Tengerbe vetett
háló
Az Isten országáról szóló példabeszéd-sorozat
utolsó eleméhez értünk. Jézus itt egy halászhálóhoz hasonlítja az országot,
amely mindenféle halat kifog a tengerből. A példázat mondanivalója összecseng a
búzáról és a konkolyról mondott hasonlat üzenetével. A jók és a rosszak együtt
élnek ebben a világban mindaddig, amíg Isten ítéletet nem tart.
Emberileg talán sokszor siettetnénk az
ítéletet, de Isten türelmet gyakorol mindenki iránt. Várakozásának értelme az
lehet, hogy igazságossága nem éri utol azonnal az embert, hanem mindenki
lehetőséget kap a javulásra.
E példázat újabb oldalát mutatja meg az
Isten országának, tudniillik azt, hogy mindenki meghívást kap. Tévedés volna
ugyanis az Isten országát csupán a látható Egyház tagjaira leszűkíteni, hiszen
az isteni működés annak keretein kívül is megtapasztalható.
Az Isten országa a személyekre, a
közösségekre és az egész világra vonatkozik, s annak folyamatos megvalósulása
azt jelenti, hogy az isteni törekvés, üdvözítő szándék állandóan átformálja, megújítja
az embereket és a világot. Ez a törekvés felismerhető, megtapasztalható, s arra
ösztönöz, hogy együttműködjünk vele.
Vajon engem átformál, megújít ez az
isteni erő? Növekszik-e bennem Isten országa? Kész vagyok-e együttműködni e törekvéssel,
hogy Isten országa növekedjék általam? Örömmel tölt-e el, hogy Isten jelen van
az életemben?
H. I. S.
