Advent 2.
vasárnapja
Bevezetés.
Szent Lukács egy új korszaknak a
kezdetéről, Jézus megváltói tevékenységének az előkészítéséről számol be a mai
evangéliumban.
A lelki út építésére szóló felszólítása
nekünk is szól. Mindnyájunkban mások a hegyek és mások a völgyek, amiket el
kell távolítanunk, hogy megérkezhessék az Úr. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket,
hogy mik is ezek, s kezdjük meg eltávolítani azokat.
Kirié
litánia
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a
Hozzád vezető utunkon sokszor nem eltávolítottuk, hanem akaratlanul is
halmoztuk az akadályokat. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a
Hozzád vezető utunkon sokszor inkább mélyítettük a szakadékot, mint
feltöltöttük volna azokat. Krisztus kegyelemezz!
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi
nem mindig járjuk az egyenes utat. Uram irgalmazz!
Irgalmazzon
Evangélium
után
Lukács evangélista, aki művelt olvasóknak
szánta írását, ebben az evangéliumi szakaszban felsorolja azoknak az
uralkodóknak a nevét, akik abban az időben éltek, amikor Keresztelő Szent
János, az Úr Jézus előhírnöke, fellépett a Jordán melletti pusztaságban. Így
akarja olvasóinak megmutatni, hogy Jézus élete a legszorosabb kapcsolatban van
a történelemmel.
E templomba járó művelt hívők sem mehetnek
el azonban szó nélkül a felsorolt nevek mellett. Nem ok nélkül kerültek be azok
a Szentírásba, hanem azért, hogy erősítsék Jézus történetiségének a tudatát,
hiszen oly sokszor kikezdték és kikezdik azt még ma is.
Amikor János megkapja az Úr
kinyilatkoztatását, Tiberius császár már 15 éve uralkodik a római birodalomban.
Így már időpont szerint is el tudjuk helyezni a történelemben Keresztelő Szent
János, illetve Jézus nyilvános működésének kezdetét.
Ebben az időben Zakariás fia, a teveszőrbe
öltözött próféta, a Holt-tenger környéki sivatagban, arra szólította fel a több
ezer éves, Izaiás prófétától vett szöveggel az embereket, hogy készítsék az Úr
útját.
A több ezer éves szöveg nem egy valós útépítésre
történő felszólítás, hanem egy jövendölés része. E jövendölés szerint a zsidó
nép megszabadul majd babiloni fogságából, messianisztikus értemben az emberiség
a bűn rabságából.
Amikor Keresztelő Szent János felszólít,
hogy „készítsétek az Úr útját”, akkor természetesen lelki útkészítést ért
rajta, mellyel készülni kell a Messiással való találkozásra.
A hegyek elhordását és a völgyek
feltöltését sem szabad szó szerint érteni. Az akkor is, ma is természetelleni
merénylet.
Nem valódi földmunkákról van tehát szó. De
ha nem is valódi földmunkáról van szó, azért mégse essünk abba a hibába, hogy
lebecsüljük az előttünk álló feladatot, a lelki útépítést. Mert nem könnyű a
meglévő dombok és ártok eltávolítása.
Az anyagi javak gátlástalan megszerzése,
olyan hazugsághalmokat és hegyeket hozott létre, melyek akadályozzák a
távolabbra látást, akadályozzák a tisztánlátást, akadályozzák az Isten
keresését és megtalálását, eltakarják előlünk a jövőt. Ezeket a halmokat
mielőbb el kell hordani.
De azért is szükséges a lelki útkészítés,
mert a hitetlenség, egyre mélyebb embert embertől elválasztó szakadékot teremt.
Micsoda titokzatos, kereszteket templomok csúcsáról és közterekről eltávolító,
kereszténységet megsemmisíteni akaró erők működnek. Micsoda szomorú látvány a
kupola tetejéről keresztet leemelő hatalmas daru! Micsoda jó ürügy a
bevándorlók érzékenysége. A hitetlenség okozta völgyeket (hiányokat) fel kell
tölteni.
Micsoda megtévesztő akciók! Megtévesztett,
filantróp keresztények imaszőnyegekkel ajándékozzák meg most csak az illegális
bevándorlókat, de nincs messze az az idő, amikor önmagukat is, és
együttimádkoznak majd velük.
Itt az ideje az ébredésnek! Itt az ideje a
lelki útkészítésnek, az emberi gazság okozta kanyargós utak kiegyenesítése.
Szükséges a lelki útkészítés, az
erkölcstelen életmód okozta göröngyös utak simává tétele. A kanyarokat le kell
vágni.
És mi van a bennünk tornyosuló akadályokkal,
amik útját állják a az Eljövendővel való találkozásnak? Mi van azokkal a „dombokkal”,
a „hegyekkel”, amiket vétkeink, kapzsiságunk, haragunk, bosszúságaink halmoztak
fel? És mi van azokkal az árkokkal, melyek elválasztanak, az irigységgel, a büszkeséggel,
a dölyffel, az uralkodási vággyal és kevélységgel?
Az Egyház kínál egy „buldózert”, amely
betemeti az árkokat, beléjük borítja a szégyen halmait.
Ez a „buldózer” a bűnbánat szentsége, népiesen
a szentgyónás. Ezzel lehet a hozzánk érkező Úr útján lévő akadályokat
eltávolítani.
Azzal, hogy megmozdul bennünk és népünkben
a jobbik énünk. Felébred bennünk a megtisztulás vágya, a változni és
változtatni akarás.
Ehhez nagy szükségünk van gondolat és
érzésvilágunk megtisztítására, magatartásunk keresztényibbé tételére.
Ha ezek nemcsak óhajok és akarások
maradnak, hanem tettekben is megnyilvánulnak, akkor készülünk méltón karácsonyra,
Urunk Jézus születésének ünnepére.
Ámen
F.F.
