20. évközi
vasárnap
Bevezetés.
Az elmúlt vasárnapokon Jézusnak az élet
kenyeréről szóló példabeszédéből hallottunk részleteket. A mai szentmisében is
ennek a beszédnek a legkiemelkedőbb és legsajátosabb részét olvassuk fel. „Bizony,
bizony mondom nektek. Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő
vérét, nem lesz élet bennetek” Nem kell különösebb képzelő erő, hogy Jézus e
mondataiban észrevegyük az Eucharisztiára való utalást. Tegyük nyitottá lelkünket
Jézus szavainak megértő befogadására.
Kirié
litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi nem
tudjuk olyan egyszerű lélekkel elfogadni szavaidat, mint az apostolok. Uram
irgalmazz!
Urunk Jézus! Add, hogy ne feledjük e
szavaidat: „ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az Ő vérét nem
lesz élet bennetek.” Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Add, hogy élő hittel vegyük
magunkhoz Szent Testedet és Véredet, hogy élet legyen bennünk és minél
bőségesebben. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
A mai evangéliumban érdekes
beszélgetést, vitát hallottunk Jézus származásáról. A szereplők egyrészt Jézus,
aki azt állítja magáról, hogy ő „az égből szállott kenyér”, másrészt a zsidók,
akiket az evangélista nem nevesít meg közelebbről.
Feltételezhetjük, hogy írástudók és
farizeusok lehettek a vitapartnerek, hiszen más alkalmakkor is ők szálltak
vitába Jézussal, illetve ők voltak annyira járatosak a vallási kérdésekben,
hogy arról magasabb szinten beszélni tudjanak. Mivel Jézus emberként áll
előttük, ezért számukra elfogadhatatlan volt az a kijelentés, hogy Jézus az
égből származik.
A vitát a csodálatos kenyérszaporítás és
Jézus vízen járása előzte meg. Mindkét esemény megmagyarázhatatlan hit nélkül.
Hogyan képes egy ember néhány halból és kenyérből sok ezer embert jóllakatni? És
hogyan képes egy ember a víz felszínén járni úgy, hogy nem süllyed el? Mivel
magyarázhatóak ezek a csodák?
Elfogadható magyarázat csak azok számára
van, akik hisznek abban, hogy Jézus több mint ember, hisznek istenségében. Azok
könnyebben elfogadják, hogy isteni hatalmával képes volt megszaporítani a kevés
ennivalót. Azok viszont akik hitetlenkedve szemlélték ezt a két eseményt, azok
most hitetlenkedve hallgatják, amit a saját származásáról állít. Ők továbbra is
csak egy embert látnak Jézus személyében.
Szomorú jelenség, hogy azok számára,
akik nem nyitják meg szívüket az igazság felé, Jézus akárhány jelet mutathat,
akárhány csodát tehet, ők megmaradnak hitetlenségükben és nem képesek eljutni a
hitre. Szomorú, hogy ez napjainkban is így van. Vannak emberek, akik számára
semmilyen figyelmeztetés nem elég, semmit sem tekintenek isteni jelnek.
Ki igényli ma azt, hogy neki Istenről
beszéljenek? Kinek van ma szüksége arra, hogy neki arról beszéljenek, hogy
Jézus több volt, mint egy ember, aki olyan rendkívüli dolgokra volt képes, mint
a kenyerek megszaporítása, vagy víz felszínén való járás?
Napjaink ateista színezetű tudománya is jól
megvan Isten nélkül. A még nyitott kérdésekre is, a tudósok Isten nélkül
akarnak tudományos magyarázatot találni.
Azért mindig voltak és ma is vannak tudósok,
akik eljutnak ahhoz a pontig, ahol már megsejtik Isten jelenlétét, titkát, de
talán ők vannak kisebbségben.
Napjaink művészete szintén jól megvan
Isten nélkül. Évszázadokkal ezelőtt szinte minden művészeti alkotás hitből
született, a hívő művész fejezte ki alkotásával Isten-hitét. Napjainkra ez
erősen megcsappant.
A gazdasági élet irányítói szintén nem
kérnek Istenből. Ezért is jutottunk a nagy gazdasági világválságba.
És a politikai vezetők? Nekik szükségük
van Istenre? Dehogy! Az ő feladatuk az, hogy végre hajtsák a Háttérhatalom, a Mammont
imádók akaratát.
Emlékezzünk csak vissza arra, hogy
milyen heves tiltakozások voltak a miatt, hogy Isten és a kereszténység
bekerüljön-e az Európai Unió préambulájába. És milyen tartós gyűlöletet váltott
ki hazánk ellen az, hogy alkotmánya Isten nevével kezdődik.
És hová jutott mára a gyökerét megtagadó
Európa? Oda, hogy teleszórja a népvándoroltató pénzvilág Európát; életerős,
pénzzel és elektronikus eszközökkel jól felszerelt bevándorlókkal.
Tényleg, ki igényli manapság, hogy
Istenről beszéljünk neki? Talán az a fiatal, aki egész nap a számítógép előtt
ül és a közösségi oldalakon éli valójában nem létező életét?
Vagy talán az a fiatal, aki büszkén
mutatja társainak, a csuklótól könyékig belépő-karszalagokkal borított karját?
Kinek van szüksége arra, hogy Istenről beszéljenek neki?
És természetesen nem csak a beszédről
van itt szó! Kinek van szüksége arra, hogy higgyen Istenben? Ki igényli, hogy segítsék
az Istennel való személyes kapcsolat megteremtésében? Melyik felnőtt akarja,
hogy aktívabbak legyünk a vallásunk gyakorlásában? Jaj! Ne! Nehogy megsértsük a
közén települt és települő nem keresztény hitet gyakorlókat.
A mai evangélium kulcsszava az „örök
élet”. Jézus ezt mondja: „Aki hisz bennem, annak örök élete van”. Az a
tapasztalat, hogy aki keresi az emberi élet célját, s tartalmát, akiben él az
örökélet utáni vágy, annak lehet beszélni Istenről.
Mindegy, hogy az illető gyermek, fiatal,
felnőtt vagy idős, mindegy, hogy tudós vagy művész, mindegy, hogy tehetős vagy
szegény, mindegy, hogy több diplomás vagy szerényebb képességű, ha valakiben él
az örök élet vágya, annak lehet és érdemes beszélni Istenről, mert Istenben, s
Egyszülöttében Jézus Krisztusban van a mi örök életünk.
Ámen
F.F.
