Évközi 18. vasárnap

18. évközi vasárnap

Bevezető

A János-evangélium sok tekintetben más, mint a szinoptikusok. A mai is teli van nem betűszerinti értelemben veendő szavakkal, mondatokkal. Mint például: Égből alászállott kenyér, élet kenyere, nem éhezik, nem szomjazik többé. – Ezeket a szavakat át kell helyezni más létsíkba, a jézusi létsíkra. Hangoljuk lelkünket erre a létsíkra, hogy megértsük a szavak jézusi jelentésé, és a nekünk szóló gondolatait beépítsük életünkbe.

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, bocsásd meg nekünk, hogy János evangéliumának a megértésében olyan nehézkesek vagyunk. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy olykor kétkedve hallgatjuk mély értelmű szavaidat. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Add, hogy Te légy továbbra is számunkra az Élet kenyere. Uram, irgalmazz!

Evangélium után
Jézus kenyérszaporítási csodája a legtöbb szemtanúban csak azt a vágyat ébresztette fel, hogy nekik ilyen Messiásra volna szükségük, aki gondtalan életet biztosít. Ezért a tömeg, amelynek éhségét elvette Jézus a csodálatosan megszaporított és szétosztott kenyérrel, elindul és átevezve a Genezáret-tavon, megérkezik Kafarnaumba. Csodálkozva érdeklődik a felől, hogy miként került Jézus ide. Válaszában Jézus nem tesz említést az éjszaka történtekről, hanem felvezeti az örök élet kenyeréről szóló beszédét e szavakkal: “Bizony, bizony mondom nektek. Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok”.

Az emberek jól látták, mi történt, de nem tudták megérteni, hogy a kenyérszaporítás valami nagyobb és mélyebb dolognak a jele, az előkészítője. Azok az emberek kenyeret és életet kerestek, de csak a test számára. Jézus azonban szeretne segíteni az embereknek megtenni egy lépést és észrevetetni a különbséget a rövid ideig tartó eleség és a között az eleség között, ami örökké éltet.

Ezért mondja nekik: “Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek- őt ugyanis az Atya igazolta”.

Jézus az Atyaisten igazolt ajándéka a világ számára, az emberek üdvösségéért. Ezért tette magát számunkra ajándékká az Eukarisztiában.

A tömeg megérti a kihívást, amit Jézus intéz feléje, és ezért kérdezi: “Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” “Istennek az tetszik – válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött.”

Jézus a Benne való hitet kéri.
A tömeg megérti ezt a kihívást. De azért szükségesnek tarja, hogy megkérdezze: “Milyen csodajelet teszel, hogy higgyünk Benned? Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.”

Jézus válaszában először eloszlatja a félreértést: “Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak.” Vagyis önmaga. Saját szavaival: “Én vagyok az élet kenyere”. És azt is kijelenti, hogy “Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.”
Merész szavak ezek! "Én vagyok az élet Kenyere!" - Jézusban hinni, benne bízni olyan szilárd alapja az életnek, mint a mindennapi kenyér. "Aki hozzám jön, nem éhezik többé." - A hit annyira létszükségletű, mint a víz: "Aki bennem hisz, nem szomjazik többé."

Legyünk őszinték! Van ugyanis az emberben egy olyan éhség is, amelyet, ha rendszeresen nem elégítenek ki, sok szomorúságot okoz.

Az Úr Jézus ugyanis azért jött e földre, hogy az emberekben felébressze ezen eledel utáni vágyat, a földi vágyaknál sokkalta erősebb vágyakat, az igazság, a szeretet, a tiszta élet, a boldog élet, az odaföntvalók utáni vágyat.

Ezért figyelmezteti Jézus a szavaira figyelőket e szavakkal: "Ne veszendő ételért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre, és ezt az Emberfia adja nektek…” És ez az eledel önmaga.

Jézus hallgatói megdöbbenésére magát kenyérnek, az élet Kenyerének nevezte. Nem olyannak, amelyre mindenféle finomságot szoktunk kenni, de kenyérnek.

Valóban vakmerő szavak ezek, de igazak. De hát mit akar mondani ezzel Jézus?
Nem kétséges, az ember számára nagy értéket jelent a másik ember.

A gyermekek számára a legdrágább kényér, a szüleik rájuk pazarolt áldozatos szeretete.

Az ajándékozás csúcsa, önmagunk elajándékozása. Legszebb példa erre a jegyesek oltár előtti, egymásnak örökre szóló odaajándékozása. A pap odaajándékozása Istennek.

Aki ismeri Jézus életét, nem kételkedik az evangélista vallomásában, amely szerint szerette övéit, mindvégig szerette őket. Ezért érthető, ha Ő is a legtöbbet akarta nekünk adni. Nem csupán tanítását, csodáinak emlékezetét, kegyelmeinek kincsestárát, hanem önmagát. Isteni tekintetével végigjárta az emberi történet keresztútját, és világosan látta, hogy a megváltás művét, az evangélium ügyét csak szeretettel, szeretetből fakadó lelkesedéssel lehet győzelemre vinni.

Ennek a szeretetnek azonban táplálékra van szüksége. Ez pedig nem más, mint Jézus velünk maradó szeretete az Eucharisztiában. Csak az eucharisztikus Jézussal kialakult bensőséges kapcsolat adja meg azt az erőt, amellyel az evangélium tanítása szerint alakíthatjuk életünket és alakulhat hazánk és a világ élete.

Éhes világban élünk. Sokan hamis eszmék és életromboló erkölcsök moslékját öntik az éhező nép vályúiba. Nem csoda, ha a jóérzésűek megundorodnak tőle. Jézus kenyeret kínál, az igazi élet kenyerét: önmagát. Minél többen elfogadjuk őt, annál szebb és boldogabb lesz életünk, és ezáltal hazánk élete is.

Ámen

F.F.