A názáreti zsinagógában történtek nem
tántorítják meg Jézust küldetésében.
Fellépése mindenképpen kudarc és csalódás volt, ő sem számíthatott arra,
hogy földijei hitetlenül, elutasítóan fogadják őt.
Mégsem csügged, hanem folytatja útját,
továbbra is járja a környék településeit, hogy tanítsa az embereket.
Tizenkét tanítványának missziós útra küldésével
az volt a szándéka, hogy működését kiterjessze, tanítása minél több helyre
eljusson.
Jézus cselekedetét az evangélista azzal
írja le, hogy először „magához hívta,” majd pedig „elküldte” őket. Ő tehát a
kezdeményező, ő küldi a tanítványokat, tőle indulnak azok, akik küldetést
kapnak. A tanítványok küldetése tehát nem független Jézustól, hanem Mesterükhöz
kötődik. Ő látja el őket tanácsokkal az útra, ő ad nekik utasításokat az elvégzendő
feladatra vonatkozóan és ő ad nekik erőt ahhoz, hogy szolgálatuk, munkájuk
hatékony legyen.
Bár ennél a résznél még nem szerepel az „apostol”
kifejezés az útnak indulókkal kapcsolatban, mégis a szó eredeti értelmében
mondhatjuk rájuk, hiszen valóban küldöttek, azaz apostolok ők.
Keresztény emberként minden nap késztetést
érzünk arra, hogy kezünkbe vegyük azt a vándorbotot, amiről Jézus beszél. Érezzük
felelősségünket, hogy útnak kell indulnunk az emberek felé, hogy elvigyük nekik
Jézus tanítását.
Induljunk! Mindannyian küldöttek vagyunk!
H.I.S.
