Nemzetek Apostolává tetted. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Életünknek szomorú kísérője a félelem. Félünk a betegségtől, félünk szeretteink elvesztésétől, félünk a haláltól. Félünk az elszegényedéstől. Félünk egymástól, félünk magától az embertől, az emberek egy jól meghatározott csoportjától. Félünk a keresztény és nemzetellenes eröktől. Félünk a keresztények kegyetlen üldözésétől.

Legyünk őszinték! Bűneink miatt még Istentől is. Pedig Isten a bűneiket megbánó gyermekeihez végtelenül irgalmas és jóságos.
A mai evangéliumi szakasz elbeszéléséből tudjuk, hogy maguk az apostolok is féltek a Jézus Krisztust keresztre feszítőktől. Bezártak az ajtót és ablakot, hátha ők következnek. Igaz, hogy az asszonyok különös híreket hoztak kora hajnalban, mivel üresen találták Jézus sírját.

Ám a csalódás halálos csapást mért hitükre és ebből nehéz volt föltámadni. Talán azon gondolkodtak, hogyan hagyhatnák el Jeruzsálemet.

Tagadhatatlan, hogy a félelem hatalmas fegyver a gonoszság kezében. Sokszor és sokakban kioltja a hitet, meghervasztja Jézus iránti szeretetünket. A diktatúra idején mennyien elpártoltak az egyháztól, tagadták meg hitüket, mert féltek. És mennyien óvatosak még ma is. Még ma is mennyi a templomot csak ritkán látogató. Miért, mert félnek a permanens egyházellenesség retorziójától. Mert félnek, fenyegetést már kaptunk, hogy nálunk is bekövetkezhet a hívők körmenetében a 72 áldozatot, köztük 35 gyermek halálát, és több száz sérülést követelő húsvéti robbantás.

S nem kell-e joggal félnünk? Ha ki akarják irtani a kereszténységet? Ha az emberiség legszentebb ügyét, embert embernek megtartó, örök erkölcsi törvényeket védelmező és hirdető egyházat különböző rágalmakkal illetik, csak azért, hogy elidegenítsék az Egyháztól az embereket. Sajnos a félelemből hatalmas tartalékokkal rendelkezünk.

De Jézus nem azért fizetett olyan nagy-váltságdíjat érettünk, hogy félelem erői győzedelmeskedjenek. Ezért kellő időben közbelép, és megadásra kényszeríti a félelem erőit. Megjelenik apostolai között, és köszöntésével lecsendesíti a félelem miatt háborgó lelküket. Békesség nektek! Ez a köszöntés nem üres szólam, hanem a diadalmasan föltámadt Jézus húsvéti ajándéka.

Az apostolok egy darabig még hitetlenkednek, nem könnyen hívők.

Ekkor Jézus előáll a döntő bizonyítékkal. - A katonák szívesen büszkélkednek azokkal a kitüntetésekkel, amelyeket bátor magatartásukért kapták. - Most Jézus is ezt teszi. Megmutatja apostolainak szeretetből vállalt harcának győzelmi jelvényeit: Öt szent sebét, kezén, lábán és oldalán. Ennek láttán az apostolok megörültek és minden félelmük elillant. Örülnek, mert látják az Urat.

Öröm látni a virágruhába öltözködő természetet, a csillagos égbolt ragyogását. Öröm látni a szerető emberarcokat, a jóság ránkhulló fényeit. De mindennél nagyobb öröm Jézusnak hívő látomása. Látni a történelem Veronika-kendőjén felragyogó arcát, látni meg-megújuló szeretetsebeinek ragyogását.

Miután Jézus föltámasztotta apostolai hitét, eltávozik körükből. Sajnos az egyik apostol, Tamás nem részesült a boldogító találkozásban és a hit föltámadásában. Hogy mi volt az oka távollétének, erről nem tájékoztat az evangélista. Talán végleg ki akart szakadni az apostolok együtteséből? Ki tudja?

Mikor mégis visszatért, hiába próbálták meggyőzni Jézus föltámadásáról. Emberi erővel nem lehetett halott hitét életre kelteni. Tanulság ez mindannyiunk számára, akik sokszor szomorkodunk szeretteink, barátaink hitetlensége miatt.

Az emberi szó, az emberi okoskodás nem elegendő a hit ébresztéséhez. Csak utat készíthetünk, de hitet nem adhatunk. Így történt ez Tamás apostol esetében is.

Annyit azonban elértek társai, hogy várakozásra késztették. Amikor Jézus ismét megjelenik közöttük, egyenesen Tamáshoz lép és mosolyogva biztatja: tedd ide újadat, tapintsd meg oldalamat és ne légy hitetlen, hanem hívő! És Tamás leteszi az ellenkezés fegyverét, boldogan megadja magát és újra hívő lett.

Jézus boldognak nevezte Tamást és mindazokat, akik nyomába lépnek. Ennek a boldogságnak, a hit adta boldogságnak mindenki birtokosa lehet. Mert igaz ugyan, hogy Isten ajándéka, de mindenki megkapja, aki állhatatosan kéri. Örüljünk, ha boldog birtokosai vagyunk, de ne felejtsük, hogy a hit útján nem szabad megállnunk. Ezért kérjük mi is az Úr Jézustól: Urunk! Növeld bennünk a hitet! Tedd olyan erőssé, hogy ne ejthessen sebet rajta az újraéledő, újjáélesztett félelem! Ne engedd, hogy valaha is elszakadjunk Tőled! 
Ámen