27.
évközi vasárnap
Assisi
Szent Ferenc ünnepe
Bevezetés
Ma oly erős Rendi liturgiánkban Szent
Ferenc atyánk ünnepe, hogy ma nem a vasárnapi misét vesszük, hanem a Szent
Ferencről, a legnépszerűbb szentről szólót.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és
bánjuk meg vétkeinket, méltóképpen cselekedjük azt, ami Urunk Jézus Krisztus az
Utolsó Vacsora termében az ő emlékezetére cselekednünk parancsolt.
Kirié
litánia
Urunk, Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy
nem követjük Szent Ferenc példáját, és nem úgy tekintjük a teremtett dolgokat,
mint testvéreinket. Uram irgalmazz.
Urunk, Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy
az állatok védőszentjének ünnepén sem gondolunk szeretettel a vad és házi
állatokra. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus Krisztus, Add, hogy miként
Ferencet, úgy bennünket is minden Isten dicsőítésére hangoljon. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Szent Ferenc atyánk, Umbria dalos kedvű
trubadúrja 1182-ben született a gyönyörű fekvésű Assisi városában. Nagy
tettekre vágyó, könnyelmű életet élő fiatalember volt. De az olasz városok
közötti háborúk idején fogságba esett, és egész szívvel Istenhez tért.
Ez az életet igenlő, a földi karrierek
útján első lépéseket megtevő fiatalember, a Spoletói úton szózatot hallott,
amely azt kérdezte tőle: Ferenc! Ki a nagyobb? Az Úr, vagy a szolga? Ferenc
válaszolta, hogy az Úr? S kérdezi tovább a szózat: Te mégis a szolgát
szolgálod? Magába mélyedt, lemondott a fényes harci dicsőségekről. fényes
fegyverzetét átadta egy szegény katonának. Az előkelő ruházatát pedig egy leprásnak.
S maga pedig megfordult, hazatért és többé nem háborúskodott, s többé nem a
szolgát, hanem az Urat szolgálta.
A San Damianói kápolnában imádkozó,
megtérő fiatalember kérdi az Urat: Mi tévő legyek? S az Úr válasza: Vade et
praepara domum meam! Menj és építsd újjá házamat. És Ferenc betűszerint vette a
szavakat, és elkezdte újjá építeni a San Damíanói, majd a Porciunkula kápolnát.
Hogy legyen miből újjáépíteni, mindenét
kiosztotta. Még atyja posztókereskedéséből is szétosztott mindent, úgy hogy
jusson még a ruhátlan szegényeknek, az ínséget szenvedőknek.
Ezért édesapja a püspök elé vezette,
hogy az megbüntesse. Ekkor ledobta magáról apjától kapott díszes ruháit,
mondván: Többé nem mondom atyámnak Bernardone Pétert, hanem csak a Mennyei
Atyát. S mezítelen testére ráterítette a püspök a palástját. Ezzel - jelképesen
– az oltalmába, az Egyház oltalmába vette ezt a rendkívüli egyéniséget.
Ferenc ezzel mindenéről lemondva,
Krisztus tanítását követve élte az evangéliumi életet szegénységben, s minden
teremtménynek, Isten szeretetét hirdetve.
De hogyan?
A Bibliában azt olvashatjuk, hogy az Úr
Isten azt mondta az első emberpárnak: Néktek adom a földet és mindazt, ami
rajta van. Hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok felette!
És ha Szent Ferenc életét nézem, és csodálatos
Naphimnuszát olvasom, mit tapasztalok, mit látok? Ő nem uralkodni akart a
teremtett világ alkotásain, hanem testvérként akarta őket mind magához ölelni.
Fivérének mondta a Napot, nővérének a
Holdat, öccsének a szelet, bátyjának a tüzet, húgának a tiszta, ártatlan és
alázatos vizet, testvérének a teremtett világ valamennyi szépségét, mezők
liliomait, a Földanyát nénénknek, aki hord és enni ad, és bőséges gyümölcsöt
terem, színes füveket és színes virágokat. Húgocskáinak az ég madarait, testvérének
a farkast. Mindet és mindent. És felszólította őket, hogy vele együtt
dicsőítsék az Urat. A Naphimnusz szavaival: Szívvel-szóval mind, irgalom Atyja,
jóvoltod dicsérjék!
Őt minden Isten dicsőítésére hangolta.
És minket?
Hatalmas keresztet rajzolt ruhájára, és
mint il futto di Dio, Isten bolondja. Úgy rótta Umbria útjait, városainak és
falvainak utcáját, hogy Isten dicsőítésére szólítsa és buzdítsa kora
közömböseit és hitetlenjeit. Fájt neki, hogy az emberek nem szeretik az Istent.
Fájt neki, hogy maga a papság egy része
is inkább dúsgazdagként élt, mint szegény Lázárként. Fájt neki, hogy oly sok
volt korában a szegény és a koldus.
És nekünk nem fáj korunk sok
visszássága?
Állatok világ napján, a vadjaink
korlátlan kilövései, madárvilágunk pusztítása, a házi állatokkal történő
kegyetlen bánásmódok. a kedvenc állatok kóborrá válása, erdeink irtásával hegyeink
kopárráválása, környezetszennyezés miatt keletkező ózonlyukak keletkezése. E
miatt időjárásunk kiszámíthatatlanná, termőföldjeink sivatagossá válása.
Embermilliók éhezése.
Fel se figyelünk a Szentatya legújabb
körlevelére?
Mily hangsúlyosan szól az ökológiai
veszélyről. Nem kizárólag a környezetvédelemről, hanem közös otthonunk
gondozásáról szól. A pápa mindezzel arra kíván rávilágítani, hogy földünkön nem
pusztán a természeti környezet vesz körül bennünket, hanem az emberi környezet
is. Mivel minden élőlény ehhez a közös otthonhoz tartozik, egyszerre kell
gondját viselnünk mindennek és mindenkinek!
A mai nap, tenni akaró lelkülettel kérdezzük
Szent Ferencet: Mit tegyünk mi, a harmadik évezred kezdetén élő tisztelői? És ő
mintha csak azt mondaná: „Példát adtam nektek, hogy amiként én cselekedtem, ti
is úgy cselekedjetek!”
Szeressétek közös otthonotokat, széles e
világot. Benne mindent, és mindenkit, mint testvéreteket!
S miként én, evangélium szerinti életpéldámmal
megújítottam a már-már romokban heverő középkori egyházat, úgy ti is, evangélium
szerinti életpéldátokkal óvjátok, s építsétek újjá a már-már omladozni látszó egyházat
hazátokban és ezzel segítitek Európa újra kereszténnyé válását.
Ámen
F.F.
