Húsvét 3.
vasárnapja B
Bevezető
A mai, húsvét 3. vasárnapjának
evangéliumában hallani fogunk az elbizonytalanodott, tétlen apostoloknak a
feltámadt Krisztussal való találkozásáról, s ennek rájuk történt hatásáról.
Ránk mai szomorkodó krisztustanítványokra,
milyen hatással van a szentmisében, a Jézus Krisztussal történő találkozásunk?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirié
litánia
Jézus Krisztus! Miként a töprengő
tanítványok hitét megjelenéseddel megerősítetted, úgy erősítsd meg a mi hitünket
is. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Miként a tanítványokba,
úgy belénk is a Szentírás magyarázatával önts hitet és reményt! Krisztus
kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Miként apostoloknak a velük
történő együttétkezéssel adtál végleges bizonyosságot, úgy nekünk is az
Eucharisztia vételével adj szilárd bizonyosságot. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
A rendkívüli hírek hallatára hamarosan
kicsúszik a szánkon: „no, ne mondd!”, „Hát ez lehetetlen!”, „Hihetetlen!”, „Ez
képtelenség!”. Ennek ellenére mégis kíváncsiak vagyunk rájuk.
Hasonló emberi magatartással találkozunk
az első húsvét reggelének eseményeiről szóló evangéliumi beszámolókban, amikor
Jeruzsálemben a korán kelő derék asszonyok, később meg Péter és János beszámoltak
társaiknak a Jézus sírja körüli rendkívüli jelenségekről.
Futótűzként terjedt el a hír, hogy Jézus
teste nincs a sírban. Jézus föltámadt. Hallatlan hír. Hirtelenjében nem is
lehet rá másként válaszolni: „Ez hihetetlen”, „Ez nem lehet igaz”.
Később az emmauszi tanítványok
rendkívüli beszámolója társaik előtt még inkább fokozta a zavart. Ők egy idegenről beszéltek, aki emmauszi
útjuk során melléjük csatlakozott, jól ismerte az Írásokat és gyönyörűen
beszélt a Messiásról. Csak az otthoni kenyértörés idején ismerték fel benne a
keresztre-feszített Jézust.
De hát hogyan lehetne ilyen képtelen
történetnek hitelt adni? Miként a rendkívüli hírek hallásakor az emberek, úgy
most az apostolok is erről tanakodnak. Amikor az apostolok a feltámadással
kapcsolatos tényekről beszélgetnek, egyszerre csak megjelent Jézus közöttük.
„Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak”.
A föltámadt Üdvözítő megmutatta nekik
sebeit oldalán, kezén és lábán. Így érzékeltette velük, hogy a nagypénteken
keresztre feszített Jézus Krisztus és az előttük álló személy ugyanaz a
személy. A tanítványok erre még inkább csodálkoztak és örömükben hinni sem
mertek – jelzi a Szentírás. Számukra a hihetetlen továbbra is felfoghatatlan maradt.
Jézus hozzájuk intézett szavai rázták
fel őket dermedt kétkedésükből. Csak Jézus szavai után láttak tisztán és tudtak
hinni, miután Jézus bibliai magyarázatot tartott nekik és emlékeztette őket az
Írásokra, amelyek szerint, úgy amint Jézus ezt jó előre már megmondta: Be kellett
teljesednie mindannak, amit Mózes törvényében, a próféták könyveiben és a
zsoltárokban róla megírtak.
Az Üdvözítőnek szenvednie kellett, meg
kellett halnia és fel kellett támadnia a halálból. Csak ezen
szentírás-magyarázat után lett világos előttük, hogy Jézus halálával semmi
esetre sem zárult le az üdvösség története. Csak a szentírás-magyarázat után
kezdték megérteni, ami történt.
Jézus éveket töltött velük és előkészítette
őket a rájuk váró hatalmas feladatra. Most itt az idő és nekik kell a világ elé
állniuk és hirdetniük Jézus nevében a megtérést és bűnbocsánatot minden népnek
Jeruzsálemtől kezdve.
Maroknyi csapat! Ők sem tudják milyen
gigászi feladatra vállalkoznak. A föltámadt Üdvözítő azonban küldetésükhöz
komoly segítséget ígért nekik: „Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét” és erő
tölt el benneteket a magasságból – mondja Jézus. Ezzel garantálja, hogy apostoli
igehirdetésük és fáradozásuk semmiképpen sem vész kárba, hiszen Isten működik
általuk.
A tanítványok Isten szavát hirdetik és
ez olyan szó, - biblikus szavakra utalva – amely sohasem tér vissza dolgavégezetlenül,
sohasem marad hatás nélkül. Igehirdetésük Jézus nevében történik és ezért mindig
„jelek és csodák” kísérik.
Az apostolok személyesen találkoztak
Jézussal. Ez a találkozás, a jézusi hitoktatás és szentírásmagyarázat, meg a
Tőle kapott küldetés annyira szívükbe vésődött, hogy később semmiféle üldözés
sem volt képes azt kitörölni onnan.
Az élő Krisztus küldetésében jártak, hirdették
az Igét és életüket sem kímélve tettek tanúságot róla.
Tudjuk, hogy nem volt könnyű ezen
megbízatásuk teljesítése. Már a kezdet kezdetén megtiltották nekik a főpapok,
hogy Jézusról prédikáljanak. De ők rendíthetetlen bátorsággal vágták fejükhöz:
„Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az
Istenre? Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.”
Később pedig a Római Birodalomban 3
évszázadon át, és történelem folyamán pedig szinte állandóan üldözték azokat,
akik Jézus tanítványainak vallották magukat.
Keresztek, bitófák, máglyák, nyaktilók,
(az ezekkel gyilkoltató eszme benn van a preambulumban). És a kardok, melyekkel
a minap egy nap alatt 60 egyetemistát fejeztek le.
Ezek ellenére az Isten országáról szóló
örömhír elterjedt a Föld valamennyi kontinensén, és miként az elvetett
mustármag úgy növekszik lassan terebélyes fává. Mert az isteni küldetés nem
fejeződött be az apostolok igehirdetésével és nem fejeződik be az üldözések
ellenére sem. Mert ezermilliónyian vannak ma is, akik az isteni küldetést: „a ti
pedig tanúi lesztek mindennek”- et nemcsak meghallják, hanem be is teljesítik,
reményem szerint magyar földön is.
Ámen.
F. F.
