A gazdag ifjú
A gazdag ifjúhoz hasonlóan nekünk sem
más valakihez, hanem Jézushoz érdemes fordulnunk a szívünk mélyéről feltörő
kérdéssel: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” (Mt
19,16). Az ifjú jól tudta és nekünk is érdemes megfontolnunk és megértenünk azt
az igazságot, hogy a jócselekedetek és életünk végső beteljesedése között
szoros kapcsolat van. Az életünk folyamán végzett jócselekedetek érdemül
szolgálnak számunkra, főként, ha testvéreinkben magának Jézusnak akarunk szolgálni,
s mindent önzetlenül teszünk. Érdemes nekünk is Jézushoz fordulnunk, aki
Szentlelke által megvilágosítja értelmünket és feltárja előttünk a jó és a
rossz mélységeit, megadva a kegyelmi segítséget, hogy mindig a jót válasszuk az
üdvösség felé törekedve.
Hiába a gazdag ifjú jó szándéka és hiába
a törvények ismerete, mindez nem elegendő számára, hogy valóban a helyes utat
válassza. Pedig meg volt rá a lehetősége. Indulhatott volna, de a szíve nem
volt kész az útra, vagyona visszatartotta, s nem volt kész megszabadulni attól,
lemondani arról, ami őt megakadályozta az Úr követésében.
Hiába adott számunkra a hit ismerete,
hiába él bennünk helyes szándék a jó megtételére, mindez nem elegendő. Jézus
azt szeretné, ha teljes szívünkkel hozzá ragaszkodnánk. Feltétlenül le kell
mondanunk mindarról, ami fogva tartja szívünket. Krisztus követésére csak kiüresített szívvel lehet indulni.
Ámen
H. I. S.
