A leprás meggyógyítása
„Ha akarod, te meg tudsz
tisztítani engem. Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: Akarom!
Tisztulj meg!”.
A lepra szörnyű betegség.
Jézus korában is az volt, sőt egyenlő volt a halállal. Aki ebben betegedett meg,
az élő halottnak számított. A kilátástalan élet reménytelenségében
elszegényített ember képe jelenik meg előttünk ebben a leprásban. Egy gyógyíthatatlan
beteg ember áll előttünk, akiben nem csak kimondhatatlanul nagy életösztön,
élni akarás található, de még ennél is sokkalta nagyobb bölcsesség és hit, mely
őt Jézushoz vezeti.
Az evangéliumi jelenet jól
alkalmazható a mai ember sajátos vonásainak megrajzolására is. Nem ritkán úgy
tűnik ugyanis, hogy korunk emberei közül is sokan kezdik fölfedezni saját magukon
a gyógyíthatatlanul beteg lelkület jeleit: Az önmagától is undorodó, de kitaszítottságát
és magányát el nem fogadó, reménytelenségébe bele nem nyugvó ember tüneteit. És
keresi a megoldást, a kiutat.
És egyre többen jönnek Jézushoz,
és kimondhatatlan boldogságot találnak a Szabadítóval való találkozásban.
Ugyanazt teszik, amit az
evangéliumi ember: leborulnak Jézus előtt és kérlelik. „Ha akarod, te meg tudsz. Jézus
válasza nem lehet más, mint amit az evangéliumi leprásnak mondott, mint a szeretet
evangéliumi parancsa: Akarom! Tisztulj meg! Hiszen ezért jött, ez az ő
messiási küldetése, hogy szabadulást hirdessen a raboknak, gyógyulást a betegeknek.
Ma, amikor töménytelen sok a
gond, a probléma, a baj, az aggodalom és félelem, jézusi, evangéliumi emberekre
van szüksége a világnak, akik nem csupán megállapítják a pusztító bajokat, az
emberiséget reménytelenségbe és kilátástalanságba taszító sebeket, de képesek
gyógyítani is.
Van-e erő és van-e gyógy-szer
a kezünkben a sebek és betegségek gyógyítására, a háborús pszichózis
világméretű szításának a megakadályozására?
A legfontosabb gyógyszer az, hogy nem
feledkezünk meg róla: mi is gyógyult emberek vagyunk, s hálára kötelezettek.
Azt a Jézust kínáljuk a világnak, aki minket is meggyógyított, aki egyedül volt
képes nekünk is reményt és örömet adni. Azt a Jézust, aki azt mondta: „Békét
adok nektek, az én békémet adom nektek, nem miként a világ, adom én nektek.”
A meggyógyított emberről azt
írja az evangélista: „alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni
kezdte a dolgot”. És ennek az lett a következménye, hogy „mindenünnen
özönlöttek Jézushoz az emberek”.
Jézus bennünket is valami
hasonló tanúságtételre hív, tanításának mindenfelé történő hirdetésére és
híresztelésére, hogy mindenünnen özönjenek Hozzá az emberek.
Amen
F.F.
