15. évközi vasárnap.
Bevezetés
Az életben a nagy tervek végrehajtása
nagy előkészületeket igényel. Hosszas előtanulmányok szükségesek, pályáztatás, megfelelő
emberek a megfelelő helyekre. Krisztus is nagy műve végrehajtásához kiválasztotta
a megfelelő embereket, az apostolokat, és próbamissziókra küldte őket. Krisztus
bennünket is kiválasztott és missziós feladattal bízott meg bennünket.
Teljesítjük-e mi ezt a feladatunkat és hogyan? Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Urunk! Ébreszd
fel bennünk a missziók iránti érdeklődést. Uram irgalmazz!
Urunk! Adj
mélységes együttérzést az ősi, szórvány közösségekben élő üldözött keresztények
iránt. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Add,
hogy a kegyetlen kínzásokat szenvedett vértanúinkat tiszteljük, és égi közbenjárásukat
kérjük. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Napjainkban a médiumok, de a
felnőtt és buzgó katolikusok is többször szóvá teszik, hogy az egyház - és itt
főleg a papságra gondolnak - eltávolodott az Úr Jézus szellemétől. Az egyházból
hiányzik az önzetlenség és az áldozatos szellem. A papság szemére vetik, hogy
túlságosan alkalmazkodik, még a szentbeszédekben is, a világhoz, és anyagias.
Nekik kapóra jönnek Jézusnak
a mai evangéliumi szakaszban, tanítványaihoz intézett figyelmeztető szavai.
Jézus valóban óvja őket az
anyagiasságtól. Meghagyta nekik, hogy ne a földi javaktól várják létük biztonságát.
Meghagyta, hogy az útra ne vigyenek semmit, sem kenyeret, sem pénzt csak vándorbotot.
Önzetlenségre, szerénységre szegénységre
szólította őket, és az isteni gondviselésbe vetett bizalomra.
A ma embere, a hívek jó
része is inkább bízik az anyagiakban, az emberi összeköttetésekben, mint
magában a gondviselő Istenben.
A mai evangélium Jézus nyilvános
működésének kezdeti szakaszába engedett betekintést. Jézus, korának
vándortanítójaként járta Izrael városait és falvait. Tanítványokat gyűjtött
maga köré. Tanítványaival kilépett a szűkös polgári keretek közül. Elhagyták
otthonukat, családjukat és minden vagyonukat.
És Jézus mennybemenetele után is is együtt maradtak, s folytatták Jézus
elkezdett művét. Útrakeltek. Honfitársaik megérthették, hogy elközelgett Isten
országa: a betegek lábrakeltek, a leprások megtisztultak
A krisztushívők száma egyre
nőtt, sokszorozódott. Ma a kereszténység jelen van az öt világrész mindegyikén.
Az üldözések ellenére ma is hirdetik, hirdetjük Krisztus evangéliumát.
Ma viszont már a komputerek
világában élünk, és ugyancsak megváltoztak külső körülményeink. A lelkipásztorok
is új környezetben kell, hogy hirdessék az evangéliumot. Ki vetheti szemükre,
ha ma nem járnak mezítláb és vándorbottal a kezükben? Ma örülnek a lelkipásztorok,
ha autóval el tudnak jutni a rájuk bízott 4 5 falú híveihez. Külföldet járva, voltam
olyan helyen, ahol a lelkipásztor csak kis repülőgéppel tudott eljutni a híveihez.
Ma az új idők
igehirdetéséhez sokkalta inkább, mint bármikor szükségesek az anyagiak is. A modern
technika és hírközlő szervek igénybevétele nélkül az igehirdetők ma már nem
boldogulhatnak.
Megváltozott a világ, és az
evangélium hirdetőinek ebben a megváltozott világban kell hirdetniük evangéliumot.
De Jézus tanítványainak mindenkor, ma is, tanúságot kell tenniük a jézusi
szegénységükről, a szegények melletti elkötelezettségükről és a Gondviselésbe vetett
hitükről. Ferenc Pápa is ezt hangsúlyozza ismételten és ismételten. Most az
Ecuador-i látogatásán is egy milliós tömegnek Quitóban.
Emlékezzünk csak kezdetre.
Félretetette a luxusautókat.
Az egyház ugyanis nem taníthat
másokat, ha maga nem mer Istenre hagyatkozni, s ha nem hisz annak a jézusi mondásnak
az igaz voltában, hogy "keressétek - hirdessétek - előbb az Isten
országát, a többiek majd mind hozzáadatnak nektek”.
Odafigyeltünk-e Testvérek az
evangélium szavaira. Felfigyeltünk-e arra, hogy Jézus nemcsak küldetést adott
tanítványainak, hanem hatalmat is a démoni erők felett?
Sokan kételkednek abban,
hogy egyáltalán vannak-e démoni lelkek. Hol és hogyan működnek? Vannak bizony
elegen! Napjainkban durvább és kifinomultabb formában; filantróp, álhumanisztikus
ideológiákban. És mi tétlenül nézzük a tevékenységüket. Trójai Falóként engedjük
be őket.
Egyik ferences honlapról idézek:
„A múlt hét végén a
zsámbéki busz fele a migránsokkal volt tele, Bicskénél szálltak le. Fegyelmezettek
és “eurokomformok” voltak. A tömegük és maga a tény, hogy egyszerre itt lettek,
olyan tény, ami meglepő, és ismerjük el, félelemkeltő. Legalább is én félek, mi
lesz, mikor a busz kétharmada lesz velük tele, mikor lesz az, amikor már nem
lesz helyünk a buszon? Lesz-e helyem a hazámban nekem, keresztény magyar
embernek – és unokáinak – egy év múlva, tíz év múlva? Leszünk-e üldözöttek a
saját országunkban? Lehetünk. Nézzük csak meg, Budát hogy foglalták el a törökök.”
- Hannibal ante portas! Cselekedjünk addig, amíg nem késő!
És mi nem cselekszünk, még az Ég segítségét sem kérjük. Nem emeljük fel hangunkat az olyan kegyetlen cselekmény
ellen sem, mint ami a múlt szombaton történt. A szíriai Yakoubiah ferences
plébánosát Dhiya (Dzsija) atyát elvitték a fegyveresek. S az óta semmi hír
róla. Csak jelzés a helyébe lépőnek, hogy jöhetsz testvérem vértanúnak.
Ezekről hallgat a világ. A
sajtó. A magyar is. Ennek köszönhető, hogy ma Magyarország Missziós terület. Van
tehát hol gyakorolnunk küldetésünket. Hatalmunk is van a gonosz szellemek kiűzésére.
Éljünk is vele. Űzzük ki a gonoszt e világból, magunknál kezdve.
Ámen
F. F.
