2015. január 6.
Bevezetés.
Ma, Vízkereszt ünnepén újból Jézus
születése áll érdeklődésünk középpontjában. De egészen más szemszögből, mint
Karácsonykor. Ismét karácsonyi örömünnepet ülünk, de most főleg arra emlékezünk,
hogy Jézus születése a betlehemi pásztorok érdeklődésén túl még a nagyvilág
figyelmét is felkeltette. Ezt szemlélteti a napkeleti bölcsek története a mai
evangéliumban. Ők messzi tájakról jöttek Betlehembe és az egész Világ összes
nemzeteinek képviseletében, hogy kifejezzék hódolatukat a zsidóként született
gyermekmessiás előtt.
Amit a pásztorok hazájuk kép-viseletében
tettek, azt teszik most a bölcsek a nemzetek nevében.
Hogy a napkeleti bölcsekhez hasonlóan mi
is tiszta szívvel borulhassunk le a gyermekmessiás előtt, vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket…
Kirié
litánia
Jézus Krisztus! Add, hogy a Téged
keresőket a csodálatos csillagvilág látványa indítsa el a Hozzád vezető útra.
Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Add, hogy a Téged
keresőket az Írások szavai segítsenek megtalálni Téged. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Add meg, hogy a Téged
megtalálók, miként a napkeleti bölcsek, élő hittel boruljanak le Előtted. Uram
irgalmazz!
Evangélium
után
Az Evangéliumban vannak teológiai tények
– mint a kereszthalál, a feltámadás -, amelyek történeti igazsága egybeesik a
hitbeli tartalommal. S az Evangéliumban vannak teológiai igazságok, melyeket a
szent szerzők egy-egy tanító történettel szemléltetik. Vízkereszt ünnepének
története a három napkeleti bölccsel ez utóbbi kategóriába tartozik. Ám nagyon
is bővelkedik alapvetően fontos kinyilatkoztatott igazságokban.
Máté evangélista a történettel azt akarja
illusztrálni, hogy a Betlehemben született Megváltó nemcsak a zsidóságé, hanem
az egész emberiségé. A Napkeleti Bölcsek imádásával a Megváltó ténylegesen is
az emberiség színpadára lép.
A napkeleti bölcsek evangéliuma más
vonatkozásai miatt is mindnyájunkhoz közel álló Karácsony titkát mélyíti el
bennünk.
Érdekes megfigyelni az események kettős
vonalát: egyrészt: az igazság keresését, a haladást és más-részt: az igazság
keresésének a meg-akadályozását, az ellenállást, a zavart.
A haladást képviselik a nap-keleti
bölcsek, akik őszinte és nyílt emberek, egyszerűek és örömtelik. - Az
ellenállást Heródes vezeti, és környezete is osztozik benne: a képmutatók, a
gyanakvók és rosszakarók.
A haladás kis, vidéki városkája
Betlehem, - míg az ellenállás, a gőgös, öntelt hatalomé Jeruzsálem.
A két front között található az a szelíd
Jézus, aki gyermek, védtelen, szótlan, elfogadó, az igazi hatalom birtokosa,
aki miatt ez a kettősség ennyire láthatóvá vált.
Éppen ez a vízkereszti ikon örök mondanivalója.
A haladás és az ellenállás valamiképpen mindig jelenlévő és meghatározó
tényezője az emberiség történelmének.
Nem kétséges, hogy Krisztus, a megváltás
ajándékával mindig a haladás oldalát erősíti.
Van azonban az ellenállásnak, a
feltámadó heródesi indulatoknak egy másik következménye is: nem-csak Heródes
retten meg, hanem „vele együtt egész Jeruzsálem”.
A megalomániában szenvedő, hatalomféltő
király félelme érthető, hiszen Jézus egy esetleges rivális. De a nép éppen
őtőle szenved! Akkor miért nem örül egy új király fel-tűnésének? Senki sem
szánja el ma-gát, hogy útra keljen a napkeleti bölcsekkel és felkeresse a
Kisdedet. Nem, mert a passzivitás visszahúzó ereje rajtuk is elhatalmasodik.
Ma is fellelhető ez a passzivitás. A
heródesi visszahúzó erő kiöli a keresés, a lelkesedés, a hűség, az igazi emberi
érzések tüzét, s helyükben kínlódunk a fenyegetettséggel, az erőszakkal, a
magánnyal, a tehetetlenséggel.
Nem szabad sem ma, sem holnap, sem soha teret
adni a passzivitásnak.
A napkeleti bölcsek feladata nem volt könnyű
annak idején. Ma sem egyszerű az ő útjukat járóké.
„Látták csillagát Napkeleten” és
elindultak a keresésére, hittek benne, bátran vállalkoztak, nem tartóztatta
őket vissza semmi, a hivatásuk sem.
A mai Heródesektől való el-lenállást
leküzdve, nekünk, az egykori Jeruzsálemhez hasonló nagyváros hitetlen,
közömbös, embereivel szemben vállalnunk kell a hit harcát, megpróbáltatásait,
hogy azután részünk lehessen a megtalálás páratlan örömében!
Sokféle visszahúzó erő lehet életünkben.
Ilyenek: a belső tehetetlenségünk, kényelmünk, kísértéseink, vétkeink. De
lehetnek objektív erők is: a külvilág, az értéktelen tár-saság, akik
lebeszélnek, akik kinevetnek, kigúnyolnak bennünket.
A mai ünnep legbensőbb értelme mégis ez:
az Isten Fia megjelent közöttünk, és az ő fénye, mondja az Írás, „kiragadott
minket a sötétség hatalmából”. Ezért a bölcsek csillaga, a hit fénye kell, hogy
vezessen minket is.
A kereső és megtaláló emberek élménye
csodálatos: látnak, örvendeznek, ajándékoznak, majd pedig más úton térnek
vissza hazájukba.
Ez a sors vár mindnyájunkra, ha a mai Heródeseket
kikerülve járjuk a keresés útját és eljuthassunk a tiszta szeretet Krisztusához.
A Vele való vízkereszti találkozásunk
után, ha eddig nem is mindig, most viszont már más, a Napkeleti Bölcsek hitével
folytatjuk mindig a hazavezető utunkat.
Ámen F.F.
