14. évközi vasárnap
Bevezető
A mai,
évközi 14. vasárnap evangéliumában Jézus. a názáreti zsinagógában, az Izaiás
féle jövendölés szavait felolvasva fenséges szavakkal szól földijeihez.
Hallgatói, bár csodálkoznak beszédén, mégis hitetlenek maradnak. Nem ismétlődik-e
meg ugyanez templomainkban is egy-egy szentbeszéd meghallgatása után.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirié Litánia
Urunk!
Bocsásd meg, hogy sokszor közömbösen hallgatjuk a szavaidhoz fűzött
magyarázatokat. Uram irgalmazz!
Urunk
Tedd szívünket készségessé igéd hallgatására. Krisztus kegyelmezz!
Urunk!
Add, hogy a szentbeszédből mindig meghalljuk a nekünk szóló tanítást. Uram
irgalmazz!
Evangélium után
„Honnét vette ezt?”
Názáret lakóinak, akikkel Jézus együtt játszott,
dolgozott, akik között gyermekkorát és ifjú éveit töltötte, halva az ő szavait,
komoly fenntartásaik voltak vele szemben.
Hallottak arról, hogy más falvakban, Kafarnaumban,
Gerazában csodákat tett, hogy nagyon komoly tanítói tekintélye van, azonban
ezek a hírek nem tudták kétségeiket eloszlatni.
Hogyan tehet ez a falunkból származó asztalos ilyen
dolgokat? Hogyan beszélhet Isten Követeként?
Hiszen Jézus olyan egyszerű emberként élt eddig
közöttük, mint ők. Honnan vette ezt a tudást? Hogyan mondhatja magát Istentől
küldött prófétának?
Míg a názáretiek megbotránkoztak rajta, addig ő nem botránkozik
meg magatartásukon, hanem csak csodálkozik hitetlenségükön. Ekkor hagyja el
ajkát a híressé vált mondás: "Sehol
sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában."
Az evangélista azonban azzal fejezi be a történetet,
hogy ahol nincs hit, ahol e helyett kétség és tagadás van, ott Jézus nem tud csodákat
tenni. Mond valamit számunkra ez a megállapítás?
Mert Názáret lakói nincsenek egyedül hitetlenségükkel.
Mindenütt találkozhatunk hozzájuk hasonló emberekkel. Jézus evangéliuma ma is
sok hitetlenséggel találkozik. Az ember Jézussal kapcsolatos megbotránkozás a
názáretieké után is ott volt hol nyíltan, hol lappangva minden korban. Napjainkban
is tovább él, és Egyháza sem mentesül ettől. Személye ma is sokszor nem hitet,
hanem kétségeket ébreszt.
Ennek egyik oka, ma is hasonlít Jézus kortársainak, s
valamennyi kor hívő emberének a nehézségeihez. Hogyan lehet a Názáreti Jézus egy
ilyen kis falu egyszerű lakója Isten prófétája, az emberiség Megváltója?
Nézzük, mit mond az Írás? Mert ehhez a kérdéshez a mi
korunkban újabbak kapcsolódnak.
Lehet-e az evangéliumok beszámolóit hitelesnek
tartani, amikor olyan sokszor találkozunk hiszékenységgel, hosszú ideje tartó
hiszékenységgel, teológiailag tarthatatlan üzenetekkel. amelyekből üzletet csinál
a pénzvilág?
A médiumok azt hitetnek el a nem gondolkodó emberekkel,
amit akarnak? Ma ezt, holnap pedig ennek az ellenkezőjét? Vajon nem ilyenek
voltak-e a Jézus korabeli hírközlők, az evangélisták is?
Nem! Azt hiszem, ekkora gátlástalan, s butító tudatformáló
hatalommal sohasem rendelkeztek a médiumok, az események rögzítői, továbbadói,
vagy elhallgatói.
A nagy pogány történetíró elve vezette a kora
kereszténykor íróit is, az evangélistákat is. Sine ira et studio, harag nélkül
és komoly felkészülés után írták le az eseményeket, amint Lukács evangélista
írja: az Apostolok Cselekedetében. Miután mindeneknek gondosan utána járt, csak
akkor rögzítette a tényeket.
A hitelesség kérdése összefügg a könyvek őrzőjének a
megbízhatóságával. Sokan vetik fel a kérdést: Hűen őrizte-e, őrzi e az Egyház
Krisztus tanítását?
A kérdés mellett ne menjünk el szótlanul. Amennyire lehetséges
válaszoljuk meg a kérdést, oszlassuk el kételyeket. Mert az eloszlatott kételyek
erősítik a hitet.
Az evangéliumokat és a köréje csoportosuló többi szent
könyvet, egészen a 16. századig hiteles
isteni tekintély vette körül és másfél évezreden át jelen volt az európai
kultúrában. Erre az isteni tekintélyre támaszkodva magyarázta és hirdette az
Egyház az Írásokat. Szentek és tudósok olvasták és magyarázták, gazdag és
szegény, hatalmas és egyszerű emberek ennek világossága mellett éltek. A Szentírás
isteni és történeti hitelességét sok történeti tény, esemény támasztotta alá.
Csak egy tényt említek. Amikor a IV. század elején az
addig üldözött katakombaegyházat szabadsággal ajándékozta meg az Úr. Cezárea
püspöke, Eusebiusz a teljes Szentírást 50 példányban lemásoltatta. Ebből a
félszáz példányból kettő maradt meg napjainkig. Az egyik a Vatikáni Múzeumban
van, a másik pedig a londoni British Múzeumban. Van-e ennél ősibb, féltve
őrzöttebb könyve e világnak?
És, ami számunkra igen fontos, hogy a ma olvasó kezébe
adott szövegek egyeznek az ősnyomtatványokkal.
A Krisztus Egyháza a történelme folyamán mindig azzal
a tudattal élt, és hirdette Krisztus evangéliumát, hogy az szent és hiteles.
Nincs helye a názáretiek és későbbi korok embereinek Jézus igéjével kapcsolatos kételyeknek. Ebben a hiteles könyvben olvassuk: hogy bizony-bizony
mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző
sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Ég és Föld elmúlnak, de
az én igéim el nem múlnak. De honnét vette azokat? Ő maga mondja, hogy azok az igék, amiket mondok nektek nem tőlem, hanem az
Atyától valók. És azok örök életet adó igék.
Ámen.
F. F.
