Advent 4. vasárnap
Bevezetés
A mai, advent 4. vasárnap
evangéliumi szakasza két áldott állapotban levő asszony: Mária és Erzsébet
találkozóját írja le. Mária keresi fel a gyermeket váró rokonát, Erzsébetet,
hogy segítsen neki. Elmondják egymásnak gyermekvárásuk titkát és örömét. -
Történnek e napjainkban ilyen találkozások, titkok, örömök megbeszélései
demográfiai problémákkal küzdő népünk életében.
Kirié litánia
Jézus Krisztus! Akire évezredek óta várt az emberiség. Töröld el
vétkeinket. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Aki eljöttél közénk, hogy békét adj e világnak, békíts
ki bennünket Istennel és egymással! Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Növeld bennünk, karácsonyra készülőkben a szeretetet és
a jóságot! Uram irgalmazz!
Evangélium után
A mai evangéliumi szakasz-ban
több találkozásról is hallottunk. Találkozik két áldott állapotban lévő
asszony, Mária és Erzsébet, és két még meg nem született magzat: Jézus és
János.
Ez utóbbiak találkozását megemlítő
szavakra kissé jobban oda kellene figyelni a magzati életekről vitázó
társadalmunknak, hiszen évezredes emberi meggyőződést, olyan örök igazságot
tükröző szavak azok, amelyeknek igaz voltát nem tagadni, hanem tisztelettel
kellene tudomásul vennie minden igazságot tisztelő, s humán gondolkodásra hivatkozó
irányzatnak és mozgalomnak.
Míg a hatalmas távol keleti
országban törvény korlátozza a születések számát, és mégis növekszik, addig
nálunk a kedvező törvények ellenére mégis csökken? Mi van e mögött? Talán
furcsa beteg gondolat. Talán népünk ösztönös továbbélési akarásának a
meggyengülése. Népünk fiaiból és leányaiból a gyermekeikben továbbélés büszke
akarásának a hiánya? A szaporodjatok és sokasodjatok isteni parancs tudatos
semmibevétele?
De térjünk vissza az áldott
állapotban levő Mária és Erzsébet találkozásához.
Úgy tűnik a két asszony találkozásában
nincs semmi rendkívüli. Vagy mégis? Mária meglátogatja rokonát, hogy
segítségére legyen gyermekének születésénél. Mindennapos történet. Bárhol
előfordulhat rokonok körében ma is. Ez azonban itt olyan emberek között
történik, akiknek életét az Istenben való hit, a választott népnek, s általuk
az egész emberiségnek ígéreteket tevő Istenben való mélységes, s alázatos hit
irányítja.
Ezért találkozásukkor felemelő
élményben részesülnek. Világossá válik mindkettőjük előtt az, amiről Máriának
már volt ismerete, az tudni illik, hogy az Úr Isten emberiségnek adott ígéretei
végre beteljesülnek. A gyermekben, akit Mária hordoz a szíve alatt, beteljesült
valósággá válik az Istentől jövő üdvösség.
Mindannyiunk életéhez hozzástartoznak
a találkozások. De ezekben van-e valami abból a találkozásból, amely Mária és
Erzsébet találkozását jellemezte? Lehetséges, hogy korunkban az egymásnak
őszinte tiszteletet adó, s mély vallásos háttérrel bíró örvendezés kiment a
divatból és többé nincs szükség a közvetlen, egyszerű, nyílt és előzékeny
lelkületre? Egyszerűen nincs szükség ma már találkozásokra, látogatásokra?
A nem tízparancsolatra épülő
kultúrájú hatalmas nép, törvénnyel írja elő polgárainak a szülők évenkénti
legalább egyszeri látogatást a nagy távolságok és szegénység ellenére is.
Gondolunk e mi erre, és gondolnak e erre idegenbe szakadt gyermekeink,
testvéreink?
Vajon Európában és hazánkban a
két bibliai asszony emberséges magatartása ma már nem követendő esemény? Adventben
sem gondolunk arra, hogy a fagyos emberi kapcsolatok világában talán már az
elzárkózottság, a visszavonultság, az egymástól való eltávolodás és
elidegenedés is közelebb vihet a felénk közeledő Istenhez?
Oh, nem! A két asszony találkozója
mást mutat. Isten a Lelkét hordozó emberek által közeledik felénk, és a szerető
találkozások révén nyilatkoztatja ki azt az örömet és békét, amelyet Rajta
kívül senki más nem adhat.
Ezt belátjuk, mégis oly sokszor
megkeményítjük szívünket, és nem közeledünk felebarátjaink felé. Konokul
ellenállunk a Lélek indításainak. Pedig olykor elég lenne egy jó szó, egy meleg
kézszorítás vagy csak egyszer előre köszönni a haragot tartó testvérnek,
rokonnak, vagy szomszédnak, és máris megtapasztalnánk a szeretet örömét.
De gőgös büszkeségünkkel megakadályozzuk
a szeretet térhódítását a világban. Az ilyen kevély lelkülettel nem tudunk
egymáshoz közeledni és nem vagyunk képesek megtapasztalni a testvéries
találkozások adta nemes örvendezést.
Embertestvéreink között első
helyen vannak a rokonaink. Ezért Mária találkozása Erzsébettel elsősorban
rokonainkra, barátainkra és ismerőseinkre irányítja figyelmünket, azokra,
akikkel már rég ki kellett volna békülnünk, de mind ez ideig még nem volt
bátorságunk kezet szorítani. Meddig halogatjuk még ezt a kézszorítást,
karácsonyt méltóképpen ünnepelni akaró Testvéreim?
Karácsonykor Isten közeledik
felénk. Jézus Krisztus személyében Ő látogat el hozzánk. Általa jött létre az
Isten és ember igazi nagy találkozója.
Vajon hogyan válaszolunk a felénk
közeledő Isten szeretetére? Tanuljunk Mária és Erzsébet találkozójából.
Ahol az emberek semmiképpen sem
közelednek egymás felé, ott elszigetelődnek, és legfeljebb békés
egymásmellettiségben élnek. Nekünk viszont békés egymásért való élésben kell
élnünk!
Ezt segítsék elő majd a mi
karácsonyi látogatásaink.
Ámen.
F. F.
