Bevezetés
Korábban, még 2 évvel ezelőtt is, magyar
földön ezen a vasárnap ünnepelte a katolikus egyház Vízkeresztet. Ma napján.
Január 6-án. Ezen a napon pedig karácsonyt ünnepli, karácsony titkát boncolgatja
és hozza közelebb a hívőhöz. Nyitott-e még szívünk karácsony titkának mélyebb
megismerésére, vagy elfeledtük már? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié
Litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy oly gyorsan
feledjük karácsony üzenetét. Uram, irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy máris
békétlenséget okoztunk mieinknek. Krisztus, kegyelmezz.
Urunk! Erősítsd békességre irányuló
törekvéseinket. Uram, irgalmazz!
Evangélium
után
„Tulajdonába
jött az Isten,
de
övéi nem fogadták be”
Isten mindig közel van, de mindig távol
is. Így volt ez az első karácsonykor is az emberhez. Közel volt azokhoz, akik
befogadták, és távol azoktól, akik elutasították. Hazájában is.
A karácsony egy szomorú üzenetet és egy
kérdést hordoz magában. Az üzenet ez: „Tulajdonába jött az Isten, de övéi nem
fogadták be.” A kérdés pedig ez: Készek vagyunk-e mi befogadni őt?
Megdöbbentő, hogy az emberiség nem
egyszer abban a tévhitben él, ha Istent kizárja az életéből, akkor Isten ügye
kudarcot vall. De nem így van. Az üdvösség története egészen másról beszél:
Isten tervét nem lehet meghiúsítani. Minden emberi dicsőség előbb-utóbb a porba
hullik, csak az Isten szeretete és dicsősége ragyog örökké. Ezt tudták az angyalok
is, és ezért tudtak a szomorú tények ellenére is dalra fakadni, s ebbe a dalba
a könyörtelen emberi sorsot is belefoglalni, amit a betlehemi éjszakában így
énekeltek: ”Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú
embereknek!”
Vajon mire gondoltak az angyalok, amikor
látták a szállást kereső Szent Családnak a be nem fogadását? Már a kezdet
kezdetén Isten fiának elutasítását?
A jövőre. Látták Jézus üdvösségszerző
halálát és feltámadását. Látták a hitvallók, szüzek és vértanuk sokaságát,
amely a gyermek nyomába szegődött. Látták az erőt, ami a betlehemi jászol
szegénységéből árad a népekre és kultúrákra.
Milyen fenséges erő és titokzatos
nagyság lakozhatott ebben az „emberben”, aki így rá tudta nyomni hatását a
világra.
Egy ünnep annál szebb, minél alaposabban
felkészülünk rá. Az első karácsonyra nem készült fel igazán a világ; különben
nem utasította volna el egykönnyen a hozzánk érkezett Élet urát. „Tulajdonába
jött, de övéi nem fogadták be” – jegyzi meg fájdalmasan János evangélista.
Mi már felkészülhetnénk, de mégsem
készülünk fel rá, mert megakadályoz bennünket az ünnepet körülvevő talmi
csillogás, lótás-futás, tülekedés, bevásárlási láz.
Ettől függetlenül a karácsony számunkra
mégis az élet ünnepe. Miért? – Mert maga az Élet jelent meg közöttünk:
Krisztus, az Isten egyszülöttje. Benne élet volt, s ez az élet volt az emberek
világossága olvastuk Szent János evangéliumának prológusában.
Amikor Assisi Szent Ferenc megünnepelte
Greccioban az első betlehemes karácsonyt, hogy fizikai valóságában elevenítse
fel Jézus születésének körülményeit, a legenda azt mondja, hogy bár a jászolban
egy élettelen gyermek figura feküdt; ám amikor Isten szentje odalépett hozzá,
úgy tűnt, mintha a gyermek életre támadt volna. Legenda? Lehet.
De mégsem alaptalan ez a látomás. Mert a
kisded Jézus, aki sokak szívében akkor is halott volt már, Szent Ferenc
közreműködésével mégiscsak újra életre támadt a lelkekben. Bárcsak ebben a
karácsonyi ünnepkörben is megismétlődne ez a látomás, s és életre támadna az
emberek szívében az Isten dicsőítése és a béke.
Minden karácsony titok. Isten felséges
titkának megjelenése köztünk. Ezért vagyunk mi keresztények is titkokat hordozó
emberek. Hogy érzékszerveink ellenére hisszük Jézus jelenlétét az Eucharistiában,
kinek beszéljünk erről? Hogy a szenvedés közepette is bízunk a Gondviselésben,
kinek magyarázzuk? Hogy Isten Fia megjelent közöttünk, kinek hirdessük? Vannak
helyzetek, amikor a diszkrét hallgatás a legmarkánsabb tanúságtétel.
Ezért karácsonyt nem ünnepi harsogással
és zajjal ünnepli a hívő, hanem belső elcsendesedéssel. Istennel csak a
csendben találkozhatunk. Gondoljunk csak Illésre, aki kereste az Urat viharban,
földrengésben, tűzvészben, de egyikben sem talált rá. Csak az esti enyhe szellő
suttogásában.
Sokszor halljuk, hogy a karácsony a
gyermekek ünnepe. Ezt lehet így is rosszul is értelmezni: nincs helye a felnőtt
ember férfias küzdelmeiben. De lehet jól is érteni. S akkor rájövünk, hogy
Isten nem azt kívánja, hogy gyermekké váljunk, s azt sem, hogy gyermekesen
gondolkodjunk és viselkedjünk, hanem, hogy gyermeki bizalommal és reménységgel
tudjuk nézni a világot.
Ne feledjük, a karácsony az Isten ember
iránti szeretetvallomása. Jézus nem a hatalom diadalkapuján érkezett hozzánk,
hogy elkápráztasson és megfélemlítsen minket, hanem a jászol nyomorúságából sugározza
ránk Isten szeretetét, hogy melegítsen, vonzzon és lelkesítsen minket.
Ha Isten húsvétkor kitör a történelemből,
s az örökkévalóságba hívja és emeli a világot, akkor karácsony az örökkévaló s
vele az örökkévalóság betör az időbe, az ember életébe. A karácsonyt az emberi
nyüzsgés szürkesége, sőt ínsége és nyomorúsága borítaná be, ha nem ragyogna át
rajta Isten ember iránti üdvözítő szeretetet.
És szürkeség, sötétség borítja be mindazok
életét, akik nem fogadják be őt, de bennünket, akik befogadtuk és befogadjuk,
öröm áraszt el, mert hatalmat adott nekünk, hogy Isten gyermekei, a Világosság
fiai legyünk. és isteni fénnyel járjunk e világban.
Ámen F.F.
