26.
évközi vasárnap
Bevezetés
Az Egyház az egész év folyamán a
Szentírás szellemi kenyerével táplál bennünket. De ma, a nagy bibliafordító,
Szent Jeromos ünnepe közeledtével, szeptember utolsó vasárnapján, Szentírás
vasárnapján, különös szeretettel hívja fel figyelmünket a Szentírás különleges
értékeire. Testvéreim! Milyen könyvnek tekintjük mi a Szentírást? Valóban
szentiratnak? Nekünk szóló üzeneteket tartalmazónak? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket,
hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus Krisztus az Utolsó Vacsora
termében cselekednünk parancsolt az Ő emlékezetére.
Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy
oly ritkán vesszük kezünkbe a Szentírást. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy
olvasásakor mindig megtaláljuk a nekünk szóló üzenetedet. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy a
nekünk szóló üzeneted szerint alakítsuk életünket. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Szent Jeromos ünnepén, illik, hogy
hálával emlékezzünk, a Szentírást latin nyelvre fordító szellemóriásra. A
legtöbb hívő alig tud valamit róla. 349 tájékán született Dalmáciában, Stridon
városában. Hatalmas klasszikus latin - görög műveltségre tett szert. Tacitust,
Cicerót olvasta. Szent Ágoston szerint: minden akkor elérhető könyvet
elolvasott!
Szentföldi remeteségében megtanulta a
görög, héber és arám nyelvet. 382-benvisszatért Rómába. Mint kiváló
képességekkel bíró papot Damazusz pápa maga mellé vette titkárként.
A pápa kérésére elkezdte a Bibliát latin
nyelvre fordítani. Ezért Egyiptomba, Izraelbe, végül Betlehembe ment. A
Születés Barlang közelében az általa épített kolostorban készítette el, óriási
munkabírásával több nyelv tökéletes ismeretével a teljes szentírás latin
nyelvre fordítását. Betlehemben halt meg.
Hálával gondolunk ma rá. Gondolkodjunk
csak! Hol lenne ma, az akkori világnyelvre, latin nyelvre lefordított Biblia
nélkül Európa, s a világ?
Köztudomású, hogy a biblia igen előkélő
helyet foglal el az emberiség könyvtárában. A régmúlt idők legelterjedtebb
könyve a Szentírás volt. Egyszerűen A „Könyvek"- nek, a görög biblosz szó
többesével, Bibliának nevezték.
A könyvnyomtatás feltalálásakor a Biblia
volt az első nyomtatásban megjelent könyv. Amikor pedig valamely nép
kereszténnyé lett, hamarosan lefordították nyelvére a Szentírást. A lefordított
Szentírás a legtöbb nép életében kulturális szempontból is korszakalkotó esemény
volt. Nyelvük a fordítás által lett "irodalmi" nyelvvé. Szinte nincs
a művészetnek, kultúrának olyan területe, ahol ne lenne érezhető a Biblia hatása.
Sok művészi alkotást egyszerűen meg sem érthetünk a Biblia világának ismerete
nélkül.
A Biblia ma is a világ legolvasottabb
könyve.
Igen kellemes meglepetés volt számomra,
amikor a kínai paptestvérem büszkén mutatta nekem a gyönyörű bibliofil papíron
nyomtatott kínai nyelvű Szentírást. Hozzátéve, hogy két millió ilyen Bibliát
kaptak Nyugatról, ingyen.
Nem csoda, ha sokan megkérdezik: miben
rejlik a biblia varázsa, az a csodálatos siker, amivel csak ez a könyv
büszkélkedhet?
Abban, hogy a biblia nem csupán az ember
szava, az ember kiáltása, az ember története, az ember éneke, hanem Istené is.
A túlsó partról, a túlsó partra hívó üzenet, amely kérdéseivel és válaszaival
túlmutat az emberi tapasztalás határain.
A Biblia. s a szent könyvek célja nem a szórakoztatás
nem az emberi tudás gyarapítása, hanem az emberi bölcsesség gyarapítása, lelkünk
megszentelése, emberségünk nemesítése Az evangéliumok éppen ezért nem kelnek
versenyre különféle irodalmi alkotásokkal, nem akarnak "szépek"
lenni, hanem olvasóikat akarják széppé tenni.
Ha valaki hívő lélekkel veszi kézbe a
Szentírást, nem tudja letenni jobbulás és nemesedés nélkül.
Ezek ellenére, ha megvizsgáljuk.
jelenlegi életünket megdöbbenve tapasztaljuk, hogy ez a fontos könyv-mennyire
beporosodott, vagy teljesen eltűnt a ma emberének könyvtárából. Ezt még azok is
sajnálkozva kénytelenek megállapítani, akik nem a hit szemével nézik és tanulmányozzák
a Szentírást. Az EU kivételével ők is elismerik, hogy Európa., sőt a
földkerekség nagyobbik része kultúrájának, s civilizációjának a biblia az
alapja, hogy~ a társadalom erkölcsi életének is az alapja; nemzetünk jövőjének
pedig biztosítéka biblia.
Mi hívők sem érhetjük- be azzal, hogy
itt az istentiszteleten vasárnaponként hallunk belőle részleteket, de otthon ki
sem nyitjuk. A megvásárolt Szentírást díszként őrizzük könyvtárunkban.
Ne mondjuk, hogy nincs időnk olvasására!
Hiszen annyi mindenre van időnk, csak éppen arra nem jutna néhány perc, hogy a
Szentírásból is olvassunk néhány sort?
Nem ismerése, saját bőrünkön
tapasztaljuk, milyen óriási, s tragikus veszélyt jelent számunkra, s Európára. Olvassunk
hát!
Természetesen a Szentírást nemcsak
olvasni kell, hanem élni is!
Aranyszájú Szent János mutat rá arra a
tényre, hogy előbb volt az apostoli igehirdetés, mint maguk az írott evangéliumok.
Az apostolok nem könyvtekerccsel a kezükben hagyták el Jeruzsálemet, hanem a
szívükbe írt evangéliummal!
Nekünk az apostolokhoz hasonlóan,
szívünkbe kell belevésnünk a Szentírás szavait és gondolatait és élő bibliává
kell lennünk, és akkor a Vörösmarty által feltett kérdésre,- Ment-e A könyvek
által a világ elébb? Kiegészítem: A Könyvek könyve, a Biblia által? A
válaszunk: igen. De mi lesz akkor, ha lecseréltetik Szentkönyvünket egy másik,
idézőjelben, „Szentkönyvvel”? Ha majd, Kölcsey szavaival: „(És) más hon áll a
négy folyam partjára, Más szózat és más keblű nép?
Ámen
F.F.
