16. évközi
vasárnap.
Bevezetés
A múlt vasárnap arról írt Szent Márk
evangélista, hogy Krisztus missziós útra küldte apostolait. A mai evangéliumban
már a "tizenkettő" visszatéréséről. Az apostolok fáradtak voltak,
amikor visszatértek missziós útjukról. Prédikáltak ugyanis és betegeket
gyógyítottak. Sokan jöttek hozzájuk, hogy velük beszélgessenek, tanácsot és
vigasztalást kapjanak.
A Mester pihenőre, kikapcsolódásra hívja
tanítványait: „Jöjjetek és pihenjetek egy kissé.” A pihenés éppúgy hozzátartozik
az emberi élethez, mint a munka. A mi életünkhöz is?
Kirié
litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem
szenteljük meg mindig az Úr napját. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem
tudatosítjuk magunkban, hogy nem Érted, hanem értünk, emberekért van a
vasárnap. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem
biztosítunk kellő időt szervezetünk regenerálódásához. Uram Irgalmazz!
Evangélium
után
Az elmúlt vasárnapi Evangéliumban az Úr
Jézus elküldte tanítványait kettesével tanító körútra.
A mai Evangélium arról számol be, hogy a
tanítványok visszaérkezve elmondják tapasztalataikat. Az evangélista nem
részletezi ezeket a tapasztalatokat, élményeket, csupán azt szemlélteti, hogy
egyre több ember gyülekezik az Úr Jézus köré.
Röviden: a tanítványok missziós útja
sikeres volt. Oly annyira sikeres, hogy az apostoloknak még evésre is alig
marad idejük. Ebben a helyzetben szólítja fel Jézus a tanítványokat, hogy vele
együtt vonuljanak vissza egy csendes, nyugodt helyre, ahol maguk között lehetnek,
beszélgethetnek, s pihenhetnek.
A pihenés létszükséglet. Pihenés nélkül
tönkremegy az ember és hiábavaló minden verejtékes munka. A szív összeszorul,
meg-feszül, kienged és elernyed. Tüdőnk kitágul és összehúzódik. Elalszunk és
felébredünk. Minden tevékenységünkben szükséges a pihenés. Sokszor még a jóban
is szünetet kell tartanunk. Kell az üdülés! Kell a regenerálódás! Így a
természet és így az evangélium! Mindkettő azt hirdeti, hogy szükségünk van a
kikapcsolódásra, szükség van a pihenésre.
Ma nem győzzük a munkát Mindig többet és
többet akarunk magunknak. Nem is gondolunk arra, hogy olykor-olykor pihenjünk,
és főleg arra, hogy pihenésünkben legyen jelen Jézus is. Elfelejtjük a nekünk
is szóló jézusi szavakat: Jertek velem és pihenjünk együtt egy kicsit.
Úgy gondoljuk, hogy nekünk éjjel-nappal
dolgoznunk kell. Hétköznap és vasárnap is! Pénz kell, még pedig minél több. Mert
pénz nélkül nem tudunk élni! Szombaton és vasárnap még otthon is. Kirándulásunk
is csak rohanás! A szabadidő felhasználásában meg versenyben állunk
ismerőseinkkel. Ki tud jobb helyen, s rangot adó helyen üdülni?
Jézussal pihenni? Erre nem is gondolunk,
ezt nem is tervezzük be. Erre nincs időnk!
Amikor így gondolkodunk és cselekszünk,
észre sem vesszük, hogy életünk húrját pattanásig feszítjük. Nem vesszük észre,
hogy a nagy rohanásban elfelejtünk élni, tönkremegy az egészségünk, a családi
élet és minden. Talán már pénzünk is van elég, de mégsem vagyunk boldogok. Több
kell!
Elfelejtjük a természet rendjét, elfelejtünk
Isten akarata szerint élni. Megfeledkeztünk a templom csendjéről, Istennek
regeneráló erejéről. Nem fogadjuk el Jézus hívását: „jöjjetek hozzám
mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és én, felüdítelek benneteket.” Csodálkozunk
azon, hogy minden iparkodásunk ellenére sem tökéletes az üdülésünk.
Szükségünk van a hetedik munkaszüneti,
pihenő napra. Ne engedjük tönkretenni vasárnapjainkat és ünnepeinket, mert
rámegy egészségünk, családi életünk, s biológiailag gyengül nemzetünk. Robotokká
válunk.
Kihal belőlünk minden szeretet. Még a
családtagok iránti is. Meglazulnak, szétesnek a családok. Apátlanok, s
anyátlanok lesznek a gyermekek. Sokan úgy gondolják, hogy Istenért van a
vasárnap. Nem! Hanem az emberért! A Szentírás első lapjain olvassuk, hogy
pihenő napként adta az Úristen a hetedik napot az embernek.
Aki elgondolkodik Jézus mai evangéliumi
szakaszban hallott szavain, és Jézussal vonul el egy csendes helyre, az
felüdül.
Benne vagyunk a nyár kellős közepén. Ez
a testi és lelki pihenés ideje is. Kötelességünk tehát nemcsak a testi
pihenésről, hanem a lelki pihenésről is gondoskodnunk. A fáradt idegek
nehezebben regenerálódnak, mint a fáradt izmok. Szinte közhely, hogy a
testmozgás: kirándulás, séták, sport; valamint a kul-túra különböző ágai: egy
nyári hangverseny, tárlatok, kiállítások, nemcsak szórakoztató szerepet
töltenek be, de szolgálják a lelki egészségünket is, lelki gazdagodásunkat is.
Viszont még az üdülőhelyeken is mily
hangos világ veszi körül bennünket. Mindenféle harsogó zene, üres propaganda, a
televíziók és rádiók műsoraiból.
Sokszor észre sem vesszük, milyen
jótékony hatással van ránk a templom csendje, s nyugalma, ahol könnyen
visszatalálunk önmagunkhoz, s az igazán tartalmas emberi és krisztusi élethez.
Nyaralásból visszatérő hívők nem egyszer
mesélik örömmel, hogy milyen élményt jelentett nekik egy üdülőhelyi templomban hallgatott
szentmise, hogy a vallási és lelki élmény is hozzájárult a lelki pihenésükhöz.
Templomainkat elárasztó turisták
ellenére is minden templomban van egy csendes hely, a tabernákulum, ahová
nemcsak apostolait hívta, hanem bennünket is, mai fáradt követőit is hív Jézus e
szavakkal: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtak vagytok, és én, felüdítelek
benneteket”.
Jöjjünk hát hozzá! És Viennay Szent
Jánossal mondjuk: „Én nézem Őt, és Ő néz engem. És ez nekem elég.”
Ámen.
F.F.
