Nagyböjt 1.
vasárnapja 2015
Bevezetés
Hamvazószerdával megkezdődött a húsvétra
való előkészület ideje, a szent negyven nap, vagy ahogyan mi magyarok nevezzük,
a nagyböjt. Az evangéliumi szakaszban arról hallunk majd, hogy Jézus, mielőtt
megkezdte nyilvános működését, a pusztába vonult, imával és böjttel készült a
mennyei Atya akaratának a teljesítésére. Milyen szerepet játszik az ima és a
böjt Istennek tetsző életünk alakításában? Húsvét méltó megünneplésére való
készülésünkben?
Kirié
litánia
Urunk, Jézus Krisztus, Te megtérésre
szólítod az embereket. Uram irgalmazz.
Urunk, Jézus Krisztus, Te példát adtál
nekünk a Sátán kísértéseinek a leküzdésére, adj nekünk kegyelmet a Sátán elleni
küzdelmeinkhez. Krisztus kegyelemezz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te azt kéred
Tőlünk, hogy higgyünk az evangéliumban és annak tanítása szerint éljünk. Add
ehhez kegyelmedet. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Az életet komolyan vevő, az új
megbízatásokat vállaló emberek, életük nagy változásai előtt, mind elvonulnak
magányba.
Már Mózes is annak idején, azért, hogy
kellően felkészüljön az Úristennek népével történő szövetségkötésére, elvonult
40 napra Hóreb hegyére, Ugyanígy Jézus Krisztus is, hogy felkészüljön nyilvános
működésére.
Példájukat követve, századok folyamán
ezt tették mindig az emberiség, a kereszténység nagyjai. És nemcsak a nagyjai.
És ezt teszik ma is nemes célokat szolgáló közösségek tagjai. A magukat
Istennek szentelő szerzetesek, mielőtt fogadalommal elköteleznék magukat. De a
papság szentségében részesülők is pappá szentelésük előtt. A püspökök a
püspökké szentelésük előtt. Mert érzik, hogy szükségük van a magányra, a
csendre, mert olyan kincseket rejteget számukra, amilyenekre épp szükségük van.
Az életét tökéletesíteni, jobbá tenni
akaró hívő is, keresi a magányt, az elmélkedési lehetőséget, ahol illetve,
amikor egyedül lehet Istenével, s lerendezheti vele élete kisebb nagyobb
problémáit. - A hívő ember a csendet Isten üzenete közvetítő közegének tekinti.
Jézus azért megy a pusztába, hogy
Istennel találkozzék, de akaratán kívül a sátánnal is találkozik.
Jézus az Atyát keresi, a sátán pedig a
megkísérthető embert. Sajnos, a gonosz módszere ma is ugyanez. Istent keresnünk
kell, hogy találkozhassunk vele, de a sátán keresés nélkül is találkozik
velünk. És sokkal buzgóbban keres ő minket, mint mi az Istent.
Hosszan beszélhetnénk az ördög
csapdáiról, de egyet feltétlen megemlítek. Ez a csapda így hangzik:
boldoguljatok Isten nélkül! Tagadjátok meg az isteni törvényeket! A világ
színpadán játsszátok a saját darabjaitokat és vegyétek át a rendező szerepét! Építsetek
föl egy Isten nélküli új világot. Vallásként ott van nektek a szcientológia.
Számtalan őrült kísérlet volt erre már a
történelem folyamán, a közelmúltban is, s őrült, félelmetes kísérlet folyik
ilyen vonatkozásban, napjainkban is. És ennek mik a rúgóik, mik az indítékaik?
Különösebben nem kell magyaráznom,
hiszen, a régi latin közmondás szavaival: scientibus legem loquor, törvényt
ismerőknek beszélek. Kimondani viszont nem szabad.
Arról sem illik beszélni, hogy a minap
21 kopt keresztényt fejeztek le azért, mert nem tagadták keresztény hitüket. A
21 kopt keresztény egy-időben történt lefejezése miatt tiltakozott-e a világ?
Összejöttek-e a világvezetői? Egyáltalán hírértékű esemény volt-e a nagy
világlapok számára? A világ hallgat róla. És a keresztény világ? Hála Istennek,
hazánk szolidáris kézzelfogható formában is a vértanúk családtagjaival.
Az evangéliumi elbeszélés szerint Jézus annak
idején sikeresen vívta meg harcát a Sátánnal. De nemcsak ott és akkor vívta meg
sikeresen a harcát, hanem mindig a történelem folyamán. Most is harcot vív a
Sátánnal, és miérettünk, az Egyházáért. És nincs kétség, hogy most is
sikeresen. De ehhez vértanúi lelkületű követőkre van szüksége.
Ezért szólít fel bennünket az evangéliumban
Krisztus a bűnnel való szembefordulásra, a Sátán elleni harcra e szavakkal:
„Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!”
Az ilyen felszólításoktól, idegenkedik
még a hívő ember is. Pedig, ha őszintén magunkba nézünk, akkor szükségét
érezzük annak, hogy rendet, harmóniát, békét teremtsünk szívünkben. Hogy
megtisztítsuk lelkünket az élet porától és szennyétől. És, hogy megtisztult
lélekkel egyre jobban a Jóisten felé forduljunk, hogy ne csak higgyünk az
evangéliumban, hanem aszerint is éljünk.
És az aszerinti élethez itt van számunkra
a nagy lehetőség, az edzés lehetősége, a negyven napos szent böjt.
Az Egyház Úrjézus példáját a mai
életkörülményeinkre alkalmazva három dolgot ajánl figyelmünkbe: az imádságot, a
böjtölést és az alamizsnálkodást.
Mindezek ellenére tévedés lenne a
nagyböjti időt a lemondások időszakának tekinteni. Amikor az Egyház arra
biztat, hogy kevesebbet igényeljünk a testi javakból, tulajdonképp azt
szeretné, ha többet igényelnénk a lelkiekből. Kevesebbet a gyűlölködésből és
többet a szeretetből. Kevesebbet a civódásból és többet a békességből. Kevesebbet
a hazugságból és többet az igazlelkűségből. Kevesebbet a test örömeiből, és
többet Krisztusnak testéből. Kevesebbet az élvezeti cikkekből – kávéból,
alkoholból, dohányzásból – és többet az akaratot edző önmegtagadásból. Kevesebb
pazarlást az étkezésben és több jótékonykodást az éhezők körében. Kevesebbet a
bűnből és többet a bánatból.
A bűnbánat által ugyanis mintegy kiürítjük
lelkünket, hogy a bűn helyett megtölthessük az isteni élet, a kegyelem
kincsével. És akkor Jézuséhoz hasonlóan sikeres lesz a mi harcunk is a Sátán
ellen. Megtérünk. Hiteles lesz az evangélium szerinti életünk, és méltóképpen
készülünk Urunk Jézus Krisztus feltámadásának az ünneplésére.
Ámen
F. F.
