22. évközi vasárnap

22. évközi. vasárnap. 

Bevezetés

A farizeusokról és szokásaikról hallunk a mai, evangéliumi szakaszban. A farizeus szó hallatán, mindjárt eszünkbe ötlik, a hétköznapokból, a "farizeuskodik" kifejezés. Itt azonban nem a farizeuskodásról, hanem a külsőséges, illetve bensőséges vallásosságról van szó. Milyen a mi vallásosságunk a mi vallásosságunk külsőséges e vagy bensőséges? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg vétkeinket: hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus Krisztus az Ő emlékezetére cselekednünk parancsolt.

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Aki megmenteni jöttél közénk, szabadíts meg bennünket a külsőséges vallásosságtól. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, segíts bennünket, hogy ne csak ajkunkkal, hanem szívünkkel is tiszteljünk és szeressünk. Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, segíts bennünket, hogy tanításodat követve, éljük hiteles keresztény életünket. Uram, irgalmazz.

Evangélium után

A mai evangéliumi szakasz szerint a külsőségekre szorítkozó vallásosságról mond igen kemény ítéletet Jézus. Elmarasztalja azokat a szokásokat, amelyek mögül hiányzik a hit és a szeretet.

Az Ószövetségben igen komolyan vették az úgy nevezett rituális tisztaságot. Az előírt mosakodásokat, az edények öblítését, a halottaktól való tartózkodást, stb. Mindezek önmagukban helyes gyakorlatok lehetnek, sőt népegészségügyi és nemzetfennmaradás szempontjából nagyon is fontosak.

A zsidó nép fiai és leányai kínos gonddal ügyeltek a tisztasági előírások megtartására, de a lelki tisztasággal keveset törődtek.

Ez a külsőséges, látszatvallásosság szemet szúrt a lélek mélyére látó Jézusnak. Nem akarta elvetni az ősi hagyományokat, de hangsúlyozni kívánta a belső, szívbéli tisztaság elsőbbségét. Amikor a farizeusok szemrehányást tesznek Jézusnak, hogy tanítványai elhanyagolják az ősök hagyományait, nem maradt adós a megfelelő válasszal. Izajás szavait idézi: „ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.”

Az Úr Jézus és a farizeusok közötti nézetkülönbség abban rejlett, hogy melyek az isteni törvények és melyek az emberiek. Ha a törvények között valamiféle ragsort akarunk felállítani, akkor az isteni törvények az emberiek elé kerülnek. Ez akkor lehet fontos, ha egyes törvények között ellentmondást vélünk felfedezni, s nem tudjuk, hogy melyiknek engedelmeskedjünk. Ilyen esetekben természetes, hogy az isteni törvények megtartása elsőbbséget élvez. Itt, ebben a vitában isteni és emberi törvényekről van szó, nem vitás, hogy az isteni előbbre van, mint az emberi

Ezért Jézus határozottan elutasítja azt a farizeusi szándékot, amely emberi törvényekkel akarja helyettesíteni az Isten által adott parancsokat.

Sajnos ez a szomorú jézusi megállapítás: „Ez a nép ajkával dicsér engem, de szíve távol van tőlem”, nemcsak a farizeusokra vonatkozik, hanem ránk is, akik ezeket az igéket halljuk. Nem érezzük, hogy mennyi szomorúság borong e szavakban?

Gondoljunk csak arra, hogy jóllehet megtartunk bizonyos vallási szabályokat, de nincs semmi hatással életünkre. Vasárnap lélek nélkül, minden különösebb összeszedettség nélkül veszünk részt a szentmisén. Gépiesen imádkozunk.

62 éves papi szolgálatom alapján azt mondhatom, amíg a körülmények kedvezőek, addig az emberek vallásososan élnek. De, ha váratlan fordulat következik be, meggyengül vallásosságuk.

Sajnos, az imént említett jézusi megállapítás „ez a nép ajkával tisztel engem, de ajka távol van tőlem”, nemcsak a farizeusokra vonatkozik. Állandó veszélyként kíséri sok hívő ember vallásosságát is.

Sokan ragaszkodnak még bizonyos vallásos gyakorlatokhoz.

Vasárnap még el-eljárogatnak a templomba.

Szokásból még megkereszteltetik gyermeküket.

Szokásból elsőáldozáshoz, ritkábban még bérmálkozáshoz is vezetik gyermeküket.

Szokásból templomi esküvőt is kérnek a jegyesek. Holott templomba csak ritkán járnak.

Egyházi temetést igényelnek elhunyt szeretteik részére, de sok esetben még a Miatyánkot sem tudják, illetve szokták együtt imádkozni a szertartást végző pappal.

Mindez édeskevés a vallásossághoz, a hiteles keresztény vallásos élethez, de félve mondom ki, édeskevés az üdvösséghez is.

Mit érnek az olyan vallásos szokások, amikor oly távol van már az ember szíve az Istentől, hogy már ajkával sem dicséri az Istent?

Hová vezet az egyén, de a közösség életében is, ha az ember már ajkával sem dicséri az Istent? Hová a hit meggyengülése? A nemzettudat meggyengüléséhez. Hová a hit elvesztése? A nemzettudat elvesztéséhez? Nézzünk csak körül!

Még mindig fennáll annak veszélye, hogy sok hívő megáll a külsőségeknél, és megfeledkezik a lényegesről. Isten nem a szokásainkat, hanem a szívünket kéri.

A képmutató magatartás örök kísértés az ember számára. És annak ellenére, hogy nem könnyű győzelmet aratni fölötte, mégis győzelmet kell aratnunk fölötte! És azt tapasztalom, hogy templomunkba járó jó hívők meg is tesznek ezért mindent. Mert tudják, hogy belső tartalom – szív és lélek nélkül - mitsem érnek vallásos gyakorlataink, de egyéb cselekedeteink sem.

Nekünk szívünkkel kell dicsőítenünk az Istent, s szívvel-lélekkel tenni a jót, nemcsak akkor, amikor látják az emberek, hanem akkor is, amikor nem látják, titokban is, rejtekben is, mert ettől függ egyéni és közösségi életünk sorsa, s jobbrafordulása. Ettől függ megmaradásunk.

Ámen

Várakozás

Találkozás Istennel

Az apostoli egyházban még élénk volt az a hiedelem, hogy az Úr Jézus hamarosan eljön. Pedig Jézus többször hangsúlyozta: „Nem tudjátok, mely napon jön el a ti Uratok…„ „Az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok!”

Annak ellenére, hogy Jézus el-jövetelének ideje bizonytalan, mégis sokan vannak olyanok, akik manapság is könnyen bocsátkoznak jóslatokba a világ végét, Jézus második eljövetelét illetőleg. Így a különböző szektákhoz tartozók. De bizonyos jelenésekben hívő primitív emberek is, és hihetetlen dolgok bekövetkezésének várására hangolják az egyszerű embereket.

A mai evangéliumi szakasz, egy példázat, halálunk utáni Istennel való találkozásunk metaforája. 

Nem többre és nem is kevesebbre vállalkozik, mint arra, hogy megvilágítsa az emberi élet irányát. Rámutat egy jövőbe nyíló, de az élet végéig bezárt ajtóra, amely mögött nem a semmi ásítozik, hanem életünk vőlegénye, az Isten vár reánk. Az élet tehát nem máról-holnapra való élés, nem céltalan küzdve küzdés, bolyongás az ismeretlen vizeken.

A jézusi példázat szerint életünknek határozott iránya van. Életünk várakozás, készülődés a nagy találkozásra.

Jézust az emberkereső szeretet hozta a földre. Azért költözött történelmünkbe, hogy a tér és idő parányi szobájában ne kelljen a bizonytalanság, a félelmek sötétjében üldögélnünk. Lámpást adott kezünkbe és megtöltötte a hit és remény olajával. Alapállásunkká tette az életjobbító várakozást, a virrasztást és az éberséget. Legyünk tehát éberek!

Ámen

F.F.

Jaj, nektek farizeusok

Jaj, nektek farizeusok

Jézus tisztátalanoknak nevezte a farizeusokat, és azokat, akik követték őket. A törvény betűjét betartották, de nem törődtek a törvény lelkületével. Síremlékeket emeltek a prófétáknak, mégis folytatták atyáik bűnös vonalát. Jézust is meg akarták öletni. Kerüljük a kétszínűséget és a képmutatást! A kétszínű ember egyik részről dicséri embertársait, másik részről a hátuk mögött ócsárolja őket.

Azzal szeretne érvényesülni, hogy úgymond szívesen megosztana belső titkokat másokról. Önmagát nem képes helyesen értékelni, ezért mások bajával foglalkozik. Jézus mindig őszinte elmondta az illető személynek, ha valami bántotta. Farizeusoknak, írástudóknak mindig szívesen válaszolt, nem szépítgette előttük a dolgokat.

Az igazság néha fájó lehet, ezért ne haragudjunk meg azokra a barátainkra, akik őszintén elmondják véleményüket rólunk. Életünk megváltoztatásával lélekkel tudjuk megtölteni napjainkat. Mi jogosan tartjuk magunkat a Szentlélek templomainak.

Él-e bennem a Szentlélek? Kérem-e a Szentlélek tanácsait nehéz helyzetekben? Mivel töltekezek? Üresnek érzem-e magamat belül? A Szentlélek Isten bennünk akar élni és működni. Engedjek neki teret, hogy Ő működjön bennem, Ő töltse be lelkem üres részeit. Felejtsem el a gonosz, cselszövő gondolatokat.

R. I.

21. évközi vasárnap

21. évközi vasárnap 

Bevezetés

Miként az Úr Jézus földi életében, - hallani fogjuk a mai evangéliumi szakaszban, - sokan azt mondták tanításáról, hogy kemény beszéd, úgy ma is. És elhagyták, hagyják Jézust. A 12 hűségeshez intézett szavai: ma a nagy kísértések idején élő hűségesekhez szólnak: „Ti is el akartok hagyni engem, hozzánk szólnak.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg vétkeinket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit az Utolsó Vacsora termében cselekednünk parancsolt az Ő emlékezetére.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem gondolunk a Téged elhagyó testvéreinkre. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem kellően tudatos bennünk, hogy Nálad vannak az örök élet igéi. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Add, hogy mindig annak tudatában éljünk, hogy Te vagy az Út, az Igazság, s az Élet. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A tanítványok közül sokan, akik hallgatták Jézusnak az Élet kenyeréről szóló tanítását, azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszavonultak, és többé nem jártak vele. Elhagyták Jézust. Pontot tettek annak az időnek a végére, amelyet együtt töltöttek Jézussal. Számukra Ő többé nem az Út, nem az Igazság és nem az Élet. Úgy gondolják, egy tévedéstől szabadultak meg. Valójában azonban abba a világba térnek vissza, amely a bűn és a halál hatalma alatt áll.

Döntésük nem előrelépést jelent az élet útján, hanem inkább hanyatlást.

Az életben ma is sok olyan „előrelépés” van, amely, ha közelebbről megvizsgáljuk, végeredményben visszalépést jelent. A Krisztust elhagyók, a fejlődést és haladást csak álarcként használják. Ma sok előrelépésnek mondott, szép szavakba csomagolt tény, visszalépés és bűn.

Bűn az ember orvosi segédlettel történő megölése, az eutanázia.

Bűn a magzati élet kioltása, bűn a magzati élettel, embrióval való kísérletezés, s kereskedés.

A minap voltam vidéken. Védőnő rokonom mondta, hogy ebben az évben eddig 16 cigány és 1 magyar született a faluban. Korábban törpe kisebbség volt a faluban a cigányság.

Sziszifuszi munkát végzek. Népünk még mindig tehernek mondja azt, ami az anyaméh gyümölcse. Holott naponta imádkozza: „áldott a te méhednek gyümölcse”. Hangsúlyozom: az ima (Erzsébet szavai) a gyermeket nem tehernek, hanem gyümölcsnek, még pedig áldott gyümölcsnek mondja.

Amikor megengedett lett a „magzatirtás”, - bocsánat a kifejezésért. Püspök Kari körlevélből vettem a szót, akkor a Püspöki Kar az 1956. szeptember 12-én kelt körlevélben figyelmeztette népünket a tragédia lehetőségére e szavakkal:”Török, tatár nem tudta elpusztítani nemzetünket, de nemzetünk elpusztíthatja saját maga önönmagát.”

Az új honfoglalók már itt vannak a határnál, sőt határon belül.

De visszatérve az evangéliumi jelenethez. Annak idején nem mindenki hagyta el Jézust. Zárójelben, hála Istennek ma sem. A tizenkettő ott maradt Jézus mellett. Ők még nem indultak el, de szándékuk felől még nem nyilatkoztak.

Jézus megtehette volna, hogy kérleli őket, olyan szavakkal szól hozzájuk, amelyekkel jelzi, szeretné őket mindenképpen magánál tartani. Személyével kapcsolatban is mondhatott volna érveket, amelyek segítették volna feloldani a nehézségeket. Személyes kérése is lehetett volna, hogy legalább ők ne hagyják őt cserbe.

Ezek helyett szavai arra szólítanak fel, hogy az apostolok őszintén nézzenek szembe magukkal. "Ti is el akartok hagyni?" Ez a kérdés inkább arra biztat, hogy komolyan gondolják meg, lehet-e olyan érv. amely kétségbe vonhatná szavainak hitelét.

A kérdésre Péter válaszol a többi tanítvány nevében. "Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó szavaid vannak. Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."

Péter szavai tehát határozottan azt juttatják kifejezésre: a tanítványok elhatározták, hogy továbbra is hisznek Jézusban, továbbra is követői maradnak. Ő az egyetlen menedékük és támaszuk, akire mindig számíthatnak.

A körülmények, a tanítványok viselkedése, Péter szavai minket is segítenek abban, hogy a mai nehézségekben megtaláljuk a helyes választ. A közömbösség, a Jézus személyét körülvevő érdektelenség ma is elsősorban annak szól, amit ő jelent ki magáról, amivel ő akarja megajándékozni az emberiséget.

Nem hisszük igazán, hogy tanítása a legértékesebb szellemi táplálék számunkra, nem hiszünk igazán szeretetében, amely oly határtalan, hogy életét áldozta fel értünk és lelki táplálékként adja magát nekünk. És ez az örök élet eledele.

A mai közömbös környezet, a sok ember, akinek Jézus semmit nem jelent, minket is arra szólít, hogy válaszoljunk: Uram, hová mehetnénk Tőled?  Neked örök életet adó igéid vannak.

Azonban ezt a döntést jobban kifejezésre kell juttatnunk életünkben. Igyekeznünk kell olyan életformát, életstílust kialakítanunk, amely jobban kifejezésre juttatja, hogy mi Jézushoz tartozunk, Őt követjük.

Ha majd ezt észrevehetik rajtunk honfitársaink, akkor nem maradoznak el majd a templomból, nem hagyják el Krisztust, hanem még azok is, akik elhagyták, kemény beszédnek mondották tanítását, újra visszatérnek hozzá. Akkor majd egyre többen leszünk templomainkban, s egyre több lesz közöttünk a fiatal is.

Ezért fáradoznunk legszentebb feladatunk.

ÁmenF.F.

A főparancs

Péntek

„Mester melyik a főparancs a törvényben?”

Ma is ez a legnagyobb kérdés, csak már nem szakrálisan, hanem világi módon fogalmazzák meg, amikor arra kérdeznek: „Melyik a legfontosabb törvény?” Ma ezt szokták mondani a piac törvénye, és nem a jézusi főparancsolat.

Jézus nem cserélgethető, politikai kurzusok által változtatható parancsot mondott főparancsnak.

Ennek első részével: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből és teljes elmédből!”, nem sokat tud kezdeni a mai ember.

Az Isten szeretet parancsát szinte minden vallás hangsúlyozta Jézus előtt is. Mégis érdekes jelenség a világon, hogy mindez lehetőséget ad arra, hogy vallási fanatizmussal motiválva egymás gyűlöletére kényszerítsenek embereket. Ezért sokan úgy gondolják, az Istennel nem érdemes fanatizálni az embereket. Sőt van, aki tovább megy, azt mondja nem jó, hogyha az ember túlságosan komolyan veszi a vallást, mert az is az együttélés egyik konfliktusává válhat.

Jézus azonban nem választotta el az Isten szeretet parancsát az embertestvér szeretetének parancsától A kettőt egybekötötte. Nem lehet szeretni Istent és gyűlölni az embert, és fordítva, nem lehet az embert szeretni és az Istent gyűlölni. Az istenszeretet parancsát nem választott el az emberszeretet parancsától, hanem egybekötötte.

A harmadik évezredben élő ember, parancsok nélküli ember. Törekszünk a parancsok nélküli éden megvalósítására. Ebből az édenből száműztük az Istent, következésként az első parancsot is. A második parancs helyett pedig, bevezettük a liberalizmust. Csak az a baj, hogy kis istenekként ezt mindannyian a magunk javára akarjuk kihasználni. Nekem mindent szabad, de neki már nem. Mi is így véljük?

Válaszoljunk!

Ámen

F.F.

Szent István király ünnepe

Szent István Király 

Bevezető

Ma, legnagyobb nemzeti ünnepünkön, Szent István királyunk szentté avatásának 932. évfordulóján, mint hű gyermekei, Rá és a kezdetekre emlékezünk a legnagyobb tisztelettel és hódolattal. Arra az útra, amelyen elindította nemzetünket, és amelyen ma is, nekünk is, járnunk kell, ha biztonságban, békében és boldogságban akarunk élni itt, őseink vérével öntözött drága szent hazánkban. Vajon ezen az úton járunk-e mi? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg nemzetünk fennmaradása iránti közömbösségünket! Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem őrizzük hitelesen keresztény hitünket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Add kegyelmedet, hogy minden magyar hűen őrizze a Szent Istváni örökséget. Uram, Irgalmazz!

Evangélium után

Politikai, vallási és társadalmi szempontból Szent István király teremtette meg Magyarországot, Szent István király jelölte ki és biztosította népének a jövőbe vezető utat.

A magyarságot négy különböző kultúra vette körül:

a török-mohamedán keleten,

a görög-szláv a Balkánon,

a latin-német nyugaton és

a pogány-szláv északon

Ezek ostromló befolyásával és ellentmondásaival kellett küzdelmet folytatnia. Nemde egészen hasonló maradt az ország küldetése évszázadokon át a mai napig?

Az iszlám jelen van ma is, és terjeszkedik Európában. A Háttér Hatalom logisztikai tervezéssel és pénzzel segíti többségi helyzetbe jutását.

A görög-szláv kultúra is jelen van ma is, ha más néven nevezik is ma. Szent István otthont adott ennek a kultúrának is. Ma már őshonosak.

A latin-német kultúra is jelen van, ma is.

Megjelent viszont egy újabb tengerentúli és idegen „kultúra”. És nagy erővel erőlteti magát a nemzetire, és igyekszik magát egyeduralkodóvá tenni. Elnyomni azt a nemzeti és keresztény kultúrát, amely ezer éven át, a sok harc és megpróbáltatás után is megtartotta népünket itt, a Kárpát-medencében kereszténynek és magyarnak.

Mikor ébred már fel elkábított állapotából Szent István népe arra, hogy keresztény hitének köszönheti megmaradását, és Tőle kaphatja ma is békéjét, boldogságát és biztonságos jövőjét?

Ahogy a vas is csak úgy válik acéllá, ha tűzben-vízben megedzik, úgy az ember is csak edzések révén lesz állhatatos és hűséges. Múltunkra tekintve mondhatjuk a Szentíróval:

Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk

ahogy az ezüstöt szokták, tűzben megvizsgáltál.

Elnézted, hogy az emberek fejünket tapossák,

tűzön és vízen kellett áthaladnunk, de végül mégis könnyebbülést adtál.

Amíg Szent István intelmei szerint igyekeztek élni őseink, addig emelkedett és erősödött az ország, de amikor elhagyták az igazságot, különösen a szegényekkel való szolidaritást, jöttek a bajok, a nyomorúság, az ellenség. Ma is! És nem vesszük észre a figyelmeztető jeleket. A sok testi és lelki problémát, a tragikus demográfiai helyzetet, morális állapotok romlását., a migránsok hazánkba történő özönlését. Ma már annyi erőnk sincs, hogy azt mondjuk nekik:

Állj! Ez a mi hazánk!

Ezek a jelenségek sem segítenek bennünket abban, hogy felismerjük végre: Isten és benne való hit nélkül nem lehet országot építeni és megtartani.

István király az Úr Istenre alapozta országirányitó tevékenységét, és az ország növekedett, erősödött. Bizonyára hallotta Szent Ágoston tanítását, miszerint az állam feladata a népet az üdvösség útjára vezetni, s azon megtartani.

A közelmúltban társadalmunk pont az ellenkezőjét tette ennek. Megpróbálta kizárni Istent a közéletből, az alkotmányból, az oktatásból, a médiumokból. Aztán csodálkozunk azon, hogy miért van annyi baj a kereszténytelenné és a lassan nemzetietlenné váló széthúzó társadalmunkkal.

Jézus azt mondja, hogy csak a szőlőtőn maradó szőlővessző hoz termést. Semmi sem bizonyítja jobban, mint mai világunk problémái, hogy Isten nélkül – aki az Igazság és Szeretet – nem megy. Benne kell maradnunk, mert csak így lehetünk sikeresek.

Ha azt akarjuk, hogy jobb legyen az életünk, jobb legyen a családunk, a lakóhelyünk, az országunk. Odaadással kell végeznünk feladatainkat. Odaadással kell szeretnünk a családunkat, odaadóan kell dolgoznunk a hazánkért. Aki arra vágyik, hogy javuljon az ország helyzete, az tegyen meg érte mindent, amit a saját, egyéni életében megtehet! Hiába sopánkodik a fogyatkozó népességen az, aki maga nem vállalja a következő – harmadik vagy negyedik – gyermeket! Ne szomorkodjon a környezete állapotán az, aki nem tesz semmit annak jobbításáért.

Első királyunk élete sok szenvedéssel volt terhes, de élő hittel viselt el minden szenvedést. Elfogadta a trón várományosának, egyetlen fiának halált is. De nemzete jövőjébe vetett reményét nem adta fel. A koronát és országát Nagyasszonyunk oltalmába helyezte. Ezért folyamodunk most mi is Hozzá

Nagyasszonyunk, hazánk reménye!

Bús nemzeted zokogva esd!

Nyújtsd irgalmas jobbod feléje,

Botlásiért, ó, meg ne vesd!

Mi lesz belőlünk, ha Te elhagysz?

Ó, árvaságunk sírba hervaszt!

Minden reményünk csak Te vagy:

Szent Szűzanyánk, szent Szűzanyánk,

Ó, el ne hagyj!

Mert hisszük, hogy Ő el nem hagy, Wass Albert szavaival valljuk, hogy „egyszer még elébb vagy utóbb, de minden bizonnyal eljön az idő, amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, s keresni fogják az igaz utat, mely pusztulásból győzelembe, nyomorúságból az Úr gazdag dicsőségébe vezet vissza, ahonnan valamikor régen magunk gyarlósága folytán hibás útra tértünk.”

Ámen

F.F.

Clairvaux-i Szent Bernát

Clairvaux-i Szent Bernát

Bevezetés

Dijonban,1090-ben született.

A vallásos nevelésben részesült fiatalember édesanyja halálát követően a ciszterek közé lépett. 1115. június 25-én már a clairvaux-í (Clairre Vallée) monostor apátja. Bejárta Európa országait, hogy a békét helyre- állítsa. Hatvannyolc monostort alapított az európai országokban, amelyek a földművelésnek és a kézművességnek is a központja voltak. Számos teológiai művet is írt. Életelve volt: "A lelki élet legnagyobb erőforrása a szeretet." Clairvauxban halt meg 1153. augusztus 20-án.

Ill. Sándor avatta szentté 1174. január 18-án. 1953. május 24-én XII. Piusz egyháztanítói rangra emelte, Mézajkú doktornak nevezve.

Hazánkban kiemelt jelentőséggel bírtak a ciszterek, hiszen kiváló tudósokat, tanárokat adott a rend hazánknak. Ma is igen tevékenyek. Iskolákat tartanak fenn. Kulturális és lelkiségi központjuk Zircen található.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg vétkeinket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus az Utolsó Vacsora terméb en cselekednünk parancsolt.

Evangélium után

Sokszor megnyugtat bennünket Jézus hasonlata a mai evangéliumban. Ha józanul gondoljuk át életünket, minden értékünk Isten ajándéka. Maga az életünk, az életünk fönntartásának minden képessége és a munkabírásunk egyaránt. Ha más genetikai örökséggel, más országban, más családban születtünk volna, akkor a körülményeink merőben mások lennének, mini a jelenlegiek. Egyedül Isten az, aki ismeri az életünket meghatározó körülményeket. Ezért a későn érkezőknek is helyet ad örök és boldog országában.

Mi magunk se halogassuk az Istenhez térés lehetőségét, mert nem tudjuk, mikor jön el a huszonnegyedik óra!

Ámen

F.F.

A gazdag ifjú

A gazdag ifjú

A gazdag ifjúhoz hasonlóan nekünk sem más valakihez, hanem Jézushoz érdemes fordulnunk a szívünk mélyéről feltörő kérdéssel: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” (Mt 19,16). Az ifjú jól tudta és nekünk is érdemes megfontolnunk és megértenünk azt az igazságot, hogy a jócselekedetek és életünk végső beteljesedése között szoros kapcsolat van. Az életünk folyamán végzett jócselekedetek érdemül szolgálnak számunkra, főként, ha testvéreinkben magának Jézusnak akarunk szolgálni, s mindent önzetlenül teszünk. Érdemes nekünk is Jézushoz fordulnunk, aki Szentlelke által megvilágosítja értelmünket és feltárja előttünk a jó és a rossz mélységeit, megadva a kegyelmi segítséget, hogy mindig a jót válasszuk az üdvösség felé törekedve.

Hiába a gazdag ifjú jó szándéka és hiába a törvények ismerete, mindez nem elegendő számára, hogy valóban a helyes utat válassza. Pedig meg volt rá a lehetősége. Indulhatott volna, de a szíve nem volt kész az útra, vagyona visszatartotta, s nem volt kész megszabadulni attól, lemondani arról, ami őt megakadályozta az Úr követésében.

Hiába adott számunkra a hit ismerete, hiába él bennünk helyes szándék a jó megtételére, mindez nem elegendő. Jézus azt szeretné, ha teljes szívünkkel hozzá ragaszkodnánk. Feltétlenül le kell mondanunk mindarról, ami fogva tartja szívünket. Krisztus követésére csak kiüresített szívvel lehet indulni.

Ámen

H. I. S.

20. évközi vasárnap

20. évközi vasárnap

Bevezetés.

Az elmúlt vasárnapokon Jézusnak az élet kenyeréről szóló példabeszédéből hallottunk részleteket. A mai szentmisében is ennek a beszédnek a legkiemelkedőbb és legsajátosabb részét olvassuk fel. „Bizony, bizony mondom nektek. Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek” Nem kell különösebb képzelő erő, hogy Jézus e mondataiban észrevegyük az Eucharisztiára való utalást. Tegyük nyitottá lelkünket Jézus szavainak megértő befogadására.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi nem tudjuk olyan egyszerű lélekkel elfogadni szavaidat, mint az apostolok. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Add, hogy ne feledjük e szavaidat: „ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az Ő vérét nem lesz élet bennetek.” Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Add, hogy élő hittel vegyük magunkhoz Szent Testedet és Véredet, hogy élet legyen bennünk és minél bőségesebben. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumban érdekes beszélgetést, vitát hallottunk Jézus származásáról. A szereplők egyrészt Jézus, aki azt állítja magáról, hogy ő „az égből szállott kenyér”, másrészt a zsidók, akiket az evangélista nem nevesít meg közelebbről.

Feltételezhetjük, hogy írástudók és farizeusok lehettek a vitapartnerek, hiszen más alkalmakkor is ők szálltak vitába Jézussal, illetve ők voltak annyira járatosak a vallási kérdésekben, hogy arról magasabb szinten beszélni tudjanak. Mivel Jézus emberként áll előttük, ezért számukra elfogadhatatlan volt az a kijelentés, hogy Jézus az égből származik.

A vitát a csodálatos kenyérszaporítás és Jézus vízen járása előzte meg. Mindkét esemény megmagyarázhatatlan hit nélkül. Hogyan képes egy ember néhány halból és kenyérből sok ezer embert jóllakatni? És hogyan képes egy ember a víz felszínén járni úgy, hogy nem süllyed el? Mivel magyarázhatóak ezek a csodák?

Elfogadható magyarázat csak azok számára van, akik hisznek abban, hogy Jézus több mint ember, hisznek istenségében. Azok könnyebben elfogadják, hogy isteni hatalmával képes volt megszaporítani a kevés ennivalót. Azok viszont akik hitetlenkedve szemlélték ezt a két eseményt, azok most hitetlenkedve hallgatják, amit a saját származásáról állít. Ők továbbra is csak egy embert látnak Jézus személyében.

Szomorú jelenség, hogy azok számára, akik nem nyitják meg szívüket az igazság felé, Jézus akárhány jelet mutathat, akárhány csodát tehet, ők megmaradnak hitetlenségükben és nem képesek eljutni a hitre. Szomorú, hogy ez napjainkban is így van. Vannak emberek, akik számára semmilyen figyelmeztetés nem elég, semmit sem tekintenek isteni jelnek.

Ki igényli ma azt, hogy neki Istenről beszéljenek? Kinek van ma szüksége arra, hogy neki arról beszéljenek, hogy Jézus több volt, mint egy ember, aki olyan rendkívüli dolgokra volt képes, mint a kenyerek megszaporítása, vagy víz felszínén való járás?

Napjaink ateista színezetű tudománya is jól megvan Isten nélkül. A még nyitott kérdésekre is, a tudósok Isten nélkül akarnak tudományos magyarázatot találni.

Azért mindig voltak és ma is vannak tudósok, akik eljutnak ahhoz a pontig, ahol már megsejtik Isten jelenlétét, titkát, de talán ők vannak kisebbségben.

Napjaink művészete szintén jól megvan Isten nélkül. Évszázadokkal ezelőtt szinte minden művészeti alkotás hitből született, a hívő művész fejezte ki alkotásával Isten-hitét. Napjainkra ez erősen megcsappant.

A gazdasági élet irányítói szintén nem kérnek Istenből. Ezért is jutottunk a nagy gazdasági világválságba.

És a politikai vezetők? Nekik szükségük van Istenre? Dehogy! Az ő feladatuk az, hogy végre hajtsák a Háttérhatalom, a Mammont imádók akaratát.

Emlékezzünk csak vissza arra, hogy milyen heves tiltakozások voltak a miatt, hogy Isten és a kereszténység bekerüljön-e az Európai Unió préambulájába. És milyen tartós gyűlöletet váltott ki hazánk ellen az, hogy alkotmánya Isten nevével kezdődik.

És hová jutott mára a gyökerét megtagadó Európa? Oda, hogy teleszórja a népvándoroltató pénzvilág Európát; életerős, pénzzel és elektronikus eszközökkel jól felszerelt bevándorlókkal.

Tényleg, ki igényli manapság, hogy Istenről beszéljünk neki? Talán az a fiatal, aki egész nap a számítógép előtt ül és a közösségi oldalakon éli valójában nem létező életét?

Vagy talán az a fiatal, aki büszkén mutatja társainak, a csuklótól könyékig belépő-karszalagokkal borított karját? Kinek van szüksége arra, hogy Istenről beszéljenek neki?

És természetesen nem csak a beszédről van itt szó! Kinek van szüksége arra, hogy higgyen Istenben? Ki igényli, hogy segítsék az Istennel való személyes kapcsolat megteremtésében? Melyik felnőtt akarja, hogy aktívabbak legyünk a vallásunk gyakorlásában? Jaj! Ne! Nehogy megsértsük a közén települt és települő nem keresztény hitet gyakorlókat.

A mai evangélium kulcsszava az „örök élet”. Jézus ezt mondja: „Aki hisz bennem, annak örök élete van”. Az a tapasztalat, hogy aki keresi az emberi élet célját, s tartalmát, akiben él az örökélet utáni vágy, annak lehet beszélni Istenről.

Mindegy, hogy az illető gyermek, fiatal, felnőtt vagy idős, mindegy, hogy tudós vagy művész, mindegy, hogy tehetős vagy szegény, mindegy, hogy több diplomás vagy szerényebb képességű, ha valakiben él az örök élet vágya, annak lehet és érdemes beszélni Istenről, mert Istenben, s Egyszülöttében Jézus Krisztusban van a mi örök életünk.

Ámen

F.F.

Nagyboldogasszony Vigília

Nagyboldogasszony

Bevezető

Ma az Egyház a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetelét ün-nepli, amit a magyar népnyelv egy-szerűen csak Nagyboldogasszonynak nevez.

Mária mennybevétele nincs megírva a Szentírásban, de megőrizte az apostoli időkig visszanyúló hagyomány. Ezt a kezdettől vallott hitigazságot, hirdette ki hittételként XII. Piusz pápa 1950-ben.

Mária, tekintettel istenanyai méltóságára, kivételes módon részesült a Krisztus szerezte megdicsőülésben. Ez a hittétel arról tanúskodik, hogy a Mennyei Atya milyen nagyra becsüli az anyai hivatást, a hűséges szolgálatot.

És mi, gyermektelen vilá-gunkban, mennyire becsüljük az anyai hívatást? S mennyire a Jézussal való testvérségünket, a mennyei Atya akaratának a teljesítését?

Vizsgáljuk meg lelkiismere-tünket.

Evangélium után

A keresztény hívek ősidők óta nagy tisztelettel és szeretettel tekin-tenek Jézus édesanyjára, Máriára. Nem kizárólag azért, mert Ő adta nekünk Jézust, midőn vállalta az emberek előtt igazolhatatlan anyaságát. Tiszteljük Máriát azért is, mert elsőnek élte meg azt az életet, amelyben "Istennek kedve telik.” Nem csupán a Kisdedet karjában hordozó Anyát köszöntjük, hanem azt az Asszonyt, aki elég erős ahhoz, hogy karjába vegye, Istenhez ölelje a bűnös világot.

Nem tudom, ki hogyan gon-dolkozik, de ha én egy édesanyára, szerető hitvesre gondolok, mindig ölelésre tárt karokkal képzelem magam elé. Máriát is így látom a mai ünnepen felénk fordulni. Vajon mit lehet válaszolnunk a kitáruló karok üzenetére? Nem kevesebbet, mint elindulni feléje.

Az evangélium Mária több út-járól is megemlékezik. - Az angyali üdvözlet után elmegy, hogy meglá-togassa a szintén gyermeket váró Erzsébetet. - Aztán visszatér Názáretbe és feleségül megy Józsefhez. - A népszámlálásra Betlehembe utaznak és az istállóban világra hozza gyermekét. - A gyilkos Heródes elől Egyiptomba menekül. - Végre hosszú évek után visszatér Názáretbe és jó darabig nem utazik sehová. - Mindig akkor és oda ment ahová Isten akarta. - Elkíséri Jézust képzeletben és ténylegesen akkor is, midőn megkezdi nyilvános műkö-dését. - Ott látjuk a kánai menyegzőn, - később Jeruzsálemben, - majd a kereszt alatt.

Sok utat tett meg Mária földi életében és minden útján Jézust követte. Bárcsak mi is utánoznánk ebben. Mennyivel szebb, boldogabb lenne az életünk! Vezetheti-e gyermekeit rossz útra egy szerető édesanya? Ezért boldog az, aki megőrzi útját.

Az evangélium arról is be-számol, hogy a keresztfán utolsó szavaival Jézus Jánosra bízta édes-anyját. Legnagyobb kincsét, Mária életét a szeretett tanítvány kezébe helyezte. S Máriát Jánoséba, és a miénkbe, a mi szeretetünkbe. Mi másra, ki másra bízhatnánk mi is drágának tartott életünket, mint Őreá? - Hiszen az e napon elhunyt Szentkirályunk, Szent István is az Ő kezébe, oltalmazó szeretetébe helyezte népét mindörökre. Mert csak az Ő oltalmazó szeretetében érezhetjük magunkat biztonságban e földön.

Amen

F.F.

Maximilián Kolbe

Szent Maximilián Kolbe péntek

1894. január 8.-án született Lengyelországban, Tdunska Wolán. Szüleik, Júliusz és Marianna második gyermekeként. A keresztségben Rajmund nevet kapta.

Lambergben (ma Lvov, Ukrajna) tanult a ferences szemináriumban, itt kapta rendi nevét.

Rómában szentelték pappá 1918-ban. Különös szeretettel viseltetett a Boldogságos Szűzanya iránt, ezért megalapította a „Szeplőtelen Szűz Hadserege” neve társulatot.

Japánban, Nagaszakiban folytatott missziós tevékenységet. Itteni életéből ma is őrzik celláját, nyomdagépeket, sajtótermékeit. Ezeket volt szerencsém személyesen is látni. Örült a lelkem, hogy rendi testvérei és a Nagaszaki hívek, mily hűen őrzik emlékét.

Betegsége miatt Japánból vissza kellett térnie a missziós munkából, és a rend vezetői a lengyelországi Niekopalanow kolostorának előjáróvá nevezték ki.

A hazáját megszálló németek többször letartoztatták, majd 1941. május 28-án az Auschwitzi koncentrációs táborba szállították. Az egyik éhhalálra ítélt családos rabtársa helyett önként vállalta a biztos halált. 1941. augusztus 14-én az elítéltek közül utolsónak fejezte be életét. VI. Pál pápa 1971. október 11-én boldoggá, szent II. János Pál pápa 1982-ben szentté avatta.

Számomra óriási erőt ad élete. Ő nemcsak hirdette, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért. Ő önként életét adta felebarátjáért. És örök követendő példa számunkra is, hogy legyünk készek nagy áldozatokra is felebarátjainkért.

Ámen.

F.F.

Ketten vagy hárman

Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek szerda

Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (Máté 18,20)

Sokszor idézzük ezt a jézusi mondást. Napjaink Egyházában, kis településeken, szórványhelyzetben élő hívő közösségekben, bőségesen adódik is alkalom erre. Amikor csak kevesen, ketten, hárman gyűlnek össze, szoktuk mondani, de itt mégis Jézus közöttünk. Csalódott reménységeinkre gyógyírként használjuk, amikor látjuk, hogy buzdításaink ellenére is, csak kevesen jönnek el, gyűlnek össze egy-egy külön ájtatosságra.

Ne csak így értsük a jézusi szavakat. Hiszen Jézus az egymagában küzdő emberrel is együtt van. A nagy templomi sokasággal is. Ha ketten, (házastársak?), vagy hárman, (barátok, munkatársak) vannak együtt. Ott van-e köztük Krisztus? Sajnos, nem tudatosodik bennük. Mert nem valamiért való közös imádkozás céljából vannak együtt. És gondjaik között bizony sokszor feledkeznek el még Jézus követői is Jézus jelenlétéről. Tervezgetéseiket nélküled végzik, társalgásuknál - főként, ha távollévőkről folyik a szó - nem mindig veszik figyelembe, vajon szívesen hallgatja-e Jézus a beszélgetéseiket, a nem jelenlevők megszólását.

Az emberekkel való hétköznapi, alkalmi érintkezéseinkben jusson eszünkbe Jézus most hallott szava: ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott vagyunk közöttük. Olyanok legyenek a mi beszélgetésink, cselekvéseink, hogy tetszésére legyenek Jézus Krisztusnak.

Ámen

F.F.

Assisi Szent Klára

Augusztus 11. Szent Klára

Klára virágvasárnap született a családi palotában, amely Assisi központjában, a San Rufinóról elnevezett székesegyház terének egyik oldalán állt. Gyermekkorát a városban dúló és városok közötti háborúskodás tette nehézzé.

Két húga volt, akiket Édesanyjuk jámbor életre nevelt, és mindarra megtanította őket, amire egy művelt, előkelő hölgynek szüksége lehetett. Latin műveltségéről későbbi írásai is tanúskodnak.

Nagy lelkesedéssel követte Assisi Szent Ferencet, aki erre az elkötelezett szerzetesi életre bátorította. Gyönyörű film, a Napfivér és Holdnővér őrzi emléküket.

Alapítója a Szegény Úrnők rendjének, ismertebb nevén, a klarissza nővéreknek, első kolostoruk a San Damiano templom mellett volt. Szigorú önmegtagadó életet élt, amit nővéreinek nem írt elő. 1244-től súlyos betegként, anyai szeretettel irányította nővéreit.

Rövidesen követte őt a szerzetesi életben Ágnes húga is.

A kolostor csendjében arra a felismerésre jutott, hogy a szerzetesek az egész titokzatos test minden tagjáért felelősek, életük összefügg az összes keresztény életével, és sokaknak segítségére vannak.

IV Ince pápa 1253-ban hagyta jóvá rendi szabályukat. Klára halála napján még kezébe vehette. E kolostorban helyezték örök nyugalomra.

1255. augusztus 15-én történt meg szentté avatása Anagniban.

Kövessük Szent Klára példáját és imádkozzunk azért, hogy ki ne haljon az a szellem, amely mindig kovászként hat e világ életében.

Ámen

F.F.

Évközi 19. vasárnap

19. évközi vasárnap. B

Bevezetés

Már az előző beszédben említettem, hogy a János evangéliumából vett szakaszban egymásra torlódnak a tömör jézusi gondolatok. A maiban is. Ezek a mondatok, oldottabban, a mai teológiában, a Megtestesülés, az Eucharisztia és az Örök élet hittitkának az alapjai. Ezekben való hitet kell, hogy erősítse bennünk. Elfogadó hittel hallgassuk a tömör jézusi mondatokat.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg megtestesülésed titkával kapcsolatos kétkedéseinket. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Add meg nekünk, hogy vallásos életünket az Eucharisztiára, mint sziklaszilárd alapra építsük. Krisztus kegyelmezz.

Urunk Jézus! Add meg nekünk, hogy az Eucharisztiával való táplálkozásunk erősítse bennünk, a Benned való, s örök életre vezető hitet. Uram irgalmazz.

Evangélium után

A mai vasárnap evangéliumában arról értesülünk, hogy Jézusnak az Eucharisztia alapítását előkészítő merész szavai, saját testének kenyeréről, kevés megértésre találtak hallgatóságánál. Szinte úgy tűnik, mintha Jézus elbeszélne hallgatói feje fölött és lemondana a megértés igényéről.

Az evangélista által közölt jézusi mondatok számunkra is gondot jelentenek. Pedig mi már túl vagyunk az Utolsó Vacsora nagy eseményén, az Eucharisztia alapításán. És minden szentmisében halljuk, hogy mi Jézus teste, az oltárra helyezett kenyér, és azt is tudjuk tapasztalatból, hogy mit jelent Jézus testét enni, táplálkozni szent testével, azaz szentáldozáshoz járulni.

Az evangélista a vitát úgy írja le, mint utolsó vacsora előtti eseményt. Igaz, hogy csak jóval, körülbelül 70 évvel később a tanúk emlékezetében elevenen élő esemény után. És ebben már tükröződhet, nemcsak a Jézus korabeli zsidók, hanem az első keresztények körében az Eucharisztiával kapcsolatban felmerülő kérdések is

Ki tagadhatná, hogy valami hasonlót napjainkban is tapasztal-hatunk. A mai embernél is kevés megértésre találnak Jézus imént hallott szavai. Sok ember számára érthetetlen és érdektelen az evangélium üzenete. Vajon mi ennek a szomorú jelenségnek a magyarázata?

Az Úr Jézus erre is megadja a választ: „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza…”

Ez a kijelentés könnyen újabb kételyt támaszthat bennünk, Isten igazságosságát illetően. Miért van az, hogy egyeseket vonz, másokat nem, egyeseket kiválaszt, magához ölel a hit és szeretet karjaival, másokat meg kiejt a kezéből.

Balgaság lenne belebocsátkozni a kiválasztás, az előrerendelés, keresztényeket megosztó titkának, a fejtegetésébe, az emberi akaratot bénító gondolkodásába. Nem emberi okoskodás terméke, hanem kinyilatkoztatott igazság, hogy Isten minden ember üdvösségét akarja.

Ma már nem újszerű a hasonlat, de élek vele. Miként a mesterséges égi testek sem szakadhatnak ki a központi égitest vonzásköréből, úgy az emberek sem az Úristen vonzásköréből. Hanem attól távolodva, annak vonzása egyre gyengébben hat rájuk, és egy másiké pedig, amelyhez közeledik egyre erősebben. Gondoljunk csak az ember évtizedekkel ezelőtti első Holdra szállására. A távolodás és közeledés folyamatának a megtervezéséhez és kivitelezéséhez milyen komoly emberi tudásra volt szükség.

Sok olyan dolog történhet az ember életében, ami egyre jobban távolítja őt Istentől, s legyengíti az isteni vonzást, ugyanakkor, szinte ezzel egyidőben történik egy más Valakihez való közeledés, ami végzetessé válhat az ember számára.

Tudjuk, hogy ha valaki legyengíti lelkében Isten vonzó hatását, s bezárkózik a hittagadás konok állapotába, azzal szemben az Úr Isten nem alkalmaz szabadságát semmibe vevő erőszakot. Aki azonban nem zárkózik el, annak ezer és ezer lehetősége nyílik Isten vonzásának, szeretetének megtapasztalására.

Maga a nagy természet is Isten írta könyvhöz hasonlít, amely azt mondja a nemhívőnek: Nyisd ki szemedet és láss! És aki nyitott szemmel jár e világban és lát, annak nem nehéz hinni és szeretni Istent. Kevesebb erő kell ehhez, mint a járáshoz vagy lélegzéshez. De, ha valaki elfordul az igazságtól, s akaratát megbénítják a szenvedélyek, főleg a gőg, annak az állapotán nincs mit csodálkoznunk.

Az isteni vonzásokat ugyanis a legrafináltabb módszerekkel igyekeznek hatástalanítani, a tudat és közvélemény-formáló médiumok is, amelyekből – kevés kivételtől eltekintve – csak szellemi nívótlanság, cinizmus hitetlenség és erkölcstelenség árad az ember felé. És az európai ember hitetlenné, majd mohamedánná válik. A szoktatás már elkezdődött a II. János Pál téren.

Visszatérve az evangéliumi jelenethez. Miért ez az éles vita a zsinagógai zsidók és a zsidó Jézus között. A vita középpontjában Jézus személye áll: Isteni illetve földi eredete. Hallgatósága csak földi apjáról beszél, Jézus viszont csak a Mennyei Atyjáról. A vitatkozó hallgatóság nem képes összhangba hozni Jézus mennyei eredetét emberi mivoltával. Az Őt követők is csak nehezen. Századok múltak el, míg a kialakult a keresztény dogmatika megfogalmazta tanítás Jézus kettős természetéről.

Egy másik kérdés: Jézus „élő kenyérnek” mondja magát. De, mint már említettem, ezt sem érthette hallgatósága. A keresztény közösség is csak az Oltáriszentség alapítása után, s teljes tartalmában csak akkor értette meg, amikor már élték az eucharisztikus gyakorlatot.

Azt is jó tudnunk, hogy amikor Jézus azt mondja, hogy ő az élet kenyere, ezt nem csak az Eucharisztiára érti, hanem ugyanolyan hangsúllyal arra is, hogy az Ő velünk való léte földi életünk mindennapi éltető kenyere, örök útravalónk.

Ámen

F. F.

Evangélium után

„Az ember külsőt nézi, ami látszik, az Úr azonban a belsőt, a szívet tekinti.” Mondja a Szentírás

Természetesen, midőn az emberi szívről beszélünk, nem a fizikai szívre gondolunk, hanem arra a szeretetre, amelyet a közvélemény az ember szívébe helyez.

Ilyen értelemben a szív az ember egyéniségének legértékesebb része, minden nagy vállalkozás kiindulópontja. Sajnos, nemegyszer az is megtörténik, hogy a szív a szeretet helyett más erőkkel telítődik. Erre céloz az Úr Jézus, midőn kijelenti: „a szívből ered minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromkodás.”

Azért kell Jézus tanítványainak kiüresíteni a szívüket, hogy megtelhessen Isten igaz szeretetével.

Ha azt akarjuk, hogy lelki életünk egészségesen fejlődjék, akkor az értelem művelése mellett a szív kiműveléséről sem szabad megfeledkeznünk.

Lehet valaki lángész, kiváló tudós, ugyanakkor szánalmas törpe, ha szívéből hiányzik a szeretet. A legtöbbet azok az emberek ártottak felebarátjaiknak, akikben a zseniális értelem nem párosult irgalommal és szeretettel. Mily sokat tudnának erről vallani a csatatereken elvérzett milliók, a lerombolt városok, a letarolt mezők, ahol irgalmatlan zsarnokok járták szíveket tipró diadalútjukat.

Mindez pedig nemcsak a régmúlt emléke, hanem a barbár újkorban is megtörtént. Sőt megtörténik napjainkban is.  Ma is bombák és rakéták hullnak sok helyütt e világban

Nem véletlen, hogy korunk nagy gondolkodói egyre jobban sürgetik a szív kiművelését. A híres fizikus, Albert Einstein mondotta: „Napjaink legnagyobb problémája nem az energia, hanem az emberi szív. Az emberiség sorsa attól függ, hogy a szeretet vagy a gyűlölet költözik-e szívébe”

Ezt az igazságot hirdette és hirdeti Jézus, az emberi nem Megváltója, a szelíd és alázatos szívű Jézus. Ezért kérjük Őt: Szelíd és alázatos szívű Jézus! Alakítsd a mi szívünket is, a Te szent Szíved szerint.

Ámen.

Felajánlás Jézus legszentebb Szívéhez

(XIII. Leó pápától)

Uram Jézus, az emberi nem Megváltója,

tekints reánk,

akik oltárod előtt alázatosan leborulunk.

Tieid vagyunk, tieid akarunk lenni.

Hogy azonban szorosabban egyesülhessünk Veled,

mindegyikünk fölajánlja magát szentséges Szívednek.

Sokan még nem ismertek meg,

mások parancsaid megvetették

és eltaszítottak maguktól.

Könyörülj mindezeken, jóságos Jézus,

és öleld valamennyit legszentebb Szívedre.

Légy királya, Urunk, nemcsak a hívőknek,

akik sohasem pártoltak el tőled,

hanem a tékozló fiúknak is, akik elhagytak.

Add, hogy mihamarabb visszatérjenek az atyai házba

és éhen-szomjan el ne pusztuljanak.

Légy királya azoknak is,

akiket tévedés ejtett meg,

vagy szakadás választott el.

Hívd vissza őket az igazság szolgálatára

és a hit egységébe,

hogy rövidesen egy akol legyen és egy pásztor.

Adj, Urunk, Egyházadnak biztos és teljes szabadságot,

minden népnek békét és rendet.

Tedd, hogy az egész földkerekség egy szózattól visszhangozzék:

Köszöntsük az isteni Szívet,

amely által üdvösségünk támadt;

dicsértessék és áldassék mindörökké.

Ámen.