„Maradj
velünk Urunk!” – imádkozzuk mi is egyre gyakrabban és buzgóbban az emmauszi
tanítványokkal. És az Úr teljesíti kérésünket. Jelen van közöttünk,
valahányszor az ő nevében összegyűlünk. Jelen van tanítása által, amikor
közösségben vagy egyénileg olvassuk a Szentírást. Jelen van bennünk, amikor
általa fohászkodunk az Atyához. Jelen van Lelke által az Egyházban és annak
minden tagjában. Valóságosan megjelenik
a szentmisében a kenyér és a bor átváltoztatásakor, hogy testével és vérével
tápláljon bennünket a szentáldozáskor.
Már
nem idegenként tekintünk tehát rá, akivel véletlenül találkoztunk, hanem
elmondhatjuk, hogy láttuk és felismertük őt. Lángoló szívvel tanúskodjunk tehát
feltámadásáról!
(Adoremusz
2005)
