2015. január 16.
Jézus pedig
látva a hitüket, így szólt a bénához:
„Fiam,
bocsánatot nyertek a bűneid." (Mk 2,5)
Amikor Jézus Kafarneumban, otthon
tartózkodott, annyi beteget hoztak hozzá, hogy még a ház előtti téren sem
fértek. Volt közöttük egy agyvérzés után lebénult ember. Négy barátja megfogta,
és minden akadályon át Jézushoz vitte őt. Megbontották a háztetőt és Jézus elé
helyezték. Jézus először a bűneit bocsátotta meg, majd meggyógyította.
Néhány egyszerű megfigyelés segíthet
abban, hogy mi is hasonlót tegyünk.
Ezek a barátok szerették a beteget. Ő
már kiesett az élet pezsgéséből, magától nem tudott elmenni sehova, inkább csak
teher volt, mert gondoskodni kellett róla. De számon tartották, nem voltak
közönyösek elesetti állapotával szemben.
Ugyanakkor hittek Jézusban. Tudták, hogy
hozzá érdemes elvinni, mert csak ő segíthet rajta. Jézus az ő hitüket látta, és
a másikon könyörült meg. Mi sok esetben a mi hitünkkel segíthetnénk segítségre
szoruló testvérünkön és nem tesszük.
Barátai kihasználták az alkalmas időt.
Sem előbb, sem később nem lehetett volna ezt megtenni. Amikor Isten Lelke
indít, amikor a másiknak a legjobb, amikor egyáltalán van rá lehetőség, akkor
kell segíteni. Ne mondjuk soha, hogy majd.
Összefogtak négyen. Néha nem könnyű ezt
megszervezni, de közösségben mindig könnyebb valakinek a terhét, gondját
hordozni.
És végül: nem fordultak vissza az
akadályok láttán, hanem mindent elkövettek, hogy Jézus segítségét megkapják.
Vállalták a nézők esetleges megjegyzéseit is.
A farizeusok természetesen háborogtak
azon, hogy Jézus élt isteni hatalmával és megbocsájtotta bűneit. Nem tudom,
mennyire figyeltünk fel arra, hogy Jézus előbb bocsájtotta meg a beteg bűneit
és csak utána gyógyította meg. A mi gyógyulásunk, kéréseink meghallgatása
előtt, mennyire szükséges hát a bűnök megbocsájtása.
Szoktunk-e mi így Jézushoz vinni
másokat? Imádkozunk-e azért, aki még nem tud imádkozni, hívjuk-e templomba azt,
aki nem szokott? Egyáltalán fontos-e nekünk valaki, aki bajban van és
tehetetlen? Szeretni az elesetteket, hinni Jézusban, vállalni az áldozatot is
másokért: ez a hívő ember mindennapos programja.
Ámen
F.F.
