Urunk
Megkeresztelkedése
2015. január 11.
Bevezetés
Karácsony éjszakáján az ígéreteket
hordozó nép képviseletében, a pásztorok szemlélték és imádták az Urat, Isten
titkát, a hűségesen beteljesedő Igét.
Vízkereszt titkában a pogány népeket
megjelenítő bölcsek hódoltak előtte, és fogadták be azt a világosságot, mely
már nem csak a választott népé, hanem mindenkinek világít.
Ma, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén
pedig, a szentírási szakaszok egybehangzó üzenete által, maga Isten, az Atya
tárja föl előttünk a szívét és vall egyszülött Fiáról. És kéri, hogy Őt
hallgassuk. És hogyan hallgatjuk mi Őt, az Isten Fiát? Vizsgáljuk meg
lelkiismere-tünket.
Kirié
Litánia
Jézus Krisztus! Te sorsközösséget
vállaltál velünk, amikor beálltál a megkeresztelkedők közé. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te magadra vetted
bűneinket. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te megszabadítasz
bűneinktől. Uram, irgalmazz!
Evangélium
után
Kicsoda Jézus? Ez a kinyilatkoztatás és
az ember személyes életének is egyik sarkalatos kérdése. Ő "nem csak"
Megváltó, Szabadító, Király, hanem, és mondhatjuk mindenekfölött, az Atya
szeretett Fia, akiben Ő kedvét találja. Az égből megszólaló hang, az Atya
kinyilatkoztatása, megismerteti velünk azt, hogy ki az, akit nekünk ajándékozott,
hogy mekkora szeretet van az Atyában irántunk. Szent János apostol is így kiált
fel első levelében: "Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya!
Isten fiainak hívnak minket, és azok is vagyunk". Ő nem valami értékes
dolgot adott nekünk, nem is csak magából valamit, hogy bizonyítsa szeretetét
irántunk, hanem mindent. Azt, akiről maga vallja: Az én szeretett Fiam. Aki
számára a legértékesebb.
Érdemes megállni ennél a képnél, mert
nem mindegy, hogyan válaszolunk ekkora szeretetre. Ez a kinyilatkoztatás akkor szólalt
meg, amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, Keresztelő Jánosnál. Mihelyt
feljött a vízből, megnyílt az ég, és látta Isten lelkét galamb módjára magára
szállni. Ő a Fiú, akit az Atya ismer és szeret. Ő a Fiú, aki teljes
önátadásával bizonyítja az Atya iránti szeretetét.
Keresztségünk titkában, mi is azt
ünnepeljük, hogy Isten gyermekei lettünk. A Szentlélek száll le ránk és az Atya
szava szólal meg: Ő az én szeretett Fiam. Mert újjászületésünkben, az Atya
bennünk is felismeri Fiának vonásait. Mi csak a Fiúban lehetünk fiak. Ő azért
vállalt közösséget velünk, hogy mi is merjünk közösséget vállalni Vele, és így
mi is az Atya gyermekei lehessünk. Keresztény életünk titka és feladata
megismerni és elsajátítani a fiúság lelkületét.
Ennek a lelkületnek nagyszerű vonásait
ismerteti meg velünk Izajás próféta az ószövetségi olvasmányban. (Amikor
először hallottam e szavakat, lelkendezett a lelkem). Idézem Izaiás szavait::
"Igazságot visz a nemzeteknek, nem emeli föl a hangját. A megtört nádat
nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen tanítja az igazságot,
nem lankad el, sem kedvét el nem veszti Általad adok világot a nemzeteknek,
hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, és a
tömlöcből azokat, akik a sötétben ülnek." (Idézet befejezve.)
Amikor Keresztelő János tanítványai
kérdezik Jézust: Ő-e a Messiás, ezt üzeni Jánosnak: teljesednek a prófétai
szavak, én teszem hozzá, az imént idézett szavak.
Krisztus művét folytatja az Egyház, és
benne az egyes keresztény ember. Keresztségünk titkában azért öltözködünk
Krisztusba, hogy őt jelenítsük meg életünk minden helyzetében. A számadás
napján az Atya is ezeket a krisztusi vonásokat keresi majd bennünk.
A Jézussal való azonosulásunk bennünket
is az igazság hírvivőivé emel, akiknek a mai igen nehéz és összetett világban
is hűségesen kell tanítani az igazságot. A keresztségben mi is égő gyertyát
kapunk, hogy világosságban járjuk utunkat és mások számára is világosság
legyünk. Milyen sokan ülnek a tobzódó világ sötétségében, akik számára nekünk
kell világosságot vinnünk.
Ezt ismerte fel és valósította meg Péter
apostol is, amikor a pogány Kornéliusz százados házába elvitte Krisztus fényét.
Idézem a szentleckében olvasott szavait: "Isten nem személyválogató.
Mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is". A valódi hatalom
éppen ebben áll. Nem az rendelkezik hatalommal, aki leigázhatja a másikat,
hanem az, aki világosságot vihet a másik ember életébe.
Köszönjük meg Istennek keresztségünk
ajándékát, és ismerjük fel a belőle fakadó lényegi feladatunkat, mely az
igazság melletti tanúságra kötelez.
Kereszténynek lenni sohasem szégyen, ma
sem szégyen, hanem kitüntetés. Ne horgasszuk le fejünket, hanem bátran valljuk
magunkat keresztényeknek! Ne engedjük magunkat kirekeszteni társadalmunk
életéből. Hála Istennek, vége a sok évtizedes a katakomba kereszténységnek,
amikor titkolni kellett keresztény mivoltunkat, amikor rengeteg megaláztatást,
szenvedést és üldöztetést kellett eltűrnünk. Igaz, kezd újra éledezni ilyen és
olyan formában, ami elmúlt. Ezért ne titkoljuk keresztény voltunkat, mert újra
éledhet az, ami már elmúlt.
Jézus megkeresztelkedésének ünnepén,
hálás szívvel gondoljunk vissza arra a napra, amikor megkereszteltek bennünket,
amikor mi is Isten gyermekei, Jézusnak pedig testvérei lettünk. És hálás
szívvel gondoljunk azokra is, akiknek köszönhetjük, hogy megkereszteltek,
katolikus keresztények vagyunk.
Akkor szüleink, keresztszüleink tettek
Ígéretet a mi nevünkben. Azóta, ahogy nyiladozott értelmünk többször is megújítottuk
a keresztségi fogadalmat. A Hiszekegy elimádkozása helyett újítsuk meg keresztségi
fogadalmunkat!
Keresztségi fogadalom megújítása
F. F.
