„Az Emberfia ura
a szombatnak is!”
Jézus tanítványai kalászt szedegettek és
morzsoltak szombaton. Ez adott okot a farizeusoknak a vitára. A Talmud szerint
szombaton 39 munkaféle volt megtiltva. Ezek közé tartozott az aratás és a
gabona őrlése. Jézus, tanító szándékkal, szombaton gyógyít, adja vissza a
látását a vaknak, a bénának a járást.
A farizeusok szemében mindezek a csodák
szakítást jelentettek az ősök és az általuk kreált hagyománnyal. Jézus
egyszerűen a következő kijelentéssel tisztázza a kérdést: „Az Emberfia ura a
szombatnak is!” (Mt 12,85)
Jézus nem a törvény betűjét követte,
hanem annak a szellemét.
Nekünk kötelességünk vasárnap templomba
járni, de ha a munkahelyünk megköveteli, hogy mások szolgálatára legyünk, akkor
az fontosabb. Tömérdek ilyen munkahely van. Mégis milyen előrelépést jelentenek
a vasárnap megszentelésének, a családi kapcsolatok erősítésének a területén az
utóbbi törvények. Nem közömbös, hogy mivel töltjük a vasárnapjainkat?
A vasárnap értünk van, hogy leálljunk a
robotolással, hogy testünk-lelkünk felfrissülhessen. A kereszténynek ma is
tudnia kell, hogy a legfontosabb elfoglaltsága az Úr napjának a megszentelése.
És e köré kell szerveznie minden más programját.
Istennél megtaláljuk lelkünk igazi
feltöltődését, újabb lendületet kapunk a következő hét kihívásaira. A vasárnap
a szabadság napja, ez a szabadság csak Istentől kiindulva és Istennek szentelve
lesz valódi szabadság – írta annak idején XVI. Benedek pápa.
Ámen
F. F.
