Szent István
Király
Bevezető
Ma, legnagyobb nemzeti ünnepünkön, Szent
István királyunk szentté avatásának 932. évfordulóján, mint hű gyermekei, Rá és
a kezdetekre emlékezünk a legnagyobb tisztelettel és hódolattal. Arra az útra,
amelyen elindította nemzetünket, és amelyen ma is, nekünk is, járnunk kell, ha
biztonságban, békében és boldogságban akarunk élni itt, őseink vérével öntözött
drága szent hazánkban. Vajon ezen az úton járunk-e mi? Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg nemzetünk
fennmaradása iránti közömbösségünket! Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem őrizzük
hitelesen keresztény hitünket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Add kegyelmedet, hogy
minden magyar hűen őrizze a Szent Istváni örökséget. Uram, Irgalmazz!
Evangélium
után
Politikai, vallási és társadalmi
szempontból Szent István király teremtette meg Magyarországot, Szent István
király jelölte ki és biztosította népének a jövőbe vezető utat.
A magyarságot négy különböző kultúra
vette körül:
a török-mohamedán keleten,
a görög-szláv a Balkánon,
a latin-német nyugaton és
a pogány-szláv északon
Ezek ostromló befolyásával és
ellentmondásaival kellett küzdelmet folytatnia. Nemde egészen hasonló maradt az
ország küldetése évszázadokon át a mai napig?
Az iszlám jelen van ma is, és
terjeszkedik Európában. A Háttér Hatalom logisztikai tervezéssel és pénzzel
segíti többségi helyzetbe jutását.
A görög-szláv kultúra is jelen van ma is,
ha más néven nevezik is ma. Szent István otthont adott ennek a kultúrának is.
Ma már őshonosak.
A latin-német kultúra is jelen van, ma
is.
Megjelent viszont egy újabb tengerentúli
és idegen „kultúra”. És nagy erővel erőlteti magát a nemzetire, és igyekszik
magát egyeduralkodóvá tenni. Elnyomni azt a nemzeti és keresztény kultúrát, amely
ezer éven át, a sok harc és megpróbáltatás után is megtartotta népünket itt, a
Kárpát-medencében kereszténynek és magyarnak.
Mikor ébred már fel elkábított
állapotából Szent István népe arra, hogy keresztény hitének köszönheti
megmaradását, és Tőle kaphatja ma is békéjét, boldogságát és biztonságos
jövőjét?
Ahogy a vas is csak úgy válik acéllá, ha
tűzben-vízben megedzik, úgy az ember is csak edzések révén lesz állhatatos és
hűséges. Múltunkra tekintve mondhatjuk a Szentíróval:
Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk
ahogy az ezüstöt szokták, tűzben
megvizsgáltál.
Elnézted, hogy az emberek fejünket
tapossák,
tűzön és vízen kellett áthaladnunk, de
végül mégis könnyebbülést adtál.
Amíg Szent István intelmei szerint
igyekeztek élni őseink, addig emelkedett és erősödött az ország, de amikor
elhagyták az igazságot, különösen a szegényekkel való szolidaritást, jöttek a
bajok, a nyomorúság, az ellenség. Ma is! És nem vesszük észre a figyelmeztető
jeleket. A sok testi és lelki problémát, a tragikus demográfiai helyzetet,
morális állapotok romlását., a migránsok hazánkba történő özönlését. Ma már
annyi erőnk sincs, hogy azt mondjuk nekik:
Állj! Ez a mi hazánk!
Ezek a jelenségek sem segítenek
bennünket abban, hogy felismerjük végre: Isten és benne való hit nélkül nem
lehet országot építeni és megtartani.
István király az Úr Istenre alapozta
országirányitó tevékenységét, és az ország növekedett, erősödött. Bizonyára
hallotta Szent Ágoston tanítását, miszerint az állam feladata a népet az
üdvösség útjára vezetni, s azon megtartani.
A közelmúltban társadalmunk pont az
ellenkezőjét tette ennek. Megpróbálta kizárni Istent a közéletből, az
alkotmányból, az oktatásból, a médiumokból. Aztán csodálkozunk azon, hogy miért
van annyi baj a kereszténytelenné és a lassan nemzetietlenné váló széthúzó társadalmunkkal.
Jézus azt mondja, hogy csak a szőlőtőn
maradó szőlővessző hoz termést. Semmi sem bizonyítja jobban, mint mai világunk
problémái, hogy Isten nélkül – aki az Igazság és Szeretet – nem megy. Benne
kell maradnunk, mert csak így lehetünk sikeresek.
Ha azt akarjuk, hogy jobb legyen az
életünk, jobb legyen a családunk, a lakóhelyünk, az országunk. Odaadással kell
végeznünk feladatainkat. Odaadással kell szeretnünk a családunkat, odaadóan
kell dolgoznunk a hazánkért. Aki arra vágyik, hogy javuljon az ország helyzete,
az tegyen meg érte mindent, amit a saját, egyéni életében megtehet! Hiába
sopánkodik a fogyatkozó népességen az, aki maga nem vállalja a következő –
harmadik vagy negyedik – gyermeket! Ne szomorkodjon a környezete állapotán az,
aki nem tesz semmit annak jobbításáért.
Első királyunk élete sok szenvedéssel
volt terhes, de élő hittel viselt el minden szenvedést. Elfogadta a trón
várományosának, egyetlen fiának halált is. De nemzete jövőjébe vetett reményét
nem adta fel. A koronát és országát Nagyasszonyunk oltalmába helyezte. Ezért folyamodunk
most mi is Hozzá
Nagyasszonyunk, hazánk reménye!
Bús nemzeted zokogva esd!
Nyújtsd irgalmas jobbod feléje,
Botlásiért, ó, meg ne vesd!
Mi lesz belőlünk, ha Te elhagysz?
Ó, árvaságunk sírba hervaszt!
Minden reményünk csak Te vagy:
Szent Szűzanyánk, szent Szűzanyánk,
Ó, el ne hagyj!
Mert hisszük, hogy Ő el nem hagy, Wass Albert
szavaival valljuk, hogy „egyszer még elébb vagy utóbb, de minden bizonnyal
eljön az idő, amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, s keresni fogják
az igaz utat, mely pusztulásból győzelembe, nyomorúságból az Úr gazdag dicsőségébe
vezet vissza, ahonnan valamikor régen magunk gyarlósága folytán hibás útra tértünk.”
Ámen
F.F.
