Az apostolkodás és üldözés
A tegnapi részlet folytatásaként a mai evangéliumban újabb tanácsokat ad útnak induló küldötteinek Jézus arra
vonatkozóan, hogy milyen lelkülettel
induljanak és végezzék feladatukat.
Felhívja figyelmüket arra, hogy nem fognak
mindenhol elragadtatással és
örvendezéssel találkozni, hanem jelenlétük, fellépésük,
szavaik és tetteik
miatt támadásokra is
számíthatnak. Mindez bizonyára nem érte
váratlanul a küldötteket, hiszen
Mesterük mellett korábban már megtapasztalhatták, hogy őt
sem fogadta mindenki
jószándékkal. Sorsuk tehát abban is
hasonlít az őket
küldő Jézuséhoz, hogy eredmények és
kudarcok egyaránt fogják őket is
érni.
Ha nem így volna, azaz ha mindenki tetszéssel
és megelégedettséggel hallgatná őket, az minden bizonnyal arra utalna, hogy
eltértek attól a tanítástól és igazságtól, amit
Jézus bízott rájuk. Nem nőhetnek
Mesterük fölé, nem mehetnek a saját fejük után, nem
képzelhetik azt, hogy saját bölcsességük
nagyobb az Isten bölcsességénél.
Az
Egyház története folyamán minden
korban, így napjainkban
is megtapasztalható, hogy a krisztusi
igazság megosztást kelt, de
ennek magyarázata nem abban keresendő,
mintha nem volna az valóban a
legfőbb igazság, hanem az az oka, hogy a különböző emberek másként
fogadják azt. Hallgatok-e a küldöttekre, akik
Krisztus üdvösségre vezető
igazságát hirdetik nekem?
H. H. S.
