Szent Jeromos

Szent Jeromos

Ma Szent Jeromos ünnepén, annak ellenére, hogy vasárnap, Szentírás vasárnapján már szóltam róla, most újból szólok róla.

Szent Jeromos 349 tájékán született, itt a közelünkben, a Dalmáciai Stridon városában. Szüleitől vallásos nevelést kapott. A mai Németország területén Trierben ismerkedett meg a remete élettel. Majd utána, Keleten, Antióchiában a keleti remeteséggel. Kitt ismerkedett meg a görög, héber és arám nyelvvel.

382-ben már, mint pap tért vissza Rómába. Damazusz pápa titkára lett. A pápa kérésére kezdte meg a Szentírás latin nyelvre történő fordítását. Ezért újra a Keletre utazott Egyiptomba, Izraelbe, végül Betlehembe ment, itt kolostort épített. A Születés Barlangja közvetlen szomszédságában élt, tovább tanulta a hébert, éjszakánként egy rabbi 1-1 aranyért tanította. Sikerült neki az egész Szentírást latin nyelvre lefordítani. Az ő fordítását, a Vulgatát használja ma is az Egyház.

420-ban, szeptember 30-án halt meg Betlehemben. Holtteste a Maria Maggiore Bazilikában nyugszik. A négy egyházatya egyike.

Példáját követve, szeressük mi is nagyon a Szentírás. Vegyük kezünkbe napról napra, és találjuk meg mindig a hitünket erősítő Isteni üzenetet.

Ámen

F.F.

Szentírás vasárnap

26. évközi vasárnap

Bevezetés

Az Egyház az egész év folyamán a Szentírás szellemi kenyerével táplál bennünket. De ma, a nagy bibliafordító, Szent Jeromos ünnepe közeledtével, szeptember utolsó vasárnapján, Szentírás vasárnapján, különös szeretettel hívja fel figyelmünket a Szentírás különleges értékeire. Testvéreim! Milyen könyvnek tekintjük mi a Szentírást? Valóban szentiratnak? Nekünk szóló üzeneteket tartalmazónak? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus Krisztus az Utolsó Vacsora termében cselekednünk parancsolt az Ő emlékezetére.

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy oly ritkán vesszük kezünkbe a Szentírást. Uram irgalmazz!

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy olvasásakor mindig megtaláljuk a nekünk szóló üzenetedet. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy a nekünk szóló üzeneted szerint alakítsuk életünket. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Szent Jeromos ünnepén, illik, hogy hálával emlékezzünk, a Szentírást latin nyelvre fordító szellemóriásra. A legtöbb hívő alig tud valamit róla. 349 tájékán született Dalmáciában, Stridon városában. Hatalmas klasszikus latin - görög műveltségre tett szert. Tacitust, Cicerót olvasta. Szent Ágoston szerint: minden akkor elérhető könyvet elolvasott!

Szentföldi remeteségében megtanulta a görög, héber és arám nyelvet. 382-benvisszatért Rómába. Mint kiváló képességekkel bíró papot Damazusz pápa maga mellé vette titkárként.

A pápa kérésére elkezdte a Bibliát latin nyelvre fordítani. Ezért Egyiptomba, Izraelbe, végül Betlehembe ment. A Születés Barlang közelében az általa épített kolostorban készítette el, óriási munkabírásával több nyelv tökéletes ismeretével a teljes szentírás latin nyelvre fordítását. Betlehemben halt meg.

Hálával gondolunk ma rá. Gondolkodjunk csak! Hol lenne ma, az akkori világnyelvre, latin nyelvre lefordított Biblia nélkül Európa, s a világ?

Köztudomású, hogy a biblia igen előkélő helyet foglal el az emberiség könyvtárában. A régmúlt idők legelterjedtebb könyve a Szentírás volt. Egyszerűen A „Könyvek"- nek, a görög biblosz szó többesével, Bibliának nevezték.

A könyvnyomtatás feltalálásakor a Biblia volt az első nyomtatásban megjelent könyv. Amikor pedig valamely nép kereszténnyé lett, hamarosan lefordították nyelvére a Szentírást. A lefordított Szentírás a legtöbb nép életében kulturális szempontból is korszakalkotó esemény volt. Nyelvük a fordítás által lett "irodalmi" nyelvvé. Szinte nincs a művészetnek, kultúrának olyan területe, ahol ne lenne érezhető a Biblia hatása. Sok művészi alkotást egyszerűen meg sem érthetünk a Biblia világának ismerete nélkül.

A Biblia ma is a világ legolvasottabb könyve.

Igen kellemes meglepetés volt számomra, amikor a kínai paptestvérem büszkén mutatta nekem a gyönyörű bibliofil papíron nyomtatott kínai nyelvű Szentírást. Hozzátéve, hogy két millió ilyen Bibliát kaptak Nyugatról, ingyen.

Nem csoda, ha sokan megkérdezik: miben rejlik a biblia varázsa, az a csodálatos siker, amivel csak ez a könyv büszkélkedhet?

Abban, hogy a biblia nem csupán az ember szava, az ember kiáltása, az ember története, az ember éneke, hanem Istené is. A túlsó partról, a túlsó partra hívó üzenet, amely kérdéseivel és válaszaival túlmutat az emberi tapasztalás határain.

A Biblia. s a szent könyvek célja nem a szórakoztatás nem az emberi tudás gyarapítása, hanem az emberi bölcsesség gyarapítása, lelkünk megszentelése, emberségünk nemesítése Az evangéliumok éppen ezért nem kelnek versenyre különféle irodalmi alkotásokkal, nem akarnak "szépek" lenni, hanem olvasóikat akarják széppé tenni.

Ha valaki hívő lélekkel veszi kézbe a Szentírást, nem tudja letenni jobbulás és nemesedés nélkül.

Ezek ellenére, ha megvizsgáljuk. jelenlegi életünket megdöbbenve tapasztaljuk, hogy ez a fontos könyv-mennyire beporosodott, vagy teljesen eltűnt a ma emberének könyvtárából. Ezt még azok is sajnálkozva kénytelenek megállapítani, akik nem a hit szemével nézik és tanulmányozzák a Szentírást. Az EU kivételével ők is elismerik, hogy Európa., sőt a földkerekség nagyobbik része kultúrájának, s civilizációjának a biblia az alapja, hogy~ a társadalom erkölcsi életének is az alapja; nemzetünk jövőjének pedig biztosítéka biblia.

Mi hívők sem érhetjük- be azzal, hogy itt az istentiszteleten vasárnaponként hallunk belőle részleteket, de otthon ki sem nyitjuk. A megvásárolt Szentírást díszként őrizzük könyvtárunkban.

Ne mondjuk, hogy nincs időnk olvasására! Hiszen annyi mindenre van időnk, csak éppen arra nem jutna néhány perc, hogy a Szentírásból is olvassunk néhány sort?

Nem ismerése, saját bőrünkön tapasztaljuk, milyen óriási, s tragikus veszélyt jelent számunkra, s Európára. Olvassunk hát!

Természetesen a Szentírást nemcsak olvasni kell, hanem élni is!

Aranyszájú Szent János mutat rá arra a tényre, hogy előbb volt az apostoli igehirdetés, mint maguk az írott evangéliumok. Az apostolok nem könyvtekerccsel a kezükben hagyták el Jeruzsálemet, hanem a szívükbe írt evangéliummal!

Nekünk az apostolokhoz hasonlóan, szívünkbe kell belevésnünk a Szentírás szavait és gondolatait és élő bibliává kell lennünk, és akkor a Vörösmarty által feltett kérdésre,- Ment-e A könyvek által a világ elébb? Kiegészítem: A Könyvek könyve, a Biblia által? A válaszunk: igen. De mi lesz akkor, ha lecseréltetik Szentkönyvünket egy másik, idézőjelben, „Szentkönyvvel”? Ha majd, Kölcsey szavaival: „(És) más hon áll a négy folyam partjára, Más szózat és más keblű nép?

Ámen

F.F.

Isten Fölkentje

Isten Fölkentje

Az evangéliumokban megfigyelhető, hogy amikor valami fontos esemény van készülőben vagy valamilyen lényegi tanítás fog elhangzani, akkor ezt megelőzően Jézus imádkozik. Nyilvános működésének kezdetén imádkozni megy a pusztába, imádkozik az apostolok kiválasztása előtt, imát mond több csoda megtétele előtt, imádkozik az utolsó vacsorán, majd szenvedésének kezdetén a Getszemáni-kertben és a kereszten is az imádság szavai szólnak ajkáról.

A mai evangéliumi szakasz szintén azzal kezdődik, hogy az Úr egyedül imádkozik, s ebből már előre sejthetjük, hogy valami jelentős esemény fog történni. Péter vallomása Jézus személyéről fontos kijelentés, amelyből megtudhatjuk, hogy Isten Fölkentje, s ez a kijelentés Jézus messiási kilétére vonatkozik. Fontos, hogy Jézus nem ,,ön-magában" Messiás, hanem az Isten által felkent Messiás. A Fiú tehát az Atyához tartozik, az ő nevében cselekszik, az ő akaratának megfelelően hajtja végre messiási küldetését.

Az apostolok állandóan Mesterük közelében vannak. Nyitottak és befogadóak mindarra, amit az Úr tanít. Nem kíváncsiskodás ez részükről, hanem az Úr iránti elkötelezettség jele.

Ha arra törekszünk, hogy minél többet legyünk Jézus közelében, egyre jobban megismerhetjük őt, s megérthetjük tanításának titkát. Az apostolokhoz hasonlóan meg kell tanulnunk, hogy úgy éljünk, ahogyan Jézus. Úgy tekintünk-e rá, mint Messiásra és Megváltónkra? Megvalljuk-e hitünket?

Válaszoljunk!

Ámen

F.F.

A Magyarok szimfóniája

A Magyarok Szimfóniája

Szent Gellért püspök ünnepén, magyar olvasókönyvemben 75 évvel ezelőtt olvasott Magyarok szimfóniáját újraolvasom, illetve felolvasom.

Egyszer Gellért püspök, aki egy bajba jutott hívén segíteni akart, egyik hű társával, Walter mesterrel a királyhoz sietett. Ahogy mentek, egyszer csak elesteledtek, ezért egy erdős részen, amely disznók makkoltatására nagyon alkalmas volt, megszállottak. A vándorok eltörődött testtel elaludtak, s hát éjféltájban nagy zúgást hallottak. Erre mind a ketten felriadtak. Malomkő zúgását hallották, pedig ott a közelben nem állott malom. Elcsodálkoztak a malomkőzúgáson, és még jobban, amikor egy dal is felcsendült: a kézimalmot hajtó asszony dalolni kezdett. Amikor a püspök a dalt meghallotta, odafordult Walter mesterhez, és azt kérdezte tőle:

Hallod-e a magyarok szimfóniáját, miképpen szól?

És mind a ketten nevettek azon az éneken. Az asszony erről semmit sem tudott, csak forgatta a malomkövet, és énekelt tovább. Az ének pedig felszállt a magasba. Gellért püspök nem alhatott tőle, ezért elővett egy könyvet, és az ágyban olvasni kezdett. De nem tudott a szent könyvre figyelni, ezért ismét Walter mesterhez fordult, és azt kérdezte tőle:

Mi ennek a dallamnak a lejtése? Te értesz hozzá, hiszen kántor is vagy. Aztán meg ugyan ki énekel éjszakának idején? Mert úgy megragadott ez az ének, hogy az olvasást sem folytathatom miatta.

Azt mondta erre Walter mester:

Egy népdal dallamát halljuk. Ami pedig a személyt illeti: a házigazdának a szolgálója énekel, aki kézimalmon gazdája gabonáját őrli.

Kérdezte a püspök:

Ügyességgel vagy erővel hajtják-e a malmot?

Ügyességgel is, meg emberi erővel is, mert a szolgáló saját kezével forgatja körbe a malomkövet.

Azt mondta erre a püspök:

Milyen csodálatos dolog ez! Ha ügyesség, emberi ész nem volna, ugyan ki tudná a fáradságos munkát elviselni? Boldog ez az asszony, aki másnak hatalma alatt él, és nehéz szolgálatát ilyen vidáman, zúgolódás nélkül végzi.

Gellért püspök nem feledkezett meg a szolgálóról, másnap nem csekély összegű pénzt adatott neki.

T. Miként Szent Gellért, úgy mi is, vegyük észre az életben a szép eseményeket, s épüljünk azokon. és miként a gabonát őrlő asszony, zúgolódás nélkül, énekelve dolgozzunk.

Ámen.

F.F.

Pio atya

Szent Pio szerzetes

Keresztelő Szent János lefejeztetése után, a Jézusról hallottak miatt Heródes királyt nagy kétségek gyötörték. Ki lehet az, akiről ilyeneket hallok? – töpreng Heródes Jézusra utalva, és keresi a lehetőséget, hogy találkozzon vele.

Közömbössé vált világunkban talán ez a legfájóbb: mintha a Jézus utáni érdeklődés kiveszett volna kortársainkból.

A hívő keresztényt nem szabad, hogy mindez elbátortalanítsa. Lehet, hogy valakit épp az ő szavai vezetnek majd közelebb Jézushoz. Mindnyájunknak szükségünk van rá, hogy Jézus szavait halljuk, hogy keressük az alkalmat a vele való találkozásra. Amint azt még Heródes is – igaz más indítékból – megtette.

Miként földi életében, úgy, mint égi közbenjárónk segítsen bennünket Szent Pió atya a Jézussal való találkozásunkban. És miként ő, úgy mi is, keressük és teljesítsük Isten akaratát életünk minden napján.

Ámen

F.F.

25. évközi vasárnap

25. évközi vasárnap 

Bevezetés

A mai, évközi 25. vasárnap evangéliumi szakasza szerint a szenvedését feltáró meghitt pillanatokban, a szóban és tettben oly hatalmas Mester közelében az apostolok arról vitatkoztak, hogy közülük ki a nagyobb? Hazafelé tartva Jézus oda sem figyel vitájukra. De "otthon" előhozza a témát, magához hívja a tizenkettőt és leszögezi: "Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája".

Hamis karrierekkel teli világunkban sem feledve e szavakat, igyekszünk-e a szolgálatára lenni mindenkinek? Vizsgáljuk meg lelki-ismeretünket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus Krisztus az Ő emlékezetére cselekednünk parancsolt.

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, Te azt mondotta, hogy ne akarjunk első lenni, mégis törtetünk az első helyekért. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, aki azért jöttél, hogy ne neked szolgáljanak, hanem, te szolgálj másokat. Add, hogy kövessük példádat. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te, aki sokféleképpen szolgáltad az emberiség üdvét és boldogságát, add, hogy mi is sokféleképpen legyünk szolgálatára nagy Istenünknek, kicsike hazánknak. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumban olyan magatartásról szól Jézus, ami szöges ellentétben áll a mai közfelfogással. Azzal, amelynek hatása alatt vagyunk mi is, keresztények, s nem tudjuk kivonni magunkat az alól, hogy valamilyen formában ne hasson ránk. De ha kereszténynek valljuk magunkat, és hiszünk Istenben, és Megváltónkban, Jézus Krisztusban, akkor meg kellene valósítani ezeket az igéket. Próbáljuk!

Induljunk ki az evangéliumi jelenetből. Amikor Jézus apostolaival Kafarnaumba ért, számon kéri apostolaitól, hogy miről vitatkoztak. Felfigyeltünk e arra, hogy vitának nevezi a tanítványok között lezajlott eseményt? Mert a vita nem mindig pozitív értelmű magatartás. A vitában ritkán közelednek egymáshoz az álláspontok. Ezzel ellentétben a párbeszédben közelednek az álláspontok, vélemények kicserélődnek

Jézus tehát vitának minősíti az apostolok beszélgetését. S talán ezt a minősítést érezték ki a tanítványok, amikor szégyellnek válaszolni Jézus kérdésére. De Jézus tudja: azon tanakodtak útközben, hogy ki a nagyobb közülük. Krisztus e helyzet kapcsán adja tanítását: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája."

Mert e szavai ma nekünk szólnak, megismétlem: Legyünk mindenkinek a szolgája. A hitvestársnak, a gyermeknek, az idős szülőnek, a munkatársnak, a betegnek, a rokkant koldusnak, a hajléktalannak.

Miután Jézus általános érvé-nyű tanítást adott tanítványainak a szolgálat fontosságáról, ezt követően „odahívott egy kisgyereket, közéjük állította, majd ölébe vette, s folytatta: Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be”.

Tudjuk, hogy Jézus korában a gyermekeknek még a nőknél is hátrányosabb volt a helyzetük. Jézus e tette is, megdöbbentő tanítás hallgatóságának.

A befogadás itt nem azt jelenti, hogy egy gyermeket örökbe kell fogadni, hanem azt, hogy a gyermek lelkületét kell elsajátítani.

Mert milyen a gyermek? Egyetlen szóval ártatlan. Tudjuk, hogy az ember Isten képmása és a gyermekben ez a képmás még ép, romlatlan, mert a bűn még nem rontotta meg.

Az ember fejlődése során, sajnos megjelenik a bűnben való előrehaladás is. Ezért a felnőtt már nem tükrözi vissza tökéletesen Isten képmását magában. De látva az ártatlan gyermeket, s annak lelkületét, kötelességének kell, hogy érezze isten-képmásigának tökéletesítését.

Ne feledjük a jézusi szavakat: Ha nem leszünk olyanok, mint a gyermekek, nem megyünk be a mennyek országába.

De vissza a gyermeket magához ölelő Jézus eme szavaihoz: „Aki befogad egy gyermeket, az engem fogad be. Aki pedig engem fogad be, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött”.

Lépjünk át egy más létsíkba, napjaink hétköznapi világába. Nagyon időszerűek Jézus eme szavai egy olyan világban, amelyet szomorúan kell kimondanunk, hogy gyermekellenes. A szekularizált világ, amelyben élünk, azáltal, hogy elfordult a kereszténység értékrendjétől, elfordult a gyermekektől is.

A meg-megismétlődő háborúk nyomán az élet helyett a halál lett történelmünk főszereplője. Folyik a harc, az emberiség pusztítása, létszámának csökkentése. Háború nélkül is. Sok gyermeki élet kioltódik, míg a napfényt meglátta volna. S ahol nem fogadják be, nem fogadják el a gyermeket, ott több a koporsó, mint a bölcső.

Tapasztalatból tudjuk, hogy ennek mi a következménye, - a mai európai helyzet. Gyors ütemben nő a bevándorlók száma. Belátható időn belül többen lesznek, mint az őslakosok. Lassan eltűnik Európa. Eltűnik kultúrájának sokszínűsége. Félve mondom ki: Eltűnik a kereszténység.

De az előrejelzés ellenére, én hivatásomhoz mindvégig hű maradok, és Isten segítségével meg is teszek mindent, hogy el ne tűnjék. Pál apostol szavaival engem ugyanis arra rendelt az Úr, hogy hirdessem az evangéliumot, és én hirdetem is, akár alkalmas, akár alkalmatlan.

Hogy az említett tragédia be ne következzen, itt az ideje, hogy népünk Istenhez térjen. Jaj, nekünk, ha a bevándorlók térítenek bennünket ismert módszerükkel a hitükre.

A megtérés, metanója, a gondolkodás megváltoztatását jelenti. A gondviselő Isten segítségével változtassuk meg tehát gondolkodásunkat. S legyünk Istenhez térő, gyermeket befogadó nép, mert ha gyermeket fogadunk be, akkor a jézusi szavak szerint, azt az Istent fogadjuk be, aki megsegíti veszni indult nemzetünket.

Ámen.

F.F.

Követte őt a tizenkettő

„… követte őt a tizenkettő, és néhány asszony…” (Lukács 8,1-3)

Mindössze három igevers a mai szakasz, mégis egy hetes sorozatot lehetne tartani róla. Jézus hirdette az Isten országát, azaz nemcsak prédikálta (előtárta), hanem felkínálta annak javait. Ezért kísérték működését csodás jelek és gyógyulások. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg. Figyelemre méltó a megszállottság és a betegség megkülönböztetése. Kik voltak ezek a név szerint megnevezett asszonyok? Az bizonyos, hogy gyógyult bizonyságtevők voltak, Krisztust sokan követték ilyenek, férfiak és nők egyaránt.

Az asszonyok szolgáltak neki a vagyonukból. Jézus nem hirdet új társadalmi rendszert, mert eljövetelével eleve radikálisan újat hozott, az Isten országának jelenvalóságát. Ezért a nők egyenjogúságáért sem indít harcot, hanem egyszerűen túlteszi magát környezetének hagyományain, amelyek az asszonyok alacsonyabb rendűségét tükrözték. Rabbi számára lehetetlen volt az, hogy asszony társaságában jelenjen meg. Jézus elfogadja szolgálatukat, és engedi, hogy kövessék őt. A tizenkettő közé csak férfiakat választ, de méltó teret és szolgálatot biztosít az asszonyoknak.

Az üdvösség szempontjából nincs férfi és nő többé, szolgálatuk és feladatuk Isten rendelése szerint mégis más és más. A modern ember társadalma azért hullik szét, mert ezt a rendet figyelmen kívül hagyjuk.

F. F.

Isten bölcsessége

Isten bölcsessége

Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták:" Az írástudók és a farizeusok értetlenül állnak szemben Jézus tanításával. Itt megértjük, hogy miért ez a nagy ellenállás. Jézus maga fejti ki nekünk!

Keresztelő János bűnbánatot hirdetett és vezeklő életet élt. Elutasították.

Jézus hirdeti az Atya irgalmasságát, szóba áll az egyszerű emberekkel, sőt közös asztalhoz ül velük, ezért az írástudók falánk és borissza embernek mondják, a vámosok és prostituáltak barátjának.

De Jézus tudja, hogy őbenne sokan meglátják az igazi bölcsességet.

Hányszor tapasztaljuk, hogy ha így viselkedünk, akkor ezeknek nem jó, ha meg úgy, akkor azoknak?

Jézus az embert nézte, aki előtte állt. Mi hogyan nézünk másokra?

F. F.

24. évközi vasárnap

24. évközi vasárnap

Bevezetés

A mai, évközi 24. vasárnap evangéliumi szakasza szerint Jézus közvélemény-kutatást végez saját személyét illetőleg, előrejelzi saját szenvedését, és szól a kereszthordázásról. Ezek közül  a hát ti kinek tartotok engem kérdésére adott válaszunktól függ a másik két jézusi tanítás elfogadása.Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg vétkeinket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Jézus az utolsó Vacsora termében az ő emlékezetére cselekednünk parancsolt, és hogy ebben a szentmisében szeretettel emlékezzünk és könyörögjünk elhunyt Vadas Ferenc testvérünkért.

Kirie Litánia

Urunk! Bocsásd meg a Benned való hitünk gyöngeségeit. Uram, irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy oly sokszor zúgolódunk keresztjeink miatt. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem segítünk társainak a kereszthordozásukban, holott megtehetnénk.  Uram irgalmazz!

Evangélium után

A zsidó nép vezetői látták és tapasztalták mindazt, amit az Úr Jézus nyilvános működése alatt a saját népe körében cselekedett. Belátták vele szembeni tehetetlenségüket. Ezért mind megfigyeltetésükkel, mind kijelentéseikkel éreztették vele azt, hogy közeledik életének az a pillanata, amikor kimondják az ítéletet:

"Méltó a halálra!"

Az Úr Jézus érezte ezt az ellenséges hangulatot, s ezért Fülöp Cézáreájának környékén járva megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartják őt az emberek? Kíváncsi volt, hogy milyen képet alkottak róla tanításának és tetteinek mozaikköveiből?

Az emberek rendkívüli egyéniségnek tartották őt. Keresztelő Szent János vonásait: igazmondását, vértanúi egyenességét vélték felfedezni Benne.

Mások Illés próféta csodatevő erejét.

Ismét mások egy új, talán minden eddigi prófétánál nagyobbat láttak benne. Hiszen prófétai jövendölésre utaló szavak is elhagyták ajkukat. „ Csupa jót tesz, a süketeket hallókká, a némákat beszélőkké teszi.”

Ez az emberek véleménye. De mi az apostoloké, akiket kiválasztott, tanított, s nevelt. Erre is kíváncsi volt Jézus. „Hát ti mit mondotok, ki vagyok én?” - kérdezte Jézus.

És Péter apostol válaszolt, apostoltársai nevében is: „Te vagy a Messiás!”

Amilyen mértékben fájhatott neki népének vezetői részéről éreztetett megvetése, ugyanolyan, sőt hatványozottabb mértékben okozhatott örömet Péter, apostolok nevében is mondott élő hitvallása.

S mert elég erősnek érezte hitüket, elérkezettnek látta a pillanatot arra, hogy szenvedéséről és haláláról beszéljen, és az önmegtagadás, a kereszthordozás szükségességéről szóljon nekik, s tovább formálja és mélyítse hitüket.

Nem kell csodálkoznunk azon, hogy sehogy sem fért az apostolok fejébe az Úr Jézusnak saját szenvedéséről és haláláról szóló jövendölése. Bennük is sok volt a választott nép téves, földízű Messiás fogalmából. Még az apostolok fejében is, Péterében is ott élt ez a téves hiedelem, mivel azt mondja: „Távol legyen ez Uram Tőled!”. Péter és az apostolok megingathatatlanul hitték, hogy Jézus a megígért Megváltó! Ezért elképzelhetetlen volt számukra, hogy a szenvedés legyen az osztályrésze és halálba torkolljon élete.

A mi szemünkben is érthető Péter és az apostolok tiltakozása Jézus szenvedése és halála ellen. Mi tagadás, minden hívő számára komoly nehézséget jelent a szenvedéssel és a halállal való szembenézés. Elevenünkbe vágnak Jézus Krisztus eme szavai: "Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen!"

Nem értjük: miért kell a keresztényeknek, a krisztuskövetőknek a kereszthordozást vállalniuk? Miért kell a keresztényeknek az élet siralmas oldalán állniuk? De egyáltalán ott kell-e állniuk? Hiszen a keresztény vallás az örömhír vallása!

Az Úr Jézus nem azt mondta a mai evangéliumban, hogy keressétek az életben a kereszteket ácsoló siralmas helyzeteket. A keresztényeknek nem kell keresniük, ezeket a helyzeteket, hiszen teli van az élet keresztekkel, mindennap, egyre súlyosbodókkal, Európát, s nemzetünket, a fehér színűeket elszínesítő, elkereszténytelenítő invázióval.

Jézus csak azt akarja mondani, hogy ami vállunkra nehezedik, azt hordozzuk! Mert egyszerűen nincs kereszt nélküli élet. Jézus azt akarja hangsúlyozni az evangéliumban, hogy ne veszítsük el fejünket, ha balszerencse ér bennünket, vagy mérhetetlen igazságtalanság éri nemzetünket. Ha keresztet (kvótákat) raknak vállunkra a kontinenst meghódítókat támogató, kereszténységet megsemmisíteni akaró hatalmak. Ne essünk kétségbe! Ne kapituláljunk a kereszteket ácsolók előtt! Hanem legyen erős a hitünk és még erősebb a bizakodásunk a gondviselő mennyei Atyában, aki mindig velünk van, s aki az Őt szeretőknek mindent a javukra fordít. Higgyük, hogy a jelenlegi állapotunkat is!

De nemcsak, mint e nemzet tagjai viselünk kereszteket, hanem mint egyének is, egyéni kereszteket. Vannak, akik a gyógyíthatatlan betegség keresztjét. Mások a felbomlott házasság keresztjét. Ismét mások a gyermekeik okozta kereszteket. Mert egész életükön át gyerekeikért éltek-haltak, és most mégis hálátlanságot, szüleikkel való nem-törődést kapnak viszonzásul. Lehet-e az ilyen helyzetekkel, keresztekkel megbékélni? Csak nehezen! Meg lehet birkózni a betegséggel, fel lehet belőle gyógyulni is, el lehet viselni a sok csalódást, és mindenféle sorscsapást, mert ezekhez a kereszthordozásokhoz újra és újra erőt ad nékünk, istenszeretőknek, gondviselő Istenünk.

Kereszt titkát, a szenvedés miértjét csak nehezen értő és elfogadó Testvéreim! Tekintsünk hitünk szerzőjére, a velünk sorsközösséget vállaló Üdvözítőre! Miként az Ő keresztvállalása, kereszthalála juttatta az emberiséget az üdvösséghez, Őt magát pedig a föltámadás dicsőségéhez, úgy bennünket is, a keresztvállalásunk, kereszthordozásunk juttat nemcsak a mennybe, hanem reményeink szerint már itt a földön is megbékélt, kiegyensúlyozott szép élethez.

Ámen

F. F.

Szálka és gerenda

Szálka és gerenda

"Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből." Lukács tudatosan gyűjti össze és fűzi egybe Jézus mondásait. Aki tanítani akar, vagy elöljáró akar lenni, annak ismernie kell a hitet és annak következményeit.

A tanítvány pedig legyen alázatos, és ne akarjon több lenni, mesterénél. Vagyis ne kívánjon magának jobb sorsot, mint Jézusé volt, aki áldozatával szerezte meg az üdvösséget.

Fogadja el, hogy Jézus képviseli az abszolút igazságot. A helyes önismeret pedig arra indít, hogy először küzdjük le saját hibáinkat, és aztán adjunk példát másoknak. Mások hibáit könnyebb mindig észrevenni, addig sem kell a sajátommal foglalkozni.

Ennek ellenére mi foglalkozzunk előbb a mi saját hibánkkal és azután a máséval.

F. F.

Hogyan lehetünk boldogok?

Hogyan lehetünk boldogok?

Mindenki vágyakozik a boldogságra. Ha valakit megkérdezünk: „Boldog akarsz lenni vagy boldogtalan?”, egész biztosan azt válaszolja: „Boldog!” Ebben egyetért mindenki.

Azonban arra vonatkozólag, hogy miképp lehetünk boldogok, nagyon eltérő az emberek véleménye. Van, aki a jó keresetben, van, aki a vagyongyűjtésben, van, aki a hatalmi állás elnyerésében, van, aki a művészi alkotásban, van, aki a szesz élvezetében, van, aki a nemi gyönyörben, van, aki a sportolásban, van, aki egészsége ápolásában, van, aki a motorozásban, van, aki békés családi életben keresi boldogságát. Mindez örömmel jár ugyan, de vajon elégséges-e az igazi boldogsághoz? Sok ember megtapasztalta már, hogy elúszott a nagy fáradsággal megszerzett vagyon, elveszett a kiharcolt jó állás, csömör lett a gyönyörből, elveszett a nagy gonddal őrzött egészség. Még a kis családi boldogságot is megrontja néha a hűtlenség vagy a halál. Mindenki boldog szeretne lenni, de úgy látszik, hogy nehéz megtalálnia boldogsághoz vezető utat. A földi paradicsomot és minden vágyunk evilági kielégítését ígérgető álbölcsek tanácsainak kudarcát pedig a magunk bőrén tapasztaltuk meg. Így hát kérdezzük meg Jézust: mit tanácsol ő a boldogság elnyerésére.

Jézus tanácsát világosan olvashatjuk a Szentírásban. Jézusnak a szavai megdöbbentőek. Olyanokat mond boldognak, akiket józan ember soha szerencsésnek sem nevezne. Boldogok a szegények, a szomorkodók, az éhezők, az üldözöttek... Ki mondana ilyet? Nem inkább azt mondjuk, hogy boldogok a gazdagok, a vigadozók, a jóllakottak, a hatalmasok? Jézus állításai merőben ellenkeznek minden idők közvéleményével.

Az Ószövetség Isten működésének kifejezésére különböző körülírásokat használt így a szenvedő alakot. Hogy e kifejezések értelmét a mai ember megértse, a Szent István Társulat magyar Biblia-kiadása így fordítja magyarra: megvigasztalják őket, nekik is irgalmaznak, hívják őket” … Helyesebb lenne e szavakat használni: „az Isten megvigasztalja őket, az Isten irgalmaz nekik, az Isten saját fiainak hívja őket”.

Így már értjük Jézus mondását. Senki és semmi nem tudja az embert igazán megvigasztalni, kielégíteni, csak az Isten. Senki nem tud a bűnös embernek irgalmazni, csak az Isten. Nincs biztosítva a boldogsága annak, akit valami földi király  vagy hatalmasság mond fiának, csak az lesz igazán boldog, akinek az Isten mondja: „Te vagy az én kedves fiam, benned kedvem telik..” Ez az Isten országa, mely hozzánk jön; ez az örök élet ígéretének földje, mely megnyílik számunkra. Így jutunk el Isten színelátására, mely örökéletünk és boldogságunk forrása.

Ámen

F. F.

23. évközi vasárnap

23. évközi vasárnap. B

Bevezetés

A süket-némáról szóló mai evangéliumi szakasz felébreszti bennünk azt a gondolatot, hogy az Úr Jézus, aki földi élete során a süketek füleit hallásra, a némák ajkát pedig szólásra nyitotta, az utolsó ítéletkor fel fogja tenni nemcsak az ismert kérdéseket, hanem ezt is: „Süket voltam, segítettetek hallóvá lennem? Néma voltam, segítettetek beszélővé válnom?” Olyan kérdések ezek, amelyeken érdemes elgondolkoznunk. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg vétkeinket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus Krisztus az Utolsó Vacsora Termében cselekednünk parancsolt az ő emlékezetére.

Kirié litánia.

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a nagyothalló testvéreinkkel. nem eléggé türelmesen foglalkozunk. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy néma testvéreinkkel meg sem próbálunk kommunikálni. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy süket-néma testvéreinknek ritkán, vagy sohasem segítettünk még. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Süketnémának lenni, kétszeres fájdalom. Nem hallják a hangok csodálatos harmóniáját; nem tudják élvezni a zene lélekemelő szépségét; nem hallják a madárdalt; nem hallják szeretteik hangját. S mivel nem hallanak, beszélni sem tudnak, vagy csak nehezen tanulnak meg.

Ehhez járul, még sok szívtelen ember magatartása, akik e sérülteket nem tekintik teljes értékű embernek, leértékelő megjegyzéseket tesznek róluk, s leíró magatartást tanúsítanak velük szemben. Ha leértékelő szavainkat nem is hallják, de érzékeny szívük megérzi.

Viszont az is tény, hogy az egyre növekvő zajártalom következtében a mi halló szervünk is károsodást szenved. Így a mi hallásunk is megromlott, sajnos nemcsak testi, hanem szellemi és lelki síkon is. Ugyanígy beszélő képességünk is. És egyre inkább jellemzője a ma emberének, az egymással beszélni, kommunikálni nem tudás – a lelki süketnémaság.

Tudjuk, hogy van nem fizikai értelemben vett süketnémaság is, még pedig sokféle.

És meg kell hallanunk a mai evangéliumi rész egyik átvitt értelmét is! Ma ugyanis nekünk mondja Krisztus: Effeta! Azaz: Szólalj meg! Szólaljunk meg hát, mert vétkesek közt cinkos, aki néma.

Az Úr prófétához intézett szava: Clama! Ne cesses! Kiálts! És ne szűnj meg kiáltani! Ma nekünk szól. Kiáltsunk! Szóljunk, mert túlontúl sok olyasmi van, amiért szólnunk kell. Egy ország él félelemben és rettegésben. Mi lesz velünk? Kérdezzük magunktól és egymástól.

És jönnek a kenetteljes szavak. Szentírási idézetek: Tegyünk jót mindenkivel. Elhagyva ebből ezt a részt: leginkább hitsorsosainkkal! És jönnek a nagyobb zavart okozó segítő partizánakciókkal. De nehogy már mecsetet kezdjenek építeni nekik.

Ezek ellenére szükséges, hogy segítsük a migránsokat. De a szükség messze túlhaladja a lehetőségeinket. Papi listáról vett megfontolásra érdemes sorokat idézek:

„Tegnap kérdezték az egyik iskolából, hogy tudnánk-e segíteni egy gyereknek, akinek a szülők nem tudják befizetni az ebédet, rendszeres gyermekvédelmi támogatást nem kapnak, mert a jövedelmük kicsivel meghaladja az állam által meghatározott szintet. És van egy másik gyermek, akinek már több éve fizetjük az iskolai étkezését. Én a magam lehetőségeit ezekre a gyerekekre fogom használni.”

Véreink között is túlontúl sok a segítségre szoruló, hajléktalan, munkanélküli, szegény, idősotthonban élő magányos.

Hála Istennek vannak jól működő, és a helyszínen tevékenykedő intézményeink, áldozatos lelkű, nagy tapasztalattal bíró munkatársakkal. Közéjük állhatunk. Őket segíthetjük.

Egyébként, a Bíboros Úr szerint a táborokban, befogadó állomásokon az állami szervek biztosítják az elfogadható ellátást a menekülteknek, a sötét erők áldozatainak.

Viszont addig, amíg oda eljutnak, szükséghelyzet alakulhat ki. A katolikus szervezetek „diszkréten” jelen vannak minden olyan helyen, ahol segíteni kell, áldozatos lelkű, nagy tapasztalattal bíró munkatársakkal. Közéjük állhatunk. Őket segíthetjük. A Bíboros Úr szerint a katolikus szervezetekkel diszkriminatív módon bánik a sajtó.

Tudatában vagyunk annak, hogy mi kicsinyek vagyunk a háttérhatalmak akcióinak leállítására. Hiszen tudjuk, hogy nekünk „Nem a vér és a test ellen kell viaskodnunk, hanem (…) e sötét világ kormányzói ellen.”

Azután az iméntiekhez kapcsolódik a jézusi szónak: „Effeta!” „Nyílj meg!” egy másfajta, más létsíkú jelentése is.

Az ateizmus évei alatt, és az azt felváltó liberalizmusban, oly sok kortársunk lett és lesz vallásilag süketnémává. Isten szavának meghallására, és a vele való beszélgetésre, és lett, s ma is erős támogatója a hazánkat és Európát végveszélybe juttató szellemi áramlatnak és termékének a demográfiai katasztrófának.

Ebben a végveszélyben is látnunk kell, hogy ők, saját erejükből nem emelkedhetnek ki ebből az állapotukból. S miként az evangéliumban említett süketnéma sem. Mások segítették, mások vitték őt a gyógyító Jézushoz.

Az ő megsegítésük, a vakokat látókká, a süket hallókká tevő Jézushoz való segítése, a mi feladatunk.

Nekünk hívő keresztényeknek, akik védjük hitünket, védjük hazákat, és mint történelmünk folyamán oly sokszor, védjük Európát, mindent meg kell tennünk azért, hogy nemzetünk jövőjét tönkretevő negatív jelenségek, és a nemzetközi rágalmazó propaganda megszűnjenek. És tévelygő testvéreink, hallókká és helyesen beszélővé váljanak.

Ámen.

F. F.

Elsőpéntek

Elsőpéntek. Az újbor …

Az írástudók vallásosságukat az emberi teljesítményre építették, ezért hirdették a törvény aprólékos megtartását. Ezért botránkoznak meg a tanítványok viselkedésén. A provokációra Jézus válasza egyszerű hasonlat. A násznép a lakodalomban örül, és nem böjtöl. Amíg ő itt van, szavaiból és tetteiből megtapasztalhatták az igazi vallásosságot. Benne Isten teljessége van jelen a világban. Nem az ószövetségi kinyilatkoztatást "foltozza", hanem az ő szellemiségét kell átvenniük. Isten nem a vallási teljesítményünk alapján szeret minket, hanem öröktől fogva. Hányszor gondolkodsz úgy, mini az írástudók? Én minden előírást megtartottam, parancsaid útján jártam. Ismered Jézust és az "örömhírt"?

H.I.S.

Felajánlás Jézus legszentebb Szívéhez

(XIII. Leó pápától)

Uram Jézus, az emberi nem Megváltója,

tekints reánk,

akik oltárod előtt alázatosan leborulunk.

Tieid vagyunk, tieid akarunk lenni.

Hogy azonban szorosabban egyesülhessünk Veled,

mindegyikünk fölajánlja magát szentséges Szívednek.

Sokan még nem ismertek meg,

mások parancsaid megvetették

és eltaszították maguktól.

Könyörülj mindezeken, jóságos Jézus,

és öleld valamennyit legszentebb Szívedre.

Légy királya, Urunk, nemcsak a hívőknek,

akik sohasem pártoltak el tőled,

hanem a tékozló fiúknak is, akik elhagytak.

Add, hogy mihamarabb visszatérjenek az atyai házba

és éhen-szomjan el ne pusztuljanak.

Légy királya azoknak is,

akiket tévedés ejtett meg,

vagy szakadás választott el.

Hívd vissza őket az igazság szolgálatára

és a hit egységébe,

hogy rövidesen egy akol legyen és egy pásztor.

Adj, Urunk, Egyházadnak biztos és teljes szabadságot,

minden népnek békét és rendet.

Tedd, hogy az egész földkerekség egy szózattól visszhangozzék:

Köszöntsük az isteni Szívet,

amely által üdvösségünk támadt;

dicsértessék és áldassék mindörökké. Ámen.

„Hiszek a Szent Szívben és szeretetében! Hiszek a lelkek szent közösségében. Hiszek a szeretet végső győzelmében!" (Prohászka Ottokár.)

F. F.

+ Dr. Paskai László Pacifik OFM

Nekrológ + Dr. Paskai László

Bevezetés

Kedves Gyászoló Testvérek!

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg vétkeinket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus Krisztus az Utolsó Vacsora termében az ő emlékezetére cselekednünk parancsolt, és méltóképpen szeretettel és hálával emlékezzünk mi pasaréti hívek elhunyt nyugalmazott főpásztorunkra, Paskai Bíboros Úrra, ezzel az érte bemutatott szentmisével.

Evangélium után

Kedves Gyászoló Testvérek!

Kedves Bíboros Atya!

Kedves Pacifik atya!

Lélekben újra ott vagyok az Esztergomi Bazilika kriptájában. És mint annak idején, Gyöngyös város ősi kolostorában, fogadalmunk letétele után, 1949. augusztus 27-én, ismeretségünk kezdetén, szeretettel köszöntöttük egymást, úgy most is ugyanazzal a szeretettel köszöntelek, és búcsúzom Tőled, közösségünk nevében is.

Nem akarok szentté avató beszédet mondani, hanem csak igaz szavakat. Hiszen életed nyitott könyv volt. Tetteid, szavaid beszélnek arról, hogy ki is voltál, s miket alkottál.

Mindenki tudja, hogy ferences voltál. Hogy 1945. augusztus 29-én léptél a ferences rendbe. Hogy 1949. október 4.-én tettél örök fogadalmat. Hogy elmélyedve a ferences teológia tudományában hortus conclususban lelkes ferences fiatalként éltél, és éltünk 1950. június 13.-áig.

És akkor jött a vihar. A szerzetesek feloszlatásának, a szétszóródásnak az éve. És akkor áldott jó emlékű magiszter atyánk bennünket, tehetségesebbeket – élén Teveled, felvétetett a Nagyváradi csonka Egyházmegyébe, a Központi Szemináriumba küldetett és felvétetett az akkor megszűnt Hittudományi Fakultás újonnan létesített jogutódjára, a Hittudományi Akadémiára.

Azt már kevesebben tudják, hogy itt a közelben, a magyar Szentföldön, 1951. március 3-án, a szombati kora reggeli órákban szentelt pappá Zadravecz püspök atya.

Hogy még több éven át gyakoroltuk, szerzetes és egyházmegyés teológusokkal együtt az ökumenizmust, megőrizve a mi ott kialakult kis közösségünk ferences szellemét.

Azt már mindenki tudja, hogy tanulmányaidat befejezve, és teológia doktori fokozatodat megszerezve Szegedre kerültél.

Hogy1952-től volt püspöki szertartó, majd a Szegedi Hittudományi Főiskola filozófia tanára, spirituálisa.

1965-től a Budapesti Hittudományi Akadémián professzor, a filozófiai tanszék vezetője. Rektora volt 1978-ig a Központi Papnevelő Intézetnek is. Tanára a jelenlegi Bíboros úrnak.

1978. április 5-én püspökké szentelték Veszprémben.

1982. április 5-től kalocsai koadjutor érsek.

1987. március 3-án Nagy Szent II. János Pál pápa esztergomi érsekké nevezte ki. Érseki székfoglalóját 1987. április 25-én tartotta. A Szentatya 1988. június 28-án bíborossá kreálta.

Több Kongregációnak és Pápai Tanácsnak volt a tagja. Így nagy rálátása volt a Világegyház problémáira, és tevékenyen részt is vett azok megoldásában.

Embert próbáló nagy időkben volt Hazánk nagy bíborosa. Elment a békés együttélés érdekében addig, amíg lelkiismerete engedte, és megtett mindent, amit békés módon el lehetett érni.

A jelenlegi Bíboros úrtól idézgetek most néhány mondatot szabadon, megtoldva saját gondolataimmal.

Nehéz években vezette az Esztergomi, majd az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyét, olyan időszakban, amikor megváltozott az ország és az egyház egész élete. Ez az az időszak, amikor a rendszerváltozással újra éledhettek a szerzetesrendek, ez az az időszak, amikor új intézményes lehetőségek nyíltak az egyházak előtt is, amikor újra életre kelt a Szent Jobb körmenet hatalmas hívő tömeggel. Ez az időszak, amikor hazatért Mindszenty bíboros úr, és ünnepélyes újratemették Esztergomban. Ez az időszak, amikor kétszer is pápalátogatásra került sor Magyarországon: először 1991-ben, aztán 1996-ban. Ez az időszak, amikor boldoggá avatták Apor Vilmos vértanú püspököt. Ez az időszak, amikor rengeteg új egyházi intézmény, iskola és karitatív és egyházi kezdhette meg ismét a munkáját. Ez az az időszak, amikor újra éledt a hitélet, megerősödött az ökumenizmus, nemcsak hazai viszonylatokban, hanem nemzetközi vonalon is.

Kapcsolat létesült a Vatikán és az Orosz Egyház között a kijevi nagy Herceg megkeresztelkedésének 1000 éves évfordulójára rendezett nagy ünnepség alkalmával, amelyen, mint a Vatikáni delegáció eminens tagja részt vett az elhunyt Bíboros is. Ekkor jött létre az igen értékes kapcsolat a Kárpátaljai magyarokkal.

A leköszönő Bíboros Úr körleveléből idézgetek.

Tizenöt éves szolgálatom idején adottságaim és lehetőségeim szerint törekedtem szolgálni a Főegyházmegyét. Most megköszönöm Istennek mindazt a jót, amelyet tőle ebben a szolgálatomban nyertem.

Mindenekelőtt azt a sok lelki értéket, amelyet a Főegyházmegye múltja nyújtott.

Kitüntetés volt számomra alapításának ezredik évfordulójának a megünneplése 2001. április 29-én.

Az érsekség ezeréves múltja megszámlálhatatlan értéket hordoz a keresztény hit és a magyarság védelmében, amelyek különösen is megmutatkoztak a viszontagságos időkben. Sok érsek kiemelten szolgálta a Főegyházmegye és a haza javát. Ebből a gazdag történelmi örökségből most csak Isten szolgája Mindszenty József bíboros, hercegprímás személyét emelem ki, aki a magyar egyház és a magyar nép védelmében áldozta fel életét, és akinek a holttestét végakaratának megfelelően haza kísérhettem a mariazelli bazilikából az esztergomi érsekek sírboltjába 1981. május 3-án. Megtiszteltetés volt számomra, hogy boldoggá avatásának hivatalos eljárását 1994. március 19-én elindíthattam. Megvan minden reményünk, hogy hamarosan örvendhetünk boldoggá avatásának.

Felejthetetlen élmény marad számomra lelkipásztori látogatásom Kárpátalján 1989-ben. Meghatódott lélekkel láttam az ottani hívek buzgóságát, kitartását, amelyet megőriztek a vallásellenes időben. Fájdalmasan láttam a nagy paphiányt, hisz a második világháború óta nem volt papszentelés. Megnyugtató volt számomra, hogy a látogatás alkalmával a magyarországi lelkipásztorok kárpátaljai működésének engedélyezését megszerezhettem. (Máshonnét vett szavait idézem.) Amikor idehaza erről beszéltünk – Hegedős Kolos volt a ferences tartományfőnök atyával, – azt mondta, hogy Nagyszőlősön valamikor voltak ferencesek. A ferenceseknek volt mindig missziójuk is. És most már külföldre, Kínába, távolra nem tudnak menni, mint missziót elvállalják Nagyszőlőst és Kárpátalját. Erre megkönnyebbültem, megvan az öt pap, akik oda kimennek.)

Hálásan gondolok azokra, akik vállalták Kárpátalján a missziós munkát, főként a ferences atyákra, akik missziós közösséget hoztak létre Nagyszőlősön.

Az így elkezdődött munka eredménye lett, hogy ferences atya személyében immár megyéspüspök irányítja az ottani hívek lelki életét.

Nemes lelkekre jellemző sorait idézem:

Bocsánatot kérek mindazoktól, akiket megbántottam, vagy akik megbántottnak érzik magukat, mert szándékaikat, terveiket nem teljesíthettem. Törekedtem mindig arra, hogy az egyéni igényeket és az egyházmegye közösségének a javát objektíven szolgálhassam. Ehhez hozzáfűzöm, hogy minden nehéz döntésemet imáimban a Szentlélek megvilágosításáért folyamodtam, és külön is kértem a Boldogságos Szűz közbenjárását a megfelelő döntés meghozatalára

Hálát adok Istennek, hogy 52 éven keresztül szolgálhattam Jézus Krisztus Egyházát különböző beosztásokban, különböző körülmények között. A végzett szolgálatomat az Úrnak ajánlom, tudván, hogy „az Úr mond fölöttem ítéletet” (lKor 4,4).

Kedves Bíboros Atya!

Kedves Pacifik Atya!

Mint életalkonyán járó egykori teológustársad, közösségünk nevében is, a viszontlátás reményével búcsúzom.

Nyugodjál békében!

Ámen

F. F.