Eucharisztia
Jézus eucharisztikus beszédének utolsó
részletét hallhattuk az evangéliumban, amelyben testének nevezi az általa adott
kenyeret és arra kér bennünket, hogy vegyük magunkhoz őt, együk az ő testét.
Hogyan valósítjuk meg azt a gyakorlatban?
A szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad
arra, hogy ne csak kívülállóként szemléjük az Oltáriszentség titkát, hanem
valóban részesedjünk Krisztus áldozatából és feltámadásából.
A szentáldozáskor közösségre lépünk vele,
ugyanakkor lelki közösség jön létre mindazok között, akik az egy kenyérből
részesülnek. Ebben az értelemben Krisztus teste egységet teremtő és közösséget
formáló szentség, amely itt a földön összekapcsolja az újszövetség népét, s
amely mindenkit segít, hogy eljusson az örök életre.
Ha egy kicsit is megértjük az
Oltáriszentség titkának mélységét, azt, hogy Jézus valóságosan jelen van szavainak
elhangzása után a kenyérben, akkor megértjük azt is, miként van jelen a
feltámadt Krisztus a világban.
Azt ígérte, hogy örökre köztünk marad, s
jelenlétének többek között ezt a titokzatos módját választotta. Jelen van a
testvéri közösségben, jelen van a Szentírás szavaiban, jelen van a
szentségekben és jelen van az Eucharisztiában, hogy érezzük a belőle áradó
szeretetet, halljuk igaz tanítását, éljünk a szentségek által közvetített
kegyelemmel és legfőképpen: magunkhoz vegyük őt. Így lesz élete a miénk, s így
újul meg őbenne a mi életünk.
H.I.S.
