Kérték, menjen el
határukból.
Békességet, biztonságot teremtett Jézus
ezen a tengerparti fövenyen. A gadaraiak újra kimehettek oda, nem kellett
rettegniük és nem kellett félniük többé. Ugyanakkor ezek az emberek elmennek
Hozzá, és ahelyett, hogy dicsőítenék Istent ezért a csodálatos tettért, megkérik,
hogy menjen el innen.
Amikor ezt a történetet olvasom, nagyon
sok szinte megmagyarázhatatlan ténnyel találkozom. nagyon meglepett a gadaraiak
kérése. Lehet olyan épeszű ember, aki, amikor őt meglátogatja Isten vagy Istennek
Fia, akkor azt mondja Neki, menj el innét? És rájöttem: igen.
Ugyanis Isten Fiának a jelenléte, a
hatalma, az, hogy Őt nem tudjuk kontrollálni, mert olyan erőknek parancsol,
amit mi nem ismerünk. Ez sok esetben kényelmetlen lehet. Az emberek megtanulnak
hamar a félelmekkel, a rossz dolgokkal együtt élni. A gadaraiak megszokták azt,
hogy ez a két kísértő halott, ez a két zombi, ott mászkál a tengerparton, tőlük
félni kell, de ők elfogadták ezt a tényt. És akkor jön Jézus.
Kedves Testvéreim, amikor az ember a
jóságnak ilyen fokával találkozik, igenis megretten tőle. Amikor az Istennek a
hatalmával ilyen direkt módon találkozunk, megijedünk, mert nem tudjuk még megmagyarázni
sem, mert nem tudjuk elképzelni sem. És amit nem tudunk elképzelni,
megmagyarázni, ami kétségek közé taszít bennünk, attól igenis félünk, hiszen mi
nem osztozunk ebben az Isteni hatalomban. Mert higgyék el, a legnagyobb bajuk a
gadaraiaknak az volt Jézussal, hogy ők nem rendelkeztek ilyen ördögöt kiűzni
tudó erővel és hatalommal. Ők nem voltak képesek megtenni mindezt.
Testvéreim, mi sem tudunk a jézusi csodához
hasonló csodákat tenni, de elfogadjuk azokat, mint istenünk velünk tett
irgalmának és jóságának a jelét.
Ámen
F.F.
