23.
évközi vasárnap. B
Bevezetés
A süket-némáról szóló mai evangéliumi szakasz felébreszti
bennünk azt a gondolatot, hogy az Úr Jézus, aki földi élete során a süketek
füleit hallásra, a némák ajkát pedig szólásra nyitotta, az utolsó ítéletkor fel
fogja tenni nemcsak az ismert kérdéseket, hanem ezt is: „Süket voltam,
segítettetek hallóvá lennem? Néma voltam, segítettetek beszélővé válnom?” Olyan
kérdések ezek, amelyeken érdemes elgondolkoznunk. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket
és bánjuk meg vétkeinket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus
Krisztus az Utolsó Vacsora Termében cselekednünk parancsolt az ő emlékezetére.
Kirié
litánia.
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a nagyothalló
testvéreinkkel. nem eléggé türelmesen foglalkozunk. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy néma testvéreinkkel meg
sem próbálunk kommunikálni. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy süket-néma
testvéreinknek ritkán, vagy sohasem segítettünk még. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Süketnémának lenni, kétszeres fájdalom. Nem hallják a
hangok csodálatos harmóniáját; nem tudják élvezni a zene lélekemelő szépségét;
nem hallják a madárdalt; nem hallják szeretteik hangját. S mivel nem hallanak,
beszélni sem tudnak, vagy csak nehezen tanulnak meg.
Ehhez járul, még sok szívtelen ember magatartása, akik
e sérülteket nem tekintik teljes értékű embernek, leértékelő megjegyzéseket
tesznek róluk, s leíró magatartást tanúsítanak velük szemben. Ha leértékelő szavainkat
nem is hallják, de érzékeny szívük megérzi.
Viszont az is tény, hogy az egyre növekvő zajártalom
következtében a mi halló szervünk is károsodást szenved. Így a mi hallásunk is
megromlott, sajnos nemcsak testi, hanem szellemi és lelki síkon is. Ugyanígy
beszélő képességünk is. És egyre inkább jellemzője a ma emberének, az egymással
beszélni, kommunikálni nem tudás – a lelki süketnémaság.
Tudjuk, hogy van nem fizikai értelemben vett
süketnémaság is, még pedig sokféle.
És meg kell hallanunk a mai evangéliumi rész egyik átvitt
értelmét is! Ma ugyanis nekünk mondja Krisztus: Effeta! Azaz: Szólalj meg! Szólaljunk
meg hát, mert vétkesek közt cinkos, aki néma.
Az Úr prófétához intézett szava: Clama! Ne cesses! Kiálts!
És ne szűnj meg kiáltani! Ma nekünk szól. Kiáltsunk! Szóljunk, mert túlontúl
sok olyasmi van, amiért szólnunk kell. Egy ország él félelemben és rettegésben.
Mi lesz velünk? Kérdezzük magunktól és egymástól.
És jönnek a kenetteljes szavak. Szentírási idézetek:
Tegyünk jót mindenkivel. Elhagyva ebből ezt a részt: leginkább
hitsorsosainkkal! És jönnek a nagyobb zavart okozó segítő partizánakciókkal. De
nehogy már mecsetet kezdjenek építeni nekik.
Ezek ellenére szükséges, hogy segítsük a migránsokat.
De a szükség messze túlhaladja a lehetőségeinket. Papi listáról vett megfontolásra
érdemes sorokat idézek:
„Tegnap kérdezték az egyik iskolából, hogy tudnánk-e
segíteni egy gyereknek, akinek a szülők nem tudják befizetni az ebédet, rendszeres
gyermekvédelmi támogatást nem kapnak, mert a jövedelmük kicsivel meghaladja az
állam által meghatározott szintet. És van egy másik gyermek, akinek már több
éve fizetjük az iskolai étkezését. Én a magam lehetőségeit ezekre a gyerekekre
fogom használni.”
Véreink között is túlontúl sok a segítségre szoruló,
hajléktalan, munkanélküli, szegény, idősotthonban élő magányos.
Hála Istennek vannak jól működő, és a helyszínen
tevékenykedő intézményeink, áldozatos lelkű, nagy tapasztalattal bíró munkatársakkal.
Közéjük állhatunk. Őket segíthetjük.
Egyébként, a Bíboros Úr szerint a táborokban, befogadó
állomásokon az állami szervek biztosítják az elfogadható ellátást a menekülteknek,
a sötét erők áldozatainak.
Viszont addig, amíg oda eljutnak, szükséghelyzet
alakulhat ki. A katolikus szervezetek „diszkréten” jelen vannak minden olyan
helyen, ahol segíteni kell, áldozatos lelkű, nagy tapasztalattal bíró munkatársakkal.
Közéjük állhatunk. Őket segíthetjük. A Bíboros Úr szerint a katolikus szervezetekkel
diszkriminatív módon bánik a sajtó.
Tudatában vagyunk annak, hogy mi kicsinyek vagyunk a
háttérhatalmak akcióinak leállítására. Hiszen tudjuk, hogy nekünk „Nem a vér és
a test ellen kell viaskodnunk, hanem (…) e sötét világ kormányzói ellen.”
Azután az iméntiekhez kapcsolódik a jézusi szónak:
„Effeta!” „Nyílj meg!” egy másfajta, más létsíkú jelentése is.
Az ateizmus évei alatt, és az azt felváltó
liberalizmusban, oly sok kortársunk lett és lesz vallásilag süketnémává. Isten
szavának meghallására, és a vele való beszélgetésre, és lett, s ma is erős
támogatója a hazánkat és Európát végveszélybe juttató szellemi áramlatnak és
termékének a demográfiai katasztrófának.
Ebben a végveszélyben is látnunk kell, hogy ők, saját
erejükből nem emelkedhetnek ki ebből az állapotukból. S miként az evangéliumban
említett süketnéma sem. Mások segítették, mások vitték őt a gyógyító Jézushoz.
Az ő megsegítésük, a vakokat látókká, a süket hallókká
tevő Jézushoz való segítése, a mi feladatunk.
Nekünk hívő keresztényeknek, akik védjük hitünket,
védjük hazákat, és mint történelmünk folyamán oly sokszor, védjük Európát, mindent
meg kell tennünk azért, hogy nemzetünk jövőjét tönkretevő negatív jelenségek,
és a nemzetközi rágalmazó propaganda megszűnjenek. És tévelygő testvéreink,
hallókká és helyesen beszélővé váljanak.
Ámen.
F. F.
