Évközi 4. vasárnap

4. évközi vasárnap 2016

Bevezetés

A mai vasárnap evangéliumi részlete Jézus názáreti fellépésének második, befejező részét tárja elénk, amelyben, a Jézus iránti lelkesedés, Jézus elutasításában, Jézus megölési kísérletében nyilvánul meg. Ez az elutasítása végig húzódik, az emberiség történetében, amióta jelen van abban. Napjainkban világszerte erőteljesebben, mint valaha. Tartsunk lelkiismeretvizsgálatot! Nem támogatjuk-e mi akaratlanul is az elutasítókat?

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy ahelyett, hogy cselekednénk, Tőled várunk csodákat. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocs ásd meg, hogy a végveszély közeledtével sem erősödik Hozzád való ragaszkodásunk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy közömbösek vagyunk unokáink jövőjével. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A názáretiek haragjának és nyílt elutasításának két oka lehetett.

Az egyik, hogy Jézus nem teljesítette azon kérésüket, hogy tegyen valamilyen csodát körükben. A csodák ugyanis soha nem öncélúak. Jézus meg nem bűvész-mutatványos.

Az elutasítás másik oka az lehetett, hogy Jézus, utalást tesz arra vonatkozóan, hogy az üdvösség nem csak Izrael népének szól, hanem a pogány népeknek is. Hivatkozik Illésre, aki a pogány nép leányával, és Elizeusra, aki pogány nép fiával tett csodát. Ezek a csodák jelzik hallgatóiknak, hogy a pogányok sincsenek kizárva üdvözítő tevékenységéből.

Ők azonban úgy tudták, úgy hitték, hogy s Messiás küldetése csak nekik szól. Mintha Jézus nem venné figyelembe a kivételezettségüket. Megdühödnek rá, és kivezetik a városuk szélére, hogy letaszítsák.

Tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Jézus kiűzése Názáretből egy régmúlt esemény csupán. Mindez újra és újra megismétlődik és így teljesül Simeon jövendölése, amit a gyermekét bemutató Máriának mondott a jeruzsálemi templomban: „Ő sokak romlására és sokak föltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak”.

Vajon mi a magyarázata ennek az ellentmondásnak, a Jézus elleni küzdelemnek? Miféle előny származik abból, ha valaki kiutasítja életéből? Az a megdöbbentő, hogy ebből nem haszon, hanem súlyos veszteség származik az egyes ember, a közösség, s az egész emberiség számára.

Igaz, Jézus nem bántja ellenségeit, nem tesz kárt bennük. Amikor le akartak taszítani a szakadékba, nem fordult szembe ellenségeivel, és nem büntetette meg őket. Egyszerűen emelt fővel távozott körükből.

Ott hagyta őket.

A baj az, hogy Názáret nem-csak Izraelben volt, hanem ma is megtalálható földünk különböző pontjain. Mindenütt, ahol nem fogadják be, illetve kiutasítják Jézust az egyéni és közösségi életből. Igaz. Jézus nem bosszúálló és nem pusztítja el ellenségeit, csak elhagyja városukat.

Jézus elhagyta Názáretet, mert senki sem tartotta vissza. Elhagy minden közösséget, ahol nem fogadják be, sem Őt, sem tanítását.

Nem tudom, hogy a mi közösségünk, országunk Krisztust befogadó-e, vagy Krisztust elutasító-e? Mintha a végveszélyt látva kezdene befogadóbb, Krisztust elfogadóbb lenn.így  Mert történelmi tapasztalat, hogy csak az erős vallás, az erős nemzettudat tartja fenn a nemzetet.

Ennek ellenére, bizonyos eszme hívei, mégis sokat fáradoznak azért, hogy kiűzzék Őt az egykor keresztény országokból, hazánkból is Krisztust és tanítását. Előbb a közéletből, majd a társadalom életéből. És ahol csak tehetik, az egyének életéből is, a magán szférából is.

Ránk vár az a feladat, hogy megakadályozzuk tevékenységükben a Krisztust a társadalomból és az egyének életéből száműzni akaró erőket.

De hogyan akadályozhatjuk meg ezt? Minden bizonnyal nem azokkal az eszközökkel, amikkel ők törnek a mi megsemmisítésünkre. Hanem hiteles, hitvaló keresztény életünkkel. Ha nem mi mondjuk magunkat keresztényeknek, hanem a kívülállók, miként az őskeresztényeket, hogy nézzétek, mennyire szeretik egymást. Rólunk pedig a ma élők azt, hogy nézzétek! Mennyire becsületesek! Mennyire tiszta kezűek! Mennyire önzetlenül küzdenek a legnemesbekért.

Fülünkbe csengenek még a szentleckében hallott szavak: Szóljak bár az angyalok nyelvén, ha szeretetem nincs, csak zengő érc és pengő cimbalom vagyok. Jól tudjuk: nem a szavak, hanem cselekedeteink bizonyítják szeretetünket!

Annak idején, mindannyian megcsodáltuk korunk, hazánkban is járt élő szentjét, a Nobel-díjas Calcuttai Teréz anyát, aki újra szerepel a hírekben, mert közeledik szentté avatása. Megfontolhatnánk ma is, már elfelejtett tanácsait:

"Legyenek jók és nagylelkűek. Ne engedjék, hogy valaki, aki magukhoz fordult, úgy távozzék, hogy ne lenne jobb és boldogabb. Legyenek az Isten jóságának élő megnyilatkozása: a jóság legyen ott az arcukon, szemükben, mosolyukban, s köszöntésük melegében. … A gyermekeknek, a szegényeknek, a hajléktalanoknak, mindazoknak, akik szenvednek, juttassanak mindig egy vidám mosolyt! Ne csak gondoskodjanak róluk, hanem adják oda szívüket is!"

Ekkor hiteles lesz majd a mi hitünk, és azt látva mondják a kívülállók: Micsoda emberek! Még szívük is van!

Ránk vár az a feladat, hogy visszatartsuk őt, hitvalló hiteles tanítása szerinti életünkkel a számunkra oly végzetes lépésétől, hogy miként ott és akkor elhagyta Názáretet, úgy hagyja el Jézus a mi népünket is!

Oh! Gondoltunk-e már arra, hogy mi lenne akkor velünk? Mi lenne unokáinkkal? Mi lenne népünkkel? Ha más nép ül a Duna partjain?

Oh! Jézusunk! El ne hagyj!

S maradj velünk örökre!

Ámen

F.F.

Háborgó tenger

Miért féltek, kicsinyhitűek?

A hit a nem látott dolgok bizonysága és reményeink alapja. Az Újszövetség szentjei is ebben a hitben adtak példát és ez a hit kapcsol egybe minket és odafűz az Istenhez, aki bennünket gyermekeinek ismer.

A hit legyőzi a félelmet. A Jézus Krisztusba vetett hit megadja a bátorságot, hogy bátran és bizalommal nézzünk szembe életünk dolgaival, bátran vágjunk neki mindennapi feladatainknak.

Jézus erejével járunk utunkon, és szombat lévén Máriához, égi édesanyánkhoz is bizalommal száll fohászunk, segítsen közbenjárásával nekünk, járja ki nekünk a szükséges kegyelmet.

F.Á. RM

Mustármag

Mustármag

A mai evangéliumban Jézusnak a mustármagról szóló példázatát hallattuk

Más a keleti logika és más a nyugati. A keleti ember a dolgok elejére és végére tekint.

Jézus, emberi testben- keleti ember, aki keleti embereknek beszél. Szükséges, hogy ehhez a logikához alkalmazkodjék. A példázat szerint a a mustármag legkisebb mag. Elvetik. Felnő, fa lesz belőle, olyan nagy, hogy az égi madarak fészket rakhatnak rá. Így viselkedik az Isten országa.

Nem helyes így fordítani:"hasonlatos". Hát miben hasonlatos? És mihez? Így viselkedik, így cselekszik. ... Elkezdődik egy icike-picike magban és fává lesz. Gondoljuk el: Jézus, aki ekkor harminchárom éves fiatalember, elkezdi hirdetni Isten országa evangéliumát.  Csatlakozik hozzá tizenkét ember. Nagyon egyszerű emberek, halászok, vámszedők, kézművesek - és kétezer év múlva 2 milliárd ember az Ő nevére van keresztelve!

Bennünket megcsal, hogy mindig csak azt az ágát látjuk a mustármagból növekedett fának, amin mi ici-pici kis rügyecskék vagyunk.

Néha előfordul, hogy ezen az óriási, terebélyes fán egy-egy ág hirtelen szárazzá lesz. Látunk ilyet a kertben, kétharmad rész gyönyörűen zöldell, míg egyharmadán összefonnyadtak a levelek.

Előfordul az is, hogy látszólag kiszáradt, nincs rajta egy rügy sem, alszik.

Vajon halott-e az a fa? ....Ne essünk abba az optikai csalódásba, hogyha az az ág, amin éldegélünk száraz, akkor az egésszel baj van! Majd nő új ág! Nekünk mindig a teljességre kell tekintenünk.

A mustármag kikél, óriási terebélyes fává lesz.

Lehet, hogy még villám sújtja, lehet, hogy derékba törik, de új hajtást hoz mindaddig, míg a gyökér él.

Márpedig a gyökér maga Jézus Krisztus! Belőle mindig új és új hajtás zöldül ki, míg az Atya akarja.

Ámen

Aquinói Szent Tamás

Aquinói Szent Tamás

Szent Tamás 1225-ben született az Aquinói gróf gyermekeként Roccasicca (ejtsd: rokkaszikka) várában. Öt évig tanult a bencéseknél a Monte Cassinó-i kolostorban, majd Nápolyban lett domonkos.

20 évesen Párizsba viszik tanulni, később Kölnben tanul tovább, mestere Nagy Szent Albert, aki felismerte tehetségét, s külön feladatokat adott Tamásnak.

27 évesen tanár volt a Párizsi egyetemen, majd Rómában és Nápolyban is tanított 32 kötetet írt, tekintélyét mindenütt elismerték. Mégis megmaradt szerzetesnek, alázatosan.

A lyoni zsinatra főteológusnak hívta meg X. Gergely pápa, azonban útközben megbetegedett, ágynak esett. 1274. március 7-én halt meg Terracina közelében, a fossanuovai ciszterci kolostorban. Emléknapját azért január 28-án üljük meg, mert földi maradványait 1369-ben ezen a napon vitték át Toulouse-ba.

Legfőbb műve a "Summa theologica" évszázadokon át az Egyházi ismeretek legfőbb kézikönyve volt.

Aquinói Szent Tamás a teológiai főiskolák és egyetemek védőszentje.

Kiérjük égi segítségét a teológiai főiskolákon tanuló papnövendékek számár.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK

Kérjük, Testvéreim, a világ Világosságát, a tanítók Tanítómesterét, hogy adja meg a hit bizonyosságát, és a természetfeletti világos látást.

Add, Urunk, hogy az eszmék megtévesztő kavargásában állhatatosan kitartsunk a hitben.

Add, hogy a divatos szólamok helyett Egyházad üdvösségre vezető tanításához ragaszkodjunk.

Add, hogy akik a tanítás feladatát kapták, mindig a Te igazságodat hirdessék.

Adj nekünk értelmes szívet, hogy a megismert igazságokat szeretetben életté váltsuk.

Add, hogy egykor Benned szemlélhessük a teremtetlen örök Bölcsességet.

Urunk, Jézus Krisztus! Titokzatos Testedben, az Egyházban különböző ajándékokat adtál, hogy a szenteket hivatásuk betöltésére neveljék, és felépítsék Egyházadat. Kérünk, add, hogy amint Aquinói Szent Tamásban Egyházadnak szentet és tanítót adtál, úgy korunk tanítói is életszentségben mutassák az utat, amely elvezet Hozzád. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.

Ámen

Merici Szent Angéla

Merici Szent Angéla

1474 március 21-én született Desenzanoban. Korán árvaságra jutott, és hamar elvesztette egyetlen nővérét is. 13 éves volt, amikor elsőáldozó lett. Nemsokára Szent Ferenc harmadik rendjébe lépett. 1497 nyarán látomása volt, és attól kezdve érett lelkében a leány-ifjúság nevelésének gondolata. 1516-ban Bresciába költözött. 1524-ben elzarándokolt a Szentföldre, a következő évben pedig Rómában részt vett a Szentéven. 1530-ben Szent Orsolya pártfogása alatt női szerzetestársulatot alapított. amely később tanítórenddé fejlődött. Első volt az Egyház történetében, aki női tanító rendet alapított. Szegény lányokat neveltek és oktattak. 1540. január 27-én halt meg Bresciában.

Rendje igen elterjedt volt Európa szerte, de hazánkban is.

Újraindításában rendünknek, személy szerint nekem is, mint az iskola első és gimnáziummá alakító igazgatójának, részünk illetve részem volt.

Jelenleg jó hírű 12 évfolyamos iskolaként működik itt az közelben.

Kérjük Szent Angéla égi segítségét az iskola tanáraira és tanulóira.

Egyetemes könyörgések

Kérjük Urunkat, Testvéreim, kegyelmével formálja a nevelők szívét, hogy ne csak az értelmi tudást, hanem a szív tudományát is ültessék el tanítványaik lelkében.

Add, Urunk, hogy akik az ifjúság nevelésén fáradoznak, szeretetedre is megtanítsák a rájuk bízottakat.

Add, hogy a nevelők példája legyen a leghatásosabb nevelési eszköz.

Add, hogy az ifjúság gyakorlatilag is megtanulja az erényes életet.

Add, Urunk, hogy az iskolai és a családi nevelés összhangban legyen, és a kegyelmi élet növekedését is megadja.

Add, hogy a nevelők és tanítványaik egyaránt eljuthassanak Országod dicsőségébe.

Urunk, Jézus Krisztus! Te azt akartad, hogy a fiatal szívek ifjúságunk tiszta lelkesedésével szolgáljanak Neked. Kérünk, Merici Szent Angéla közbenjárására adj példás életű nevelőket, akik az örök élet tudományát is továbbadják tanítványaiknak. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.

Ámen

Szent Timóteus és Szent Titusz

Szent Timóteus és Titusz püspökök

Hetvenkét tanítványt küld maga előtt kettesével Jézus. Számuk megegyezik a Teremtés könyvében említett hetvenkét pogány nemzettel. Az aratás napszámosai tehát a föld minden nemzetéhez küldetést kaptak. Feladatuk, hogy hirdessék a békét, Isten országának közelségét, és hogy meggyógyítsák a lelkek betegségeit.

Nem a maguk erejében bíznak, nem is az anyagi forrásaikban, hanem az őket küldő Isten erejében.

Papjainkat segítsük imánkkal, amint Jézus meghagyta: kérjétek az aratás Urát. De mindnyájan, akik a keresztségben részesültünk Krisztus papi, prófétai és királyi méltóságából – a II. vatikáni zsinat buzdítása szerint -, mint világi apostolok is segíthetjük papjainkat. Az aratnivaló sok, a munkás kevés.

(Adoremus 2006)

Szent Pál megtérése

Saul a damaszkuszi úton a feltámadott, élő Krisztussal találkozott, és ez új irányt adott életének. Addig is az Isten akaratát kereste, de tévúton, az erőszak és gyűlölet útján. Megtérése abban állt, hogy belátta, az Istenhez vezető út Jézus Krisztus. Benne rátalált élete hivatására: „Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek!” Így lett a keresztények üldözőjéből a nemzetek apostola, Saulból pedig Szent Pál. Nemcsak példájával tanított, hanem kifejezett igehirdetésével is, így mindnyájunknak példát ad a folytonos megtérésre, a szeretetből táplálkozó példamutató életvezetésre és a bátor, nyílt igehirdetésre. Szent Pállal együtt bátran hirdetjük: „A szeretet nem szűnik meg sohasem!”

(Adoremus)

Évközi 3. vasárnap

Évközi 3. vasárnap

Bevezetés

Lukács a mai evangéliumi szakasz kezdetén evangéliuma keletkezésének a körülményeiről és céljáról szól. Az Egyház hitének szilárd alapon kell állnia, ezért ő az apostolok és más szemtanúk közt minden elérhető hagyományt összegyűjtött és rendszerezett Jézus szavairól, tetteiről, történetéről. A fő tanú, és erre nem szoktunk gondolni, minden bizonnyal Jézus Anyja, Mária volt, aki, Szentírásban rögzített szavak szerint, "minden igét megőrzött szívében".

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg nekünk, hogy míg tudósok százezrei mélyednek el a Szentírás tanulmányozásában, addig mi nem olvasunk semmiféle Bibliával kapcsolatos tanulmányt. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a Szentírást csak ritkán és felszínesen olvassuk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a nekünk szóló szavaidat nem váltjuk tettekké. Uram Irgalmazz!

Evangélium után

A hívő ember számára a szentmise megszokott és fontos eseménye a szentírási szövegek felolvasása és magyarázata. Nem is gondolnánk, hogy ebben, a liturgia, ősi zsinagógai szokást követ. Lényegében ugyanígy olvasták fel a szentírási részleteket a hívő közösségekben 2500 évvel ezelőtt is a választott nép zsinagógáiban, és Jézus korában is.

E szép szokás kezdeteiről olvastunk fel tanulságos sorokat a mai első olvasmányban. A babiloni fogságból való szabadulás után a zsidók visszatérhettek hazájukba (Kr. e. 538). Ekkorra már összeállt, a különféle kultúrákkal és vallásokkal, egyiptomi és babilonival, érintkező zsidóság szent könyveinek a gyűjteménye: a Tóra.

Miután hosszú évtizedeken át nem végeztek hivatalos istentiszteletet, írástudójuk, Ezdrás összegyűjtötte a népet, emelvényre lépett és fölolvasást tartott a Tórából, a Törvény könyveiből, a választott nép legszentebb irataiból. Ez a máskor formális „igeliturgia”, ahogyan azt ma mondanánk, most mélyen megérintette az embereket; felocsúdtak, megértették, hogy Isten nem hagyta el őket, reményt, erőt kaptak az újrakezdéshez. A felolvasás tiszteletet, fegyelmet, összeszedettséget, bűnbánatot, örömöt váltott ki a hallgatóságból. Elkötelezték magukat újra Isten parancsainak a megtartására. Ez, és az ezt követő igehirdetések eredményezték nemzeti, vallási életük újjászületését, nemzeti azonosságuk megőrzését, máig is tartó fönnmaradásukat a történelem színpadán.

Ma azonban figyelmünk a názáreti zsinagógában szentírást olvasó és magyarázó Jézus személyére és tanítására összpontosul. Izaiás könyvének az a részlete, amelyet Jézus olvasott fel, az egyik kulcsfontosságú szövege az Ószövetségnek. Ebben Izaiás próféta az eljövendő Megváltóról jövendöl. Személyéről, tanításáról nagyon fontos dolgokat közöl. Az Úr le1ke tölti be, tanítása örömhír lesz elsősorban a szegényeknek és a megtört szívűeknek. Szabadulást hoz azoknak, akik a bűn rabságában élnek és világosságot gyújt a hitetlenség sötétségében.

Miután Jézus felolvasta Izaiás próféta jövendölését, összetekerte az Írást, visszaadta a szolgának és leült. Minden szem rászegeződött. Szavai megdöbbenést váltottak kihallgatóiból. Magára vonatkoztatta Izaiás jövendölését, amikor ezt mondta: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” Ezzel azt állította, hogy Ő az Úr felkentje, a Messiás, akit népe várt, aki által Isten üdvösséget ad népének.

Beszéde hallatára a legtöbb zsidó, ha kissé evilági módon is, de az említett messiási idők paradicsomszerű országára gondolt. Ennek előképére, az ötvenévenként ismétlődő Úr esztendejére, amikor mindenki visszakapja elveszített szabadságát és vagyonát. Mindenkinek elengedik az adósságát. A betegek meggyógyulnak, a süketek hallókká, a némák beszélőkké, a vakok látókká s a bénák járókká lesznek. Szociális igazságosság és egyenlőség jön létre a választott nép életében.

Jézussal valóban elkezdődött ez a messiási kor. De nem földies, politikai értelmezésben, hanem üdvtörténetiben. A Messiás által ad ugyanis Isten, látást, szabadulást a testi és lelki vakságból, szabadulást a szegénységből és szolgaságból, szabadulást a bűnből.

Jézus beszéde ugyanis nem halt el a názáreti zsinagógában. A názáreti zsinagógában elhangzott szavai ma is élnek, ma hozzánk szólnak.

Szólnak a testi-lelki ínséget szenvedő szegényekhez. Oh, mennyi van belőlük e világban, mennyi hazánkban is! Oh, mennyi a lelki ínséget szenvedő! A hitetlenség sötétjében élő! Oh, mennyi a bűn rabságában sínylődő! Mennyi a szenvedélybeteg!

Hozzájuk és hozzánk szólnak ma Krisztus szavai! Esendő és gyarló emberekhez, akik sokféleképpen kerestünk már gyógyírt sebeinkre, babonákban és jóslatokban, magán-kinyilatkoztatásokban, bölcs könyvekben és csodálatos műszaki teljesítményekben, okos törvényekben és egymástól kicsikart szerződésekben.

A Názáreti Jézus célja ma is az, ami földi életében volt: lelket önteni az emberekbe, a kétségbeesettekbe, a küszködőkbe, mindenkibe.

Ez az igehirdetés, ez a prédikáció célja ma is! Prédikálni azonban nemcsak szószékről, templomban lehet.

A II. Vatikáni zsinat tanítása szerint szószékké válhat a családi otthon, az iskolai katedra, a munkahely, de a rádió és a televízió is. Mindenütt lehet és kell is hirdetni az örömhírt! Jó tanácsot adni, a jó ügyről beszélni, Isten igéjét hirdetni hiteles keresztény élettel, lelket önteni az emberekbe, a kétségbeesettekbe, s vigasztalni a szomorúakat.

Akiknek lelkében visszhangra találtak ma Jézus szavai, azok követik példáját. Örömhírt visznek a a szegényeknek, a megtört szívűeknek. S minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy kevesebb legyen a testi – lelki nyomor e világban, és több legyen az örömből az emberi lelkekben.

Ámen

F.F.

Boldog Batthyány - Strattmann László

Boldog Batthyány László

Ma Batthyány Strattmann László emléknapja van.

A honfoglalás koráig visszanyúló magyar főnemesi család sarja.

László tíz éves korától a jezsuiták kalksburgi, majd kalocsai intézetében nevelkedett. 1890-ben érettségizett. Az orvosi kar elvégzése után, 1900-ban orvosdoktorrá avatták. 1898. november 14-én -- feleségül vette Coreth Mária Teréziát. Példás házasságukból 11 gyermekük született, akiket példásan neveltek. Tagja volt a ferences harmadik rendnek. Operáció előtt és alatt mindig imádkozott, s gondoskodott betegei lelki gondozásáról is

A szegények orvosa volt. A szegényeket ingyen kezelte, látta el orvossággal, a nincsteleneket pedig ruhával és pénzzel is támogatta.

A gyógyult betegeknek a kezelés végén egy maga által írt hittankönyvet is átadott, jelezve, hogy a természetfelettire nyitott szemekre is szükségünk van. Ebből való az idézet: „Marseille város egyik magas templomának tetején áll egy aranyozott Mária szobor, amelynek fénye a tengeren messze-messze látható. A hajósok szemüket a háborgó tenger közepéről állandóan e szoborra irányítják, hogy a legnagyobb viharban, zivatarban is megtalálják a biztos utat a kikötőbe. Ilyen a Krisztus által alapított anyaszentegyház is, amely a jó anya szeretetével vezérel minket az örök kikötőbe minden szakadékon át.”

Bécsben halt meg 1931. január 22-én.

Szentatya 2003. március 23-án avatta boldoggá. Testvérek! ilyen Szűzanyára irányított szemmel éljük mi is életünket.

Ámen

Szent Ágnes szűz és vértanú

Szent Ágnes

Születéséről, családjáról nem sokat tudunk. 13 éves volt, amikor a római városparancsnok pogány fia szenvedélyes szerelemmel próbálta megközelíteni. Ágnes az ékes szavak hallatán megvallotta, hogy ő már eljegyezte magát egy más Jegyessel.

A fiú és atyja nem tudta elképzelni, ki lehet a titokzatos vetélytárs. Gazdag ajándékokkal, ékszerekkel próbálták Ágnest elhódítani, majd az újabb kudarc után ádáz dühvel kezdtek kutatni az ifjú után, aki Ágnest rabságában tartja. Végül Ágnes nyíltan meg kellett vallja: Jézus Krisztus a jegyese.

Dioklecián császár keresztényüldöző parancsát próbálta ekkor a dühös városparancsnok felhasználni. Keményen megfenyegette Ágnest, de az nem ingott meg. Nem volt hajlandó beállni Veszta-istennő papnői közé sem. Ezután tisztaságától akarták megfosztani, de csodálatos fény védte meg, a városparancsnok fia pedig holtan rogyott a földre. A parancsnok könyörgött fia életéért. Ágnes imádkozott, ekkor a fiú feltámadt, és az eddig pogány ifjú a keresztények Istenét kezdte hirdetni a nép között. A pogány papok boszorkánysággal vádolták Ágnest.

A városparancsnok az előzmények után már semmit sem mert tenni, hanem inkább egy főtisztre bízta Ágnes ügyét, aki gyorsan máglyahalálra ítélte a leányt. A tűz azonban nem ártott neki. A főtiszt ekkor tőrrel ölte meg Ágnest. Ez 304-ben történt.

Nagy Konstantin császár leánya, Nagy Konstancia, Ágnes sírjánál gyógyult meg, ezután megtért, megkeresztelkedett, a sír fölé templomot emeltetett kolostorral,.

Mindenható, örökkévaló Isten, aki a gyöngéket választod ki a világból, hogy az erőseket megszégyenítsed, engedd jóságosan, hogy akik szűz vértanúd, Szent Ágnes ünnepét üljük, mindig érezzük, hogy Nálad oltalmába vesz minket!

Ámen

Boldog Özséb

Boldog Özséb, pálos rendalapító

Ma a Pálos Rend és a Magyar Egyház Boldog Özséb Rendalapítóról emlékezik meg.

A szentmise Kezdőéneke így szól:

Az Úr az én örökségem és osztályrészem.

Te adod ezt nekem, Uram.

Kiváló sorsban részesültem,

Örökségem drága nekem.

Evangélium után

Jézus és tanítványai, szombaton a kalászokat tépegetve, olyat tesznek, amit a törvény tilt, vagyis tulajdonképpen aratnak. Jézus radikális módon viszonyul a szombathoz. Az Emberfia ura a szombatnak. Nem megszüntetni akarja, hanem jól értelmezve, az emberért megtartva akarja az Úr napjának visszaadni a lényegét. Vajon, jézusi értelemben tartjuk-e mi az Úr napját?

A ma ünnepelt magyar Szentről mit tudunk? Azt, hogy Szent Özséb előkelő szülők gyermeke volt. Pappászentelése után nemsokára esztergomi kanonok lett. 1246-ban lemondott méltóságáról és a pilisi erdőségben remetéskedett. Csodás látomása után a környékbeli remetéket maga köré csoportosította. Ezeknek lelki vezetőjük lett, majd idővel Pilisszentkereszten templomot és kolostort építve, megvetette a Remete Szent Pálról elnevezett Pálos rend alapját 1250-ben. Ő lett az első főnökük, és a pilisi kolostorból kormányozta szerzetét. 1270-ben halt meg.

Szoktunk-e mi Hozzáfordulni? És szoktunk-e mi a pálos szerzetesekért imádkozni?

Egyetemes Könyörgések

Kérjük, Testvéreim, Urunkat, Jézus Krisztust, hogy irgalmas szeretetével adjon új szenteket hazánknak és Egyházának.

Adj, Urunk, új hivatásokat, akik életük példájával tanítanak az akaratod szerinti életre.

Növeld bennünk az örök élet megismerésének vágyát, hogy a magány perceit gyümölcsözően használjuk fel.

Add, hogy a lélek csendjében meghallhassuk a Szentlélek indításait.

Add, hogy akik életüket Neked adták, állhatatosak maradjanak önátadásukban.

Add, hogy földi pályafutásunk után szent őseink társaságában kapjunk helyet.

Urunk, Jézus Krisztus! Te elhoztad nekünk az örök életre szóló örömhírt: kinyilatkoztatást a mennyei Atya szeretetéről. Kérünk, érintsd meg szívünket, hogy Boldog Özséb példájára megszeressük a magány beszédes csendjét, és kinyilatkoztatásod igazságait. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.

Ámen

Szombat

Kedd

Jézus és tanítványai, szombaton a kalászokat tépegetve, olyat tesznek, amit a törvény tilt, vagyis tulajdonképpen aratnak. Jézus radikális módon viszonyul a szombathoz. Az Emberfia ura a szombatnak. Nem megszüntetni akarja, hanem jól értelmezve, az emberért megtartva akarja az Úr napjának visszaadni a lényegét. Vajon ma mennyire értjük, tartjuk az Úr napjának értelmét lényegét?

Virtuális Plébánia

Árpád.házi Szent Margit

Január 18

Árpád-házi Szent Margit

Szent Margit szülei fogadalma révén került a domonkos nővérek közé. Felnőtt fejjel maga is felvállalta szülei akaratát, teljes szívvel Istennek ajánlotta önmagát. Imádságával, a békéért való munkálkodásával szolgálta családját és nemzetét. Milyen jó lenne, ha ma is sok fiatal szülei szándékában Isten akaratát fedezné fel!

A vesztett muhi csata után IV. Béla király feleségével, Laskaris Máriával együtt Dalmáciába menekült. Ott, Klissza várában született Szent Margit 1242-ben. Szülei felajánlották Magyarországért. Margit négy éves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került, és ott gondos nevelésben részesült. Később a Nyulak szigetén lévő zárdába került át, amelyet atyja építtetett. Visszautasította II. Ottokár cseh, és Anjou Károly szicíliai király házassági ajánlatát. 1261-ben ünnepélyes fogadalmat tett. Az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképe. A legalacsonyabbrendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte. 1271 január 18-án halt meg.

Evangélium után

„Mind elálmosodtak és elaludtak”. Milyen jól ismer bennünket az Úr, tudja, hogy sokszor mennyire gyöngék és állhatatlanok vagyunk. Mit vár tőlünk? Csak a lámpásunk virrasszon, és legyen elegendő olajunk. Nem pusztán az egyéni ember életében, de egy nemzet történelmében is vannak égő mécsesek, virrasztó egyéniségek. Ilyen volt Szent Margit, a magyar népért engesztelő szűz. Kolostorába vitte, és imában Isten elé állította népünk jövőjét.

Vigyük ki mi is őt a kolostorból, és a történelmi múltból jelen társadalmunkba. Szent Margit hitének mécsese ma is világít. Engesztelő imádságának olaja ma sem fogyott el. Példája lelkünkben régi fohászt ébreszt: „Hadd legyünk mink is tiszták, hősök szentek, hazánkat így mentsd meg”.

(Adoremusz 2006)

Évközi 2. vasárnap.

Kánai csoda

Bevezetés

A mai evangéliumi szakaszban fogjuk hallani a kánai menyegzőn történteket.

Az ifjú pár, aki meghívta Jézust a menyegzőre minden bizonnyal rokona volt Jézusnak, örült, hogy Jézus elfogadta meghívásukat.

Gyermekeink, a mai ifjúpárok meghívják e Jézust a lakodalomra? S mi mit teszünk, hogy meghívják? Hogy templomi esküvőjük is legyen? Hogy az Úr áldásával induljanak el a házasélet útján? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy engedjük, hogy kimenjen népünk életéből a templomi esküvő hagyománya. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy honfitársaink többsége csak szexuális, élettársi kapcsolatnak tekinti a házasságot. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a ránk akarják erőltetni a házassággal kapcsolatos abszurd devianciákat. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A János evangéliuma bevezetőjében azt olvassuk: „A világosság a sötétségben világít” (Jn 1:5). A kánai menyegzőn történtek mutatják, mit jelent ez a gyakorlatban, amikor a világosság fényleni kezd a sötétségben. Arról is olvasunk itt az evangélium bevezetőjében, hogy „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét…” (Jn 1:14).

A kánai menyegzőn tett csodatétel leírásával kezdődik Jézus imént említett dicsőségének az elbeszélése. János evangélista azt írja, hogy „Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit, dicsőségének jeleit a galileai Kánában, kibontani.” (Jn 2:11). Jel volt tehát a kánai menyegzőn történt csoda, dicsőségének egy meghökkentő és elgondolkoztató jele.

Tudjuk, hogy Kána Názárettől kb. 10 km-re feküdt. Erre a menyegzőre Jézus anyja is hivatalos volt, a hagyomány szerint a vőlegény édesanyja és Mária rokonok voltak.

Az Úr Jézus elfogadta az ifjú házaspár meghívását és megtisztelte jelenlétével, hiszen nem világtól el-forduló aszkéta Ő, aki megveti az élet tiszta örömeit is. S követői sem azok, és mi sem lehetünk azok.

.Jézus első csodáját tehát az emberi boldogság és örvendezés egyik jellegzetes alkalmán tette. Az is benne van ebben, hogy Jézus nemcsak az élet szomorú óráiban, nemcsak a megpróbáltatások idején barátja és segítője a hívő embernek, hanem az öröm és a boldogság alkalmaiban is. A hívő embernek nemcsak a baja és bánata tartozik Krisztusra, hanem az öröme és vidámsága is! A mi Urunk nem botránkozik meg a tiszta emberi örömökön. Ne féljünk hát meghívni Jézust a szórakozásunkba, ne féljünk azért könyörögni, hogy vele tölthessük a szabadnapot, a pihenés óráit, a kikapcsolódás idejét.

Sok vigasságos esemény van az életben. Gondolkodtunk-e már azon, hogy Jézus miért a házasságot választotta dicsősége kinyilvánítása kezdetéül? Bár igaz, hogy sok vigasságos esemény van az életben, de a házasság nemcsak közösségépítő legvigasságosabb esemény, hanem szent is! A Teremtő teremtette szent, megmásíthatatlan életszövetségnek!

Tudjuk, hogy minden felolvasott evangéliumi szakasz az azt hallóknak szól. A ma felolvasott történet sem csupán régmúlt eseményre irányítja figyelmünket, hanem figyelmeztetni akarja a ma élőket arra, hogy a házasság szent! Arra, hogy milyen áldás fakad abból, ha meghívjuk Jézust életünkbe. A házasságkötésen való jelenlétével azt akarta jelezni, hogy Ő olyan értékekkel gazdagítja a házasságot, amelyek nélkülözhetetlenek annak tartós boldogságához. Arra figyelmeztet, hogy az emberi szíveket csak Ő tudja egybekötni örökre szóló szeretettel.

És mégis mennyi olyan házasságkötés van, amelyikre nem hívják meg. Csak polgári kötésben élnek, vagy úgynevezett élettársi kapcsolatban.

És mennyi olyan, amelyikre formálisan meghívják Jézust. Meg vannak keresztelve, templomba nem járnak, nem is akarnak a jövőben sem. Hisznek is meg nem is valamiben, vagy Valakiben. Valami homályos fogalmuk van Krisztusról is, egyházáról is, de nem élő, s nem keresztény a hitük. Mégis nagyon akarják a templomi esküvőt, mert az olyan szép, és ezzel dokumentálni szeretnék azt is, hogy komolyan veszik az egymásnak tett ígéretüket. És kezd újra divattá válni a templomi esküvő. És az ilyen esküvőkkel lehetetlen helyzetbe hozzák az Egyház papját.

És mennyi olyan házasságkötés van, amelyikre meghívták ugyan Jézust a házasélet kezdetén, a házasságkötéskor. De amikor jöttek a házaséletben a problémák, nem Jézushoz fordultak segítségért, hanem az elkereszténytelenített közvéleményhez, és elfogadták az ezáltal sugallt megoldást. Hűtlenné lettek egykori esküvői ígéretükhöz: „A holtomiglan - holtáiglan” –hoz, és újabb házasságkötéssel próbálkoznak. S ezekre már nem is hívják meg Jézust, mert ezek már csak polgárilag köthetők meg.

Azonban ne dobjunk rájuk sohasem követ. Nagy probléma ez számukra, a társadalom számára, de az Egyház számára is! Évtizedek óta keresi maga az Egyház is számukra a kedvező megoldást. A legutóbbi Püspöki Szinóduson is. Hiszen többségük buzgó, templomba járó hívő és mintaszerűen nevelik családjukat Isten és emberszeretetre.

Akik figyelmesen hallgatták a mai evangéliumot, azok felfigyeltek arra, hogy Jézus első csodáját Mária közbenjárására cselekedte. És nem feledik Máriának a szolgáknak mondott szavait.

„Tegyetek meg mindent, amit fiam mond."

Erre buzdít ma is, bennünket is a Szűzanya.

És Ő Jézushoz, Istenhez irányítja azokat, akik Őhozzá fordulnak.

Ma nekünk mondja: „Tegyétek meg mindazt, amit Jézus mond nektek”. Ha megtesszük, akkor Jézus segíteni is fog, egyéni, családi és nemzeti gondjainkon, s miként a kánai menyegzőn résztvevők élete, úgy a miénk is örömtelibb lesz.

Ámen.

F.F. 

A bénaember

Bénaember

A Krisztus korabeli Palesztinában a házaknak általában lapos tetejük volt, amelyre lépcső vezetett fel a ház oldalán. A tetőn nyaranta gyakran gabonát szárítottak. Nemritkán egy kis nyílást is hagytak, ahol a tetőn keresztül a belső helyiségbe le tudták ereszteni a gabonát. Talán egy ilyen nyílást nagyobbítottak meg a béna ember barátai „kibontották a tetőt", mondja szó szerint Márk evangélista; (Mk 2,4). Bíztak Jézusban (és Péterben, akinek a házát ilyen módon „átalakították"), hogy ebből a cselekedetükből nem származik baj.

Mennyire szerethették ezt a béna embert a barátai! Négyen cipelik, talán messziről. Amikor látják, hogy normális úton nem juthatnak Jézus elé, nem adják fel. A lehetetlent is megkísérlik. Jézust meghatja a négy ember hite: „Hitüket látva így szólt a bénához: Fiam, Megbocsájtatnak a te bűneid..." - mondja az evangélium (Mk 2,5).

Jézus nemcsak a béna testét, hanem a lelkét is gyógyítani akarja. Testi és lelki gyógyulás ugyanis összetartozik. Jézus az írástudók ellenvetésére egy zavarba ejtő kérdéssel válaszol: „Mi könnyebb, azt mondani, hogy bocsánatot nyertek bűneid, vagy azt: Kelj fel, és járj?" Zavarba ejtő kérdés, hiszen mondani könnyebb ezt: Bocsánatot nyertek bűneid. A valóságban azonban senki ember nem bocsáthat meg bűnöket, nem gyógyíthatja be azt, ami már megtörtént, csak Isten. Jézus ezért kimondja a nehezebbet, amelynek a hatása ellenőrizhető: Kelj föl, és járj! Ezzel bizonyítja, hogy van hatalma kimondani azt a másikat is, amelynek hatása nem látható: Bocsánatot nyertek bűneid.

Ennek a béna embernek négy barátja volt, akik küzdöttek az ő gyógyulásáért, akikre számíthatott. Jó néha elgondolkodni azon: vannak-e emberek, akikre számíthatok a bajban, és vannak-e olyan emberek, akik rám számíthatnak.

A mai társadalmunk betegségeinek egyik legfőbb oka, hogy nincsenek testvéreink. Nincs négy ember, aki odaállna beteg barátja mellé. Hány embert hagy egyedül, tekint tehernek ez a mai, szabad versenyre épülő világ! Hány idős ember marad egy szál egyedül egy keservesen végigdolgozott élet után! Kedves testvérem, ki az, aki rád számíthat, aki beléd kapaszkodhat?

Ámen

„ Akarom, tisztulj meg!”

Csütörtök

„ Akarom, tisztulj meg!”

Jézus megérintette a leprást, aki a törvény szerint érinthetetlen volt. Az emberek a törvénnyel felismerik a rosszat és elítélik azt, de csak Jézus tudja meggyógyítani. Isten látja betegségeinket, ő nem az érdemeinket nézi, hanem azt, hogy rá vagyunk szorulva gyógyító erejére. Isten szabadon szereti teremtményeit irgalmas szeretetével.

Emberi gyengeségeink nem akadályozzák meg abban, hogy továbbra is szeressen minket. Szeretetének titka az, hogy feltétel nélkül szereti az embert, rászorultságunk szerint. „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem!”

Bocsásd meg bűneinket, hisszük, hogy szereteted megtisztít. Hálát adok irgalmasságodért, ahogy ezt te szeretnéd.

(Adoremusz 2006)

Péter anyósa

Szerda

Miután Jézus a kafarnaumi zsinagógában tanított és kiűzte az ördögöt egy megszállott emberből, két tanítványának a házába megy. Az „elment Simon és András házába” megjegyzés nem egyszeri látogatást jelent, hanem arra utal, hogy Jézus hosszabb ideig tartózkodhatott Kafarnaum városában, s ez idő alatt Péter és András családjánál lakott. Ezt jelzi az a tény, hogy még az esti órákban is ide hozzák az emberek betegeiket, azaz tudnak arról, hogy hol lakik Jézus.

A liturgikus használatra készült szövegünkből kimaradt egy elem, ami viszont a Szentírásban szerepel: Ez a rész: Jézus „Jakabbal és Jánossal együtt” ment a lakhelyéül szolgáló házba. Jogosan állítjuk, hogy Jakab és János sem vendégségbe érkeztek Péterék házába, hanem ők is itt laknak. Lakhatnának saját apjuknál, Zebedeusnál, illetve családtagjaikkal, hiszen ők is ebben a városban vannak, de ők mégis ott laknak, ahol Jézus.

Az elsőként meghívott négy tanítvány tehát állandóan együtt van Jézussal, akit ekkor már Mesterüknek tekintenek. Együtt vannak a zsinagógában a szombati istentiszteleten és egy helyen laknak. Mindez azt igazolja, hogy az első tanítványok komolyan vették Jézus meghívását, s valóban azonnal a követői lettek. Nap, mint nap Mesterükkel vannak, hallják tanítását, látják csodáit.

Mi is nap, mint nap együtt vagyunk itt e templomban. Hallgatjuk tanítását. Legyünk hát mi is Jézus buzgó tanítványai.

Ámen

Kedd

1. hét Kedd

Kafarnaumban Jézus tanít, ördögöket űz, betegeket gyógyít és imádkozik. Tehát Jézus felkeresi az embereket, szerető jelenlétét hozza el.

A vallás külső gyakorlata, a felszentelt helyek segíthetnek minket, hogy Isten közelébe kerüljünk. A legfontosabb azonban Jézus Krisztussal személyesen találkozni. A démon gyenge és tehetetlen Jézus hatalmával szemben, csak ő tudja legyőzni a gonoszt és a rosszat életünkben.

Krisztus nélkül a gonosz erőknek lehetséges hatalma van fölöttünk. Tanítása és jelenléte döntésre szólít fel minket, hogy elfogadjuk szelíd hatalmát szívünk fölött. Isten szentje, emelj ki önzésünkből és kényelmünkből! Add, hogy szabadságodat válasszauk és neked engedelmeskedjünk!

Ámen

(Adoremus 2006)

Urunk megkeresztelkedése

Urunk Megkeresztelkedése. 2016

Bevezető

A mai vasárnap, Jézus Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepe. Jézus Krisztus a mai nap liturgiájában már úgy áll előttünk, mint 30 éves felnőtt, frissen nagykorúvá lett fiatalember, érett a közszereplésre, arra, hogy elkezdje küldetését: elkezdjen tanítani, csodákat művelni, szenvedni s meghalni az emberiségért.

Ennek a küldetésének teljesítésére avatja fel őt a Lélek megkeresztelkedésekor.

Jézus megkeresztelkedéséről hallva, gondoljunk a mi megkereszteltetésünkre is. És arra, hogyan is teljesítjük mi az ebből fakadó kötelességeinket.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem élünk megkereszteltekhez méltón. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem eléggé tudatos bennünk, hogy gyermekeid vagyunk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy csak félénken valljuk meg katolikus voltunkat. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Karácsony éjszakáján az ígéreteket hordozó nép képviseletében, a pásztorok szemlélték és imádták az Urat, Isten titkát, a hűségesen beteljesedő Igét.

Vízkereszt titkában a pogány népeket megjelenítő bölcsek hódoltak előtte, és fogadták be azt a világosságot, mely már nem csak a választott népé, hanem mindenkinek világít.

Ma, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén pedig, a szentírási szakaszok egybehangzó üzenete által, maga Isten, az Atya tárja föl előttünk a szívét és vall egyszülött Fiáról.

Kicsoda Jézus? Ez a kinyilatkoztatás és az ember személyes életének is egyik sarkalatos kérdése. Ő "nem csak" Megváltó, Szabadító, Király, hanem, és mondhatjuk mindenekfölött, az Atya szeretett Fia, akiben Ő kedvét találja (Mt 3,17). Az égből megszólaló hang, az Atya kinyilatkoztatása, megismerteti velünk azt, hogy ki az, akit nekünk ajándékozott, hogy mekkora szeretet van az Atyában irántunk. Szent János apostol is így kiált fel első levelében: "Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya! Isten fiainak hívnak minket, és azok is vagyunk" (1Jn 3,1). Ő nem valami értékes dolgot adott nekünk, nem is csak magából valamit, hogy bizonyítsa szeretetét irántunk, hanem mindent. Azt, akiről maga az Atya vallja: „Te vagy az én szeretett Fiam. Benned kedvem telik.”

Érdemes megállni ennél a képnél, mert nem mindegy, hogyan válaszolunk ekkora szeretetre. Ez a kinyilatkoztatás akkor szólalt meg, amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, Keresztelő Jánosnál. Mihelyt feljött a vízből, megnyílt az ég, és látta Isten lelkét galamb módjára magára szállni. Ő a Fiú, akit az Atya ismer és szeret. Ő a Fiú, aki teljes önátadásával bizonyítja az Atya iránti szeretetét.

Keresztségünk titkában, mi is azt ünnepeljük, hogy Isten gyermekei lettünk. A Szentlélek száll le ránk és az Atya szava szólal meg: Ő az én szeretett Fiam. Mert újjászületésünkben, az Atya bennünk is felismeri Fiának vonásait. Mi csak a Fiúban lehetünk fiak. Ő azért vállalt közösséget velünk, hogy mi is merjünk közösséget vállalni Vele, és így mi is az Atya gyermekei lehessünk. Keresztény életünk titka és feladata megismerni és elsajátítani a fiúság lelkületét.

Ennek a lelkületnek nagyszerű vonásait ismerteti meg velünk Izajás próféta az ószövetségi olvasmányban. Ezeket írja: "Igazságot visz a nemzeteknek nem emeli föl a hangját A megtört nádat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti Általad adok világot a nemzeteknek, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, és a tömlöcből azokat, akik a sötétben ülnek." Amikor Keresztelő János tanítványai kérdezik Jézust: Ő-e a Messiás, ezt üzeni Jánosnak: teljesednek az imént idézett prófétai szavak (vö.: Mt 11,5).

Krisztus művét folytatja az Egyház, és benne az egyes keresztény ember. Keresztségünk titkában azért öltözködünk Krisztusba, hogy őt jelenítsük meg életünk minden helyzetében. A számadás napján az Atya is ezeket a krisztusi vonásokat keresi majd bennünk. A Jézussal való azonosulásunk bennünket is az igazság hírvivőivé emel, akiknek a mai igen nehéz és összetett világban is hűségesen kell tanítani az igazságot. A keresztségben mi is égő gyertyát kapunk, hogy világosságban járjuk utunkat és mások számára is világosság legyünk. Milyen sokan ülnek a tobzódó világ sötétségében, akik számára nekünk kell világosságot vinnünk.

Ezt ismerte fel és valósította meg Péter apostol is, amikor a pogány Kornéliusz százados házába elvitte Krisztus fényét. Mert "Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is" (ApCsel 10,34-35). Olvastuk a második olvasmányban.

A valódi hatalom éppen ebben áll. Nem az rendelkezik hatalommal, aki leigázhatja, megsemmisítheti a másikat, hanem az, aki világosságot vihet a másik ember életébe. Köszönjük meg Istennek keresztségünk ajándékát, és ismerjük fel a belőle fakadó lényegi feladatunkat, mely az igazság melletti tanúságra kötelez.

Ámen

Hiszekegy helyett újítsuk mega keresztségi fogadást.

Jézus megkeresztelkedésének ünnepén, hálás szívvel gondoljunk vissza arra a napra, amikor szüleink megkereszteltettek bennünket, újjászülettünk vízből és Szentlélekből! Amikor keresztények, Jézus testvérei s Isten. gyermekei lettünk! Legyen hála, hogy mindezidáig azok is maradtunk, azok is vagyunk. Éljünk mindig ennek a tudatával, Isten gyermekeihez méltóan.

Újítsuk meg a szüleink és keresztszüleink által tett keresztségi fogadást. Mondjatok ellent a bűnnek és tegyetek tanúságot hitetekről

Megkérdezem tehát:

Ellene mondotok-e a sátánnak? Ellene mondunk.

És minden cselekedetének? Ellene mondunk.

És minden csábításának? Ellene mondunk.

Hisztek-e Istenben. a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében? Hiszünk.

Hisztek-e Jézus Krisztusban. Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriátó1 született, kínhalált szenvedett; akit eltemettek, de föltámadt a halálbó1, és ül az Atyának jobbján? Hiszünk.

Hisztek-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a testnek föltámadásában és az örök életben? Hiszünk.

Utána:

Ez a mi hitünk. ez az egyház hite. Ebben a hitben keresztelt meg bennünket az egyház. Most miután megújítottuk keresztségi fogadalmunkat, kérjük a mennyei Atyát, hogy újítsa meg bennetek az istengyermeki életet, óvjon meg benneteket minden rossztól és bűntől, és őrizzen meg bennünket az örök életre. Krisztus a mi Urunk által.

Ámen

A szeretet Istentől van

A szeretet Istentől van!

Január 8.

Kenyérszaporításról szóló Márk féle leírást hallottuk az imént. Ebben a leírásában Jézust úgy látjuk, mint Jó Pásztort, aki tudja, hogy az élet bajaival küzdő emberek olyanok, mint a pásztor nélküli nyáj. Ezért bemutatja, hogy ő tud a nyájáról gondoskodni. A fű emlegetése is a pásztort és a nyájat juttatja eszünkbe.

Az eseménybe beleszövi a tanítványoknak adott figyelmeztetést is: „Ti adjatok nekik enni!” Az ő feladatuk is a gondoskodás lesz. A tizenkét kosár maradék azt jelzi, hogy a tanítványok keze nem lesz üres a lelki táplálék osztogatásában.

Isten szeretete kell, hogy áthassa életünket. Ha bennünk van Isten szeretete, felismerjük a szükséget szenvedőt, és táplálni tudjuk őt azzal, amink van. Ha csak kevesünk van, azzal is. Isten az, aki teljesen kielégíti a szükséget szenvedőt.

Ámen

Január 7.

Karácsonyi idő, Január 7. 

Vízkereszt ünnepe bennünket is útra hív. Láttuk csillagát, láttuk a megszületett Kisdedet, és útra kelünk, hogy találkozzunk vele, hogy eljussunk Országába. Amit láttunk és hallottunk, arról beszélni szeretnénk, azt életünkkel szeretnénk tanúsítani. Hogy a nép, amely sötétben jár, meglássa a Világ Világosságát, Jézus Krisztust.

Ámen

Vízkereszt

Vízkereszt

Bevezetés

A mai ünnep evangéliumában a napkeleti bölcsekről szóló elbeszélésben, a csillag, Heródes a főpapok, s a bölcsek vonhatják magukra a figyelmünket.

Számunkra az említettek közül ki, vagy kik a rokonszenvesek? Úgy gondolom, hogy a betlehemi Kisded előtt leboruló bölcsek.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. Tudunk e mi hozzájuk hasonlóan élő hittel leborulni a Kisded előtt?

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Akiben beteljesedtek a jövendölések és ígéretek: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Akiben Isten kiárasztotta irgalmát az egész emberiségre. Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Aki a Benned hívőknek megadod, hogy meglássák Istent. Uram, irgalmazz!

Evangélium után.

A napkeleti bölcsek története mindig élénken foglalkoztatta a hívő emberek képzeletét. Annak ellenére, hogy az evangélium. nem említi számukat és nevüket, a hívő világ mégis tudni véli, hogy hárman voltak - a háromféle ajándékból következtetve erre - és a középkor óta azt is tudni véli, hogy Gáspár, Menyhért és Boldizsár volt a nevük. Az is valószínű, hogy nem királyok, hanem tudósok voltak, akik arról a vidékről - Keletről - jöttek ahol a babilóniai fogság után is igen nagy számban éltek zsidók - még főiskolájuk is volt. Ezek a bölcsek ismerhették a zsidó vallásos irodalmat, ismerhették a próféták jövendöléseit és ugyanakkor a koruk csil1agászatát is magas szinten. Az égbolton megjelenő szokatlan csillagászati jelenség, arra késztette őket, hogy elinduljanak Jeruzsálem felé és megkeressék a jövendölések beteljesítőjét; a Messiást.

Az evangélista ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy amit a karácsonyi történetekben a zsidó pásztorok tettek szűkebb hazájuk képviseletében, most a vízkereszti örömhír elbeszélésében ugyanazt teszik a pogány bölcsek a nemzetek nevében..

Az evangéliumi elbeszélés szerint mindkét esemény istenkeresésére sarkallja az embert. A pásztorok útra keltek az angyal szavára, s megtalálták Jézust és öröm töltötte el szívüket. - A napkeleti bölcsek ugyancsak követték a Csillagot és megtalálták a zsidók királyát, a Messiást.

Máté evangélista mai evangéliumi szakaszban különösen kiemeli, hogy Jézusban van az üdvösség. - Ő az emberek megváltója, aki után ősidők óta vágyakozott az emberiség: Isten szövetségi népe éppúgy, mint a pogány nemzetek. - Ez utóbbiak képviselői a mai evangéliumban említett mágusok, napkeleti bölcsek. - Keresésük, reményük és várakozásuk célja a Betlehemi Gyermek, akiben megtalálták reményeik beteljesedését. És tudták mi a teendőjük. Amikor visszatértek hazájukba, hirdetői lettek a nagy üdvtörténeti eseménynek, elindítói, ennek a hatalmas vidéknek egészen Perzsiáig kereszténnyé, még pedig igen virágzó, és erős kereszténnyé válásáig, egészen az Iszlám megjelenéséig válásának. Látjuk mit tesz ma is a még létező keresztény közösségekkel.

De visszatérve az evangéliumi gondolathoz. Az igazság megtalálása és az istenkeresés sohasem könnyű. Máthé kihangsúlyozza a betlehemi történetekben, hogy a pásztorok és a bölcsek útra keltek a betlehemi jászoltrónus királya felé. Keresték a Messiást. - Ugyanakkor azt sem feledi, hogy az istenkeresés komoly nehézségekkel jár. Mindig voltak, vannak és lesznek, akik nem hajlandók hódolni a szeretet Királya előtt. Elfordulnak tőle és ellene dolgoznak. Miként egykor, sokan tudomást szereztek, szereznek Jézusról, Heródes és udvara, úgy ma is. Vannak közöttük megkereszteltek is, akiknek kötelességük lenne hódolni előtte, s mégsem hódolnak.

Az istenkeresés témája napjaink égető kérdése. Többen még az Isten gondolatától is szabadulni szeretnének, de nem lehet. Vízkereszt örömhíre istenkereső nyugtalanságunkat szeretné feloldani. Azt hirdeti, hogy az örök Isten nemcsak távoli szemlélője történelmünknek, hanem valóságos részese. Isten olyan közel áll hozzánk, hogy Keresztelő Szent János újjal mutathatott rá: "Nézzétek! Íme, az Isten Báránya!"

Az első karácsony óta Isten látható és tapasztalható módon lelhető fel a világban. Így istenkeresésünk nem lehet hiábavaló. Születése óta mindig vannak, akikről elmondható: "Bementek a házba, és megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki”. Istenre leltek, még ha ez nem is volt könnyű.

Az embernek ott kell keresnie az Istent, ahol megmutatkozik, és olyannak kell elfogadni Őt, amilyen. Ma alig mondhatja valaki komolyan: "Én ott keresem Istent, ahol akarom”. Mert Isten a názáreti Jézusban már végérvényesen feltárta magát. - Tévednek, akik azt állítják, hogy "olyan vallást keresek magamnak, amilyent akarok”, mert Isten egyszer már egyedüli és megismételhetetlen módon megjelent közöttünk és megmutatta magát. Azóta annyit tehetünk, hogy olyannak fogadjuk el Őt, amilyennek kinyilvánította magát a betlehemi Kisdedben. Minden embernek számolnia kell Jézussal, akiben közénk szállt az Isten. Születése óta nem tehet úgy, mint ha Jézus Krisztus sohasem létezett volna. Születésnapjáról, évről évre megemlékezik a világ, annak nem keresztény része is.

Vajon nem az Ő be nem fogadása az oka annak, hogy a világ megannyi kínlódása, az igazságosság és a béke megteremtésének érdekében, kudarcba fullad! És az emberi kapcsolatok összekuszálódnak, s eltűnik az életből a szolidaritás, hogy az ember, s a világ kihagyja számításaiból, terveiből Jézust. Sajnos ez nemcsak hazai, hanem globális jelenség! Pedig immár kétezer éve hangzik a kereső ember felé: „Nem adatott más név az embernek, amelyben üdvözülhetne, mint Urunk Jézus Krisztus szent neve."

Ámen

F.F.