Hamvazószerda.
2015
Hamvazószerdával minden igazi keresztény
számára véget ér a farsangi mulatság és megkezdődik lelki tavaszunk: a
nagyböjt.
A mulandóság jelképével, szentelt
hamuval hinti meg homlokunkat az egyház és ezzel emlékeztet a földi dolgok tiszavirág
életére.
Az Úrjézus nyomán három dolgot ajánl
figyelmünkbe: az imádságot, a böjtölést és az alamizsnálkodás.
És az Úrjézus kérését tolmácsolva, azt
kéri, hogy mindezt ne úgy tegyük, hogy az emberek lássák, és dicsérjenek
bennünket, hanem vonuljunk vissza a lármás világból és térjünk szívünk csendes otthonába!
Ott keressük, mert ott találhatjuk meg igazán lelkünk nyugalmát. S így
készülhetünk hitünk nagy titkának, Urunk Jézus Krisztus feltámadásának méltó
megünneplésére.
Mindezek hallatára tévedés lenne a
nagyböjti időt úgy értékelnünk, mint a lemondások időszakát. Amikor az Egyház
arra biztat, hogy kevesebbet igényeljünk a testi javakból, ugyanakkor azt
szeretné, ha többet igényelnénk a lelkiekből. Kevesebbet a gyűlölködésből és
többet a szeretetből. Kevesebbet a civódásból és többet a békességből. Kevesebbet
a hazugságból és többet az igazlelkűségből. Kevesebbet a test örömeiből, és
többet Krisztusnak testéből. Kevesebbet az élvezeti cikkekből – kávéból,
alkoholból, dohányzásból – és többet az akaratot edző önmegtagadásból.
Kevesebbet a bűnből és többet a bánatból.
A bűnbánat által mintegy kiürítjük
lelkünket, hogy a bűn helyett megtölthessük az isteni élet, a kegyelem
kincsével. És ha ezt tesszük, akkor méltóképpen készülünk hitünk nagy titkának,
Urunk Jézus Krisztus feltámadásának az ünneplésére.
Ámen.
F. F.
