Nagyböjt 1. vasárnapja

Nagyböjt 1 vasárnapja

Bevezetés

Hamvazószerdával megkezdődött a nagyböjt. Hamut szórt, vagy szór a fejinkre az Egyház papja, azért, hogy emlékezzünk arra, hogy porból lettünk és visszatérünk a porba. Hogy cselekedjük a Nagyböjt, a Húsvét méltó megünneplésére felkészítő bűnbánati időszak cselekedeteit. Ma, Jézus megkísértésének történetéből tanuljuk meg azt, hogyan kell a nagy Kísértővel szembeni mindennapos küzdelmeinket győzelmesen megvívnunk.

Kirié litánia

Urunk! Add, hogy nagyböjti önmegtagadásainkkal segítsük a világ éhezőit. Uram irgalmazz!

Urunk! Add, hogy a létminimum alatt élő honfitársainkat úgy segítsük, hogy ne tudja jobb kezünk, hogy mit tesz a balkezünk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Add, hogy ki ne vesszék lelkünkből a nyomorgók iránti testvéri szolidaritás. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumi szakasz elbeszélése szerint a Gonosz Lélek megkísérti Jézust, és el akarja téríteni a küldetése teljesítésétől. Meg akarja hiúsítani a Mennyei Atya akaratának a teljesítését, az emberi nem megváltását.

Előre kell bocsájtani, hogy a kísértéseket nem szabad betű szerint értelemben venni. Ezek a küldetésének teljesítésére készülő Jézus lelkében lejátszódó kísértések. 

A Sátán kritikával fordul Jézus felé. Ha ő a Messiás, miért nem javítja meg nyomorúságos helyzetünket, a köves sivatagból miért nem csinál búzaföldeket? Jézus elutasítja: "Írva van. Nemcsak kenyérrel él az ember" (hanem Istennek minden igéjével). Jézus szavai azt jelzik, hogy az ő küldetése nem gazdasági, de még csak nem is szociális. Ő azért jött, hogy megnyissa az ember Istenhez vezető útját.

Egyébként is nem kövekből lett kenyereket kell az embereknek adni. Kövekből sohasem lesznek kenyerek. De abból, amit emberi munkával a föld terem igen is, és egyre tökéletesebb technikával, ha nem korlátoznák a termelést, nem írnák elő a termelési kvótákat egyre több, minden bizonnyal legalább annyi, hogy minden éhező embernek lehetne adni kenyeret, s nem kellene százmillióknak éhezniük, és ezreknek éhhalált halni naponként.

Hogy megszűnjék a világméretű nyomor, hogy ne éhezzenek az emberek, ahhoz arra lenne szükség, hogy valóra váljék a messiási korra vonatkozó Izaiásféle jövendölés, és a népek kardokból ekevasakat kovácsoljanak.

Mikor elhangzott már ez a jövendölés! S mi valósult meg ebből?

A kardból ekevasat kovácsoló férfi hatalmas bronz szobra ott áll az ENSZ palota előcsarnokában.

Vajon mire gondolnak a Világ sorsáról döntő politikusok, amikor elhaladnak előtte? Nem gondolnak arra, hogy épp ez lenne a feladatuk? Fegyverek helyett termelőeszközök gyártásának a szorgalmazása? Az infrastruktúra kiépítése, és nem azok szétbombázása? Nem a fegyverek: rakéták és bombák szállítása, hanem a humanitárius katasztrófa sújtotta területeken élők megsegítése? Élelem szállítása az éhínséget szenvedőknek?

Százszor és százszor elmondtuk már, és elmondjuk ezt mindaddig, míg meg nem hallják ezt azok, akik tehetnének is ezért valamit. Az Úr biztat bennünket: „Clama! Ne cessas! Kiálts! És ne szűnj megkiáltani!”. És elmondjuk azt is, hogy nemcsak testi éhség van, hanem lelki éhség is! Hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten ajkáról származik”

Elgondolkodtunk már azon, hogy mi lenne, ha megszűnnénk kiáltani? Megálljt kiáltani?

És azon gondolkodtunk-e már, hogy vajon melyik médiumban olvasható, vagy hallható az imént idézett jézusi mondás: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével? Talán olyan még akad, amelyik idézi, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, de olyannal, amely leírná, hogy Isten minden igéjével, aligha.

Sajnos, a legtöbbször még a hívők sem veszik észre a lelki éhségüket. Egész esztendőben, vannak, akik egész életükben éheztetik lelküket. S történik mindez azért, mert ez az éhség nem lép fel olyan követelő erővel, mint a testi éhség és szomjúság. Megvonjuk lelkünktől azokat a táplálékokat, amelyeket oly bőségesen terít elénk így nagyböjt idején az egyház.

Egész évben éheztettük lelkünket, legalább most gondoskodjunk arról, hogy jóllakhasson. Olvassuk a Szentírást, többet imádkozzunk és cselekedjük a jót mindenkivel.

A második kísértés arra akarja Jézust biztatni, hogy alapítson egy hatalmas földi országot. Evangélium szavaival: „A sátán egy szempillantás alatt felvonultatta a szeme előtt a földkerekség minden országát, és azt mondta: Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, ha leborulva imádsz engem” Jézus ezt is elutasítja: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Jézus nem akar a pénz szolgálatába állni, hogy annak segítségével a maga uralma alá kényszerítse a világ valamennyi országát. Ő nem politikai feladatot teljesíteni jött e világra, Ő Isten akaratát jött teljesíteni.

A harmadik kísértés arra biztatja Jézust, hogy egy látványos, csodás tettel mutassa meg hatalmát az egész nép előtt. Jézus ezt a kísérletet is elhárítja: "Az is írva van: "Ne kísértsd Uradat, Istenedet!".

Ma is sokan vannak, különösen is a hívők között, akik azt kérdezik: Miért nem mutatja meg az Úr csodatevő hatalmát, miért nem pusztítja el ellenségeit, a gonoszokat? Azért mert Jézus nem így akarja megmutatni isteni hatalmát, hanem végtelen irgalmával.

Azt is észre kell vennünk, hogy Jézus a Sátánnal való küzdelemben a Szentírás szavaival győzedelmeskedik a kísértőn.

Ez a lehetőség számunkra is adott, ha mi is arra törekszünk, hogy Isten igéjéből, a Szentírás tanítása szerint éljünk. Ekkor mi is meg tudjuk magunkat védeni a sátán mindenféle kísértésével szemben.

A nagyböjt folyamán gyakorta hallható praefáció szavaival kérjük Urunkat:: Urunk! Te azt kívánod, hogy önmegtagadással hódoljunk neked és éhező embertársainkon segítve, és követve téged, járjuk a könyörülő jóság útját.

T. Járjuk hát a könyörülő jóság útját.

Ámen.

F. F.