Újév.
Mária,
isten anyja ünnepe,
A béke világnapja
Bevezetés
Az
újév első napján szeretettel kívánok a Kedves Testvéreknek boldog újesztendőt.
K.
T. Újév napján mindig álmosan és vegyes érzelmekkel ébredünk. A megilletődés, a
vágyakozás és a reménykedés érzelmei vesznek erőt rajtunk. Mindenki remél
valamit. A munkanélküli állásról, a beteg egészségről, a félénk biztonságról, a
magányos társakról, a becsapottak igazságról, a hontalanok meleg otthonról, a
foglyok szabadságról álmodoznak. Mindannyian szeretnénk nyugodtan és békében
élni. Békét szeretnénk szívünkben, békét családunkban, békét nemzetünknek és
békét az egész világnak. Hogy ez ne csak vágy és álom legyen, távolítsuk el
lelkünk ezek akadályait.
Kirié Litánia
Urunk!
Bocsásd meg, hogy családunkban sokszor okoztunk békétlenséget. Uram, irgalmazz!
Urunk!
Bocsásd meg nekünk, hogy tűrtük, hogy a gyűlölet szítói rombolják nemzetünk
egységét és békéjét. Krisztus, kegyelmezz!
Urunk!
Bocsásd meg, hogy nem emeljük fel kellő eréllyel szavunkat az e világban dúló
háborúk okozta kegyetlenségek megszűntetésért. Uram, irgalmazz!
Evangélium után
Lassan
már csak bátortalanul említem meg, hogy a mai nap, Január 1assan 50 éve a Béke
Világnapja.
Lassan
50 esztendeje a pápák minden évben, január 1-én üzenettel fordulnak a világhoz.
Persze, háborúk mindig voltak az emberiség történelmében, mindig szomorú
végkifejletekkel, még akkor is, ha a harcoló felek egyike győztesnek
minősítette magát, a legyőzöttek számára földönfutás, szegénység, nyomor,
rabiga, gazdasági és társadalmi visszaesés, kilátástalanság, igazságtalan
gyilkolás, mészárlás, halál lett az osztályrész
Békét
áhító Testvéreim!
Ferenc
Pápának 12 oldal a békeüzenetéből idézgetek. 2. A háborúk és a terrorista
cselekmények, s ezek tragikus következményei, emberrablások, személyek etnikai
vagy vallási okból történő üldözése, mindenféle jogsértés jellemezte az elmúlt
évet az elejétől a végéig, fájdalmat hozva a világ számos táján és már-már
olyan jelleget öltött, hogy „a harmadik világháború részének nevezhetjük. Ám az
elmúlt évek és a most lezárult esztendő egyes eseményei mégis arra indítanak,
hogy az újév elé tekintve ismét arra buzdítsak: ne veszítsük el a reményt az
ember képességében, hogy Isten kegyelmével túl tud lépni a gonoszságon és nem
törődik bele közömbösen ebbe a helyzetbe.
A
Szentatya szerint globális közömbösség fenyegeti a békét. Az Istennel szembeni
közömbösség túlmutat az egyes ember benső, lelki szféráján és befolyásolja a
nyilvános, társadalmi közeget is. „Szoros kapcsolat áll fenn Isten
megdicsőítése és a Földön élő emberek békéje között.”
Ugyanis
„anélkül, hogy megnyílna a transzcendens felé, az ember könnyedén a
relativizmus csapdájába esik, és onnantól kezdve nehézzé válik számára, hogy
igazságosan és elhivatottan cselekedjen a béke érdekében” Isten elfeledése és
megtagadása, amelyek arra vezetik az embert, hogy ne ismerjen el többé önmaga
felett semmilyen normát, és egyedül önmagát tekintse mércének, mértéktelen
kegyetlenséget és erőszakot szült és szül e világban.
A
közömbösség helyett az irgalmasság kell, hogy betöltse az emberek szívét.
Az
Irgalmasság Szentévében arra hívom fel az Egyházat, hogy imádkozzon és
dolgozzon, hogy minden keresztény szíve alázatossá és együtt érzővé váljon.
Képes
legyen hirdetni és tanúsítani az irgalmasságot, „megbocsátani és adni”, és
megnyílni „azok felé, akik a modern világ – gyakran drámai módon létrehozott –
perifériáin élnek” úgy, hogy „ne süppedjünk bele a megalázó közömbösségbe, a
lelket érzéketlenné változtató és az újdonság felfedezését megakadályozó
megszokottságba, a romboló cinizmusba”.
Isten
az Ő Egyszülöttében, Jézus Krisztusban leszállt az emberek közé. Megtestesült
és szolidárisnak mutatkozott az emberiséggel mindenben, kivéve a bűnt. Isten
azonosult az emberiséggel: „ő elsőszülött a sok testvér között”. Nem elégedett
meg annyival, hogy tanítsa a tömeget, hanem gondoskodott az emberekről,
különösképpen, amikor azt látta, hogy éhesek vagy nincsen munkájuk. Tekintetét
nem csak az emberekre vetette, hanem a tenger halaira, az ég madaraira, a
kicsiny és nagy növényekre és a fákra: magához ölelte az egész teremtett
világot.
Ő
lát mindent, de nem elégszik meg ennyivel, mivel megérinti az embereket, beszél
velük, cselekszik érdekükben és jót tesz azokkal, akik szükséget szenvednek. És
ez sem elég: megindul és sír miattuk. Azért tevékenykedik, hogy véget vessen a
szenvedésnek, a szomorúságnak, a nyomornak és a halálnak.
Az
Irgalmasság Szentéve szellemében mindnyájan arra kapunk meghívást, hogy
ismerjük fel, hogyan jelentkezik a közömbösség életünkben és tegyünk konkrét
vállalást, amellyel jobbá tesszük azt a valóságot, amelyben benne élünk, ide
értve családunkat, a lakó- és munkakörnyezetünket is.
Az
államokat is konkrét cselekvésre hívjuk, bátor tettek végrehajtására
társadalmuk esendőbb tagjainak, érdekében.
Saját
határaik látóhatárán túlra is tekintve az államfők feladata az is, hogy új
kapcsolatokat hozzanak létre más népekkel, lehetővé téve mindenki számára a
nemzetközi közösség életében való teljes részvételt, hogy ezáltal megvalósuljon
a testvériség a nemzetek családja körében is.
E
gondolataimat, az újévre szóló jókívánságaimmal együtt Szűz Mária, az emberiség
szükségletei iránt leggondosabb Édesanya gondjaira bízom, hogy elnyerje Fiától,
Jézustól, a Béke Fejedelmétől könyörgéseink meghallgatását és áldását
mindennapi erőfeszítéseinkre, amikor egy testvéri és szolidáris világért dolgozunk.
Záró imánk: Urunk!
Adj békés, boldog újesztendőt minden jóakaratú embernek!
Ámen
F.F.
