3. évközi
vasárnap. B 2015
Bevezetés
A mai evangéliumi szakaszban, az Úr
Jézus megkeresztelkedése utáni első, nyilvánosság előtti mondatát, mintegy
kiáltványát halljuk majd, amelyet egykor Galilea lakosságához intézett, s amely
így szólt: „Betelt az idő. Közel van az Isten országa. Térjetek meg! És
higgyetek az evangéliumban!” Ma felénk hangzanak. S milyen visszhangra találnak
bennünk? Vizsgáljuk meg lelki-ismeretünket.
Kirié
litánia
Urunk! Te azt mondod:”Betelt az Idő!” A
Messiásra várás ideje betelt. A Messiás itt van közöttünk. Mennyire élünk mi
ennek tudatában? Uram, irgalmazz!
Urunk! Te azt mondod, hogy „Közel van az
Isten országa.” Mennyire érezzük mi közelinek? Krisztus, kegyelmezz!
Urunk! Te azt kéred a Téged hallgatóktól,
hogy „Higgyenek az Evangéliumban!”. Mennyiben hiszünk mi az Evangéliumban?
Uram, irgalmazz!
Evangélium
után
A mai Evangéliumi szakaszban hallottuk, hogy „Közel van az Isten országa!” Térben is, időben is! De nem annyira
térben, mint inkább időben. Ugyan e világban van. De nem e világból való. S
nincsenek földrajzi határai. – Időben is mindig közel, inkább eljövendő, inkább
kibontakozó, mint már befejezett, tökéletes valami.
De
mi is az Isten országa? Ez igen nehéz kérdés, mert az emberi nyelv és az
emberi értelem képtelen ezt teljesen megérteni és kifejteni. Ezért fordul Jézus
is képekhez és hasonlatokhoz, amikor Isten országáról beszél.
Az Isten országa olyan, mint a földbe
rejtett kincs: az ember mindent megtesz, hogy megszerezze.
Az Isten országa olyan, mint egy értékes
gyöngy: aki azt felfedezi, mindent elad, hogy megszerezze.
Az Isten országa olyan, mint a
mustármag: Kicsiny, de olyan nagy életerő van benne, hogy hatalmas fává
terebélyesedik, és ágai közt az ég madarai is megpihennek.
Az Isten országa olyan, mint egy szántóföld,
amelyen a tiszta búza közt imitt amott konkoly is virít… és Istennek van
fenntartva, hogy a végén elválassza a konkolyt a tiszta búzától…
Az Isten országa olyan, mint egy
vígságos menyegzős lakoma, amelyen nem a hivatalosak, hanem az utakról összetoborzott,
s menyegzős köntösbe öltözött emberek vesznek részt.
Mindez egyszerre Isten országa!
Isten országa olyan emberek közössége,
amelyet az Isten és ember iránti szeretet szálai kötnek össze, olyan emberek
közössége, akik a mennyei Atya akaratának megvalósulásáért, a gonosztól való megszabadításért
imádkoznak, s amely közösségben az emberek naponként megbocsátanak egymásnak.
Isten országa, olyan emberi közösség,
amelyben az isteni törvényeket megtartják. És ha azoktól eltértek, visszatérnek
azok megtartásához, s megtérnek, és
hisznek az evangéliumban.
Felvetődik a kérdés: Miért kéri ismételten
az Egyház templomba-járó jó híveitől a megtérést, hisz ők megtartják Isten
törvényeit? De legyünk őszinték, azért ők is el-eltérnek egy kicsit, vagy
jobban is azoktól.
Ha pedig azt a társadalmat nézzük,
amelyben élünk, mennyire eltért és eltér Isten törvényeitől. Ezzel Jézus odairányítja
figyelmünket Istentől távol élő honfitársainkra is, hogy ne csak önmagunkkal,
hanem velük is törődjünk. Hogy is mondta Jézus: Térjetek meg! És nem úgy, hogy
térj meg. S kiknek a feladatuk hát, hogy visszasegítsék
Istenhez őket? Hogy lehetőség teremtődjék számukra a megtérésre? Nemde a hívőknek. De nem az ázsiai és afrikai hívőknek, hanem
magyar földön a magyar hívőknek!
Vagy nem látjuk társadalmunk erkölcsi
állapotát? Vagy közömbös számunkra hazánk jelene és jövője? Közömbös, hogy mint
válik hit és erkölcs nélkülivé?
Közömbös, hogy mint váltja fel az Isten
imádását a Tőke imádása, annak minden következményével együtt.
Egy olyan állapottal, ahol szabad
korlátlanul meggazdagodni, és szabad éhen halni. Ahol magas szinten nincsenek
lopások, csak ügyes, trükkös, törvénykijátszó vagyongyarapítások. Ahol a nemzet
vagyonát szabad idegenek (befektetők) kezére átjátszani.
Ahol hiányzik a szolidaritás, az egy
nemzethez tartozás érzése. Ahol nincs erkölcsi rend. Ahol nincs különbség erény
és bűn között. Ahol az egyneműek együttlétét házasságnak nevezik. Ahol az
egyneműek gyermekek örökbefogadását, megrontását, törvénnyel akarják szentesíteni.
Társadalmunknak ez az állapota aggodalommal és félelemmel tölt el bennünket. Ez
arra kell, hogy késztessen bennünket, hogy kellő aktivitással fáradozzunk az
Isten országa eljöveteléért, amely, most egy kicsit közelebb van hozzánk, mint
korábban.
Szeretném hinni, hogy beteljesül,
illetve befejeződik az az idő, amikor azt tehették népünkkel, s benne a
hívőkkel, amit akartak.
Nemcsak az Úr Jézus, hanem minden kor
embere tudta és tudja, hogy az Isten országa eljöveteléhez, emberekre,
emberhalászokra van szükség. De hol lehet ilyen embereket találni?
Térjünk vissza a mai evangéliumi
szakaszhoz. Nézzük Jézust!
Van mit tanulnunk Tőle! Milyen nagyszerű
fogást hajt végre! Egyetlen napon és egyetlen tóparti sétán összeszedi leendő
csapata egyharmadát, és ráadásul a négy legjobbat!
Minden HR menedzser elsápadhat az
irigységtől. Se teszteket nem irat velük, se pszichológiai vizsgálatnak nem
veti őket alá. Csak figyeli őket. Munka közben. S ez elég neki.
Ma bennünket néz, a mi munkavégzésünket
nézi. Ma bennünket szólít meg. Ma bennünket tesz emberhalászokká.
Ámen
F.F.
