Nagypéntek
Az evangélium számos olyan mellékesnek tűnő eseményt jegyez fel, amely gondolatébresztő útitársként szegődhet mellénk, így például a golgotai keresztre feszítés kapcsán megjegyzi: „A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön.” Nem tudjuk, mi lehetett ennek a jelenségnek előidézője, de a hívő ember számára sokat mondó eseményről van szó. Nevezetesen arról, hogy ahol elfordulnak Istentől, az ő Küldöttétől, ahol „káromkodásból építenek katedrálist”, ott megjelenik az életet bénító sötétség. Krisztus, mint a világ világossága járt közöttünk, ebből következik, hogy halála nyomán sötétség borult a világra. Tüzet gyújtani jött földünkre, a gyűlölet helyett a szeretet parazsát akarta felszítani. El akarta űzni a közöny, az Isten elleni lázadás gyilkos hidegét, a hit tavaszát akarta árasztani az egész emberiségre. Nagypénteken azonban úgy látszott, hogy ez a próbálkozása kudarccal végződött. A sötétség órája szemfedőt terített a halott reményekre. Nem csoda tehát, ha sötétség támadt a földön.
Ám a nagypénteki sötétséget másképp is lehet értékelnünk. Jézus keresztje alatt egy olyan világot látunk, amely a bűn és a szenvedés sebeiből vérzik. De íme, mi történik? A fájdalmak Férfia, mint példabeszédének irgalmas szamaritánusa, elindul, hogy bekötözze az emberiség sebeit. Betakarja bűneink sebét, hogy oktalan lázadásunkat ne lássa mennyei Atyánk. Olyan a nagypénteki sötétség, mint az irgalom köntöse, amelyet Jézus terít a bűnös világra. Sötétség borul a földre, hogy áldott leple alatt újjászülethessen és feltámadjon az élet.
Jézus földi élete során sok beteget meggyógyított, visszaadta test1-lelki egészségüket. Legfőbb feladatát azonban nem ebben látta. A lét sebeit nem szándékozott a jelen üdvrendben orvosolni. Erre várnunk kell második e jöveteléig. Azért vállalta a szenvedést és a halált, hogy teljes sorsközösségre lépjen az emberiséggel. Azért öltötte magára öt szent sebét, hogy szerető elfogadásával gyógyító sebekké változtassa. Minden seb gyógyító, ha szeretettel viseljük, és ezáltal áldozattá változtatjuk. Ekkor hasonlítunk mi keresztények a legjobban a szenvedő Messiásra. Ekkor hozzáadjuk a mi szenvedésünket Krisztus megváltó szenvedéséhez és ekkor részesülünk mi magunk is a legnagyobb mértékben a megváltás kegyeméiben ."- Ha az Isten Fia szenvedésével kereszthalálával mutatta meg végtelen szeretetét irántunk, akkor nekünk is a szenvedés szerető elfogadásával kell válaszolnunk irgalmára.
A kereszten haldokló Jézust Mennyei Atya válasza arra a kérdésre, hogy mi az ember? Mennyit ér az ember? Az ember az, aminek az Ur Isten megteremtette: a teremtés koronája! És annyit ér, amennyire Isten értékeli. És Isten oly nagyra értékeli, hogy egyszülött fiát adta oda érte.
- Jézus Krisztus értünk feláldozott élete egyértelműen hirdeti: mit ér az ember, ha az Isten Fia vérét ontotta érte:- Krisztus nagypénteki keresztje széttép minden emberről alkotott hamis elképzelést. Megcáfolja azt az állítást, amely szerint Isten, mint egy órát felhúzta a világot, azután magára hagyta, nem törődik vele. - Jézus keresztútja azt hirdeti, hogy a bukások, kudarcok ellenére Isten egy meghatározott cél felé vezeti az emberiséget. - Mi emberek csinálhatunk azt, amit csak akarunk, lázadozhatunk az isteni világrend ellen, de Isten tervét nem tudjuk meghiúsítani. Ellenkezésünkkel csak magunknak ártunk, saját életünknek leszünk sírásói.
Nagypénteken mi keresztények a keresztre nézünk, Jézusra fordítjuk tekintetünket.
Az evangélium számos olyan mellékesnek tűnő eseményt jegyez fel, amely gondolatébresztő útitársként szegődhet mellénk, így például a golgotai keresztre feszítés kapcsán megjegyzi: „A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön.” Nem tudjuk, mi lehetett ennek a jelenségnek előidézője, de a hívő ember számára sokat mondó eseményről van szó. Nevezetesen arról, hogy ahol elfordulnak Istentől, az ő Küldöttétől, ahol „káromkodásból építenek katedrálist”, ott megjelenik az életet bénító sötétség. Krisztus, mint a világ világossága járt közöttünk, ebből következik, hogy halála nyomán sötétség borult a világra. Tüzet gyújtani jött földünkre, a gyűlölet helyett a szeretet parazsát akarta felszítani. El akarta űzni a közöny, az Isten elleni lázadás gyilkos hidegét, a hit tavaszát akarta árasztani az egész emberiségre. Nagypénteken azonban úgy látszott, hogy ez a próbálkozása kudarccal végződött. A sötétség órája szemfedőt terített a halott reményekre. Nem csoda tehát, ha sötétség támadt a földön.
Ám a nagypénteki sötétséget másképp is lehet értékelnünk. Jézus keresztje alatt egy olyan világot látunk, amely a bűn és a szenvedés sebeiből vérzik. De íme, mi történik? A fájdalmak Férfia, mint példabeszédének irgalmas szamaritánusa, elindul, hogy bekötözze az emberiség sebeit. Betakarja bűneink sebét, hogy oktalan lázadásunkat ne lássa mennyei Atyánk. Olyan a nagypénteki sötétség, mint az irgalom köntöse, amelyet Jézus terít a bűnös világra. Sötétség borul a földre, hogy áldott leple alatt újjászülethessen és feltámadjon az élet.
Jézus földi élete során sok beteget meggyógyított, visszaadta test1-lelki egészségüket. Legfőbb feladatát azonban nem ebben látta. A lét sebeit nem szándékozott a jelen üdvrendben orvosolni. Erre várnunk kell második e jöveteléig. Azért vállalta a szenvedést és a halált, hogy teljes sorsközösségre lépjen az emberiséggel. Azért öltötte magára öt szent sebét, hogy szerető elfogadásával gyógyító sebekké változtassa. Minden seb gyógyító, ha szeretettel viseljük, és ezáltal áldozattá változtatjuk. Ekkor hasonlítunk mi keresztények a legjobban a szenvedő Messiásra. Ekkor hozzáadjuk a mi szenvedésünket Krisztus megváltó szenvedéséhez és ekkor részesülünk mi magunk is a legnagyobb mértékben a megváltás kegyeméiben ."- Ha az Isten Fia szenvedésével kereszthalálával mutatta meg végtelen szeretetét irántunk, akkor nekünk is a szenvedés szerető elfogadásával kell válaszolnunk irgalmára.
A kereszten haldokló Jézust Mennyei Atya válasza arra a kérdésre, hogy mi az ember? Mennyit ér az ember? Az ember az, aminek az Ur Isten megteremtette: a teremtés koronája! És annyit ér, amennyire Isten értékeli. És Isten oly nagyra értékeli, hogy egyszülött fiát adta oda érte.
- Jézus Krisztus értünk feláldozott élete egyértelműen hirdeti: mit ér az ember, ha az Isten Fia vérét ontotta érte:- Krisztus nagypénteki keresztje széttép minden emberről alkotott hamis elképzelést. Megcáfolja azt az állítást, amely szerint Isten, mint egy órát felhúzta a világot, azután magára hagyta, nem törődik vele. - Jézus keresztútja azt hirdeti, hogy a bukások, kudarcok ellenére Isten egy meghatározott cél felé vezeti az emberiséget. - Mi emberek csinálhatunk azt, amit csak akarunk, lázadozhatunk az isteni világrend ellen, de Isten tervét nem tudjuk meghiúsítani. Ellenkezésünkkel csak magunknak ártunk, saját életünknek leszünk sírásói.
Nagypénteken mi keresztények a keresztre nézünk, Jézusra fordítjuk tekintetünket.
Nem a bűnös világhoz kell alkalmazkodnunk, hanem az evangéliumhoz. Krisztus
nem aszerint fog megítélni minket, hogy mennyire nyertük meg a gonoszság átka
alatt nyögő világ rokonszenvét, hanem hogyan teljesítettük a szeretet törvényét. Nem
baj, ha balgának, oktalannak minősítenek. Számunkra Isten bölcsessége az irányadó.
Minket a kereszt igéje fog megmenteni. Ezért nézünk a keresztre, ezért imádkozzuk:
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a
világot.
Ámen
Ámen
F. F.
